Sensei és Sama kalandjai
Macska egér játék
(Rocky pow)
Döbbenettől kikerekedett szemekkel bámultam az elém táruló képet.Takumi és egy csaj elmélyülten smároltak.Nem tudom miért de elviselhetetlen fájdalom hasított a szívembe.Valami nedveset éreztem meg az arcomon.Gyorsan odakaptam és ismét megdöbbentem.Sírtam...a könnyeim hullottak azért a férfiért aki becsapott.Azt hiszem Akito beszélt hozzám,de én csak letöröltem az arcomról az árulkodó sós cseppeket.Ekkor vett minket a drága tanár úr.
-Rebecka ezt félreérted..-suttogta kétségbe esetten.Félreérteni ezt?Ugyan már aki ezt félreérti...na ott agyi problémák vannak.
-Kétlem.-a hangom nem olyan volt mint szokott.Megtört,fagyos...mintha nem is én lennék.
-Megmagyarázom!-olyan kétségbe esetten nézett rám...a nagy sötét barna szemei könyörögtek.De ettől nem lett jobb.Újra a sírás környékezett ezért hátat fordítottam.
-Nem kell.-a hangom azt hiszem eléggé szomorúra sikerült.
-Mit képzel magáról?!-ordított fel Akito.Fél szemmel figyeltem csak.
-Ez nem az aminek látszik...-motyogta.Mellettem a kis ribanc csak vigyorgott.Élvezettel vizslatta Takumit.Úgy nézett rá mint ha menten letámadná.Nem bírtam...
-Akito gyere.Úgy érzem megzavartunk valamit.-Azzal elindultam.Hallottam hogy Akito kapkodja a lábait mögöttem.Alig egy sarkot mentünk amikor nem bírtam tovább megálltam és kitört belőlem a sírás.Két meleg kar fonódott körém és Sensei mély megnyugtató hangon duruzsolt a fülembe megnyugtató dolgokat.Mint ha attól jobb lenne..de még is megnyugtatott.Megfogta a kezem és lassan vezetett vissza a kollégium felé.Egyik kezemmel az ő kezét szorítottam mert abban a pillanatban csak az tartott ebben a világban.A másik kezemmel a szememet törölgettem hogy egyáltalán lássak...nem volt sok haszna.Pár utcával a koli előtt viszont megszédültem.Akito résen lehetett mert rögtön felkapott.
-Semmi baj.-suttogta-Nemsokára ott leszünk.-Csak bólintottam,majd a mellkasához bújtam.Azt hiszem elszundítottam mivel amikor legközelebb felnéztem már a szobánkban voltunk.Aki-kun lefektetett az ágyra és megsimogatta az arcom.
-Kérsz valamit?
-Egy pohár citromos teát elfogadnék...-suttogtam.
-Várj egy picit.-azzal felpattant mellőlem és kirohant.És én csak néztem utána.Shin felugrott mellém és hatalmas kék szemeivel aggódva nézett.Lassan végig simítottam a fején.
-Nem lesz semmi baj Shini...Rendben leszek.-úgy nézett rám mint ha hülye lennék.Befeküdt mellém és elkezdett dorombolni.Az ő jelenléte mindig is megnyugtatott...Takumi...vajon miért tette ezt velem?Miért viselkedett velem így ha csak ennyit akart?Vagy csak szórakozott...Ki akart készíteni egy diákot és pont én jöttem szembe...Nem tudtam tovább gondolkodni mert kiabálás szűrődött be a szobába.
-A maga drágalátos kis barátja az a baj!Ha már egyszer ilyen tökéletes tanár úr akkor megtaníthatná a drágalátos Takumi-sannak hogy nem kéne másokkal játszani!
-Chö Takumi nem tudna senki sem ártani.
-Óó dehogynem. Most is megtette.
-Tessék?
-Az hogy Samaval randizott ma meg már a megbeszélt helyen egy másik csajjal smárolt!
-Ez nem lehet igaz...
-De az.
-Megfogom vele ezt beszélni mivel teljesen rá volt izgulva a kis barátnődre.De veled is akarok beszélni.Holnap találkozunk a termemben délután 3kor.
-Oké.-na ez érdekes...csak így belement?Biztos van valami terve...Sensei mindíg is büszke és makacs volt és ő most Takamotot akarja meg leckéztetni...Csend ezután.De hirtelen valami koppant a földön.
-Takumi?! Mi a jó eget csináltál magaddal?!-Erre én csak elbújtam a takaróm alá..Ne könyörgöm ne kelljen a nevét hallanom...Ekkor kinyílt az ajtó és bejött rajta a szobatársam.A kezében egy műanyag pohárban gőzölög valami.Hamar megkereste a bögrémet átöntötte majd leült mellém.
-Na ciciciicc gyere Sama itt van a kis teád megfogja az idegeidet nyugtatni.-Mivel nem voltam hajlandó kimászni egyszerűen kikapott a takaró alól és felültettet.-Tessék meginni!-A kezembe nyomta a már langyos innivalót.Lassan iszogattam meg és Sensei nem mozdult mellőlem.
-De én őt akarom!!-hallottam meg Takumi hangját.
-Haver ezt csúnyán elbasztad nem törhetsz rá!
-De Takamoto nekem keell!Most azonnal mindene moost!-és az ajtó kilincse elkezdett zörögni.Erre felsírtam,mire Sensei csak pislogott.Magához húzott és bebújt velem a takaró alá.Ismét nyugtatgatott,de a hangok nem szűntek meg csak jóval éjfél után.Lassan aludtam el azzal a tudattal hogy nem akarok felkelni.Másnap délután tértem magamhoz,de még így is fáradt voltam.Nem mentem ma be festészetre....sőt sehová sem.Csak feküdtem ültem...rajzoltam...és Shinit simogattam vagy Yum-Yumot.Körülbelül egy hét telt el így.Nem ettem csak ittam,Akito egyre jobban aggódott.Láttam a szemén és hogy iskolán kívűl csak Takamotohoz ment,mondjuk oda elég sokszor.
De a ébren átélt rémálom utáni első pénteken minden megváltozott.Épp a fürdőben voltam indultam kifelé és amikor kinyitottam az ajtót szembe találtam magam Vele.Rögtön becsaptam az ajtót.Pár perc múlva kopogtak.
-Akito vagyok.-lassan kinyitottam erre ő megragadta a kezem és szinte bedobott a szobánkba ahol az előbbi látogatóm állt.Újabb ajtó csapódás.
-Akito engedj ki!-csaptam az ajtóra.
-NEM.Majd utólag hálás leszel nekem.-én csak lecsúsztam az ajtó mentén.
-Roo-chan...-hallottam meg egy gyenge hangot.Ez tényleg az ő hangja lenne?Hiszen az ő hangja mindig vidám és élettel teli.Picit reszketve néztem fel és nem enyhén döbbentem le.Az arca beesett a szeme élettelen és szomorú...1hét alatt..Felugrottam és bemenekültem a paraván mögé.Hallottam hogy oda sétál majd leül a másik oldalra.-Annyira sajnálom...-suttogta szakadozva...
-Mit?-kérdeztem vissza közben kinyújtottam a kezem így egy kicsit kilógott a takarásból.-Azt hogy becsaptál?Vagy azt hogy teljesen hülyének éreztem magam mert azt hittem akarsz valamit?
-Nem csaptalak be...Az a lány...megzsarolt...nem akarok sőt soha nem akartam tőle semmit.Utálom őt...És tényleg akarok tőled valamit.-tette a végéhez csendesen.Négykézláb kikukucskáltam és érdekes látvány tárult a szemeim elé.Neki volt dőlve a paravánnak és a plafon felé nézett vagyis nézhetett mert most a szemei csukva voltak és a szemeiből könny csordogált.Nem bírtam ki lassan felé másztam és letöröltem a könnyeit.
-Ne sírj kérlek Taat-kun.-suttogtam már én is.Mire kinyitotta a szemeit
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK~
Vajon Rocky megbocsát Takuminak?És Takamoto és Akito titokzatos találkozóin mi történhet?Mi fog történni fő hőseinkkel?*az író teljesen elragadtatja magát.De nyílik az ajtó és bejön Rocky és nyakonvágja "Ne spoilerezz bazdmeg!"felkiáltással.*xD
