Ma volt 1 kerek éve életem egyik legnagyobb élménye...Vagyis legérzelemdúsabb és és leglegmnden jóformán. Tartogatni akartam ezt az élmény beszámolót a 10.000-res oldal megtekintésre... de ma megláttam és elolvastam a Miyavi Hungary koncert beszámolóit és ismét rám jött a sírás,hogy igen baszki! Láttam azt a csodás embert és ott voltam hozzá közel. A szívem és a lelkem beleremegett.
Na de...hogy is kezdődött az a bizonyos nap? Szép pénteki nap volt...emlékszem a kedvenc nadrágom volt rajtam... Haha bevettétek mi?xD Azért nem mesét mndok na. De az élmény már az oda úton kezdődött. Lerobbant a kocsi,amivel haladtunk....aztán sejtettük,hogy minden drága lesz ezért már Nyíregyen bekajáltunk....
Szokásos,mégis azóta különleges kaja, Eltoltuk konkrétan a kocsikát a benzínkútra...Majd elindultunk...
Fogyasztottunk a pénztárca kímélése miatt.De csak szolídan. Ez...nem erről szólt. Legalábbis számomra nem.Elég későn,több eltévedés után érkeztünk,az előzenekar kezdete előtt egy kicsikével.
Jeleztük,hogy megjöttünk~
Mindenki nagyon izgatott volt és szinte szenvedés volt végig várni az előzenekar szerencsétlenkedését... Bár lehet csak azért maradt meg így,mert egyszerűen nem jött be.
Szépen megvettem az albumot és egy pólót,amiben már jelzem...ha meghalok temetni fognak :"D
Akartam világító karkötőt is,de már nem volt... és ekkor ért egy hatalmas pozitív élmény. Pár lány akinek több volt,adott. Ekkor döbbentem meg először és jöttem rá,hogy milyen csodás embereket hozott össze egy csodás ember. Teljesen meghatódtam,már akkor. Mindenki kedves volt és jó kedvű. Szinte csiripeltek. Aztán megláttam egy Taemin-es felsős csajszit...Vicces megszólaltam,hogy lopjuk el a felsőjét....és meghallotta. Ekkor kezdtünk el beszélgetni. Volt vele egy vagy két idősebb csaj is...és volt egy akivel nagyon jól összehaverkodtam...csak a nevére nem emlékszem. Jonghyun-fan volt az biztos. A lányok jelen voltak a Teen Top koncerten is és beszélgettünk (ha valaki magára ismer...vegye fel a kapcsolatotxD tényleg jófejek voltak) . Végig egy bolyban voltunk. Láttam MatsuKeit....Atashi (huh twitteren követem,Ata-sensei is volt ott,most just a hooligan,amikor megbuktam kresszen kedves volt és dalokat is fordít ha jól rémlik) persze,balfasz voltam és féltem nem mentem oda...de így hááhháá uraam isteen felfogás volt...
Aztán...elkezdődött. Az ingerkedés elsőnek. Néha egy egy pendülés,zene,mozgás,de a függöny lent volt. Mindenki várt. Mindenki izgult. Éreztem a szívek dobogását...a zsibongás...még mindig felpezsdíti a vérem...Aztán...megjelent. Bejött egy kabátban. Látszott rajta,hogy fáradt...de ő is egyre jobban bele élte magát abba a varázslatba...és előttünk töltődött fel...
Amint atlétára vetkőzött...pimaszkodott,pörgött minden megváltozott.
De ahogy elkezdett játszani én elkezdtem sírni. Egyszerűen annyira boldog voltam...annyira sok minden gyülemlett fel bennem az évek alatt...annyi erőt adott,hogy minden sok volt.A mellettem lévő idős csaj is sírva fakadt. Egymás kezét fogtuk. Sírtunk. Ugráltunk,ha kérte, soha...nem éltem át jobbat.
Bobonak legalább annyi kiáltás hangzott mint Miyavinak...és minden minden tökéletes volt.
Lehet csak beképzeltem...de mintha észrevette volna,hogy sírunk azzal a lánnyal. Mintha intett volna. Nem tudom.
De amikor szinte lleghátul kiszúrta a szülinapos lányt...hatalmasat nőtt a szememben.Pedig azt hittem,hogy ez lehetetlen.
Elénekelte neki a boldog szülinapot...és abban a pillanatban szerintem mindenki féltékeny és rohadt boldog volt egyszerre.Beszélt magyarul. Vagyis aranyosan próbálkozott. Már nem is emlékszem miket mondott,de nagyon jót mosolyogtam rajta.
Ő is nevetett,mi is nevettünk. Énekelni rohadt keveset énekeltem...mert egyszerűen sírtam. Komolyan...túl sok volt.
Így volt minden kerek és teljes. Első éves egyetemista voltam...Lelkileg majdnem megtört,nem tudtam mit kellene tennem,hova kellene mennem,kellene e folytatnom az írást vagy bármit...De ahogy láttam ezt az energikus férfit,aki annyira élvezi a munkáját,a szenvedélyét, az élete akörül forog amit szeret és ezt elérte...Minden helyre kattant bennem. Megnyugodtam. A világom összébb rándult. Imádtam. Bárcsak örök lett volna...Nem tudom leírni azt,hogy mennyire hálás vagyok ennek az embernek...az egész fandomnak...a kedves embereknek akik ott voltak. Boldog hatalmas vigyorral tértem haza...és akárhányszor rágondolok...újra mosolyogni és sírni támad kedvem....ugyan abban a pillanatban.
We are the others!
Amúgy bocsánat,hogy ilyen kelekótya...de ezt jobban nem tudtam megfogalmazni :"D
Minden kép saját,ne lopj kérlek...vagy különben...~
A Miyavi Hungary gyűjtő cikke:
Ismerős érzés! Bár az én Adam Lambert koncertem kissé komplikáltabb volt, de a maga módján az is tökéletes. Tudod, hogy engem is az töltött fel. Remélem, minél hamarabb eljuthatunk ismét mindketten a saját kedvencünk egyik koncertjére! :D
VálaszTörlésMese
Én is! :D jöjjenek csak idefelé :D de nagyon gyorsan :3
TörlésTudom...különlegesek az olyan előadók,akik képesek közel kerülni az ember szívéhez és feltölteni a legrosszabb után is... :D