Waoh :o
Amikor feljöttem,hogy begépeljek pár verset...Szembe találtam magam valami nagyon megdöbbentővel.
Még az,hogy Mese kommentek tömkelegével árasztott el...de még át is léptük a 10.000 oldal megtekintést!
Ami azért...szép szép. Nem gondoljátok?
Ez egy nagy mérföldkő...és ekkor akartam a Miyavis koncert beszámolót írni...de nem bírtam magammal .Szóval ez kilőve.
De tekintsük át a blog történetét. Nem is inkább a blogot magát. Vagy nem tudom. Lesz ami lesz.
A blog...2011-ben indult el. Decemberben. Nem azért kezdtem el mert az volt a célom,hogy nagy legyen...csak azt akartam,hogy legyen,mert jól esik írni és ráadásul megnyugtat,hogy van min dolgozni.
Amikor elkezdtem... Azt hiszem egy icipicit más voltam. Nem nagyon tudtam mit kezdjek magammal,nem tudtam, hogy mit és hogyan akarok. Menekülni akartam az elől,ahova kerültem.
Többször váltottam nevet és helyet. A neveket...mindig eldobtam egy idő után, mert egyre kényelmetlenebbé váltak. Nem tükröztek. Amúgy is...mi az a név? :'D
Elkezdtem egy néven...amire olyan emberek találtak akiknek nem kellett volna. Ezért váltottam. Nevet,blogot.
Az eredeti név ami volt Yoriko volt. A blog pedig yorikoworld vagy valami ilyesmi. Akkor még egy egész világom volt,amin dolgozni akartam,de ezek valahogy kezdtek lefelé csúszni. Elkorcsosulni,széttörni.Mert pár embernek nem tetszett az,amit csinálok...
Levontam egy nagy tanulságot. Ne hagyjam,hogy az emberek elkapjanak akkor amikor próbálgatod magad,főleg ha ezek az emberek elakarnak kaszálni és csak magukhoz kötni,miközben minden szociális kapcsolatodat elvágják:'D Pár ilyen után...
Csak az álmaim maradtak. Új név,új blog. Nehezen kezdtem el építkezni,ami szerintem így vissza olvasva látszik is. Jézusom..gáz voltam amúgy :'D jó,most se vagyok teljesen okés...de...sokat léptem előre.
És egy része ennek a blognak köszönhető. Mert a neve...a titkos álmok...valami ilyesmi volt nekem az írás,az alkotás,az hogy...ne kelljen az olyan emberektől félnem,mint a fent említettek. Ezért titokban...újra neki kezdtem építeni. Pár barátomat a mai napig nem engedtem el hiába támadtak. Mert..lehet mások, mint én,de ... el nem tudja senki képzelni mennyi erőt tudtak adni. Igen voltak problémák összetűzések de...nem számított. Mindig vissza találtunk a másikhoz. Főleg Ágival. Szerintem már egymás nyakán maradtunk egy életre...de a mostani nevem...a mostani lényem x része neki köszönhető.
Na hol is jártam?.. Ja igen. Álmokból kezdtem el építkezni. Képzelgésekből,amelyek már akkor vagy már később célokká váltak. Elkezdett kialakulni valami bennem. Aztán X idő után meglett a mostani nevem a Reyna Dreamy. Ami...az álmokat és a bennem lévő minimális büszkeséget ötvözi.
És pontosan tudom,hogy depresszív vagyok...sokszor elveszek,sőt néha lusta és trehány vagyok...de ennek ellenére nem hagyom abba amit elkezdtem...és talán soha nem is fogom.
Azt hiszem ,minden negatív dolog mellett... ez egy elég szép szám..és mutatja,hogy voltak olyan emberek akik csak végig olvasták a szenvedéseimet,a történeteimet, rám szánták az időt...
Őszintén hálás vagyok minden ide tévedő embernek. Néha csak a blog miatt indulnak be a fogas kerekeim,a leghülyébb időszakomban is képes egy célt elém dobni,ötleteket generálni bennem.
Egy szó,mint száz..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése