A zaklatásról írni elég nehéz feladat, hiszen mindenki szembesül vele és átéli valamilyen szinten. Persze az is lehet, hogy nem, de akkor nagyon nagy szerencséje volt vagy ő csinálta ezt ember társaival. Külföldön több kezdeményezés és projekt fut megelőzés céljából. Az egyik ilyen volt, a Who will stop the bullying? Című rövidfilm, ahol 3 gyerek színész és titkos kamerák segítségével arra voltak kíváncsiak a készítők, hogy ha a 2 nagyobb lány kifogja a harmadik kisebb, olvasó leánykát ki fog közbelépni. Eleinte mindenki csendben hallgatja, ahogy a nagyobb lányok elkezdik a szóbeli bántalmazást. Eleinte mindenki csak hallgatja őket, majd hál istennek közbe lépnek és páran maguk mellé hívják a bántalmazottat. Ez szerintem példa értékű.
Ahogy szerintem mindenki tudja a legkegyetlenebb hely a középiskola vagy épp a gimnázium. Kinek mi. Ott próbálgatjuk a szociális élet minden taktusát és szembesülünk azzal, hogy a legjobb az, ha beolvadunk. Már akinek már ami. Az igazán erős jellemű emberek, vagyis inkább-itt még a gyerek szót használnám, vagy a szörnyecskét- próbálják demonstrálni erejüket és kiélni egyéniségüket és vágyaikat. Komolyan néhánynak nem kell a szomszédba menni rosszindulatért és mindezt csupán azért, hogy „menők” legyenek, és a környezetük kedvelje őket csupán a felszínen. Komolyan szánalmas. Nem tudom, hogy hogy bírják. Én konkrétan elég szarul viseltem az egészet, főleg úgy,hogy próbáltam kimaradni az egészből. De a blogom az utolsó 4 évben már megvolt és láthattátok milyen depresszív jellemmé tett az a dili ház. Az utolsó 2 évben amikor már a végzős titulussal járó tiszteletet is élveztem –lévén 8 osztályos gimnáziumba jártam és 7 év szopás után már járt a respect sok törpétől,de ha mégsem tettem érte,hogy járjon- sokszor keveredtem kisebbek közelébe és rájöttem arra,hogy ők rosszabbak mint mi voltunk. Kikezdték a náluk alacsonyabbat,sőt az is előferdült,hogy megpróbálták kidobni egymást a forgalmas út testre és egy idő után már a nagyobbakat vették célba,nem egyszer engem is. Sajnos az intellektusuk nem volt akkora, mint a szájuk. Az egészben nem is ez volt a lényeg….Hanem,hogy senki nem lépett közbe amikor szóban vagy éppen tettlegesen bántalmazták a másikat. Egyszerűen megdöbbentett,hogy a „nagyok’’ , a „felnőttek” ugyan úgy élvezték a kicsi szenvedését és megdöbbentek amikor oda szóltam,hogy : Hé,hé. Fejezd abba vagy én teszek róla,hogy abba hagyd,de az nem lesz kedvedre való. Ezek után mindenki csalódott volt,kivéve a bántalmazott. Valójában manapság sűrűn előfordul, hogy két gyerek, vagy rosszabb esetben több gyerek egy ellen konfliktusba keveredik. Sajnos a legtöbb gond a pénzügyi háttér miatt alakul ki. Ha egy gazdagabb gyerek például az iskolában meglátja egy szegény társát, elkezdi szapulni mondjuk a ruházata miatt. Pedig az adott gyerek lehet teljesen jó tanuló, boldog családi háttérrel, csupán csak nem adatik meg neki, hogy drága holmikat vegyen. Egy másik konfliktus ébresztő tényező lehet az, ha etnikailag különböztetjük meg az embereket egymástól.
A fentebb említett Who will stop the bullying? kampány olvasható volt és látható több hazai hír portálon például a Hír24-en is.Szomorúan láttam,hogy a magyarok,nem azt látták,hogy „HUH végre valakik,akik próbálnak hatni a hülye kölkökre.” Nem…Kapásból,meg van rendezve,meg kell ütni a két amperkedő leányzót. Mintha az megoldás lenne…Csupán azt mutatja meg nekik,hogy az erőszak igenis megoldás.Aminek valljuk be,semmi értelme,hiszen éppen ezt próbáljuk megelőzni.Nem látom még a társadalmunkban azt,hogy ezzel meg tudnánk küzdeni,ami szerintem elég nagy probléma,hiszen a generációk egyre jobban elkorcsosulnak és természetessé válik számukra az agresszió,az erkölcs hiánya vagy „újszerű” felfogása-yepp a cédákra és hím változataikra gondolok- a korai alkoholizmus és dohányzás.Egyre több az anorexiás leányzó vagy épp az elhízott kocka sőt inkább már téglalap gyerek. Rengetegen vannak akik minden nap megküzdenek az öngyilkosság gondolatával,mivel annyiszor kívánták már a halálukat,hogy egyszerűen beléjük ivódott.De gondoljunk bele.Hányan gondolták végig,hogy mi lenne, ha TÉNYLEG meghalna az illető akinek a halálát kívánták? Hogy bírná a lelkiismeretük?Bírná egyátalán?Vagy nem érdekelné őket? Beleőrülnének? Belegondoltak valaha úgy igazán a szavaikba,a kívánságaikba? Ezek a kérdések mindig ott lebegnek előttem,ha ezen gondolkodom,vagy éppen látom a fiatalság,jobban mondva az emberek vívódását.
Valójában azért választottam a sok kampány közül ezt, mert a végén ott van az, hogy ezeknek a gondoknak a megoldói csupán mi lehetünk. Mi, az emberek tudjuk megállítani ezt a lejtőn való gurulást. Szeretném, ha ez több embernek leesne… ha az emberek, akiket bántottak, nem bántanának másokat, azért mert velük is megtették. Mert igen. Ez is előfordul. Bár tudom, hogy ez naiv dolog, sőt idealista… de a remény hal meg utoljára, főleg ha a nagybetűs változásról van szó.
Másik kisfilm a zaklatásról.Figyelem.Könnyeket idézhet elő:
