Sötét erdőben halvány izzók derengenek.
Emberek élők s félholtak kóborolnak benne.
Nem tudják már,hogy kik is ők valójában,
információn élnek s lassan elsorvadának.
Egy gyönyörű balerina pörög forog közöttük,
mégis oly elveszett ő is, elzüllött.
Voltak olyanok akk a tudást szomjazták,
s könyvek százait,ezreit falták.
De bőrük elvékonyodott, szellemük eltűnt,
míg végül ők is csak az árnyékokat gazdagították.
A léhaság is felütötte a fejét a sötétség erdejében.
Az asszony, kinek gyermeke sír, nagyon érdektelen.
Az arcok összeolvadtak,nincs igazi személyiségük.
Csak vannak, s lassan elveszik a zord lelkük.
Egyetlen egy arc lelhető fel ebben a kifordult világban.
Egy apró gyermek, kinek még nincsen önző vágya.
Mindenki egyforma s eltévelyedett, nem élvezik az életet,
nem is tudják, hogy a halál vas marka nagyon is közeleg.
Őt nem fogják érdekelni a társadalmi rangok,titulusok.
Remélhetőleg túl fog látni az arctalan üres bábukon.
Az erdőben melyben izzók ezrei köpik a fényt,
oly sötétség honol, amin nem hatolhat át valós fény.
