Nos az utóbbi időben ismét volt egy igen nagy kihagyásom, aminek igen egyszerű okai voltak. A felhívásra nem jelentkezett senki, így én álltam neki átalakítani a blogot szépen lassan. Aminek nos...ez lett az eredménye. *szétmutat a blogon* A címkéket még most rakom rendbe felé,azokat is le fogom szűkíteni ahol tudom.
Hah...hogy mennyi minden történt, amióta nem írtam :'D
De menjünk szépen sorban.
Ahogy észrevehető a blog neve megváltozott. Imádtam a My secrets dreams-t és kamasz korom óta velem volt...De mostanában egy akkora törés keletkezett bennem, hogy úgy éreztem kell egy pici változtatás. A Titkos Kuckó hasonló, mint az előző cím, de magyar, lehet könnyebben megjegyezhető és remélem maradandó lesz...bár magamat ismerve lehet vissza térek majd egy napon a My Dreams-hez :'D
Új design, új név. Változások.
Remélem, akiknek a régebbi név van elmentve ugyan úgy megtalálnak...
Na de, miért is történtek ezek?
Nos igen egyszerű. Megtörtem.
Persze, aki régebb óta követ tudja, hogy eléggé negatív ember vagyok, sokszor vagyok túl dramatikus *van egyáltalán ilyen szó? * és egyszerűen bevonzom a sok idiótát, akik lelkiekben tönkre vágnak. De ebben az évben...talán már túl sok volt.
Erről nem nagyon írtam, de amióta egyetemre járok többször léptek fel erőszakosan velem szemben szexuális téren. Pedig nem vagyok szép. Nem vagyok vékony. Sok stabilnak tűnő ember elhagyott, vagy elhullott a környezetemből, ami ismét nehézségeket szült, mert nagyon nehezen vagy éppen nem dolgoztam fel. Picit kezdett minden kaotikus lenni.
Talán az utolsó cseppeket az alvás hiány adta és az, hogy.. na jó. Ez picit gáz, de tetszett valaki, vagyis tetszhetett volna, mert lelkiekben és természetben nagyon szimpatikus, de ő közölte, hogy csak barátság extrákkal kell neki semmi érzelem. Ezt nem sokkal pár igen sokkos dolog után így...előfordulhat, hogy megtörtem.
Ezután pár kisebb fura kiborulás és rémálom után eldöntöttem, hogy segítségért folyamodok, mert már nem tudom kezelni azt ami történik.
Picit szánalmas, ugye?
De sokakkal előfordul. Vagyis elviekben.
Picit nehéz volt anyáék elé így oda állni,de csak rávettem magam.
Aztán...most itt vagyunk.
Még mindig nem nagyon túl tenni magam a dolgokon, Mármint God...jóformán a saját ágyamban erőszakoltak meg :'D Úgy hogy még én voltam a hülye meg a bamba, hogy miért nem fogom fel, hogy igények vannak. Na igen. Nekem is lenne arra igényem, hogy békén hagyjanak az ilyenekkel...mégis megtörténnek újra és újra. És mindezek után furcsa és irritáló, ha egy hím egyed mellett nem érzem magam feszülten... Na de. Mára ennyit terveztem. Szerintem ha tényleg össze szedem a gondolataimat akkor még egyszer neki ugrok ezeknek a traumáknak. Vagy ha már nem lesz tőlük gyomor görcsöm :'D
Remélem megértitek. Remélem egyszer elfogadom. Bár ha nem lett volna Miyavi koncert akkor több mint valószínű, hogy többet nem találna senki itt semmit....Szóval ismét élet mentő élmény volt.
Na de...erről később.
See you soon~
