Cím nélkül,indok nélkül reppennek ez a sorok,
csak keresem,hogyan is adhatok ki hangot.
Bár módszert s hallgatót még nem találtam...
mégis tollamnak nem szabhatok gátat.
Rohan,szalad,mintha nem lenne holnap,
siet,hogy papírra kerüljön minden kósza gondolat.
****************
A kora hajnali napfény első sugara töri át a teret,
mégsem tudja elűzni a makacs sötétséget.
Egyedül ragyog,áll helyet a homályban,
magányos,hiábavaló,értelmét senki nem látja.
**************
Talán eltűnök majd hirtelen.
S nem marad utánam semmi sem.
Bár úgy tartom,hogy ez nem kár.
Sajnálom,hogy nincs bennem több akarás.
******************
Apró fekete macska suhan az éjben.
Pici mancsával nem tudja,felkavarni a környéket.
Sőt,azt sem veszik észre,hogy létezik.
Pedig szomorú szemével csak a környéket kémleli.
Fáradt,kék tekintetét a tájon végig hordozza,
s tanakodik:Hol az otthon?Mikor maradtam magamra?
******************
Rózsaszín,kék,sárga minden szín villog.
Túl élénk,élettel teli.Már nem bírom.
Mond Zen,te hogy bírod ezeket az ingereket?
Testvéreid?Shin vagy senki nem volt melletted?
Nem érezted úgy,hogy fel kell égetned magad mögött mindent?
Mert én igen,sőt most is ezzel az apró gondolattal játszom el.
Bár a lelkemnek nevezett semmiség bőszen ellenkezik ezzel.
************************
"Elkoptam,eltűntem,megszöktem,megtörtem"
Ezek villognak nagy betűkkel a fejemben.
Én pedig beletörődtem és elfogadtam.
Más megoldást nem igazán hagytam.
*******************
"Segítségre lenne szükséged" hah,ugyan már.
Az üres szavakba belefáradtam csupán.
Ilyenre nekem egyáltalán nincs szükségem,
még akkor sem,ha ezzel pár embert megsértek.
Ha nincsenek benne valós érzelmek,gondolatok,
akkor nem ér semmit,nem hagy nyomot.
*****************
Lelkem tócsája várja már nagyon,
hogy a teli hold elérje az éjszakai horizontot.
Vágyom már arra,hogy tükrözhessen szépet
hiába tudom,hogy bennem olyan nincsen.
Bár látványa,kedves,szolid s fénye megnyugtat,
de érezteti,hogy teljesen magamra maradtam,
Igaz ebben is van egy kis hazugság,
hiszen a Hold maradandóan lenéz rám.
