Újév köszöntő Super Junior fanfic ^^

Ezt a fanficcet Rei-channak írtam ^^ ma lett befejezve egy elég hosszú pihenés után...lehet még folytatom

              A sors fonalainak fonódása

Két  lány állt Budapesten a hősök terén teljes sokkban.Az egyik magas, hosszú barna  hajú és szemű szépség,fekete test nadrágban és piros hosszú pólóban amin egy cica integet. Oldalán cicás táskával és lábán masnis topánkával.Összességében aranyos benyomást keltve ezzel az emberekben.míg a másik alacsonyabb,elől hosszabb hátul rövidebb padlizsán hajú lány,hatalmas szemüveggel takart  kék szemmel. A ruhája eltért a mellette állóétól. Fekete középen csipke betétes tapadó nadrágja néhol szakadt, fekete bakancsán ezüst csatok ékeskedtek. Fehér  felsőjén egy szemüveges lány szöveggel ami hirdette viselője hova tartozását, mivel angolul annyi volt oda írva,hogy  I’m otaku.Any problem?  Első látásra nem igazán találhatnak az emberek közös pontot ennél a kettőnél. Azonban a fehér pólón lévő otaku szó összeköti őket. Mivel mindketten rajonganak a japán kultúráért,a cuki ázsiaiakért és a kpop-ért.Azon belül megannyi bandáért,köztük a Super Juniorért ami,ma ad koncertet a városban.  De ha még az nem lett volna elég, hogy mindkettőjüknek jegye  van erre az eseményre, a nevük is hasonló volt. Hiszen a magasabb a Rei névre hallgatott,míg az alacsonyabb a Rey névre. Sokszor is viccelődtek ezen. Azonban a véletlenek az életükben csak ezen a kellemes szeptemberi napon kezdődnek. Rey ír,míg Rei rajzol, egy véletlen folyamán mindkettőjüknek meg kellett néznie a hősök terét, a munkájuk miatt. Kellemeset a hasznossal összekötve úgy gondolták,koncert előtt megnézik. Eljutni még könnyű volt oda…míg vissza… már kevésbé.

-Na jó.Nem gondoltam voltam,hogy ez hagyja el a számat…de bár csak elhúzna valaki a Pecsába. –morgolódott Rey,mire Rei felkuncogott szinte már kínjában.

-Még megoldhatjuk és elérhetjük.Megtudjuk csinálni. – kettejük közül Rei volt a pozitívabb és ez most is kiütközött. Aggódó arcán látszott, hogy több lehetőséget is átvesz a fejében,hiszen ő jobban ismeri a fővárost. Teljesen elmerült a gondolataiban és így nem vehette észre ahogyan egy csoport napszemüveges idegen ténfereg a szobor csoportnál ámuldozva véve szemügyre. Színes  hajkoronájukon kívül összekötötte őket az,hogy mindnél ázsiai vonások voltak felismerhetőek. Rei továbbra is a kétségek bugyraiban elmerülve nem szúrta ki a jelenséget,nem úgy mint Rey,aki  úgy fürkészte őket mint potenciális áldozatokat,közben apró mosoly költözött arcára.Ahogy az „idegenek’’ melléjük értek, az egyik vöröses hajú tátott szájjal kezdte őket bámulni,de egy pillanat alatt elbújt a többiek mögött. Ebben a pillanatban kezdett el szólni Rei telefonjából a Super Junior Mamacitája. Erre az összes férfi fej felé fordult.

-Úr isten mond,hogy el tudtok értünk jönni és elvinni a Super Junior koncertre. –hagyta el pihegve a száját ez a  mondat,szinte már sírva. A vonal másik végéről valószínűleg kellemetlen válasz érkezett hiszen csalódottan nyomta ki a mobilt. Szomorúan ránézett társára- Nem tud.- Jelentette be sírós hangon.Rey csak megfogta a kezét és elkezdte simogatni a vállát.

-Semmi baj Rei-san. – az idősebb frusztrált mosollyal válaszolt erre. – Hé. –piszkálta meg a kisebb folytatásként miközben enyhén a bámuló férfiúi tömegre próbálta irányítani a figyelmét. végre oda kezdett fókúszálni és pár perces gondolkodás után elkezdett a felismerés látszódni rajta . Amikor egy fekete, hosszabb hajú srácra tévedt tekintete az agyrendszere csúnyábban befagyott, mint a windows és eltátotta a száját. Rey pedig elkezdett kuncogni,amíg el nem kezdett a telefonja csörögni.

-Tessék Sensei-chan ? – apró várakozás után felkacagott- Yepp.  –Ismét szünet következett- Nem is a szerelmem –csattant fel élesen,mégis pír gyöngyözött fehér arcán. Rei csak ámuldozva figyelte, a fekete hajút,aki élvezte,hogy valaki ilyen figyelmet szentelt neki. Míg a kisebb hálát adott az égnek,hogy egy emberek kívül senki nem érti a nyelvet.Durcásan rakta le a telefont és keresztbe tette a kezét.

-Te Rey-szólalt meg angolul a magasabb kizökkentve a másikat. – Ezek most komolyan..?

-Igen Rei. Vagyis azt hiszem ez itt előttünk a Super Junior. De  a biztonság kedvéért rá kellene kérdezni. – Ezt a párbeszédet a férfiak kigúvadt szemmel hallgatták végig,hiszen igazuk volt. Donghae,Hankyung,Yesung,Leeteuk,Siwon,Shindong,Ryeowook,Eunhyuk,Kyuhyun,Heechul,Kangin,Kibum és Sungmin döbbenten nézték az előttük állókat. Ilyen rajongókkal még egyikük sem találkozott. Higgadtan trécseltek előttük és firtatták azt,hogy ők valójában ők-e. Több mint furcsa a sok sikítozó lányka után. Leeteuk tért magához először és mosollyal az arcán lépett a két lány elé.

-Örülünk a találkozásnak. – A többiek is egymás után köszöntötték őket,de némelyiken látszott,hogy nem igazán van kedve a z egészhez. Heechul azonban teljesen máshol járt már.A magasabb lányra villantotta saját maga és még ezernyi lány szerint lehengerlő mosolyát,majd hátradobta a haját.

-Örülök a találkozásnak.Biztosra veszem,hogy a sors rendelte úgy,hogy itt és most ezen a borzasztóan unalmas túrán találkozzunk egy ilyen szépséggel és a ...barátocskájával.-mérte végig most az alacsonyabbat.De egy valamit tudni kell Reyről.Utálja a kicsinyítő jelzőket és ezt barátnője is tudta volna,ha nem lett volna elalélva a többieket éppen semmibe vevő sztártól.

-Hoh,talán a mű mosoly és a sok táncika közben elfeledkezett róla a drága művész úr,hogy a legnagyobb csapások alulról jönnek. -jelentette be angyali hanggal a mellőzött,mire mindenki döbbenten nézett rá.Az idősebbik enyhén fejbe legyintette.

-Rey-chan.Viselkedj- dorgálta meg.Mire Rey csak lesütötte a szemét és morgolódott egy sort,hiszen tudta,hogy Heechul megjelenésével már előnyben volt,mivel Rei az idol minden apró kis rezdülését szerette,de ugyan akkor látta a hibáit.

-Ilyen rövid pórázon kell tartani egy gyereket,hyung látod? Heechullal is  így kellene.- Szólalt meg egy gúnyos hang a háttérből.

-Kyuhyun ne piszkáld a fiatalabb rajongókat.- figyelmeztette Leeteuk.

-Valójában 20 éves vagyok….szóval picit távol állok már a gyerektől.

-És te drága rajongóm? – A hosszúhajú Don juan minden alkalmat megragadott,hogy egy darab higgadt fanjáról információkat tudjon meg.

-Már 23 vagyok.-rebegte válaszul a megszólított.

-Áh az egy gyönyörű kor. Emlékszem mennyi mindent éltem át akkor…- Itt már mindenki elismerte,hogy lelkesedés téren level maxolt. Banda társai már tudták,hogy innentől rengeteg fejfájásban lesz részük,azonban a két leányzó még naivan állt a közös órák előtt.

-Hát főleg kockultál és sírtál,hogy nem jött ki időben egy rész vagy annyira együtt éreztél a nem létező vackaiddal,hogy az már embertelen…El bírjuk képzelni milyen gyönyörű lehetett.- Ismételten szarkasztikus és bántó megjegyzés érkezett a hátul álldogáló unatkozó Khyuhyuntól.

-Most már értem miért Evil Maknae . – sóhajtott fel fáradtan Rey.

-De ezek igen is nagy gondok.Ha egy rész késik akkor annak valami oka van,ha egy szereplő szomorú és kedveled ugyan olyan mintha egy barátod érezné és természetes,hogy szomorúvá válsz…Nem is beszélve egy a játékokról. Ott a csapatod szerencsétlensége a te szerencsétlenséged, a fájdalmuk és újjáéledésük mind mind kihat rád. Ezt minden jóravaló gamer és otaku tudja. –Hadarta el Rei teljesen kipirulva,mire mindenki,kivéve ismerősét óriási szemekkel nézett rá.

-Kész vége. Ez a lány a lelki társam. – Érzékenyült el Heechul és a lány nyakába vetődött mire az teljesen vörösbe váltott.

-Vajon a paradicsom, a pipacs színéhez áll közelebb ez a szín? – merengett el hangosan a csoport másik lány tagja.Erre Heechulban mintha egy bomba robbant volna.

-Ne bántsd a Virágocskámat!

-Távol áll tőlem…Hiszen elfogad engem is és mindenki mást is.Ő egy igen kedves ember. – nézett maga elé elmerengve,kék szemeiben ismeretlen viharok dúltak.Ismeretlen,de tiszta viharok.  Elmosolyodott és úgy nézett az összekapcsolódó emberkékre.

-Akkor jó- csücsörítette a lógó fél. Leeteuk a katonaság óta,nem látott ilyen szemeket.

-Elnézést.Rey,ugye?

-Igen?

-Ha  nem tévedek a koncertre jöttetek ebbe a városba,igaz?

-Igen.

-Akkor miért nem ott vagytok? A jó helyekért már egy ideje sorban állnak.- A leadernek volt némi fogalma,hogy megy egy-egy koncert előtt a tolakodás a jobb helyekért,így nem értette, hogy két ilyen lány,akik így viselkednek és a kétségbe esés érezhető volt rajtuk,hogy jutnak el céljukhoz ,mit keres ilyen távol a helyszíntől. A mély sóhaj ami elhagyta a piros ajkakat csak még jobban zavarba hozta.

-Az igazat megvallva…csak szét akartam nézni a koncert előtt,mivel nem nagyon járok erre felé… Rei pedig már tapasztaltabb Budapesten,így ő vezetett körbe. De aztán rájöttünk hogy lehetetlen időben vissza érnünk,vagy bárhogy vissza érnünk mivel a fuvarunk lelépett, tömeg közlekedni pedig ilyen tájt kész élet veszély.

- És a jó helyekkel mi lesz? –kérdezett rá a maknae előre tolakodva. Már eléggé idegesítette ez az apró külföldi…Már csak azért is mivel hátulról nem látta,azt aki ilyen higgadtan beszólogat.

- Javíts ki ha tévedek,de a hang mindenhová eljut,nem? Egy koncerten természetesen nagy szerepe van a vizuális dolgoknak is,de ott van a  hangulat..az élő zene varázsa,ahogy a hangotok remeg és mégis betölt minden…Ehhez az élményhez nem szükséges elől tolongani.Hátul jobban élvezhetjük. Bár Rei így is látogat valamit…Én már annyira nem. De végül is néha,a jóból keveset adnak,akkor mit várjon a rossz?- erre több énekesből kitört a nevetés,de Leeteuk csak állt és nézett. Donghae elé vergődött és meglapogatta a fejét és vigyorogva lenézett rá.

-Nos akkor mit szólnátok hozzá,ha elvinnénk titeket?

- Ez egy jó ötlet. – Sikkantotta a háttérből Heechul. –Sőt a mi drágalátos leaderünk is felajánlotta volna előbb utóbb,ahogy azt is ,hogy gyertek velünk hátra a színfalak mögé. Higgyétek el ,nagyon vicces lesz. Még a Let it got is elénekelem az én Drágám tiszteletére, ha elárulja miket is szeret bennem.- kuncogott fel buján. Az említett Drága pedig csak a maga kábulatában álldogált,de erre felkapta a fejét.

-Eh? –szétnézett,de nem reagált senki.- Eeeh? – egyre kétségbe esettebben és pirosabban nézett most már az előtte lévőre aki királynői bájt árasztott magából. Enyhe ördögi aurával fűszerezve.

- Még,hogy Kyuhyun az Evil Maknae…-kuncogott fel csendesen- ő minimum egy Evil Cinderella.- Az előtte lévő három tag hallhatta csak ezt a csendes megjegyzést,de azoknak eléggé meggyűlt a bajuk a nevetés vissza tartásával. Eléggé kellemes hangulat telepedett a kis csipet csapatra.

-Hé hé, téged tényleg Reynek hívnak őt meg Reinek? – az izgatott kérdés Eunhyuk szájából röppent fel.

-Yepp . – mosolygott rá kedvesen a két lány.

-Hééé te csak velem foglalkozz. – morgolódott Cinderella Rei előtt.

-O-oké. – kuncogott picit frusztráltan a leányzó.

-És barátok is vagytok? –folytatta a táncos mit sem törődve csapat társa felcsattanásával.

-Igen.

-De hogy? – kérdezett rá ámuldozva.- Ő idősebb-  mutatott a ténylegesen hamarabb születettre.

-Igen és? Mindketten szeretünk alkotni és imádom a rajzait. Így nem nagyon meglepő számunkra,hogy tartjuk a kapcsolatot.

-Furcsa- ráncolta szemöldökét és ezzel együtt orra is mozgott,mire Reyből kitört a kacagás.

- Annyira nem.Hiszen nálad is vannak idősebb tagok a bandában,mégis el vagytok nem?

- Ez igaz. –Vallotta be mélyen gondolkozva. – És hogy ismerkedtetek meg?

-Hát iskolában. Felettem járt és egyszer láttam,hogyan rajzol. Ott letámadtam,aztán a vizsga munkámnál ő volt az interjú alany,így ismét letámadtam. Ha így jobban belegondolok…szegénykém nem igen tudott lerázni.

-Vizsga?Interjú?- Eunhyuk úgy pislogott akár egy naiv kissrác,de a csökkent agyi kapacitásával a többiek már tisztában voltak. Már várták,hogy a türelemnek vége szakadjon.

-Yepp. Médiából csináltam vizsgát. Aztán ott szóba jött a zene és a ti bandátok is. Hamar rájöttünk,hogy sok dologban egyezik a véleményünk és az ízlésünk.- A kedves nyugodt hangú válasz megdöbbentette a fiúkat. A fanok idealizálása közepette ha elő jön valaki igazi személyisége hajlamosak csalódottak és türelmetlenek lenni,aztán pedig ott hagyni az adott embert. Nem egyszer kétszer estek már emiatt pofára… Nem hiába szinglik a legtöbben még. Nem éri meg kockáztatni,az amúgy is nyúzott szívüket. Nem hiába voltak megdöbbenve. Ez a két idegen magyar lány úgy kezeli őket mint embereket.Ami még ennél is furcsább mint NORMÁL embereket. Már eléggé el voltak tőle szokva és ezt a kisebbik észre is vette.

-A beszélgetés közben induljunk. Lassan meg kell néznünk a helyszínt, a színpadot és be kell állnunk. – szúrta közbe higgadtan és sürgetve a leader. A fiúk megindultak. Reit Cinder jóformán maga után rángatta. Csoda hogy nem repült,míg Rey lépett párat majd csendesen állt és figyelte a távolodó alakokat.

-Az indulás rád is vonatkozott. – hallott egy erőteljes hangot maga mögül,mire összerezzent. Leeteuk állt ott karba tett kézzel.

- Meglepő.

-Mi?

-Hogy normálisak vagytok és segítetek két idegenen.

-Teljesen rosszul fogalmaztál. Segítünk két kedves rajongónak,akik feldobták a napunkat.- érkezett a picit morcos válasz. – Indulj. Eunhyuk,Khyuhyun és Donghae úgy nézem nem végzett veled. –Amikor látta,hogy a másik még mindig tétovázik megragadta a kezét és maga után húzta szelíd erőszakkal.Hamar beérték a többieket egy hatalmas busznál. –Mire vártok? Felszállás. – Heechul volt az első aki felrohant mögötte a lobogó Rei-el ,aki pár pördítés után máris egy székben találta magát előtte egy csillogó szemű piruettező férfival.

-Let it goooo,let it gooo – énekelte elnyújtva teljes beleéléssel.Aztán abba is hagyta és lehuppant Rei-el szembe.

-Nos.Mesélj. Mióta? Miért? Miket szeretsz bennem főleg?- A lány csak pislogott mint borjú az új kapura és annyira megilletődött,hogy kapásból elkezdett válaszolni.

- A debütálás óta. Egyszerűen elbűvölt a mosolyod…a szád…az,hogy hogyan bánsz a rajongóiddal. Majd miután megláttam,hogyan táncolsz… Mintha nem érdekelne az egész mégis nagyon jól megy..És ahogyan a cicáiddal bánsz. Olyan aranyosak vagytok. - mondta belepirulva a bugyijába.- Még a játék és Frozen mániádat is szeretem és a szeszélyességedet is.-motyogta maga elé. Kim Heechul pedig lefagyott mint a Windows. Nagyokat pislogott az előtte ülőre. Enyhén elpirult és homlokát a másikénak döntötte.

-Köszönöm….-Mikor  Rei félénken felemelte a tekintetét szembe találta magát Heechul gyengéd mosolyával,gyönyörű szinte fekete tekintetével és picit elpirult arcával. Egy pillanat elejéig elnyílt a szája a döbbenettől,mire Heechul egyszerűen megcsókolta. Gyorsan,mégis rengeteg érzelemmel.

-Ha át megy soft pornóba az egész akkor azt végig nézzük vagy tekintettel leszünk rájuk és leszállunk? – kérdezett rá egy merengő Rey a busz elejéről. Mire páran elpirultak,főleg az éppen turbékoló páros azonban a többiek csak nagy hanggal nevettek. Leeteuk maradt egyedül higgadt látszólag aki nyugodtan oldalra fordult.

-Szerintem mindenki eldöntheti majd magának,hogy akar-e pornózni.De egy ilyen fiatal lány,csak ne nézzen ilyesmit.

-Hoh de akkor hentait se nézhetek?

-Nem.

-Csáposat?

-Végképp nem.

-Szigorú vagy.Bántasz. –szipogta az érintett majd levette a szemüvegét és hatalmas szemekkel nézett fel a másikra,mire az pirulva arrébb somfordált ,miközben koreaiul motyogott valamit.

-Nem is…-morogta vissza már angolul.

-Ugyan ugyan.Hé törpe, te most kibabráltál a Super Junior híres leaderével. – kacagott fel Donghae és összeborzolta az említett haját.Abban a pillanatban Eunhyuk jelent meg egy fésűvel és elkezdte fésülgetni.

-Donghae a lányok nem szeretik ha a hajukat piszkálod. Sőt illetlenség. – pufogta gyermetegen.

-Attól, hogy egy ilyen emberrel kibabrálsz remélem nem száll semmi a fejedbe-vetette oda Kyuhyun.

-Sajnálom,de az én fejembe nem kell szállnia semminek.Már így is van benne valami.

-Na Maknae emberedre találtál.- röhögött fel Shindong.

-Te csak azt hiszed- csattant fel.

- Én vele ellentétben nem hiszem hanem tudom- fuvolázta jól szórakozva Rey.

-Én híres vagyok. –pattant fel.

-És? Amíg emberileg nem éred el, hogy tiszteljelek baszhatod.-erre a másik leforrázva állt és pislogott,aztán leült a helyére.A többiek is csak pillogtak.

-Ti..mégis honnan jöttetek? Ufók vagytok? –kérdezett rá döbbenten Cinderella.

-Nem. Csak pár különc magyar lány. – válaszolta Rei mosolyogva.

-De nem úgy reagáltok,ahogyan a többiek…Ha mást csókoltam volna meg már rég mindenkinek elmondta volna és senki nem vágna hozzá ilyet együnkhöz se.

-Valójában híresek vagytok….és azt a pillanatot meg akarom csak magamnak tartani,ahogy Rey is látja,hogy csak emberek vagytok akiknek nincs privát szférája a céljaik és az útjaik miatt. Tudjuk,hogy ez nehéz és nem akarjuk ezt megnehezíteni,de nem szeretnélek annyira amennyira ha nem tisztelnélek emberileg is. Rey-chan csak erre hívta fel Kyuhyun figyelmét. Benne ez elég erősen megvan,ahogyan bennem is. Az embert nézzük…nem a külsőségeket.- A Super Junior a nap folyamán sokadszorra csak nézte ezt a két lányt. Furcsa rajongók egy furcsa országban. De mégis felüdítő. Rég néztek már rájuk igazán emberként. Bár Cho Kyuhyunt még soha nem küldték el úgy a picsába,ahogyan most. Kim Heechul se csókolt még meg senkit ilyen rövid ismeretség után ennyi érzelemmel. Ahogy a többieket se kezelték még ilyen jól. Bármennyire is szokatlan volt,tetszett nekik.

-Rei te…

-Oh ne haragudj…nem úgy gondoltam.- mielőtt befejezhette volna Cinder a kezét a szájára tette.

-Köszönöm. Jó hogy megismerhettelek. Számíts rá, hogy majd engem se tudsz lekaparni. –jelentette be,majd gyengéden megsimogatta az arcát majd mint aki jól végezte dolgát hátra dőlt és mosolyogva figyelte az előtte lévő paradicsom színt felvevő egyént.

-Megjöttünk-állt fel Leeteuk majd kinyitotta az ajtót és lepattant a buszról.Mindenki leszállt eggyessélvel.Heechul lesegítette Reit,de nem akár hogy.Az ölébe vette és mint egy igazi hercegnőt lerakta a földre. Rey pedig bambulva haladt lefelé,amikor megbotlott a saját lábában és orral ismerte meg volna anyabolygónk lágy ölét,de egy erős kéz megragadta hátulról és vissza húzta.

-Figyelj jobban. –vakkantotta oda Kyuhyhun majd lement.Leeteuk nyújtotta a kezét. A hatalmas tenyerében eltűnt a másik keze.

-Mindenki megvan? – kérdezte jó hangosan a leader.

-Meeg-  jött a felelet egyszerre. Lassan mindenki beballagott a Pecsába majd elkezdődött a próba. A fiúk mindent részletekre menően ellenőriztek végig járták a színpadot majd el is kezdtek az emberek jönni. Erre ők hátra jöttek és elkezdtek öltözködni.Felváltva elkészült a sminkjük is és a végén az SM Super Juniorja állt telljes pompában a két nézelődő lány előtt.

-Nos lányok készen álltok,hogy elvarázsoljunk titeket? –kérdezett rá Heechul vigyorogva.

-Ha képes vagy rá persze hercegnő.-válaszolta az éppen beszéd képtelen barátnője helyett Rey.

-Kihívás elfogadva. – egymás kezébe csaptak,míg a másikat szende pusziban részesítette majd Heechul elhagyta a színpad mögötti részt. A két lány egymásra nézett.

-Mindent bele srácok!-  Szólaltak meg egyszerre . Mindenkivel lepacsiztak,kivel egy kivel két kézzel majd elkezdődött életük egyik legnagyobb varázslata.

-Gyönyörű...Le akarom rajzolni…

-Én képtelen lennék ezt az élményt leírni…- Meghitt csendben álltak egymás mellett,kézen fogva miközben nézték életük csillagait.Talán pár könny is kicsordult a kisebbik szeméből… míg az idősebb töretlenül mosolyogva figyelte a dívát.Észre sem vették,hogy elröppent a 2 óra.

-Köszönjük magyar Elfek hogy eljöttetek és főleg köszönjük a bájos két kísérőnknek,hogy megmutatták milyenek a magyar lányok!- Heechul lelkesen és boldogan üvöltötte bele a koncert végén a mikrofonba. Mire minden egyes fej a két oldal álló fanra szegeződött…

-Bazdmeg…

-Jajj ne..

-Rey ugye tudod ez mit jelent?

-Ja.Azt hogy mi oda nem megyünk le,vagy kinyírnak minket.

-Hogy fogunk így haza menni? – kezdte el a kezét tördelni Rei.

-Tudod mit? Menjünk velük.Felszólítom őket az elrablásra.

-Azt hogy?Várj…kitalálom. Jó gyorsan?

-Pontosan Rei-sama.

-Nem vártam mást Rey-chan.De….ha túl akarjuk élni…fussunk a buszba jó?

-A számból vetted ki a szót.-Azzal neki iramodtak.Nyomukban a Super Junior kacagó tagjaival és a fanok felháborodott tömegével.

Visszatekintés 2015-re

No..Elröppent egy év...Egy egészen hosszú év. Nem is tudom,hogy hogy mehetett el ilyen gyorsan...Még emlékszem,hogy januárban mi minden volt előttem.Érettségi,felvételi,ballagó,nyár minden még csak előjáték szinten sem volt jelen.Na jó az érettségi talán mert annak az előjátéka évek óta kínozott minket a beteljesülés nélkül.Aztán hirtelen minden elkezdett pörögni...A ballagással kezdődött.

És véget is ért hamar. Ezután volt egy buli. Így visszatekintve eléggé...gyorsan elment és most már bevallhatom,hogy horribilisen viselkedtem.A nagy vendég seregben inkább olvastam.Eléggé fáradtságos munka volt az egész...mármint hétfőtől érettségi volt én pedig mindig egy nap alatt váltottam meg a világot x'D nem sok logika volt benne. Azonban így is volt egy kis aranyos fűszer a napban Liza lévén :)

Ez a kis csibész volt aki mindenre tojt és hangosan kacagott. Hála neki le tudtam hamar lépni a saját bulimrólx"D Aztán jött az érettségi...Hát nehezebbre volt beharangozva. Érdekes volt. Élveztem. Aztán ... elbúcsúztunk az osztállyal. Jó volt. Most vissza gondolva egy kicsit hiányoznak. Megszoktam őket és tudtam mire számítsak tőlük. Ezek után jött a felvételi. Felvettek a Debreceni Egyetem Szabadbölcsészet szakára. Ezután levágattam a hajam,amit világ életemben annyira elleneztem. Mivel új szakasz kezdődött...És így jutottunk el a következő pontig.A Gólya tábor...Nos az egy részről jó volt másrészről nem. Néhány olyan embert is megismertem akikre józan ésszel tudom,hogy nincsenek rám jó hatással. Komolyan.Ennyi fejfájást kevesen tudnak nekem okozni. Ezek után elkezdődött az egyetem. Meglepően sok tantárgyam van. 10. Úgy hogy nem is volt választható tantárgyam. Az egyetemen sok mindent tapasztaltam....Barátokat szereztem,vesztettem el,drámákat láttam és éltem át. Érdekes volt. Most buktam meg először valamiből...szenvedtem az olvasáson.Megannyi első élmény volt....De mégis elhanyagoltam a blogom..Elhanyagoltam azt amit csinálni akarok. És most is. A tavalyihoz képest kevesebb bejegyzés született szerintem. De majd csekkolom... Ebben az évben még szeretném befejezni egy 6-7 oldalas meglepetésemet...így pár képpel búcsúzok. Nem lett olyan mély mint gondoltam...Mármint a bejegyzés. De...pár dolgot megtanultam ebben az évben.. Légy erős.Tarts ki.Mindig lesz rosszabb.  A makacsság sokszor megéri,hiszen ez vezet el oda,ahová jutni akarsz...Légy önmagad de eközben rejtsd is el minden belső értékedet,hogy azok ne sérüljenek,hiszen azok alkotnak téged. Sírj nevess üvölts vigyázz magadra és azokra akiket szeretsz mert egyszer élsz. Ellenmondások sokasága igaz? De nem baj..mert ez is az élet nevű játékhoz tartozik amit muszáj játszanunk.

Köszönök mindent! Köszönöm azoknak akik szántak erre időt és erre a blogra...és köszönöm a blognak,hogy itt van. Lehet nem lehet elhinni de sokszor megnyugtatott.Ez lett a végső stabil pont az életemben. Találkozunk jövőre ^.^

Bullying

                              A zaklatásról írni elég nehéz feladat, hiszen mindenki szembesül vele és átéli valamilyen szinten. Persze az is lehet, hogy nem, de akkor nagyon nagy szerencséje volt vagy ő csinálta ezt ember társaival. Külföldön több kezdeményezés és projekt fut megelőzés céljából. Az egyik ilyen volt, a Who will stop the bullying? Című rövidfilm, ahol 3 gyerek színész és titkos kamerák segítségével arra voltak kíváncsiak a készítők, hogy ha a 2 nagyobb lány kifogja a harmadik kisebb, olvasó leánykát ki fog közbelépni. Eleinte mindenki csendben hallgatja, ahogy a nagyobb lányok elkezdik a szóbeli bántalmazást. Eleinte mindenki csak hallgatja őket, majd hál istennek közbe lépnek és páran maguk mellé hívják a bántalmazottat. Ez szerintem példa értékű.

                              Ahogy szerintem mindenki tudja a legkegyetlenebb hely a középiskola vagy épp a gimnázium. Kinek mi. Ott próbálgatjuk a szociális élet minden taktusát és szembesülünk azzal, hogy a legjobb az, ha beolvadunk. Már akinek már ami. Az igazán erős jellemű emberek, vagyis inkább-itt még a gyerek szót használnám, vagy a szörnyecskét- próbálják demonstrálni erejüket és kiélni egyéniségüket és vágyaikat. Komolyan néhánynak nem kell a szomszédba menni rosszindulatért és mindezt csupán azért, hogy „menők” legyenek, és a környezetük kedvelje őket csupán a felszínen. Komolyan szánalmas. Nem tudom, hogy hogy bírják. Én konkrétan elég szarul viseltem az egészet, főleg úgy,hogy próbáltam kimaradni az egészből. De   a blogom az utolsó 4 évben már megvolt és láthattátok milyen depresszív jellemmé tett az a dili ház. Az utolsó 2 évben amikor már a végzős titulussal járó tiszteletet is élveztem –lévén 8 osztályos gimnáziumba  jártam és 7 év szopás után már járt a respect sok törpétől,de ha mégsem tettem érte,hogy járjon- sokszor keveredtem kisebbek közelébe és rájöttem arra,hogy ők rosszabbak mint mi voltunk. Kikezdték a náluk alacsonyabbat,sőt az is előferdült,hogy megpróbálták kidobni egymást a forgalmas út testre és egy idő után már a nagyobbakat vették célba,nem egyszer engem is. Sajnos az intellektusuk nem volt akkora, mint a szájuk. Az egészben nem is ez volt a lényeg….Hanem,hogy senki nem lépett közbe amikor  szóban vagy éppen tettlegesen bántalmazták a másikat. Egyszerűen megdöbbentett,hogy a „nagyok’’ , a „felnőttek” ugyan  úgy élvezték a kicsi szenvedését és megdöbbentek amikor oda szóltam,hogy : Hé,hé. Fejezd abba vagy én teszek róla,hogy abba hagyd,de az nem lesz kedvedre való. Ezek után mindenki csalódott volt,kivéve a bántalmazott. Valójában manapság sűrűn előfordul, hogy két gyerek, vagy rosszabb esetben több gyerek egy ellen konfliktusba keveredik. Sajnos a legtöbb gond a pénzügyi háttér miatt alakul ki. Ha egy gazdagabb gyerek például az iskolában meglátja egy szegény társát, elkezdi szapulni mondjuk a ruházata miatt. Pedig az adott gyerek lehet teljesen jó tanuló, boldog családi háttérrel, csupán csak nem adatik meg neki, hogy drága holmikat vegyen. Egy másik konfliktus ébresztő tényező lehet az, ha etnikailag különböztetjük meg az embereket egymástól. 

       A fentebb említett Who will stop the bullying? kampány olvasható volt és látható több hazai hír portálon például a Hír24-en is.Szomorúan láttam,hogy a magyarok,nem azt látták,hogy „HUH végre valakik,akik próbálnak hatni a hülye kölkökre.” Nem…Kapásból,meg van rendezve,meg kell ütni a két amperkedő leányzót. Mintha az megoldás lenne…Csupán azt mutatja meg nekik,hogy az erőszak igenis megoldás.Aminek valljuk be,semmi értelme,hiszen éppen ezt próbáljuk megelőzni.Nem látom még a társadalmunkban azt,hogy ezzel meg tudnánk küzdeni,ami szerintem elég nagy probléma,hiszen a generációk egyre jobban elkorcsosulnak és természetessé válik számukra az agresszió,az erkölcs hiánya vagy „újszerű” felfogása-yepp a cédákra és hím változataikra gondolok- a korai alkoholizmus és dohányzás.Egyre több az anorexiás leányzó vagy épp az elhízott kocka sőt inkább már téglalap gyerek. Rengetegen vannak akik minden nap megküzdenek az öngyilkosság gondolatával,mivel annyiszor kívánták már a halálukat,hogy egyszerűen beléjük ivódott.De gondoljunk bele.Hányan gondolták végig,hogy mi lenne, ha TÉNYLEG meghalna az illető akinek a halálát kívánták? Hogy bírná a lelkiismeretük?Bírná egyátalán?Vagy nem érdekelné őket? Beleőrülnének? Belegondoltak valaha úgy igazán a szavaikba,a kívánságaikba?  Ezek a kérdések mindig ott lebegnek előttem,ha ezen gondolkodom,vagy éppen látom a fiatalság,jobban mondva az emberek vívódását.

             Valójában azért választottam a sok kampány közül ezt, mert a végén ott van az, hogy ezeknek a gondoknak a megoldói csupán mi lehetünk. Mi, az emberek tudjuk megállítani ezt a lejtőn való gurulást. Szeretném, ha ez több embernek leesne… ha az emberek, akiket bántottak, nem bántanának másokat, azért mert velük is megtették. Mert igen. Ez is előfordul. Bár tudom, hogy ez naiv dolog, sőt idealista… de a remény hal meg utoljára, főleg ha a nagybetűs változásról van szó.

Másik kisfilm a zaklatásról.Figyelem.Könnyeket idézhet elő:

Érzelmek hada

Érzelmek hadával küszködve hagyom,hogy lehúzzanak a sötétbe.Eltörjék szívem tükrét és táncoljanak minden darab élén.Lent feküdve a fénysugárral megvilágítva nem tudom mit kellene tennem,felemészt a kétségbe esés magva.Nem tudom,hogy hova menjek s mit tegyek,hogy mit várnak el tőlem az emberek,de legfőképp egy valaki.Bár nagy kérdés vajon ki.Szükségem van erre a valakire,hogy ne essek szét egykönnyen.Tudom,felesleges rá vágynom,hiszen a sötét élet másfelé von.

A hét termése

Cím nélkül,indok nélkül reppennek ez a sorok,

csak keresem,hogyan is adhatok ki hangot.

Bár módszert s hallgatót még nem találtam...

mégis tollamnak nem szabhatok gátat.

Rohan,szalad,mintha nem lenne holnap,

siet,hogy papírra kerüljön minden kósza gondolat.

****************

A kora hajnali napfény első sugara töri át a teret,

mégsem tudja elűzni a makacs sötétséget.

Egyedül ragyog,áll helyet a homályban,

magányos,hiábavaló,értelmét senki nem látja.

**************

Talán eltűnök majd hirtelen.

S nem marad utánam semmi sem.

Bár úgy tartom,hogy ez nem kár.

Sajnálom,hogy nincs bennem több akarás.

******************

Apró fekete macska suhan az éjben.

Pici mancsával nem tudja,felkavarni a környéket.

Sőt,azt sem veszik észre,hogy létezik.

Pedig szomorú szemével csak a környéket kémleli.

Fáradt,kék tekintetét a tájon végig hordozza,

s tanakodik:Hol az otthon?Mikor maradtam magamra?

******************

Rózsaszín,kék,sárga minden szín villog.

Túl élénk,élettel teli.Már nem bírom.

Mond Zen,te hogy bírod ezeket az ingereket?

Testvéreid?Shin vagy senki nem volt melletted?

Nem érezted úgy,hogy fel kell égetned magad mögött mindent?

Mert én igen,sőt most is ezzel az apró gondolattal játszom el.

Bár a lelkemnek nevezett semmiség bőszen ellenkezik ezzel.

************************

"Elkoptam,eltűntem,megszöktem,megtörtem"

Ezek villognak nagy betűkkel a fejemben.

Én pedig beletörődtem és elfogadtam.

Más megoldást nem igazán hagytam.

*******************

"Segítségre lenne szükséged" hah,ugyan már.

Az üres szavakba belefáradtam csupán.

Ilyenre nekem egyáltalán nincs szükségem,

még akkor sem,ha ezzel pár embert megsértek.

Ha nincsenek benne valós érzelmek,gondolatok,

akkor nem ér semmit,nem hagy nyomot.

*****************

Lelkem tócsája várja már nagyon,

hogy a teli hold elérje az éjszakai horizontot.

Vágyom már arra,hogy tükrözhessen  szépet

hiába tudom,hogy bennem olyan nincsen.

Bár látványa,kedves,szolid s fénye megnyugtat,

de érezteti,hogy teljesen magamra maradtam,

Igaz ebben is van egy kis hazugság,

hiszen a Hold maradandóan lenéz rám.

Az utóbbi hónapok

!A bejegyzést 9.14-én keletkezett!

Hát gyerekek...eljött az idő,hogy beszámoljak a nyaramról és arról,hogy miért nem voltak frissek mostanság.Felvettek egyetemre. Tehát mostantól a Debreceni Egyetem Szabad Bölcsészet szakára járok.Amikor ezt írom az az (09.14) nos ez lesz az első komoly napom.Mármint órákkal.Déltől kezdődik az egyetemi élet első hivatalos napja.Mármint,ha a Gólya Tábort nem nézzük.De akkor...kezdjük még a legelején.Rengeteg dolgot szeretnék leírni még ma hajnalban.

A nyaram érdekes volt.Véleményem szerint végleg eltávolodtam a legjobb barátnőmtől... Vagyis azt hiszem eltávolodásnak hívjuk azt,amikor a másikat már nem érdekled,hiába hívod,hiába üzensz.Iskola időben már sejtettem,hogy ez lesz...de átélni igazán más volt.Ösztönösen neki akartam mindent elmondani először,ugrani le hozzá,,,jobban mondva fel.Azt a lányt tényleg úgy tartottam számon mint a lelkem jobbik felét.Egy démoni angyalt,aki motivált-és nem mellesleg ordibált-, hogy éljek...De az élet és ő úgy gondolta,elég belőlem.Ha más nem azt megtanultam,hogy egy kapcsolat,legyen szó bármilyenről kettő darab emberről szól és hiába küzd egy, ha a másik nem akarja.Sok álmatlan éjszakát és könnyet köszönhetek ennek a fejleménynek.Azonban van másik két beastie akik nem tágítanak mellőlem.Mindketten annyira támogattak a nyáron,hogy basszus...rendesen kivirágoztam a családom szerint.A napok,a mozizások,pizzázások,koncertek teltek és teltek.Többek között voltam Tankcsapda koncertem (amit imádtam.majd hozok részletes élmény beszámolót és képeket) Bikinin és Irigyhónaljmirigyen-tippem nincs hogy írják sorry- és Hooligans-en( ez is jó volt,de nem annyira mint a Tankcsapda,kajak nem tombolt senki) Mindezek események között volt egy kis találkám...az én szeretett Sensei-chanommal.Évek óta barátok vagyunk és egy élmény volt vele találkozni.Ő a példaképem is egy részről...másrészről meg tényleg sokra becsülöm őt,történjen bármi is.Pár órát voltunk csak együtt,de imádtam.Beszélgettünk sokat és bejártunk egy nagyobbacska könyvesboltot.Azonban ez is hamar elreppent...és eljött az a nagy ami eléggé...nos mérvadó volt szerintem.A hajvágásom napja.Aki követ vagy látott már itt rólam képet tudja,hogy eléggé hosszú hajam volt.Jóformán derékig érő.De...mindig mögé bújtam el.a szemembe lógott és burokként tekintettem rá,ami elrejt a külvilágtól.Azért volt hosszú,mert féltem mindenkitől,mert bántottam magam és el akartam rejteni,mert...gyűlöltem azt aki vagyok.A hajam negativitásban nőtt.A gimnázium alatt,ahol jóformán senki nem fogadott el,senki nem ismert meg teljesen,talán csak egy embert engedtem a védelmem alá az osztályomból.Rossz volt.Változtatni akartam rengetegszer...de az idő nem volt megfelelő... Így érettségi után...minden után...levágattam a derékig érő hajamat.Nem mondom azt,hogy nem sirattam meg,de egy részről..megkönnyebbültem.Lehet hülyeség,de fellélegzett a lelkem.Picit nyitottabb lettem...picit más.De majd ha elkezdek blogolni rendesen...akkor ez remélem ki is fog derülni.Mert mostantól tényleg komolyan szeretném venni.Szeretnék normálisan írni,fejlődni...és szeretném,hogy a valós tartalommal ellátott írásaimat többen ismerjék meg.Persze...melyik író ne szeretné ezt? Vicces tudom...lévén még nagyon sokat kell fejlődnöm...de..tényleg szeretném.Na oké Rey...hiszti,nyafi abba következő pont.A Gólyaív Tábor...Elő járóba Fuvaze. Hogy milyen volt? Fuuu ne is kérdezzétek...Nem vagyok az az ivós emberke...de..atya ég.Itt fogyasztás volt dögivel.Sok sok emberkét ismertem meg.Vége lett egy kapcsolatomnak.Jah.."kapcsolat"... na hagyjuk. Ez az ami TÉNYLEG említésre is alig-alig méltó. És belezúgtam egy vad vidra srácba.Mármint,nem a srác volt vidra,nem kell itt animal sexet sejteni, hanem a csoportunk neve volt Vad Vidra.Van ez így na...A konyhán meg Csintalan Csiklók néven futottunk...Az abszintos teáról -cukrozott masszáról- meg  no komment-próbáljátok ki ha elmúltatok 18,mert ennek a fogyasztását nem lehet titkolni-. De ugye,ahogy lenni szokott a vidra srác más vidra lányba szerelmes. Szerintem ez sejthető volt. Azonban én nem fogok siránkozni...könnyeket lehet ejtek,sőt lehet sokszor kiborulok,de...évek óta először...boldog akarok lenni.Ezért pedig bármit megteszek.A GT-ről is tervezek egy hosszabb bejegyzést,hogy ha lesz netem normálisan és nem a mobilnetet kell arra használnom,hogy frisset töltsek fel.Nem tudom mikor lesz ez...Debrecenben vajon milyen hamar kötnek be Digit ha már van kábel meg minden?  Na jó..ugorjunk. Téma tartás egy kettő. GT után csak a dráma ment,mármint tartottuk a kapcsolatot mindenkivel,csoportunk lett,megismerkedtem a Koala sráccal.Ő csak Koala lesz. Rendes srác.Holnap együtt fogunk sütizni a szökőkútnál. Meg ma volt egy összejövetel és a vidra srác szexizett.

Jaa igen.Voltam fent pár napot minden előtt,mert volt egy tájékoztató előadás.Előző nap elmentünk inni...egy haverom sokat ivott,nálam maradt estére...Reggel basszus,nem arra kelek,hogy szedi le rólam a nacit és nyúlkál? De azért..elkísértettem magam az egyetemig vele...Már csak azért is. -tudja hogy köcsög,de rohadtul élvezi- 

Azt hiszem,eléggé korrekten összeszedtem mi is volt.Ja amúgy dolgoztam ahol tudtam azért nem voltak frissek.Meg mivel albérletben vagyok,sok dolgot kellett rendezni,ami időm maradt, azt meg hát...anime bámulással és dumálással töltöttem.Szóval ezért nem volt kb semmi az utóbbi bő 2 hónapban.Tényleg nagyon restellem..de hát írunk is egy komolyabb hangvételű dolgot,név változtatáson is gondolkodtam meg ilyenek,meg ugye tervezünk egy komolyabb youtube-os cuccot is Nellivel.Szóval tervek a komoly könyv mellett is vannak.Vagyis sorry,komoly könyvek.Mert igen...több projekt halad szépen,lassan a saját medrében és próbálunk haladni minden téren.So yepp...it's all. Amiről kitűztem,hogy akarok beszélni,arról fogok is.Meg a migránsokról is,mert hát,ki ne maradjak már ebből,ha már a csapból is ez folyik.Meg amúgy...szívesen fogadnék tippeket is,hogy milyen témákról kellene írnom.Mert most sok dolog foglalkoztak,amit szívesen megosztanék.Mármint itt van pl a mitológiák.Most öttel dolgozunk és próbálunk mélyre ásni,szóval jó pár dolgot megtudtunk már ennek hála.Ja és basszus...nem is mondtam.Hogy lehettem ekkora balfasz?! Na..hát képzeljétek el...megyek Miyavi koncertre :D Ma rendeltük meg a jegyeket és arróól hát mi nem leesz? Blog bejegyzés,vlog,insta,twitter minden minden játszani fog.Alig várom már. Szóval okt.9. Pest...Miyavi Reyna Dreamy is coming :D  

Na jó..megszerkesztem a telefonom és...felrakom ezt aztán szunyálok,mert leragad a szemem és ma déltől órák.Jajj majd arról is fogok írni...El lesztek most látva bőven azt hiszem...x'D

visszatérő versikék

Egy kapcsolat két személyről szól.

Még akkor is,ha nem a szerelem a mérvadó.

Pedig a legtöbb embernek az a hajtó ereje,

Még akkor is,ha tudják nincs itt az ideje.

De,ha az idő el is jött talán,

a helyszín és a hely stagnál.

Valójában,nem vagyok ennek a mestere,

talán azért mert még nem voltam szeretve?

Áh, szeretni és szeretve lenni,mily idilli gondolat...

Nagy kár,hogy az élet ezeknek gátat szab.

Vagy talán mi lennénk ezeknek valós okai?

Ez egy igen nehéz kérdés,meg kell hagyni.

Sok ilyen gondolat cikázik még a fejemben...

de csak azért mert nincs miért nyugalomra lelnem.

Sőt,kifejezetten negatív irányba húzódik világom,

bár ennek okát és helytelenségét nem látom.

Egyszerűen tudom,hogy pozitívnak kellene lennem.

azonban azt is,hogy erre jelenleg képtelen a lelkem.

*******************************************************************************

Régen volt már mikor mindkettőnknek fontos volt a másik érzése

De ha csak én érzem így,akkor szíves elnézésedet kérem

Boldogságot,szomorúságot megosztottunk,

sőt néha az is megesett hogy együtt mulattunk.

Ezek ma már mind csak régi emlékek,

viszont nagyon  elevenen bennem égnek.

Múlik az idő,pereg a tél pörög a nyár,

bárhogy próbálom nem érezlek úgy mint barát.

Pont az történt amitől mindig is féltem.

Elhagytál,sőt ott hagytál egyedül a sötétben.

Nem igazán tudok ezzel mit kezdeni.

Bár rohadtul fáj,azt meg kell hagyni.

Azonban nem mondok semmit már,

hiszen tudom a szavaim nem érnek el hozzád.

*********************************************************************************

Ha tetszik valaki,az érdekes új érzés.

Bizserget,felspanol,akár a halál a révészt.

Nem igazán tudom milyen lehet ez másnak...

Azonban nekem olyan,mintha elásnának.

Megégettem már magam sokszor ilyen ügyekben.

Azt hiszem macskás néniként kellene végeznem.

De ez a fránya szív s velük a hormok,

mind mind elviselhetetlenül konokok.

Nem tudom,hogy mit kezdjek velük.

Néha azért tudhatnák hol a helyük.

Úgy őszintén.Ezzel sokan találkozunk.

Mégis,amikor kell,senki nem tudja mi a bajunk.

Úgy gondolom ez eléggé elkeserítő,

mivel ez után jön a lélek fertő.

Selfie esszé (képek nélkül)

Elemző esszém témája, a manapság annyira divatos selfie, ami forgószélként terjedt el világ szerte, sztárok és normális emberek körében is. De mi is az a selfie? Eleinte csupán a fiatalok körében használatos szó volt, amely az önmagukról készült képet takarta.

2013-ban a divat szó bekerült a szótárakba is. Definíciója megszületett, ami magába foglalja azokat a fotókat, amelyeket valaki magáról készít, jellemzően okos telefonnal vagy web kamerával, azután pedig feltölti valamilyen közösségi oldalra. De, hogy is jutottunk el ide? Miért is lett a selfie valós kifejezés? Azt hiszem az lesz a legjobb, hogy ha a legelején kezdem. Az Oxford English Dictionary az angol nyelv területen legelterjedtebb és legnagyobb szótár, mely megközelítőileg 750.000 angol szót tartalmaz. Sokszor elhangzik az állítás, hogy ami nincs benne az nem is létezik. Most a „twerk” (segg rázás), „squee” (izgatott visítás) a szlenges „srsly” (komolyan) mellett a „selfie” (ön portré szlengesen) is megjelent a híres-neves szótárban. A Samsung egyik felmérése pedig arra is rávilágít, hogy miért érdemes tudni a szó jelentését.

A „selfie” (ejtsd: szelfi) egyfajta szlenges, laza formája a fényképes „self portrait” kifejezésnek, mely az önmagunkról, általunk készült fotót jelenti. Így rögtön a tükörben kacsaszájjal csücsörítő tini lányok jutnak eszünkbe, de a „selfie” csak félig-meddig jelenti ezt a műfajt. Sokkal jellemzőbb inkább a saját kézben tartott, magunk felé fordított fényképező géppel készült fotó, ha a „selfie” kifejezést használjuk. A NASA is megmutatta humorérzékét, mikor a Marson dolgozó kutatórobotot arra utasították, hogy az egyik robot karon lévő kamerát fordítsa maga felé és készítsen felvételt (persze szigorúan a magasba tartott karral). A fotó később „a Curiosity is képes ön portrét (selfie) készíteni” kép aláírással járta be a sajtót.

Persze a humort mellőzve a szó felvételét a szótárba az is indokolhatta, amire a Samsung egyik felmérése is rávilágít: A 18-24 év közötti korosztály által készített fényképek 30%-ka önmagukról készült „selfie”. Talán pont ezért fordulhatott elő, hogy a selfie hódítása itt nem állt meg. Az Oxford University minden évben megválasztja az adott év angol szavát, ami 2013-ban a selfie lett. Több mint 17 000 százalékkal nyert. Magának a szónak az eredete, egy 2002-es, ausztrál fórum bejegyzés lehet, amire 2 évre rá már Flickeren volt a selfie hashtag. Tömeges elterjedésére azonban még jó pár évet kellett várni, de utána már nem volt megállás, ahogy a fenti dolgokból is látszik. Azonban itt még a hódításnak nem volt vége. Dalokat is írtak a selfiezés jelenségéről és annak populáris oldaláról, amik a mai napig felkapottak, hallgatottak, bár a miért számomra kész rejtély, mivel a dalok nagy része csupán „tücc-tücc” zene, néha-néha benyögve a selfie szót vagy épp a „Let’s take a selfie’’ kifejezést, ami annyit tesz, hogy csináljunk selfiet. Tehát érdeme nem sok van.

Egy részről rombolja a személyes varázst, hátráltatja az egyéni személyiség kifejlődését, mivel mindenki ugyan olyan képeket készít, meg sem próbálnak semmilyen eredeti vonalat bele vinni, az individuális képességeket nem fejlesztik. Vannak, akik művészi szintre emelik az ön portré készítését és annak felhasználását, felruházzák többlet jelentéssel és egy fajta mondanivalóval vagy akár valami iránt kifejezik a tiszteletüket. Több kérvényt, petíciót segítettek ilyen képekkel, de már a családon belüli erőszakra is felhívták vele a figyelmet.

Minden korosztálynak, ember típusnak meg van a maga közösségi oldala. Például a fiatalabb lányok szívesen használják a TUMBLR-t, amit Tumblinak is szoktak rövidíteni. Természetesen itt a napi egy kép szóba sem jöhet. Néhány fiatal leányzó már az ébredése pillanatában készít magáról képet, sminkben (fent tartva a látszatát annak, hogy ők tökéletesen, kikenve kelnek fel) vagy jobbik esetben a nélkül, majd a reggeliről, indulásról, utazásról is készülnek képek, természetesen csupán egy kevés háttér látszatával, hogy tudjuk, ők más helyen vannak.

Véleményem szerint ennek túl sok értelme nincs, bár az interneten bármit meg lehet osztani, így szólni érte nem lehet, bár az is igaz, hogy így kiteszik magukat a zaklatóknak, akik követhetik minden mozzanatukat, zaklatásnak rakják ki magukat, ráadásul többet nem távolíthatják el a világhálóról.

Megjelentek még az internet kavalkádjában az olyan delikvensek, akik Ádám/Éva kosztümbe bujtatott testüket mutogatják, nem törődve azzal, hogy ezeket a fiatalok is láthatják, vagy a már említett zaklatók, sőt különböző nagykorúaknak szánt oldalakra is felkerülhetnek önnön tudtuk és bele egyezésük nélkül vagy éppen azzal.   Erre az oldalra nem csak ilyen identitású képek kerülnek fel. Ha új tárgyat kap, az ember szívesen megosztja örömét egy kép formájában ahol az újdonság és ő szerepel, vagy éppen egy rég nem látott baráttal való találkozást megörökíthetünk egy társas selfievel.

Természetesen nem csak a Tumblr a felkapott. Megannyi oldal jött létre a felhasználók igényeire orientálva ilyen a Facebook, Instagram, Snapchat, Twitter, Weheartit és ezeken is előfordulnak a már említett jelenségek. Ezek közül a Snapchat, a Weheartit és az Instagram csupán fotók megosztására alkalmas. Ténylegesen semmi hasznuk nincs. Az ilyen oldalak felhasználókra támaszkodnak és azoknak közösségtől való függésére. Manapság az emberek függnek a környezetüktől, igaz más- más formában. Néhányan annyira önbizalom hiányosak, hogy ezekkel az oldalakkal próbálják pótolni azt. Sajnos sokszor a nagyon szép vagy különleges lányok, fiúk teszik ezt, kitéve magukat a nem kellemes hozzászólásoknak.

Ezekkel az online siteokkal együtt jelentek meg a trollok, akik hozzászólásaikban az emberek ócsárolására, lehúzására törekednek a leg alpáribb módokon, nélkülözve minden nemű inteligenciát. Mind a trollok és a selfiezők annyi időt töltenek el a gép, net, közösségi oldalak használatával, hogy a társas készségek néha megkopnak, vagy éppen teljesen át alakulnak.  Felmerült a Facebook és a Twitter is. Ezek az oldalak különbözőek, mint a korábban említettek, mivel nem csak képek megosztására alkalmasak, hanem üzenetekére is, továbbá chat funkcióval is rendelkeznek, ahol privát selfiet is küldhetünk a kiválasztottnak, ha úgy tartja kedvünk, egy fajta „emoji-ként” (hangulat jel, jelen esetben kép) használva, személyesebbé téve a beszélgetést.

A selfiezés nem csak ilyen esetenként idegesítő, néha szórakoztató dolgokat okozhat. Történnek tragédiák is. Ilyen volt egy repülő baleset is Amerikában. Erről az Amerikai Nemzeti Közlekedésbiztonsági Ügynökség által lefolytatott vizsgálat kiderítette, hogy a 2014.május 31-én, a coloradói Watkins közelében lezuhant repülőgép pilótája és utasai selfieket készítettek és emiatt a pilóta nem tudott a megfelelő mértékben a gép irányítására koncentrálni. E miatt a gondatlanság miatt zuhant le a gép, ez pedig intő jel volt azoknak, akik vezetés közben vagy extrém helyzetekben készítettek selfiet.

Véleményem szerint a selfiezés jelensége fent fog maradni még jó ideig, mivel több funkciós, és ha más nem, az időt el lehet vele ütni, érdekes pillanatokat megörökíteni. Azonban nem szabad elfelednünk azt, hogy mértékkel kell készítenünk ezeket a képeket és nem szabad felelőtlenül megosztanunk őket.

A selfieket lehet csoportosítani a készítés helye, ideje, lelki állapota alapján és természetesen, hogy milyen nemű személy készíteni. Ilyen szempont még az is, hogy egyéni vagy csoportos selfieről van-e szó. Esszém további szakaszában szeretnék bemutatni pár selfiet ezen szempontok alapján.

Otakultúra vizsgamunka

            Az Otakultúra projektmunkát azért kezdtem el, mert betekintést szerettem volna nyújtani egy magyar anime rajongó gondolkodásába, életébe, felfogásába. Projektem címe az otaku és a kultúra szó összevonásából született, címzettje pedig mindenki, aki valamilyen véleményt alkotott, vagy akar alkotni az Ázsiát kedvelőkről. Ám mindenek előtt, tisztáznom kell az „otaku” fogalmát, amivel hazánkban nem nagyon találkoznak az emberek.

Az otaku szó hallatára – már ha valakinek van egy halovány fogalma a szó jelentéséről – a legtöbb ember előtt egy megszállott Manga- vagy anime rajongó alakja sejlik fel, akinek a pólójától kezdve a fehérneműjén-legyen szó fecskéről vagy tangáról- át mindene, az egész közege sőt a legtöbb használati tárgya valamelyik képregény vagy sorozat karakterével díszített. Vagy valaki, aki farmert, kockás inget és szódás szifon szemüveget visel, és alig tud belépni a szobájába a sok apró kis mütyűrkétől, persze nem kell belépnie, mert ki sem megy, egész nap a saját szobájában teremtett fiktív világban ücsörög és lassacskán otaku vámpírrá fejlődik.

A magyar nyelvben talán a mániás, megszállott, fanatikus kifejezések állnak legközelebb a jelentéséhez. Azaz nem kizárólag a rajz filmekhez és kép regényekhez kötődik, hanem valaminek, bárminek a megszállottját jelentheti. Egynyelvű szótárak megfogalmazása szerint olyan ember, aki belemerül a hobbijába, melyről kimerítő tudással rendelkezik. Tehát az otakuhoz nem párosul feltétlenül negatív jelentéstartalom, hiszen a tudósok és kutatók is ebbe a csoportba sorolhatók. A többi meghatározás ezt az elsődleges jelentést árnyalja: a hobbijába abnormális mértékben belemerülő egyén; a hobbijával büszkélkedő, azt mindenáron megmutatni akaró egyén; igénytelen megjelenésű ember, akinek a percepciója különbözik a hétköznapi emberekétőlA szubkultúra további csoportokra bontható az érdeklődés tárgya szerint.

Itthon a japán témával kapcsolatban, még erősen él a rasszizmus, az elítélés és a különböző sztereotípiák armadájáról még nem is tettem említést. Akik mégis büszkén, felemelt fejjel vállalják azt, hogy ők igen is kedvelik, a japán kultúrát rengeteg akadályba ütköznek. Elítélik őket, esetenként kigúnyolják, sőt olyan esetekről is hallani, hogy testileg bántalmazzák a rajongókat. Ennek ellenére a japán fanok nem adják fel ezen hobbijukat, ami megváltoztatja a szemléletet egy idő után, a nehéz korszakukban erőt ad és ami a legfontosabb barátokat. Én is otaku vagyok és ezt büszkén vállalom, így sok olyan emberrel találkozok, beszélek, akikkel osztozunk szenvedélyünkön. Minden fan társként gondol a másikra, éppen ezért ért már egy ideje a gondolat, az ötlet, hogy valahogyan feldolgozzam, megmutassam aprónak már egyre kevésbé nevezhető közösségünket. Vizsga munkám kezdetekor tették fel nekem a kérdést, hogy mit adott nekem Japán, miért szeretem egyáltalán mikor annyira más és rengeteg negatívummal rendelkezik. Nem igazán tudtam válaszolni, hiszen ezt még soha nem gondoltam végig, így több ismerősömet megkérdeztem, köztük Masuda Esztert, Fülöp Fruzsinát és Barát Anitát. Mindegyik lány válasza megérintett és picit emlékeztetett arra,hogy nekem mit adott.

„Hát Japán elsősorban egy csodás férjet adott nekem, de ami nagyon fontos, hogy szabadságot, és jövőt! Mert ezt a kettőt otthon nem találtam meg.. Japán a szememben mindig is a jövő volt, egy hely ahol szabad lehetek, és erős. A japán emberek nagyon erősek, és ez nekem is erőt ad. Japán megtanít arra, hogyan legyél erős, nézz szembe a problémákkal, és küzd le azt.”

                                               Masuda Eszter egy újdonsült feleség

„Igazából pozitív dolgokból lehet sorolni, de én úgy érzem, hogy mindezek mellett, egy olyan tért, űrt csinált a lelkemben, amit igénylek, hogy ott legyen, szükségem van rá, de egyúttal tömény keserűséget is hagy, mert talán sose fogom azt a tudásvágyat, azokat az álmokat kielégíteni, megvalósítani, amik akkor születtek, amikor "rátaláltam". Én úgy gondolom, hogy ha az ember megismerkedik mélyebben ezzel az országgal, a kultúrájával, amit nem csak az animációk, képregények jelentenek, akkor kezdi megismerni önmagát. Máshogy kezd gondolkodni, tanul. Én a toleranciát köszönöm neki. Úgy gondolom, hogy ha nem ismertem volna meg sokkal elítélőbb ember lennék, ezzel ellenben sokkal érzékenyebb is lettem, amit nem szeretek ugyan, de az érzékenységhez ugyanannyi erő is társul. Még annyit, hogy nekem tényleg sokat segített abban, hogy megismerjem önmagam, hogy felvállaljam a milyenségem. Japán sok dolgot felölel, nem lehet rámondani, hogy "õ csak ilyen". Nem lehet egy féle-fajta jelzővel illetni. Mondhatni õ a "mindenség". Persze neki is két oldala van, ott is emberek vannak, akik nem mindig szépről álmodnak, de nekem úgy tűrik, hogy nem rejtegetik a rosszat sem. Elfogadják, hogy a rossz is létezik és jelen van, amiről nem szabad nem beszélni. ÉN valahol ezért is tisztelem.”

                                               Fülöp Fruzsina

„ Nos, nekem az animézés sokban segített, ha csak maga az animéket nézem, rengeteg olyan történet van, ami megfogott, ötleteket adott, vagy éppen lelkesített nem kell ahhoz felnőtt filmnek lennie, hogy erőt merítsünk belőle, jó ötleteket adjon, és kicsit kiszabaduljunk a hétköznapokból. Aztán az animéknek, és a japán kultúrának köszönhetően ismertem meg rengeteg csodálatos embert. Köztük a legjobb barátaimat is és az egyik amerikai lánnyal már egyszer élőben találkoztam is. Ő gyűjt nekem repülő jegyre, hogy kimehessek hozzájuk majd 1-2 éven belül. Ez is bizonyította, hogy igenis, vannak, akik nem álnevek mögé bújnak a neten, hanem tényleges barátok. Aztán ugye a rajzolás. Ha nem kezdtem volna annak idején el 'másolgatni' a Mondo címlapjáról a képeket, most nem tartanék ott, ahol. Nekem ez egy nagyszerű hobbi, felszabadultnak érzem magamat, és boldoggá tehetek embereket a rajzaimmal, ugyanakkor még pénzt is kereshetek vele. Persze van mindennek hátránya, sok gonosz ember kihasználja a jószívűségemet, becsaptak már, átvertek, de ez mindenhol előfordul az életben, úgyhogy összességében csupa pozitív dolgot köszönhetek az animéknek.”

                                               Barát Anita

            A fent idézett vélemények miatt, kezdtem el érezni úgy, hogy itt az idő végre megvalósítani az oly régóta érlelődő gondolatot, tervet. Anita volt hozzám a legközelebb, tér szempontból, ráadásul munkásságát, rajzait évek óta figyeltem, így ő volt az első interjú alany jelöltem. Azonban előtte sokáig próbáltam mellé keresni valakit, sikertelenül. Sokan nem merték fel vállalni az arcukat, véleményüket, így úgy döntöttem, elég lesz nekem Anita is. A projekt egészében szerves részt vállalt. Többször is találkoztunk személyen és egy találkozó minimum 2 órán át tartott, bár tegyük hozzá ezek egymás megismerésében segítettek a legtöbbet. Ötleteket adott, bátorított, hogy merjek merészen gondolkodni, segített is, hogy ha elakadtam és már nem jutott eszembe semmi használható. A kérdéseket próbáltuk úgy összeállítani, hogy egyfajta rövid jellemzést adjon róla és Japánról is. A kérdések a következők: Hogyan ismerkedtél meg a japán kultúrával? Milyen hatással volt rád? Milyen jellemzői vannak a szubkultúrának Magyarországon? Hogyan alakult külföldön és hazánkban? Sokszor hallani, hogy az anime gyerekeknek való. Mi a véleményed erről? Milyen vélemények, reakciókat kaptál, azért mert szereted Japánt?

Egyszerű kérdések, mégis találkozóink alatt sem sikerült teljen megválaszolni ezeket, tehát csak a felszínt tudjuk megmutatni, sőt ezekre a válaszok folyamatosan, napról napra változnak, így állandó tényeket nem tudunk a néző elé tárni. Anitát az utolsó két kérdés mozgatta meg igazán, ahogyan engem is, hiszen ezek érintenek minket napias szinten és nem mindig pozitívan. Bár, lehet éppen ezért volt az, hogy amint felkerestem interjú alanyomat, nem habozott igent mondani.

            A találkozók alatt is főleg ez a két felvetés volt a téma, mivel a műfaji sokszínűség jellemzi az animék világát is, ami itthoni rendezvényeken (például AnimeCon MondoCon) is észrevehető már. Ezek az össze jövetelek mutatják meg az országnak hogy mekkora rajongói bázis alakult ki, ezalatt a pár év alatt és hogy valóban szubkultúráról beszélhetünk. Különféle standok, árusok is fellelhetőek az eseményen. A kínálat még mindig nem vetekszik a külföldi rendezvényekével, bár egyre bővülő. Különböző előadásokat, versenyeket tartanak, például megtekinthetünk kimonókat viselő hölgyeket, urakat, a tea szertartást, harci katanákat, rajzokat vagy éppen az ötletes jelmezek megpróbáltatását is nézhetjük. Ha valakinek nagy a kézügyessége, ügyes rajzos akár kiélheti eme tehetségét hozzá hasonló emberekkel, hiszen nekik is megvan a saját helyük, ahogyan a számítógépes játékokkal foglalkozó embereknek.  A japán íz világot is elhozzák a találkozón résztvevőknek, igazi sushit kóstolhat a látogató. Anita több ilyen rendezvényen részt vett, ahogyan a képeket szolgáltató Emese is, és nem voltak restek megosztani tapasztalataikat valamilyen formában.

            .Véleményem szerint a 8 perces idő korláthoz mérten mindent megcsináltunk, amit elterveztünk. A projekt technikai része volt az igazán nehezen megoldható. Legalábbis számomra. A vágási munkálatok gondos előkészítést igényeltek, sőt segítség kérést, magyarázatot és youtube-ot is, mégis próbáltam mindent magam megoldani, hogy ha más nem is , fejlődjek. Az interjú alany választása vissza tekintve tökéletes volt. Ugyan olyan maximalista, kreatív hozzá állással rendelkezik amit becsülök A felvétel nagyon élvezetes volt és ennek a projektnek köszönhetően kaptam egy új barátot.