Sensei és Sama kalandjai
Macska egér játék
Part 2& egy kis előleg :D
Akito pov.
Sama csak vigyorgott mindentudóan.Nem szólalt meg,de ezzel még többet mondott.Mivel ez a hallgatás olyasmi volt hogy:"Mindent tudok mindent látok nem tudod titkolnii".Kicsit kínos volt,de csak egy kicsit.
-Hát szióó.Mi van veled Sensei nem tán Kukát játszol?-nagyon elégedett volt...
-Nem...
-Na de mesélj csak mi volt az a kis mezítlenség?
-Hogy micsodaa?!-na neem.Az nem lehet hogy már akkor is?Vagy mégis?Nem tudom...Minden annyira kusza...De ha mégis akkor hol a ruhám?Érdekes fejeket vághattam mert Sama nevetése húzott vissza a valóságba.
-Ezek szerint nem vetted észre?-már az ágyon feküdt annyira nevetett.-Ejnye Senseii.Ejnye bejnye.-kuncogott.Erre elpirultam...-Még a füled hegye is piros.-egyszerűen nem nyugodott le...
-És te meg Takumi?! Láttam ám hogy ott ölelgetted meg puszilgattad.-önelégült voltam elismerem.Erre rajta volt a vörösödés sora.
-Az csak azért volt mert védeni akartam a meztelen segged.-morogta.
-Óóó tényleg?Ezek szerint kicsit sem élvezted?-húztam perverz mosolyra a szám.Erre lesütötte a szemét és szinte elbújt a haja mögé.
-Ilyet nem mondtam..-alig lehetett hallani de én meghallottam.-De hallod ez nem a te gatyád.-húzta össze a szemöldökeit.
-Hát tudod az úgy volt-kezdtem bele a történetbe amit részletekre menően elmeséltem neki.Hogy hogyan kapott el és kért meg hogy legyek a plüss macija,hogyan gyűrt maga alá és játszott rajtam mint egy zongorán,majd ugyan ez fordítva is és az ígéretet amit a drága Seme-samának tettem.Ő csak hallgatott néha rosszallóan nézett,néhol majdnem nevetett.-És most nem tudom hogy csak a fenekem kell neki vagy én magam is.
-Hmm...Szerintem akar valamit...Tudod ma hallottam róla pár dolgot és ha hozzáadom azt amit mondtál nem 100%-ra de azt mondom akar valamit ás nem csak a hátsódat.De menj biztosra.-nézett rám komolyan-ne add magad könnyen Akito.-bólintottam.
-És Takumi-sannal mi volt?
-Áhw na ő...mit is mondjak...Nagyon aranyos...és kedves mindig előzékeny és szereti amit én és nem tart annyira idiótának vagy is nem néz úgy rám.És képzeld el szereti a csokis sütit!-nézett rám csillogó szemekkel.
-ÓÓ szerelem olyan szép.-sóhajtottam fel.Mire Rock felhúzta az orrát.
-Én nem vagyok szerelmes.-durcázott.
-Óó dehogynem vagy ha még nem is nemsokára biztos az leszel.Vagy már az vagy csak nem ismered el.-pimaszul mosolyogtam rá.Ismét sikerült szép pirosra változtatni a fejét.
-De akkor te is!-mutogatott felém.Erre felnevettem.
-Na jó te boloond menjünk aludni,holnap iskola.-össze borzoltam a haját.
-De fürödni kéne nem?
-Hai hai.Na induulj!-felrántottam és az ajtó felé löktem.Kibotladozott én pedig felsóhajtottam.Ez a nap..nem hiányzott egy részről másrészről viszont annál inkább.Takamoto furcsa viselkedése igazi lavinát indított el bennem.Ha igaza van Samanak és nem csak a testemet akarja akkor lehetne köztünk valami?Vagy ha csak megjátszik mindent mert az egója ezt követeli?Nem tudom...Össze zavar az az ember mégis mindennél jobban vágyom rá...Olyan mint valami vadállat vágyom hogy érintsem..s arra is hogy ő érintsen és játszon velem azzal a szép szájával..De nem helytelen ez?Mi lesz ha kiderül?Vagy ha eldob magától?Gondolat menetemből egy kis arc simogatás zökkentett ki.
-Sensei mi a baj?-kérdezett rá aggódva.
-Félek...-suttogtam-Félek a jövőtől mégis vágyom rá.-néztem fel kétségbe esetten.
-Én is így vagyok vele...De tudod mit?Legyünk boldogak és ne törődjünk semmi mással.-mosoly kúszott az arcára amit csak nekem címzett.Amúgy szerencsésnek vallom magam mivel ismerhetem az igazi mosolyát és gondolatait,mivel általában csak meg játssza magát és ez fordítva is igaz.Az emberek csak az előítéleteik alapján döntenek felőlünk pedig mind mások vagyunk.Az a vicces hogy őket ez nem érdekli,elvárnak valamit és ha nem teljesíted akkor kiközösítenek.Az egész társadalom el van cseszve...
-Rendben-az én arcomra is mosoly költözött.Hamar felpattantam és elmentem fürdeni.Gyorsan kész voltam és már siettem is vissza a szobánkba.Sama már feküdt az ágyában és Shinnel már szinte aludtak.
-Oyosumi Sensei.-ásította majd begömbölyödött a cica köré és rögtön elaludt.Bedőltem az ágyba ahová Yum-Yum rögtön követett.
-Neked is jó éjt Sama...-mormogtam félálomba.A mai nap után nem kellett sok hogy elaludjak.
(Másnap)
A reggel gyorsan zajlott mivel elaludtunk...mindketten.Szinte beestünk az első órára ami történelem volt.Mert miért is ne?Amúgy...Tudtuk hogy a tanár úr előtt esünk be mivel még mikor eljöttünk Takumi-sannal veszekedett valami ruha miatt így azért nyugodtabban baktattunk a tanterem felé.Halálos nyugalommal ültünk be tegnapi helyünkre amikor Rock telefonja elkezdett rezegni.Izgatottam kapta elő és olvasta el az smst.Nem nagyon hihetett a szemének mert már van ötödjére olvashatta amikor kikaptam a kezéből és megnézzem.Már az elején elvigyorodtam.
"Kedves Roo-chan remélem hogy ma is eljössz velem eggyett sütizni.Nagyon élveztem a tegnapi napot és hát...ma is jó lenne veled lenni...Találkozzunk ma a kis étterem előtt.Én ott foglak várni.Nem baj hogy ha nem jössz el.Nem fogok haragudni.
Taat-kun"
-Óóó de édees-vigyorodtam el.-Neki is tetzseel.-kezdtem el énekelni.
-Cseend.-csapott a kezemre.
-Megkérném a kedves diákokat hogy Rám figyeljen!-csattant egy jól ismersz hang-Mert ha nem akkor kénytelen leszek megbüntetni Önöket.-szemei perverzen csillogtak...sokat ígérően...Csendben maradtunk.
"Kérlek gyere majd el velem..Félek egyedül menni"Csúsztatunk elém egy darab papírt drága Roo-chan.Csak bólintottam mire elvigyorodott.Halkan dúdolgatott mint valami idióta,de nem bántam mert boldog.Hamar vége lett az órának mivel a hátra lévő időben dolgozatot írtunk.És még tudtam is.Büszkén indultam el.
-Akito várjon!-ismét megállított a tegnapi hang.
-Kint megvárlak-sutyorogta kedves barátném.Azzal kisétált magára hagyva a végzetemmel.
-Tessék Sensei?-fordultam felé szenvtelenül,de valójában a szívem 120al zakatolt.
-Ugye tudja hogy a tegnapi fejlemények miatt önre férne egy alapos büntetés?-lépkedett felém lassan kimérten.A szemeiben leplezetlen vágy csillogott.
-Kétlem Sensei mivel ahhoz előbb el kell csábítania amivel lássuk be túl nagy feladat lenne önnek.-néztem fel rá ártatlanul.Mire össze szaladt a szép két szemöldöke.-És ha most megbocsájt nekem mennem kell mert várnak.-azzal elsétáltam úgy mint egy igazi jó kisfiú.Kinn Sama várt izgatottan.
-Nanananaa?-ugrált fel alá.
-Hát bedobtam a mézes madzagot.-vigyorodtam el.
-Eez aaz.Éljen Sensei mert Sensei a legjoobb.-dalolva ugrált el velem a következő órára.A nap végén elégedetten mentünk haza.De ott sem állt meg a pörgés mivel segítettem kiválasztani a ruhákat.Végül egy farmert és egy rózsaszín ilyen kötött szerű felsőt választott egy szívecskés masnis karkötővel.Elég furcsa volt így látni...de aranyos volt.
-Na induljunk apró Júlia vár már a Rómeód.-kézen fogva mentünk a cukrászda felé.Már ott jártunk az épület sarkánál amikor sokkoló látvány tárult a szemünk elé.Takumi egy csajjal smárolt intenzíven.Rögtön Sama felé kaptam a fejem és amit láttam...soha nem fogom elfelejteni.
Döbbenettől hatalmas szemekkel nézett és lassan könnyek folytak végig az arcán.
-Sama...-suttogtam mire szemeihez kapott.Döbbenten nézte nedves kezét.Hamar letörölte épp időben ahhoz hogy a drága tanár úr ne lássa meg.
-Rebecka...-suttogta.-Ezt félreérted...-nézett fel.
-Kétlem.-soha nem hallottam még ennyire megrörtnek a hangját..De egy idegennek csak közömbösnek tűnhetett.
-Megmagyarázom.-mondta kétségbe esve.
-Nem kell.-azzal hátat fordított.
-Mit képzel magáról?-kiáltottam rá.Hirtelen kerültem elé és ragadtam meg a pulcsiját a nyakánál.
-Ez nem az aminek látszik...-ránéztem a csajra aki vigyorgott.
-Akito gyere.Úgy érzem hogy megzavartunk valamit.-Azzal elindult úgy mintha mindennek vége lenne.Én szinte fújtattam,de jobbnak láttam utána menni.Alig egy sarokra mentünk amikor megállt és halkan elkezdett sírni.Átöleltem a vállát.És nyugtató szavakat suttogtam a fülébe mintha segítene valamit.Lassan elengedtem és ismét kézen fogva mentünk bár most én vezettem és ő csak jött utánam akár egy zombi.Egyik kezével törölgette a szemét a másikkal kétségbe esetten kapaszkodott belém
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK~
