Ezt a fanficcet Rei-channak írtam ^^ ma lett befejezve egy elég hosszú pihenés után...lehet még folytatom
A sors fonalainak fonódása
Két lány állt Budapesten a hősök
terén teljes sokkban.Az egyik magas, hosszú barna hajú és szemű szépség,fekete test nadrágban és
piros hosszú pólóban amin egy cica integet. Oldalán cicás táskával és lábán
masnis topánkával.Összességében aranyos benyomást keltve ezzel az
emberekben.míg a másik alacsonyabb,elől hosszabb hátul rövidebb padlizsán hajú
lány,hatalmas szemüveggel takart kék
szemmel. A ruhája eltért a mellette állóétól. Fekete középen csipke betétes tapadó
nadrágja néhol szakadt, fekete bakancsán ezüst csatok ékeskedtek. Fehér felsőjén egy szemüveges lány szöveggel ami
hirdette viselője hova tartozását, mivel angolul annyi volt oda írva,hogy I’m otaku.Any problem? Első látásra nem igazán találhatnak az
emberek közös pontot ennél a kettőnél. Azonban a fehér pólón lévő otaku szó
összeköti őket. Mivel mindketten rajonganak a japán kultúráért,a cuki
ázsiaiakért és a kpop-ért.Azon belül megannyi bandáért,köztük a Super Juniorért
ami,ma ad koncertet a városban. De ha
még az nem lett volna elég, hogy mindkettőjüknek jegye van erre az eseményre, a nevük is hasonló
volt. Hiszen a magasabb a Rei névre hallgatott,míg az alacsonyabb a Rey névre.
Sokszor is viccelődtek ezen. Azonban a véletlenek az életükben csak ezen a
kellemes szeptemberi napon kezdődnek. Rey ír,míg Rei rajzol, egy véletlen
folyamán mindkettőjüknek meg kellett néznie a hősök terét, a munkájuk miatt.
Kellemeset a hasznossal összekötve úgy gondolták,koncert előtt megnézik.
Eljutni még könnyű volt oda…míg vissza… már kevésbé.
-Na jó.Nem gondoltam voltam,hogy ez hagyja el a számat…de bár csak
elhúzna valaki a Pecsába. –morgolódott Rey,mire Rei felkuncogott szinte már
kínjában.
-Még megoldhatjuk és elérhetjük.Megtudjuk csinálni. – kettejük közül Rei
volt a pozitívabb és ez most is kiütközött. Aggódó arcán látszott, hogy több
lehetőséget is átvesz a fejében,hiszen ő
jobban ismeri a fővárost. Teljesen elmerült a gondolataiban és így nem vehette
észre ahogyan egy csoport napszemüveges idegen ténfereg a szobor csoportnál
ámuldozva véve szemügyre. Színes
hajkoronájukon kívül összekötötte őket az,hogy mindnél ázsiai vonások
voltak felismerhetőek. Rei továbbra is a kétségek bugyraiban elmerülve nem
szúrta ki a jelenséget,nem úgy mint Rey,aki
úgy fürkészte őket mint potenciális áldozatokat,közben apró mosoly
költözött arcára.Ahogy az „idegenek’’ melléjük értek, az egyik vöröses hajú
tátott szájjal kezdte őket bámulni,de egy pillanat alatt elbújt a többiek
mögött. Ebben a pillanatban kezdett el szólni Rei telefonjából a Super Junior
Mamacitája. Erre az összes férfi fej felé fordult.
-Úr isten mond,hogy el tudtok értünk jönni és elvinni a Super Junior
koncertre. –hagyta el pihegve a száját ez a
mondat,szinte már sírva. A vonal másik végéről valószínűleg kellemetlen válasz érkezett hiszen
csalódottan nyomta ki a mobilt. Szomorúan ránézett társára- Nem tud.-
Jelentette be sírós hangon.Rey csak megfogta a kezét és elkezdte simogatni a
vállát.
-Semmi baj Rei-san. – az idősebb
frusztrált mosollyal válaszolt erre. – Hé. –piszkálta meg a kisebb folytatásként
miközben enyhén a bámuló férfiúi tömegre próbálta irányítani a figyelmét. végre
oda kezdett fókúszálni és pár perces gondolkodás után elkezdett a felismerés
látszódni rajta . Amikor egy fekete, hosszabb hajú srácra tévedt tekintete az
agyrendszere csúnyábban befagyott, mint a windows és eltátotta a száját. Rey
pedig elkezdett kuncogni,amíg el nem kezdett a telefonja csörögni.
-Tessék Sensei-chan ? – apró várakozás után felkacagott- Yepp. –Ismét szünet következett- Nem is a szerelmem –csattant fel élesen,mégis pír gyöngyözött
fehér arcán. Rei csak ámuldozva figyelte, a fekete hajút,aki élvezte,hogy
valaki ilyen figyelmet szentelt neki. Míg a kisebb hálát adott az égnek,hogy
egy emberek kívül senki nem érti a nyelvet.Durcásan rakta le a telefont és keresztbe
tette a kezét.
-Te Rey-szólalt meg angolul a magasabb kizökkentve a másikat. – Ezek
most komolyan..?
-Igen Rei. Vagyis azt hiszem ez itt előttünk a Super Junior. De a
biztonság kedvéért rá kellene kérdezni. – Ezt a párbeszédet a férfiak kigúvadt
szemmel hallgatták végig,hiszen igazuk volt.
Donghae,Hankyung,Yesung,Leeteuk,Siwon,Shindong,Ryeowook,Eunhyuk,Kyuhyun,Heechul,Kangin,Kibum
és Sungmin döbbenten nézték az előttük állókat. Ilyen rajongókkal még egyikük
sem találkozott. Higgadtan trécseltek előttük és firtatták azt,hogy ők
valójában ők-e. Több mint furcsa a sok sikítozó lányka után. Leeteuk tért
magához először és mosollyal az arcán lépett a két lány elé.
-Örülünk a találkozásnak. – A többiek is egymás után köszöntötték őket,de némelyiken látszott,hogy nem igazán van kedve
a z egészhez. Heechul azonban teljesen máshol járt már.A magasabb lányra
villantotta saját maga és még ezernyi lány szerint lehengerlő mosolyát,majd
hátradobta a haját.
-Örülök a
találkozásnak.Biztosra veszem,hogy a sors rendelte úgy,hogy itt és most ezen a
borzasztóan unalmas túrán találkozzunk egy ilyen szépséggel és a
...barátocskájával.-mérte végig most az alacsonyabbat.De egy valamit tudni kell
Reyről.Utálja a kicsinyítő jelzőket és ezt barátnője is tudta volna,ha nem lett
volna elalélva a többieket éppen semmibe vevő sztártól.
-Hoh,talán a mű
mosoly és a sok táncika közben elfeledkezett róla a drága művész úr,hogy a
legnagyobb csapások alulról jönnek. -jelentette be angyali hanggal a
mellőzött,mire mindenki döbbenten nézett rá.Az idősebbik enyhén fejbe
legyintette.
-Rey-chan.Viselkedj-
dorgálta meg.Mire Rey csak lesütötte a szemét és morgolódott egy sort,hiszen
tudta,hogy Heechul megjelenésével már előnyben volt,mivel Rei az idol minden
apró kis rezdülését szerette,de ugyan akkor látta a hibáit.
-Ilyen rövid pórázon kell
tartani egy gyereket,hyung látod? Heechullal is
így kellene.- Szólalt meg egy gúnyos hang a háttérből.
-Kyuhyun ne piszkáld a
fiatalabb rajongókat.- figyelmeztette Leeteuk.
-Valójában 20 éves vagyok….szóval
picit távol állok már a gyerektől.
-És te drága rajongóm? – A hosszúhajú
Don juan minden alkalmat megragadott,hogy egy darab higgadt fanjáról
információkat tudjon meg.
-Már 23 vagyok.-rebegte
válaszul a megszólított.
-Áh az egy gyönyörű kor.
Emlékszem mennyi mindent éltem át akkor…- Itt már mindenki elismerte,hogy lelkesedés
téren level maxolt. Banda társai már tudták,hogy innentől rengeteg fejfájásban
lesz részük,azonban a két leányzó még naivan állt a közös órák előtt.
-Hát főleg kockultál és
sírtál,hogy nem jött ki időben egy rész vagy annyira együtt éreztél a nem
létező vackaiddal,hogy az már embertelen…El bírjuk képzelni milyen gyönyörű
lehetett.- Ismételten szarkasztikus és bántó megjegyzés érkezett a hátul
álldogáló unatkozó Khyuhyuntól.
-Most már értem miért Evil
Maknae . – sóhajtott fel fáradtan Rey.
-De ezek igen is nagy
gondok.Ha egy rész késik akkor annak valami oka van,ha egy szereplő szomorú és
kedveled ugyan olyan mintha egy barátod érezné és természetes,hogy szomorúvá
válsz…Nem is beszélve egy a játékokról. Ott a csapatod szerencsétlensége a te
szerencsétlenséged, a fájdalmuk és újjáéledésük mind mind kihat rád. Ezt minden
jóravaló gamer és otaku tudja. –Hadarta el Rei teljesen kipirulva,mire
mindenki,kivéve ismerősét óriási szemekkel nézett rá.
-Kész vége. Ez a lány a
lelki társam. – Érzékenyült el Heechul és a lány nyakába vetődött mire az
teljesen vörösbe váltott.
-Vajon a paradicsom, a
pipacs színéhez áll közelebb ez a szín? – merengett el hangosan a csoport másik
lány tagja.Erre Heechulban mintha egy bomba robbant volna.
-Ne bántsd a Virágocskámat!
-Távol áll tőlem…Hiszen
elfogad engem is és mindenki mást is.Ő egy igen kedves ember. – nézett maga elé
elmerengve,kék szemeiben ismeretlen viharok dúltak.Ismeretlen,de tiszta
viharok. Elmosolyodott és úgy nézett az
összekapcsolódó emberkékre.
-Akkor jó- csücsörítette a
lógó fél. Leeteuk a katonaság óta,nem látott ilyen szemeket.
-Elnézést.Rey,ugye?
-Igen?
-Ha nem tévedek a koncertre jöttetek ebbe a
városba,igaz?
-Igen.
-Akkor miért nem ott
vagytok? A jó helyekért már egy ideje sorban állnak.- A leadernek volt némi
fogalma,hogy megy egy-egy koncert előtt a tolakodás a jobb helyekért,így nem
értette, hogy két ilyen lány,akik így viselkednek és a kétségbe esés érezhető
volt rajtuk,hogy jutnak el céljukhoz ,mit keres ilyen távol a helyszíntől. A
mély sóhaj ami elhagyta a piros ajkakat csak még jobban zavarba hozta.
-Az igazat megvallva…csak
szét akartam nézni a koncert előtt,mivel nem nagyon járok erre felé… Rei pedig
már tapasztaltabb Budapesten,így ő vezetett körbe. De aztán rájöttünk hogy
lehetetlen időben vissza érnünk,vagy bárhogy vissza érnünk mivel a fuvarunk
lelépett, tömeg közlekedni pedig ilyen tájt kész élet veszély.
- És a jó helyekkel mi lesz?
–kérdezett rá a maknae előre tolakodva. Már eléggé idegesítette ez az apró
külföldi…Már csak azért is mivel hátulról nem látta,azt aki ilyen higgadtan
beszólogat.
- Javíts ki ha tévedek,de a
hang mindenhová eljut,nem? Egy koncerten természetesen nagy szerepe van a
vizuális dolgoknak is,de ott van a
hangulat..az élő zene varázsa,ahogy a hangotok remeg és mégis betölt
minden…Ehhez az élményhez nem szükséges elől tolongani.Hátul jobban
élvezhetjük. Bár Rei így is látogat valamit…Én már annyira nem. De végül is
néha,a jóból keveset adnak,akkor mit várjon a rossz?- erre több énekesből
kitört a nevetés,de Leeteuk csak állt és nézett. Donghae elé vergődött és
meglapogatta a fejét és vigyorogva lenézett rá.
-Nos akkor mit szólnátok
hozzá,ha elvinnénk titeket?
- Ez egy jó ötlet. –
Sikkantotta a háttérből Heechul. –Sőt a mi drágalátos leaderünk is felajánlotta
volna előbb utóbb,ahogy azt is ,hogy gyertek velünk hátra a színfalak mögé.
Higgyétek el ,nagyon vicces lesz. Még a Let it got is elénekelem az én Drágám
tiszteletére, ha elárulja miket is szeret bennem.- kuncogott fel buján. Az
említett Drága pedig csak a maga kábulatában álldogált,de erre felkapta a
fejét.
-Eh? –szétnézett,de nem
reagált senki.- Eeeh? – egyre kétségbe esettebben és pirosabban nézett most már
az előtte lévőre aki királynői bájt árasztott magából. Enyhe ördögi aurával
fűszerezve.
- Még,hogy Kyuhyun az Evil
Maknae…-kuncogott fel csendesen- ő minimum egy Evil Cinderella.- Az előtte lévő
három tag hallhatta csak ezt a csendes megjegyzést,de azoknak eléggé meggyűlt a
bajuk a nevetés vissza tartásával. Eléggé kellemes hangulat telepedett a kis
csipet csapatra.
-Hé hé, téged tényleg Reynek
hívnak őt meg Reinek? – az izgatott kérdés Eunhyuk szájából röppent fel.
-Yepp . – mosolygott rá
kedvesen a két lány.
-Hééé te csak velem
foglalkozz. – morgolódott Cinderella Rei előtt.
-O-oké. – kuncogott picit
frusztráltan a leányzó.
-És barátok is vagytok? –folytatta
a táncos mit sem törődve csapat társa felcsattanásával.
-Igen.
-De hogy? – kérdezett rá
ámuldozva.- Ő idősebb- mutatott a
ténylegesen hamarabb születettre.
-Igen és? Mindketten
szeretünk alkotni és imádom a rajzait. Így nem nagyon meglepő számunkra,hogy
tartjuk a kapcsolatot.
-Furcsa- ráncolta
szemöldökét és ezzel együtt orra is mozgott,mire Reyből kitört a kacagás.
- Annyira nem.Hiszen nálad
is vannak idősebb tagok a bandában,mégis el vagytok nem?
- Ez igaz. –Vallotta be
mélyen gondolkozva. – És hogy ismerkedtetek meg?
-Hát iskolában. Felettem
járt és egyszer láttam,hogyan rajzol. Ott letámadtam,aztán a vizsga munkámnál ő
volt az interjú alany,így ismét letámadtam. Ha így jobban belegondolok…szegénykém
nem igen tudott lerázni.
-Vizsga?Interjú?- Eunhyuk
úgy pislogott akár egy naiv kissrác,de a csökkent agyi kapacitásával a többiek
már tisztában voltak. Már várták,hogy a türelemnek vége szakadjon.
-Yepp. Médiából csináltam
vizsgát. Aztán ott szóba jött a zene és a ti bandátok is. Hamar rájöttünk,hogy
sok dologban egyezik a véleményünk és az ízlésünk.- A kedves nyugodt hangú
válasz megdöbbentette a fiúkat. A fanok idealizálása közepette ha elő jön valaki
igazi személyisége hajlamosak csalódottak és türelmetlenek lenni,aztán pedig
ott hagyni az adott embert. Nem egyszer kétszer estek már emiatt pofára… Nem
hiába szinglik a legtöbben még. Nem éri meg kockáztatni,az amúgy is nyúzott
szívüket. Nem hiába voltak megdöbbenve. Ez a két idegen magyar lány úgy kezeli
őket mint embereket.Ami még ennél is furcsább mint NORMÁL embereket. Már eléggé
el voltak tőle szokva és ezt a kisebbik észre is vette.
-A beszélgetés közben
induljunk. Lassan meg kell néznünk a helyszínt, a színpadot és be kell állnunk.
– szúrta közbe higgadtan és sürgetve a leader. A fiúk megindultak. Reit Cinder
jóformán maga után rángatta. Csoda hogy nem repült,míg Rey lépett párat majd csendesen
állt és figyelte a távolodó alakokat.
-Az indulás rád is
vonatkozott. – hallott egy erőteljes hangot maga mögül,mire összerezzent.
Leeteuk állt ott karba tett kézzel.
- Meglepő.
-Mi?
-Hogy normálisak vagytok és
segítetek két idegenen.
-Teljesen rosszul
fogalmaztál. Segítünk két kedves rajongónak,akik feldobták a napunkat.-
érkezett a picit morcos válasz. – Indulj. Eunhyuk,Khyuhyun és Donghae úgy nézem
nem végzett veled. –Amikor látta,hogy a másik még mindig tétovázik megragadta a
kezét és maga után húzta szelíd erőszakkal.Hamar beérték a többieket egy
hatalmas busznál. –Mire vártok? Felszállás. – Heechul volt az első aki
felrohant mögötte a lobogó Rei-el ,aki pár pördítés után máris egy székben
találta magát előtte egy csillogó szemű piruettező férfival.
-Let it goooo,let it gooo –
énekelte elnyújtva teljes beleéléssel.Aztán abba is hagyta és lehuppant Rei-el
szembe.
-Nos.Mesélj. Mióta? Miért?
Miket szeretsz bennem főleg?- A lány csak pislogott mint borjú az új kapura és
annyira megilletődött,hogy kapásból elkezdett válaszolni.
- A debütálás óta.
Egyszerűen elbűvölt a mosolyod…a szád…az,hogy hogyan bánsz a rajongóiddal. Majd
miután megláttam,hogyan táncolsz… Mintha nem érdekelne az egész mégis nagyon
jól megy..És ahogyan a cicáiddal bánsz. Olyan aranyosak vagytok. - mondta
belepirulva a bugyijába.- Még a játék és Frozen mániádat is szeretem és a
szeszélyességedet is.-motyogta maga elé. Kim Heechul pedig lefagyott mint a
Windows. Nagyokat pislogott az előtte ülőre. Enyhén elpirult és homlokát a
másikénak döntötte.
-Köszönöm….-Mikor Rei félénken felemelte a tekintetét szembe
találta magát Heechul gyengéd mosolyával,gyönyörű szinte fekete tekintetével és
picit elpirult arcával. Egy pillanat elejéig elnyílt a szája a döbbenettől,mire
Heechul egyszerűen megcsókolta. Gyorsan,mégis rengeteg érzelemmel.
-Ha át megy soft pornóba az
egész akkor azt végig nézzük vagy tekintettel leszünk rájuk és leszállunk? –
kérdezett rá egy merengő Rey a busz elejéről. Mire páran elpirultak,főleg az
éppen turbékoló páros azonban a többiek csak nagy hanggal nevettek. Leeteuk
maradt egyedül higgadt látszólag aki nyugodtan oldalra fordult.
-Szerintem mindenki
eldöntheti majd magának,hogy akar-e pornózni.De egy ilyen fiatal lány,csak ne
nézzen ilyesmit.
-Hoh de akkor hentait se
nézhetek?
-Nem.
-Csáposat?
-Végképp nem.
-Szigorú vagy.Bántasz. –szipogta
az érintett majd levette a szemüvegét és hatalmas szemekkel nézett fel a
másikra,mire az pirulva arrébb somfordált ,miközben koreaiul motyogott valamit.
-Nem is…-morogta vissza már
angolul.
-Ugyan ugyan.Hé törpe, te
most kibabráltál a Super Junior híres leaderével. – kacagott fel Donghae és
összeborzolta az említett haját.Abban a pillanatban Eunhyuk jelent meg egy
fésűvel és elkezdte fésülgetni.
-Donghae a lányok nem
szeretik ha a hajukat piszkálod. Sőt illetlenség. – pufogta gyermetegen.
-Attól, hogy egy ilyen
emberrel kibabrálsz remélem nem száll semmi a fejedbe-vetette oda Kyuhyun.
-Sajnálom,de az én fejembe
nem kell szállnia semminek.Már így is van benne valami.
-Na Maknae emberedre
találtál.- röhögött fel Shindong.
-Te csak azt hiszed-
csattant fel.
- Én vele ellentétben nem
hiszem hanem tudom- fuvolázta jól szórakozva Rey.
-Én híres vagyok. –pattant fel.
-És? Amíg emberileg nem éred
el, hogy tiszteljelek baszhatod.-erre a másik leforrázva állt és
pislogott,aztán leült a helyére.A többiek is csak pillogtak.
-Ti..mégis honnan jöttetek?
Ufók vagytok? –kérdezett rá döbbenten Cinderella.
-Nem. Csak pár különc magyar
lány. – válaszolta Rei mosolyogva.
-De nem úgy
reagáltok,ahogyan a többiek…Ha mást csókoltam volna meg már rég mindenkinek elmondta
volna és senki nem vágna hozzá ilyet együnkhöz se.
-Valójában híresek vagytok….és
azt a pillanatot meg akarom csak magamnak tartani,ahogy Rey is látja,hogy csak
emberek vagytok akiknek nincs privát szférája a céljaik és az útjaik miatt.
Tudjuk,hogy ez nehéz és nem akarjuk ezt megnehezíteni,de nem szeretnélek
annyira amennyira ha nem tisztelnélek emberileg is. Rey-chan csak erre hívta
fel Kyuhyun figyelmét. Benne ez elég erősen megvan,ahogyan bennem is. Az embert
nézzük…nem a külsőségeket.- A Super Junior a nap folyamán sokadszorra csak
nézte ezt a két lányt. Furcsa rajongók egy furcsa országban. De mégis felüdítő.
Rég néztek már rájuk igazán emberként. Bár Cho Kyuhyunt még soha nem küldték el
úgy a picsába,ahogyan most. Kim Heechul se csókolt még meg senkit ilyen rövid
ismeretség után ennyi érzelemmel. Ahogy a többieket se kezelték még ilyen jól.
Bármennyire is szokatlan volt,tetszett nekik.
-Rei te…
-Oh ne haragudj…nem úgy
gondoltam.- mielőtt befejezhette volna Cinder a kezét a szájára tette.
-Köszönöm. Jó hogy
megismerhettelek. Számíts rá, hogy majd engem se tudsz lekaparni. –jelentette be,majd
gyengéden megsimogatta az arcát majd mint aki jól végezte dolgát hátra dőlt és mosolyogva
figyelte az előtte lévő paradicsom színt felvevő egyént.
-Megjöttünk-állt fel Leeteuk
majd kinyitotta az ajtót és lepattant a buszról.Mindenki leszállt
eggyessélvel.Heechul lesegítette Reit,de nem akár hogy.Az ölébe vette és mint
egy igazi hercegnőt lerakta a földre. Rey pedig bambulva haladt lefelé,amikor
megbotlott a saját lábában és orral ismerte meg volna anyabolygónk lágy ölét,de
egy erős kéz megragadta hátulról és vissza húzta.
-Figyelj jobban. –vakkantotta
oda Kyuhyhun majd lement.Leeteuk nyújtotta a kezét. A hatalmas tenyerében
eltűnt a másik keze.
-Mindenki megvan? – kérdezte
jó hangosan a leader.
-Meeg- jött a felelet egyszerre. Lassan mindenki
beballagott a Pecsába majd elkezdődött a próba. A fiúk mindent részletekre
menően ellenőriztek végig járták a színpadot majd el is kezdtek az emberek
jönni. Erre ők hátra jöttek és elkezdtek öltözködni.Felváltva elkészült a
sminkjük is és a végén az SM Super Juniorja állt telljes pompában a két
nézelődő lány előtt.
-Nos lányok készen
álltok,hogy elvarázsoljunk titeket? –kérdezett rá Heechul vigyorogva.
-Ha képes vagy rá persze
hercegnő.-válaszolta az éppen beszéd képtelen barátnője helyett Rey.
-Kihívás elfogadva. – egymás
kezébe csaptak,míg a másikat szende pusziban részesítette majd Heechul elhagyta
a színpad mögötti részt. A két lány egymásra nézett.
-Mindent bele srácok!- Szólaltak meg egyszerre . Mindenkivel
lepacsiztak,kivel egy kivel két kézzel majd elkezdődött életük egyik legnagyobb
varázslata.
-Gyönyörű...Le akarom
rajzolni…
-Én képtelen lennék ezt az
élményt leírni…- Meghitt csendben álltak egymás mellett,kézen fogva miközben
nézték életük csillagait.Talán pár könny is kicsordult a kisebbik szeméből… míg
az idősebb töretlenül mosolyogva figyelte a dívát.Észre sem vették,hogy
elröppent a 2 óra.
-Köszönjük magyar Elfek hogy
eljöttetek és főleg köszönjük a bájos két kísérőnknek,hogy megmutatták milyenek
a magyar lányok!- Heechul lelkesen és boldogan üvöltötte bele a koncert végén a
mikrofonba. Mire minden egyes fej a két oldal álló fanra szegeződött…
-Bazdmeg…
-Jajj ne..
-Rey ugye tudod ez mit
jelent?
-Ja.Azt hogy mi oda nem
megyünk le,vagy kinyírnak minket.
-Hogy fogunk így haza menni?
– kezdte el a kezét tördelni Rei.
-Tudod mit? Menjünk
velük.Felszólítom őket az elrablásra.
-Azt hogy?Várj…kitalálom. Jó
gyorsan?
-Pontosan Rei-sama.
-Nem vártam mást Rey-chan.De….ha
túl akarjuk élni…fussunk a buszba jó?
-A számból vetted ki a szót.-Azzal neki iramodtak.Nyomukban a Super Junior kacagó tagjaival és a fanok felháborodott tömegével.
