2013. augusztus 9., péntek

Sensei és Sama kalandjai



     Cat and mause game on the beach


Hát lassan egy év kihagyás után....Íme a második része a dolognakxD


(Rocky pow)

Szinte beszáguldoztam a konyhába ahol a csirke hűlt helyét találtam és különböző ruha darabokat szanaszét.Na...Ren és Haru akcióznak...hah...de legalább már a szobában csinálják.Ahogy szétnéztem láttam hogy csirke sehol...ergo Haruékban még volt annyi józan ész...Jézusom...a kezem...Ahogy lenéztem megláttam hogy alvadt vér borítja.Takuminak hogy volt gusztusa hozzám érni...?Oda battyogtam a csaphoz és hideg vizet eresztettem rá.Ahogy néztem a lefolyóban eltűnő vöröses folyadékot elgondolkodtam.Ren és Haru szeretik egymást.Akito és Takamoto...szint úgy.De mi?Mit érdemel egy magam fajta senki?Takumi...annyira gyengéd minden lány álma.Én pedig...egy ostoba kis lány vagyok aki soha nem hagyja abba az álmodozást.Félek...az igazat megvallva félek...Mit adhatnék neki?Egy olyan csodának mint ő?Nem értem...miért maradt velem?Hiszen...bárhová megyünk minden lány bámulja őt és csorgatják utána a nyálukat.Ők szépek.Vékonyak.Kecsesek.Tisztában vannak minden hagyománnyal.Míg én...nem.Igen...egy idióta kis gyermek vagyok aki kapaszkodik mindenbe hogy az élet nevű játékban maradjon...Szánalmas vagyok..Össze szorítottam a kezem és csak bámultam.Amikor hirtelen két meleg kart éreztem meg magam körül. 
-Roo-chan...mi a baj?-olyan gyengéd volt a hangja...szinte simogatott.Mégis...olyan volt  a hangja mintha egy sérült állathoz beszélt volna..Ez lennék számára én..?-Hm?Valami bánt?-ugyan az a hang súly...annyira...kiborító.
-Mond Takumi..mégis...miért szeretsz engem?-lehajtottam fejem hogy ne láthassa az arcom...nem...nem sajnálatból fakadó szavakra van szükségem.A vállamra hajtotta a fejét és a fülemhez érintette ajkait.
-Mindent.-suttogott.
-Ez nem igazi válasz...
-De attól még igaz.-csak vettem egy mély levegőt és próbáltam lehiggadni.-Miért vagy ilyen feszült?
-Csak...nem lényeges.Inkább menjünk aludni.-elkezdtem kibontakozni azokból az ölelő biztonságot nyújtó karokból és elindultam a szobánk felé mikor hirtelen egy erős rántást éreztem és mire feleszméltem a konyha pulton ültem Takumival szem magasságban.
-Majd én azt eldöntöm.Hogy lényeges-e.-ez a Takumi...sokkal erőteljesebb és vadabb volt mint aki általában.Egyszer beszélgettem erről Takamotoval aki szerint nagyon kevesen ismerik ezt az arcát.A határozott és erős férfit aki mindenen átgyalogol azért amit akar.Ilyenkor még én is meghunyászkodom előtte egy kicsit.De csak egy kicsit.
-Mondtam.Nem fontos.-erre végig húzta a kezeit az arcomon ,le végig az oldalamon míg el nem ért a kezeimig.Erősen megszorította őket de ez a máskor jól eső tett fájdalommal járt.Mivel a kezemen egy igen mély vágás húzódott.
-Én pedig azt feleltem hogy majd én azt eldöntöm.Mond el.Nem érdekel ha bolondság.
-Éppen ez az..bármit mondok az bolondság.Bármit teszek butaság.
-És ez tesz téged édes kis lánnyá.-A szemeim megteltek könnyel.
-Ez az...én csak egy kislány vagyok...kint megannyi nő futkározik....akik ráadásul oda vannak érted.Mégis...miért maradnál egy ilyen mellett mint én?
-De azok közül egyik sem te vagy.
-Ja nekik több tapasztalatuk van minden téren...többet tudnak...-erre kikerekedett a szeme és dühösen fújt egyet.
-És?Szerinted hol érdekelnek engem?Mindegyik közönséges.Egyik sem ért meg.-hirtelen ajkaimra mart mire megremegtem-Egyik sem remeg meg ha csókolom.Egyik sem dobogtatja meg a szívem úgy mint te.Mond meg nekem Rebecka...hányszor kell még elmondanom hogy szeretlek?!-én pedig csak tovább remegtem és a könnyeim lassan gördültek le az arcomon.
-Takumi...-ő csak letörölte a könnyeim és komolyan nézett a szemeimbe.Mindent el akart mondani tekintetével.Szipogtam párat majd ránéztem.-Mond még...mond még...
-Szeretlek...Szeretlek...Szeretlek-közben pedig simogatott ahol ért...és felszedett.Lábaimat csípője köré  fontam és bújtam hozzá.A szavak...ezek az édes szavak mindent elfelejtettek velem.Mire feleszméltem már a az ágyra borultunk mind ketten és a nyakamat aktívan támadta a fekete démon.Van egy olyan érzésem...hogy meg akar enni...Tudtam én hogy titokban kannibál!

(Takumi pow)

Szinte az ágyra dobtam ezt a bolond lányt.Felmerült benne...hogy én elhagynám egy közönséges nőért?Mikor végre sikerült megszereznem?Látszik hogy milyen kis borongós tud lenni.Csókoltam és haraptam mindenhol.Tudnia kell...hogy ezentúl csak hozzám tartozik.Csak én érinthetem.Mert csak rá van szükségem.Olyan jó volt az illata...Teljesen transzba ejtett és csak többet akartam belőle.Lassan  vettem le róla a nadrágját,de egyenlőre a fehér neműt rajta hagytam hogy ne ijesszem meg túlságosan.Ahogy néztem észre sem vette...Tökéletes és helyes.Csak én  lehetek abban a konok fejében.Elkezdtem harapdálni a fülét és szinte leheltem a fülébe a szavakat.
-Room...akarlak...most.-erre csak felnyögött.-Hmm...ezt engedélynek veszem.-ezzel a mondattal martam ajkaira és kezdtem el leszedni róla a felsőt.
-Tahkumih-áhw...na most te fogsz nyögni...a te hangod lesz a legszebb muzsika amit valaha hallottam.Nem hagytam abba.Kikapcsoltam a melltartóját majd egy picit megemeltem és száműztem is a szoba másik sarkába.Rögtön maga elé akarta kapni a kezét.De én ezt nem engedhetem.Úgy érzem...kiérdemeltem a látványát,a testét és most már csak az örök szerelméért kell küzdenem.Az egyik kezemmel fenn össze fogtam csuklóit fenn miközben leügyködtem róla alulról is mindent.Feltérdeltem és lenéztem rá.Annyira....szép.
-Annyira...lenyűgöző vagy kicsim...-suttogtam.Mire megvillant a szeme.
-Drágám..te pedig állsz mint a cövek vagy esetleg még a Pizzai ferde toronynál jársz?-pimasz..izgató...
-Ezért még kapni fogsz...-Erősen beleharaptam a nyakába majd elkezdtem szívni és megdicsérem magam mert igazán csinos foltocskát hagytam a kiszemelt területen.Lassan fedeztem fel a testét.Az ajkaimmal.Ezt édes nyögésekkel jutalmazta...vagyis számomra az volt.A legszebb jutalom.Amikor a csípőjénél jártam elengedtem kezeit és szét tártam a lábaim.Nagy lendülettel és kapkodással estem legféltettebb kincsének.Csak a nyelvemet használtam és egészen addig hergeltem amíg bele nem kapott a hajamba és meg nem feszült a teste.Büszkeség töltött el és észre sem vettem hogy már rajtam ül és én vagyok vagyok alul! Mire rendesen feleszmélek már csak a gatyám van rajtam.Ez...mikor hol hogyan?Aztán egy apró mégis erőteljes kezet éreztem meg...derék tájt.
-Takumi-sensei....maga annyira....szexuális....-az ártatlan félre biccentett feje gyökeres ellentétet alkotott a mondatával...Majd...bele markolt a...csak nyögni voltam képest.Elvesztettem a fejem amikor megéreztem leheletét a farkamnál.Gatyán keresztül kezdett el ingerelni..sőt...be is kapta mire fel rántottam magamhoz és megcsókoltam.Ledobtam magamról a gatyát és már majdnem benne voltam amikor meghallottam édes hangját.
-Taat-sensei...gumi.-villám sebességgel vissza húztam az eldobott ruha darabot és át rohantam Takamotohoz.
-Takamotooo gumit most vagy kinyírlaak-az említett Akito ölében nyugtatta a fejét és csak egy vigyort meg egy repülő óvszert kaptam.Vissza rohantam és akkor olyat láttam....ami bele égett az agyamba.Roo-chan kipirultam pihegett az ágyon miközben harapdálta a száját.Amikor rám emelete homályos tekintetét elpattant bennem valami...Leszedtem magamról a gatyát de közben már téptem szét a zacskót a számmal feltéptem.Pár pillanat volt szükséges csupán és már rajtam volt én pedig gyengéden  hatoltam szerelmem testébe...Kicsit megfeszült...Csak nem..?
-Rooh...teh..?
-Hai-nyöszörgött.-Deh...most azonnal teljesen-rántott le magához egy vad csókra majd mire észbe kaptam csípőjét felém lökte és csípőjét és teljesen befogadott.Szerintem...életemben nem nyögtem még ekkorát.Szűk..forró...lüktető....és az illata...a cseresznye virág és eper keveredett az én ciprusos aromámmal.Tökéletes...őt pont rám teremtették.Apró könnyek potyogtak a szeméből...Lepke szárnyi puszikkal tüntettem el őket közben pedig próbáltam magam vissza fogni.Legszívesebben bele döngölném az ágyba....De...még nem tehetem...Egy ideig csak így voltunk.Becézgettük egymást ajkainkkal és próbáltunk megnyugodni.Amikor hirtelen fellökte a csípőjét.Kipirult arcára néztem és ismét elvesztem.
-Biztos vagy benne...?
-Hai...-szenvedélyes csókra hívtam ismét miközben lassú tempót vettem fel.De úgy látszik neki ez nem volt elég.Csípőjét szüntelen felém lökte.Ami...egyre gyorsabb és gyorsabb sőt egyenesen nyers és vad mozgást váltott ki belőlem.Elvesztettem minden józan eszem és már nem bírtam vissza fogni magam.Nyögéseinktől visszhangzott az egész szoba...vagy lehet az egész ház..Az orgazmus....magával ragadott és rá hanyatlottam pihegő,csillogó szemű szerelmemre.A fejemet a mellei közé fúrtam és próbáltam szabályozni légzésem.Apró puszikat hintett csapzott fejemre majd elkezdte cirógatni.Az ő szíve is csak úgy rohant mint az enyém...Az álmosság csak úgy rám zúdult...Túl sok volt ez egy napra..mégis..elégedettség honolt bennem mindenhol.Kihúzódtam belőle majd az óvszert egyszerűen a közeli kukába hajítottam.Vissza feküdtem a jól megérdemelt kényelmes helyemre majd rá emeltem szemeim.
-Roo...szeretlek...-suttogtam majd a közelsége és illata miatt ismét elragadott a nyugalom a kiadós szeretkezés miatt keletkezett fáradsággal együtt pedig túl sok volt...
-Én is szeretlek...-alig hallottam ezeket a szavakat...mert az álmosság legyőzött.Egy angyali teremtéssel az oldalamon aludtam el.Teljesen boldogan...