Cat and mause game on the beach
Ez egy ajándék az én drága Senseiemnek <3
A kirándulás vége
A kirándulás vége
(Rocky pow)
Reggel arra ébredtem hogy valaki rajtam szuszog és egyre erősebben szorít.Nem is nagyon tudtam hova rakni a dolgokat amíg ki nem nyitottam a szemem.Mondhatni ez felesleges volt mert minden ugyan úgy sötét maradt,de ennek hála eszembe jutott a múlt éjjel.Ahogy Takumi szenvedélyesen szeret és az a határtalan melegség amit éreztem minden pillantásától....Csak...valami furcsát éreztem.Mármint használt gumit,mégis...Na várjunk csak...Takamoto-santól kérte....Takamoto...gyors reakció idő....Takumi....Hihetetlen idiótaságot csak nem csinált...Hiába próbáltam magam ezzel hitegetni egyre jobban éreztem hogy valami nem oké...De ezt le is kell ellenőrizni nem?Akkor ki kellene bújni innen...Ami eleve egy nagy erő próba..Addig izegtem mozogtam amíg Takumi úgy nem fordult hogy ki tudtam gördülni,le egészen az ágyról.Szerintem olyat pukkantam hogy a szomszéd szobában is hallották,ehhez képest Taat-chan úgy aludt tovább mint akit fejbe basztak.
-Na köszönöm Takumi-sensei...ha valaki épp gyilkolászna vagy verekednék fogadjuk ugyan így aludnál....-mormogtam magam elé,picit duzzogva.De csak picit.Csak akkor jöttem rá hogy mekkora rumlit hagytunk a szobában amikor körül néztem.Mindenhol ruhák hevertek,plusz ugye az amire gyanakodtam....De vajon hogy a jó égbe...?Leültem a használt gumi elé és bámultam egy ideig.Na már most...gyárilag hibás Takamototól nem nagyon....tehát ő babrálta meg...Ki szúrhatta...De ahhoz tű kell...és ő csak nem ült le ezzel babrálni...ugye?
Na jó ennyire azért még én sem lehetek naiv.Már hogy a viharba ne csinálta volna meg hogy ha ki akar szúrni Takumival...Csak ENGEM nem számított bele.
Ahogy egyre többet gondoltam rá,annál dühösebb lettem.Egy kettőre rendbe kaptam a szobát,kidobtam a bűn tett bizonyítékát,de még mindig forrt bennem az indulat.Ezt...szárazon megúszni....Még be sem fejeztem a gondolat menetem amikor a lábam már neki indult hogy én még pediglen bemegyek a szobájukba.Mire feleszméltem már ott álltam és néztem ahogy Akito-kun simogatja Takamoto fejét.Szép is lett volna meg megindító is,ha épp nem kasztrálási szándékkal jöttem volna.
-Sama...mit szeretnél?-kérdezte suttogva a páros éber tagja.
-Beszélni a drága történelem tanárunkkal.
-Alszik.
-Nem bír érdekelni.Még hogy merészel ilyen után nyugodtan aludni?!-éreztem hogy szinte vibrál körülöttem a levegő.Nem is lehetett valami bizalom gerjesztő a fejem,mivel Akito egyre ijedtebb arcot vágott.-Akito-chan...kérlek...légy oly becses állj fel onnan.
-Hai.-szinte felpattant és be vágta magát a fotelba,egyenes háttal.
-Takamoto kérlek kelj fel.-semmi..-Takamotoooo-chö...-TAKAMOTO HA NEM KELSZ FEL 2 PERCEN BELÜL RÁD BORÍTOK EGY POHÁR JÉG HIDEG VIZET TOVÁBBÁ ERÉNY ÖVET RAKOK AKITORA.-lehet...kicsit hangosabban a kelleténél közöltem vele de amint befejeztem a mondandóm,szinte felpattant.
-Mi a faszom van az erény övvel az én Aki-cicámooon?-na legalább nem csak én ordítok.Ahogy rám nézett azonnal megfagyott...ez az...legalább érzi a tettének súlyát.
-Takamoto-sensei-szinte doromboltam a nevét mire olyan ijedt fejet vágott hogy ahhoz...tehetség kell.
-Igen?-oh a drága még magabiztosnak próbál tűnni.Heh...azt hiszi beveszem?!
-Ha Takumi nem is,én észre vettem.
-Mit is?-no lám,csak nem kékül a feje...?Lehet néha levegőt kellene vennie vagy hasonló...
-Tudod jól....Továbbá...-itt felvettem egy olyan tömeg gyilkos mosolyt-örülj mert eltüntettem a kis...nyomaidat.Nem hiányzik a nyaralásunkon egy veszekedés...ugye?-picit félre biccentett fejjel néztem rá.
-Hai...-jó fiú...
-Szóval...bármi probléma adódna...azt rajtad fogom leverni.És hidd el...nagyon kreatív tudok lenni büntetés terén...értető voltam?-ha terhes leszek meg is öllek...de ezt már nem közlöm mert ahogy nézem így is eléggé parázik...De nem válaszol.Grr....-Tanár úúr kérdeztem valamit!-csattantan fel élesen.
-Igen asszonyom,máris asszonyom.-nyögte ki kicsit kétségbe esve.
-Én is így gondoltam.-sarkon fordultam és elindultam,de ezzel a lendülettel meg is álltam...Mi lenne ha csinálnék egy kis reggelit??hmm...Ez egy jó ötlet.Vajon ha Ruki elé oda rakok egy virslit meg két tojást érteni fogja a célzást...?Hmm..Próbáljuk meg.-A reggeli fél óra múlva tálalva szóval majd gyerteeek.-felkacagtam és kiugráltam.Komolyan kíváncsi lennék Ruki fejecskéjére,sőt lehet Akito is olyat kap...hmm....Piruló ukék reggele lesz,úgy érzem.Úgy felpörögtem erre a gondolatra mint már régen nem.Dúdolva készítettem mindent elő,és már sütögettem amikor két erős kar fonódott körém és egy fej fúródott a nyak hajlatomba.
-Jó reggelt.-mély,rekedt,reggeli Takimi hang...az egyik kedvencem.
-Neked is Taat-chanom.Ülj le szépen,mindjárt kész a reggeli.
-De én téged kérlek reggelire.-jelentette be nyűgös hangon.-Így is,arra kellett reggel kelnem hogy nem vagy mellettem.-éreztem a bőrömön ahogy picit lebiggyeszti a száját.De nem!Nem csábulhatok el.Mi lesz így az pirulós ukék reggelével?!
-Gomene...csak akadt egy kis dolgom és úgy aludtál hogy lehetetlenség lett volna felkelteni.
-Hmmm...-leraktam a serpenyőt és kibontakoztam az ölelésből,majd kézen fogtam és leültettem szépen a hozzám legközelebb eső helyre.Éppen fordultam volna vissza felé amikor fentről eget verő kacagás hallatszott le.Ezek szerint Akito megtudta hogy mi történt...Ahogy a lépcső felé néztem hát....én azt hittem elolvadok.Egy piruló Harukit láttam aki ugrált lefelé,de közben fogta a mosolygó Ren kezét.Kicsi kellett volna hozzá hogy felsikkantsak,de erős vagyok hero vagyok,reggelit csinálok.
-Ohayo gozaimasu-köszöntem oda mosolyogva,mire mindketten csak biccentettek és leültek egymás mellé.De azt azért még fél szemmel láttam ahogy közelebb húzták egymáshoz a székeket.Hmm...Ez a beszéd gyerekek.Csak szorosan tapadjatok össze.Élvezzétek ki egymás társaságát.Kisvártatva Akito-chan és Takamoto is leballagott.Mindenki elég boldognak látszott....Ilyen egy jó reggel.Ahogy már majdnem kész lettem a reggelivel,elő kaptam a tányérokat.Elsőnek Akito,Takamoto és Ren elé került kaja,mivel azt csak rá kellett pakolni...De most...Eljött az én időm.Különösen precízen oda figyelve helyeztem el mindent a tányérokon,még sajtot is reszeltem rá mintha khm...valami lenne.Nos...Kész...szelíd arccal raktam le eléjük.Mindenki megköszönte...le sem nézett a két jó madár.De nem úgy Takamoto.Alig bírta vissza tartani a röhögést.Csak egy apró fejrázással jeleztem hogy még várjon.Mééég nem szabad.
És...eljött a pillanat...amikor a két áldozatom lenézett....
-Mi a fasz?-ala Akito
-Nanii?-Haru féle kétségbe esett sikítással együtt...túl sok volt.
-Kedves Uke-chanom....Ez pont az.-Ruki és Aki olyan paradicsom pirosak lettek...hogy mindenkiből kibukott a kacagás.Egy idő után Sensei is kacagott velünk,de Haruki...nem bírta túl tenni magát a sokkon,és csak piros pofival hápogott a nagy világba.Amikor mindenki lecsillapodott Ren fordult oda hozzá.
-Haru-tan nyugi.Ez csak étel.-de Haru maradt a totális errorban...-Hjajj...most mit tegyek veled te kis bolond?-kedves mosollyal nézegette,majd oda hajolt és úgy lesmárolta hogy mindenki bámult rá mint borjú az új kapura.A "szerencsétlen áldozat" meg szinte leájult a székről.Egy ideig mindenki csak meredt mindenkire...mint valami idióta szerencse játék alatt,hogy ki áll nyerésre.Ez így nem nyerő...Na ha senki nem akar véget vetni neki...majd én.
-Na jó.Kihűl a kaja,együnk vagy megharagszom.-ez használt is,mert mindenki somolyogva,vagy épp pirosan neki kezdett eszegetni.
-Te Sama...ez az ötlet amúgy...honnan is jött?
-Hát...csak úgy.A tegnap este örömére.
-Hát igen...az egy kielégítő este volt.-Takamoto szinte elégedett,boldog feromonok millióit bocsátotta ki ezzel az egy mondatával szinkronban.De már megint mindenki átváltott pirosba kivéve őt,Akit és engem.-Miféle szűzies társaság ez?-kérdezett rá egy gonosz vigyorral.Mire a három inzultált csak dühösen meredt rá.
-Takamoto-san azt hiszem a tegnap este után bátran kijelenthetjük hogy szűz nincs jelen.Csillagjegyileg se.-hát igen...azt hiszem néha...be kéne fognom a szám.De ennek hála mindenki megkönnyebült és elkezdtünk beszélgetni.Végre.
-Délutánra mi lesz a program?-kérdezett rá nyammogva Ren.
-Szerintem menjünk le a partra.-vágta rá Takumi-Ellenvetés?
-Szerintem nincs.-vágta rá hátra dőlve Takamoto.Na kössz..Eközben Sensei oda hajolt a fülemhez
-Sama....te rendben leszel?-kérdezett rá nagyon halkan,magyarul.
-Persze..Majd a parton olvasgatok.Ne félts csak érezd jól magad.
-Oké.-A többiek eközben úgy bemelegedtek hogy észre sem vették hogy elkezdtünk beszélgetni külön.
-Takamoto jól viselkedik?
-Persze..de a falait még mindig nem sikerült teljesen áttörnöm.Amilyen erős...annyira félti a szívét is.Fél érezni igazán érezni,kiadni magát egy másik embernek.
-De te nem hagyod hogy a páncéljában maradjon...igaz Sensei-chan?
-Nem hát.Tudod jól...Szeretem...még soha nem szerettem senkit ennyire...
-Tudom.Örülök neki hogy végre rátaláltál a lovagodra.-a fejünket egymásnak döntöttük és lehunytuk a szemünket.Mindketten elég nehezen bírtuk azelőtt hogy ide jöttünk.Azt hogy lenéznek,hogy mindenki belénk köt,de már abba is hogy létezünk...hogy az álmainkat csúfolják.Mindenki mást várt el tőlünk...nem engedték hogy igazán megvalósítsuk önmagunkat,mert az az ottani társadalmi normák ellen ment volna...Mások voltunk...mások vagyunk.Évek óta ismerjük egymást...És már az ismeretségünk elején is...mindenki azt hitte hogy hamar megunjuk a másikat mert "Csak leveleztek.Nem lehettek igazán a másik mellett" Mégis...erőt merítettünk...Leráztuk a láncainkat...És megvalósítottuk azt amit akartunk.Megtaláltuk...ennyi év után végre megtaláltuk a boldogságot...Ahogy ezt végig gondoltam...Picit megkönnyeztem.Sensei csak végig simított párszor a fejemen és picit megölelt.
-Tudom...sikerült...végre.-Egyszerre mosolyodtunk el és nyitottuk ki a szemünket.Még egyszer megszorítottuk egymás kezét majd a többiek felé fordultunk ahol az került a látótérbe ahogy Takamoto egy virslivel piszkálja Haru fejét aki csápol és Ren után sikít,eközben Ren és Takumi meg a földön hemperegnek a röhögéstől.Hát igen...ez a cirkusz....
-A mi új családunk...picit...elvetemült.-nyögte ki Akito a fejét fogva...
-Hai...de a miénk.
-Igen...
-De...ki fogja őket rendbe szedni hogy elinduljunk...?
-Most komolyan ez kérdés?-villantottam felé egy fél oldalas mosolyt.Mindketten nagy levegőt vettünk.
-Mindenki hagyja abba és húzzatok készülődni vagy nincs szex 1 hétig-ordítottunk teli torokból,mire mindenki megfagyott.Még Haru és Ren is,mert tudják hogy képesek lennénk elérni hogy ne tudjanak kettesben lenni.Két darab másodperc múlva már csak dobogó lábak hangját hallottuk és az első ajtó csapódását.Feltartottam a kezem és vártam.
-Szép munka.-csapott bele Sensei.-De mi is induljunk.10 perc?
-10 perc.-egymás mellett ballagtunk szépen fel a szobánkba.Amikor beléptem a sajátomba egy elég...idióta szituációba futottam bele.Takumi ült és nézte a törölközőket meg a bikinimet.Miközben a saját gatyája a kezére volt húzva.Valahogy...még megérteni SE akartam ez hogy jött neki össze ennyi idő alatt.....Ahogy meghallott olyan penge komoly arccal nézett rám hogy még meg is torpantam.
-Te komolyan ezt fogod felvenni?-mutatott a sötét kék fehér pöttyös felül picit fodros bikinimre.
-Igen.
-Nem.
-Mert miért nem?
-Mert sokat mutat.
-Ez?
-Ez.
-Pedig nagyon nem.
-Jól leszel ebben.
-Meg fogok sülni.
-Nem érdekel.
-De engem meg igen.
-Idegesíteni fog mindenki aki rád néz.
-Így jártál.-ezt én vég szónak tekintettem mert felkaptam a bikinit és kivonultam a fürdőbe.Ahogy elkészültem bele néztem a nagy tükörbe.A tetoválásaim épp hogy látszanak,de a sötét szín jól megy a bőrömhöz és komolyan hogy ha nem én vettem volna fel ezt,még cukinak is mondanám a látványt.Bár nem volt valami sok választásom hogy mit vegyek...a japán nők méretei...picit kisebbek mint az európaiaké...De így jártam.Ez sem olyan vészes.Vissza ballagtam a szobába és meglepetésemre Takumi ugyan úgy ült és bámulta az ajtót jobban mondva már engem.Picit elkezdett csillogni a szeme amikor meglátott....És be kell ismernem ez nagyon jól esett...
-Gyönyörű vagy...-suttogta olyan fura hangon amit még sose hallottam.Ja,de egyszer igen.Tegnap este amikor közös elfoglaltságunk volt.Picit elpirultam azért a bókjára...
-Köszönöm....De ha nem kezdesz öltözni én fogom rád adni.-fenyegettem meg játékosan.
-Oké-vágta rá vigyorogva.De azért lekapta a gatyáját(Ott előttem!!) és felkapta az előzőleg karján viseltet.-Na látod kész is.
-Látom látom.-mormogtam pirulva.Kerestem egy nagy táskát és bele tűrtem a két törülközőt és bedobtam 2 könyvet és a rajz füzetemet egy ceruza és radír kíséretében. Taat-chan már az ajtóban várt és olyan lelkesedéssel szaladt le hogy az valami hihetetlen.Lent már Akitonál volt a pléd,Takamotonál a nagy hűtőtáska,Harunál meg...hát sok játék.Még egy játék vödör meg lapát is.Ren nyakában már ott lógott a fényképező gépe.Mi meg a törülközőkkel felszerelve teljessé tettük az egészet.
-Indulááás-adta ki a parancsot Haru-chan kacagva.A part...egyszerűen csodás volt.Csak az az átkozott meleg...még az elefántok is bőgtek volna szerintem benne.De azért szépen kipakoltunk.
-Takamoto,Takumi,Ren.A ti feladatotok napernyőt és nyugágyat hozni.Most.
-Értettüük főnök-szalutáltak és már indultak is.Akitoék kipakoltak szépen,én a hűtő táskának és a kendőket próbáltam olyan helyre rakni ahol kevésbé feltűnő de egyenlőre még nem jött össze.A férfi nép meglepő módon meg tudta oldani,mivel mindent hoztak amit kértem.Fel is állították....nagyjából.Mivel fél óra szenvedés után én megelégeltem.
-Jól van én ezt megoldom.Menjetek úszni vagy hasonlók.-én magam is meglepődtem a kedves hanghordozásomon.A többieknek csak ennyi kellett.Szinte kilőttek és begázoltak a tengerbe.Az öröm az arcukon...csak megérte megcsinálni ezt az egészet.Hamar felállítottam a napernyőt és kiraktam a napágyat.El is foglaltam szépen,nyugodtan és a napszemüvegemen keresztül figyeltem a bolondos társaságot.Néha néha egyik másik kijött hozzám,inni kért vagy hasonló aztán pucolt is vissza.Versenyeztek ki tud gyorsabban úszni vagy ki tudja tovább vissza tartani a lélegzetét.Nagyon aranyosak voltak.Egyszer csak Takumi vágódott le mellém ezer wattos vigyorral.
-Roo-chan gyere te is be.Nagyon jó a víz.
-Nem megyek.Játszotok csak nyugodtan-miközben ezt mondtam megsimogattam a vizes fejét.
-De miééért?
-Nem szeretem a vizet.Nem is tudok úszni.-válaszoltam neki türelmesen.
-De akkor miért ide jöttünk?-kérdezett rá össze húzott szemöldökkel
-Mert ti szeretitek.Én meg szeretem nézni.
-De akkor csak addig gyere amíg térdig ér a víz.Jól fog esni hidd el.-A melleim közé fúrta az arcát és onnan nézett fel nagy,kiskutya szemekkel.
-Jó...-Kézen fogott és oda vezetett.Sétáltunk egy darabig amikor valamit megláttam a homokban.Rögtön lecövekeltem,mire Takumi majdnem elvágódott.Elengedtem a kezét és elkezdtem kutatni...Ha jól láttam az egy kék volt...Egy gyönyörű kék kagyló...Addig addig birizgáltam a vízben amíg végre...
-Eeez aaz!-sikkantottam és büszkén mutattam Taat-kunnak a kagylócskát.-Nézd nézd Taat-chan,ugye milyen szép?-olyan izgatott hangot sikerült produkálnom hogy az hihetetlen..De nem bánom mert életemben most először találtam ilyet.
-Nem olyan szép mint te.-Takumi olyan gyengéden ejtette ki ezeket a szavakat...és olyan szemekkel nézett rám hogy a szívem össze szorult...Nem tudtam ezzel az érzéssel mit kezdeni így csak lehajtottam a fejem és szorítottam a kagylót.
-Ne mondjon ilyet Sensei....-motyogtam zavartan.De ő csak felemelte a fejem és bele nézett a szemembe mosolyogva.
-Ez az igazság-jelentette be majd megcsókolt.A nap további része...olyan hihetetlen gyorsasággal telt hogy azt fel sem tudtam fogni.Homokvárat építettünk,játszottunk,dinnyét ettünk.És most pedig a naplementét nézzük...Minden...hihetetlenül békés.
-Haah...nem akarok vissza menni a suliba.-sóhajtott fel Haru vágyakozva,mire a két tanár megmerevedett.
-Te Takamoto...én még nem adtam le a jövő évi tantervem....
-Te Takumi...én még meg se csináltam...Mikor is kell leadni...?
-Szerdán vagy csütörtökön....
-Milyen nap is van...?
-Kedd...
-Hmm...Azt hiszem haza kell mennünk.-Takamato felállt és elkezdett össze pakolni.Takumi pedig pánikolni kezdett.
-Azért...jó egy kirándulás volt ez...-sóhajtottam fel fáradtan.
-Az.Bár...a hülyék dolgozhattak volna rendesen is hogy tovább tartson.-Jelentette be Akito hangosabban a kelleténél,hogy a két említett biztosan meghallja.Azok csak össze rezzentek és megragadtak minket.És neki indultak futni.Hát igen...irány vissza Tokio...De ezt majd még mind a kettőn leverem.
