2016. január 29., péntek

Murasakibara Atsushi fanfice part 2


Purple Giant and Sarcastic Snow White



Erősen pislogtam,hogy hátha csak egy rossz álom,amit látok.Komolyan…Hogy lehet megbukni pont jóformán a humán tantárgyakból…De ha mindezt figyelmen kívül is hagyom…hogy a viharban képes valaki megbukni rajzból?! Már nem azért a pár yenért…Ennél a tanárnőnél szinte lehetetlen. Annyira jóságos és naív,hogy egy pálcika emberbe is belelátja a mélységet. 
-Ööö…Murasakibara-san…ezt,mégis hogyan…? –kérdeztem rá picit habozva.
-Hm? – nézett le értetlenül nyammogva.
-Hogyan sikerült ezeket az érdemnek nem nevezhető jegyeket összehoznod?- pontosítottam. Erre csupán egy kicsit kezdte ráncolni az orrát.
-Unalmasak.- csücsörített. Istenem…Ez a válasz…Mennyiszer hallottam már a húgaimtól…  Tipikusan a tehetséges emberek felfogása,akik tudják,.hogy ha próbálkoznak sikerül minden,de ahhoz,hogy próbálkozzanak fel kell kelteni a figyelmüket,ami egy másik sokkal nehezebb feladat. Nekohimével is megszenvedtem rendesen ilyen téren.
-Lehet,hogy azok,de csak azért mert nem jól állsz hozzájuk. – kifejezetten kedvesen dorgáltam meg,de az arckifejezése nem változott csak felszegte a fejét.
-Akkor sem akarom. – El kellett fojtanom a nevetésem,komolyan…Akár egy hiperaktív gyermek,aki saját bevallása szerint a saját útját járja,de ezzel csak azt akarja elérni,hogy törődjenek vele. De ha már gyermek…
-Áh már értem. Tehát képtelen vagy rá. – szinte megdermedt és az ér kezdett kidagadni az fején. 
-De képes lennék rá.- megváltozott a hangja.
-Nem hiszem. Végül is,ezek a jegyek azt mutatják,hogy nem vagy elég jó ahhoz,hogy minimum hármast elérj…sőt –Hetykén lenéztem az előttem lévő ellenőrzőre- Talán egy óvodás intelligencia szintjét sem ütöd meg. –Erre felpattant és a padra csapott.Minden leesett.
-De igen is képes vagyok rá! Nem vagyok hülye! – kiabálta kiborulva.
-Oooh tényleg? Bizonyítsd be. 
-Be is fogom! Jobb leszek mint te! –pff…nem bírom.Kicsattant belőlem a nevetés.
-Rendben Murasakibara-san. Örülök,hogy mindent bele fogsz adni és számítok rád mint rivállis. – felnyújtottam a kezem kézrázás miatt de ő csak meredt rám. Azt hiszem leesett neki,hogy mit mondott….- Oh és megnyugtatlak,ha vissza vonnád ezt a csodálatos hadüzenetet és miattad esik kár a megítélésemen meg fogom találni a megfelelő módszert arra,hogy bosszút álljak.- enyhén eltátotta a száját de megfogta a kezem és megszorította. Kezd vissza térni a morcos,kényes megszokott Murasakibara Atsushi akit eddig láttam.
-Olyan vagy mint Aka-chin…- Morgott maga elé és vissza ült a székbe. –Mutasd meg a tiéd. Úgy fair. – Egy kis töprengés után oda ballagtam a padomhoz és kihalásztam az én kicsi füzetecskémet. Ahogy vissza értem,kinyitva letettem elé és picike mosoly kíséretében figyeltem az arcát. Néhány izma rendült csupán meg amikor szembe került azzal,hogy csak a legjobbal érem be. Aztán elért a testneveléshez. Nem volt jegyem. Szinte már analitikusan,szakértőként végig nézett rajtam.
-Miért? –Kérdezett rá nyíltan.
- Azért mert unalmas és nincs hozzá kedvem. 
- Ha én is,akkor te is.
- Nem.
- De.
- Nem vagyok hajlandó.-lehajolt hozzám és amikor az arcunk egy vonalba került semmitmondóan bele nézett a szemembe.
- Akkor viszlek .- Bele néztem mélyen a szemébe és láttam,hogy nem viccel.De én  sem. Sokmindent eltűrök,de azt,hogy az a nő ugráltasson,na azt pont nem.Nem hiányzik se nekem,se neki. Pont megfelelő a mostani helyzetünk. Félévkörül elmegyek az igazgatóhoz,elviszem az Angels igazolását az edzésekről és ennyi meg egy Bambi.
- Akkor viszel,de én nem csinálok semmit.- egy enyhe mosoly bukkant a szája szegletében és a szeme szinte vibrált.
- Más vagy,mint amit elképzeltem.
- Te pedig pontosan olyan. -  Mély sóhaj kíséretében felálltam és elkezdtem összepakolni a cuccom. Senki nem ült Murasakibara mellett. Bár megértem miért. Néha eléggé ijesztő lehetett a méreteivel. Mindent bezsúfoltam a táskámba,majd fogtam a padomat és megindultam,lassacskán topogtam vele szépen levírozva a többi között. Nem fogom a fejem felé emelni…azzal csak siettetném a sorsot.De hirtelen minden súly eltűnt a kezemből. Murasakibara fogta fél kézzel és minden akadályon átemelve lerakta a sajátja mellé.Majd mint akinek,semmi dolga nem lenne,szépen letelepedett a sajátjához és lehajtotta a fejét,mint aki aludni készül. Most…ezt meg kellene köszönnöm? Végül is én nem kértem,de magától tette. 
-Köszönöm.-  eléggé méltóságteljesen sikerült bejelenteni…no de sebaj.Leültem és egy jegyzet füzetet kotortam elő.Egyenes háttal ültem a padban és egy ideig csak meredtem a füzetre. Kell valami alap terv vagy irány elv ahhoz,hogy minden tantárgyból sikerüljön neki javítani…Egy lila tollat előkapva felírtam a monogramját a lap tetejére. Nos…elsőnek azokkal kell kezdeni amikben van valami féle potenciálja. A háztartástannal lenne ildomos kezdeni,hiszen imád enni és valószínűleg élvezné a cukrászatot,főleg az elkészült ételek elpusztítását.A termet lehet el tudom kérni keddenként és csütörtökönként,ha minden kötél szakad akkor nálunk is mehetünk. Shiroki imádja ha vendég van mert akkor én főzök,már csak a vendégeink egészségi állapotára való tekintettel is. Nem mintha olyan rossz szakács lenne…csak hajlamos néhány dologból túl sokat használni,ami a tapasztalatlan étkezőnek nem okvetlen normális. A japán irodalomhoz és történelemhez tudok neki jegyzetet adni,hiszen Torának is készítek és az eléggé egyszerűen van fogalmazva.Aztán a világ irodalom és történelem…ott pár dolgot csak szóban tudok elmondani,de az is megoldható. Végül is nem halok bele,hogy ha jegyzetet kell készítenem,a már meglévő tudásomból. Rajzból,ha jól tudom,akkor projekt munkákkal lehet javítani és ha megkérem Minami-senseit akkor biztosan bele megy,hogy segíthessek Murasakibarának kibontani a művészi szárnyait. Aztán ének…kotta olvasással,zene elmélettel és történettel fel tudjuk húzni az átlagot akár négyesre is…Biológia..Na az már picit nehezebb ügy,a tanár úr eléggé szigorú,de megoldható.Bár készítenem kell pár jegyzetet. Mély levegőt vettem. Valaki figyel. Nagyon is. Érzem magamon a munstráló tekintet,mintha csak a színpadon vagy egy próbán esetleg egy versenyen lennék. Jelenleg idegesít. Mivel egy ember van rajtam kívül a helységben nemigen kell hú de sokat gondolkodni azon,hogy ki néz. Oldalra pillantottam és tényleg ő nézett. Bár próbálta a lelkem titkolni,hiszen alvást színlelt és csak az egyik szemével nézegetett,de azzal túl intenzíven ahhoz,hogy titokban maradjon. Van még mit gyakorolnia,kémkedés vagy éppen észrevétlenség terén. De egy részről aranyosnak is mondhatnám,hogy ennyire erőlködik. Már…Pedig még bele sem kezdtünk semmibe.Figyeltem egy ideig,majd amikor szépen lecsukódtak a szemei és egyenletesen lélegzett,hátradőltem egy kifújtam a levegőt. A lábaimat is kinyújtottam és nyújtózkodtam egyet. Minden izmom elnyúlt és ellazult. A jobb kezemet a szemem elé raktam és minden kifejezés eltűnt az arcomról. Kicsit néha azért fárasztó ez az állandó megjátszás és figyelés.Sokkal könnyebb lenne,hogy ha önző lennék és nem érdekelne senki magamon kívül. Nem kellene a családra,barátokra,iskolára vagy éppen bármire gondolnom és úgy változtatni a viselkedésemet,ahogy nekik tetszik. Főleg amióta itt vagyok. Mindig ügyelnem kell arra,hogyan viselkedem… Míg azért az Angels Pulgatoryban szabadabb voltam. Mindenki szabadabb volt hála Yaminak... Az idő egy részében nem kellett semmire se figyelnünk. Jóformán tombolhatott a saját személyiségünk úgy,ahogy akart,csupán győznünk kellett és viselkedni a Fehérekkel és a Szürkékkel. Ja igen,azt kihagytam,hogy a régi iskolánkban 3 egyenruha volt. Fehér,szürke és fekete. Az Angels Academy alapvetően el volt így osztva,hiszen a cég,ami alapította három igazgatóval rendelkezik és még felettük is áll egy személy. A három igazgató mindegyikéhez tartozik egy szín. Luna Angels-hez tartozik a fehér,Faustus Angelshez a szürke és Yami Angels-hez a fekete. Igen. Az unokanővérem fiatal kora ellenére igazgató. Megvan a saját oka. A három igazgató jelen van az iskolában és az egyenruhák jelentik azt,hogy ki patronál,kinek a tanításait követed,hiszen ez a három ember nagyon különböző. Ezért az egyenruhát viselő emberek is mások,más értékrenddel és ezért alakult meg a három ház. White Angels, Grey Angels és Black Angels. Menny,Föld és Pokol. De leegyszerűsítve a mindennapokban is megkülönböztettük egymást. Fehérek,Szürkék és Feketék. Valójában a megkülönböztetés nem teljesen igaz,mert csak a Fehérek hordták fent az orrukat. Jó elismerem,hogy a Szürkék is féltek egy picit tőlünk, a Feketéktől, de ez csupán azért volt,mert a Black Angels az Angels csoport kardja. Picit,na jó eléggé féktelen és szeszélyes kardja. Hiányoznak…Alig várom hogy ez a küldetés véget érjen és újra ott legyek. 
-Komolyan…Milyen problémás ez az élet nevű játék.- halkan szökött ki a számon,de az alvó férfiú azonnal megrezzent rá. Nagy nehezen feltápászkodtam és mellé sétáltam.-Murasakibara-san…ideje felkelni. Nemsokára le kell menned testnevelésre.-Erre bezzeg nem reagált…A kis pimasz. Bár… jó lenne,ha sokan lennének ilyen nyugodtak…és örülnék,hogy ha ilyen békés álmaim lennének. Lassan hatalmas fejére raktam a kezem és megsimogatta.-Murasakibara-san tényleg itt az idő elindulni. –Erre beletolta a fejét a kezembe,mint valami dörgölőző cica.
-Még egy picit…- ásított.Ismét megsimítgattam,mire tényleg lassan kezdett magához térni.
-Nem nem…..Ideje indulnunk.-Hatalmasat ásított és felkelt picit kócos fejjel,de ez valószínűleg nekem köszönhető.Ahogy álmatagon szétpislogott megakadt a tekintete rajtam és felkapott,minden jellegű tájékoztatás nélkül. 
-Ezt mire véljem?- kérdeztem rá a hóna alól,mire egyenletes tempóban neki indult.
-Most én jövök.- Nem igazán értettem,hogy mit szeretett volna ezzel mondani,de csak ment és ment. Én pedig mint valami krumplis zsák utaztam. Egyenesen bevitt a fiúk öltözőjébe majd nemes egyszerűséggel kinyitotta egy szekrényt és betett. Én pedig csak pislogtam a sötétben,hogy ez meg mi a tököm…de ez részlet kérdés. Pár perc után kinyílt az ajtó és kivett,mint valami babát és bedobta a cuccait.Ezután ismét kalandra vitt,egészen egy teremig,ami előtt Himuro állt.
-Muro-chin add ide a váltás pólód. – az említett hal efektus kíséretében bement a terembe és kihozott egy felsőt. A lila óriás mit sem várva elvette és tovább sétált. Ismét a fiú öltözőben állt meg és lerakott.- Vagy felveszed vagy én adom rád. És így történt,hogy inkább saját kezűleg felvettem és leültem.
-Nem. 
-De.
-De akkor sem.
-Milyen zavaró. –azzal ismét felvett és ezúttal az udvaron állt meg.- Masako-chiin,elhoztaaam- azzal levágott Araki-sensei elé. 
-Csak ide került Kagamine? – túl nyugodt hang..ijesztő.Oh…erről jut eszembe.
-Hát persze Sensei,mivel hoztak.-az ér kezdett dagadni a fején és elő vette a fa kardját.
-Murasakibara,csak fogd.Én addig kivégzem.-látszott rajta,hogy komolyan gondolja,de nekem már erre is megvan a tervem.
-Sensei…emlékszik Yamira? –erre ledermedt. Egy mély sóhaj után,dramatikusan folytattam. – Mert ő emlékszik önre. Már csak azért sem akartam ide jönni,mert akkor át kell adnom a kiránynőnk üzenetét.- egy pici remegés futott végig testén.
-Mit?
- „Alig várom, hogy újra játszunk Masako-chan. Remélem még mindig olyan szenvedélyes vagy mint voltál” és talán még azt is hozzá tette,hogy vigyázzon az unokahúgára,azaz rám. – Szinte minden szín kifutott az arcából. Vicces…áh meg kell majd köszönnöm Yaminak,hogy én adhattam ezt át és a kezembe adott egy ilyen fegyvert… 
-Te az ő..?
-Igen.
-Akkor meg mit keresel itt?!- ordított rám.
-Az egyenlőre ti-tok.
- 10 kör- jelentette be,vérszomjas arccal. Murasakibara karjaiban csak meglóbáltam a lábam és érdektelenül meredtem a nőre. 
- Ez nem meglepő reakció.Nem értem mi benne a szenvedélyes. 
-20. Murasakibara rakd le. Indulás. – Én neki álltam sétálni,a lilaság pedig lomha léptekkel futásnak eredt.-Futásró volt szó!
- Az ön részéről Sensei. – rám akart csapni a kardjával,.de egyszerűen eldőltem az egyik irányba és csináltam egy egyszerű fordulást,mintha csak a levegőben lennék és nem is várva semmire tovább mentem.Elkezdtem a talajt bámulni,hogy nehogy kitörjön belőlem a röhögés. De aztán elkezdett távolodni a talaj. Na…Már megint poggyász lettem? Felnéztem a centerre ,aki semmitmondóan bámulta az edzőjét. 
-Majd fut velem. – kezdek tompulni. Nem vettem észre,hogy vissza jött,sem azt,hogy mögöttem állt. Ez lenne az öregedés…? De minden esetre ez megdöbbentett rendesen…Hatalmas lépteivel,a gyenge kocogás is futásnak minősült a többiekhez képest. Így jobban átgondolva…nem csak a lábai hosszúak,de a karjai is. Hatalmas a tenyere és erős izomzatú. A korához képest. Ami azt jelenti,hogy nem megerőltető számára,ha engem cipel,de a saját maga és a méretei eléggé kikészítheti. Nem hiányzik,neki a plussz súly. Ráadásul.. Attól,hogy nem voltam itt,minden testnevelés órát megfigyeltem,ahogyan az edzéseit is. Szóval tudom ám,hogy megdöbbentő amit tett,éppen ezért nem szólt vissza az a nő. Haah….
-Nem fogok veszíteni. – puffogta magában ismét. Még mindig itt tart..?
-Hmm..Talán mégsem lesz olyan unalmas ez az év. – merengtem el hangosan.

2016. január 27., szerda

Throne of Glass-Üvegtrón-Könyv-Lovely Books-






Szerző: Sarah J. Maas
                                                               Kiadás éve:2013
                                                               Oldalszám:544



"Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország korona hercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve."


Na akkor kezdjük Celeana-val.Imádom ezt a lányt :D A személyisége szabados,vad,érzéki és halálos.Imádom ahogy helyre rakja a férfiakat.Igazi példakép.Nagyon sok rejtély veszi körül,ezt a fiatal hölgyikét,de ezzel még külön fűszerezést kap a történet.Nem az az igazán nőies forma,mégis ki merem jelenteni hogy mindenki fejét elcsavarja.Van néhány elbűvölően gyerekes momentuma,de nyugalom.Mindenkit elintéz.A múltja nem éppen a leg...jobb.Mondhatnánk hogy nem volt gyerek szobája.A bérgyilkosok királya nevelte,néha nem épp kedves módszerekkel.Továbbá megjelenik még Sam.Nos Samről keveset tudunk.Annyit összesen hogy a múltban volt,Celeana szerette és már nincs képben.
A Sóbányás rész az elején nagyon élethű,mármint teljes hú de bele a közepébe és beléd vág...Hihetetlenül lesokkolt.
Maga Távolvég és Adarlan részletesen ki van találva,az író részletes leírásokat ad a világa történelméről,szokásairól,öltözködési szokásokról és a királyi udvarról és benne uralkodó körülményekről.A könyvhöz még egy térképet is kapunk hozzá a könyvön belül.Több novella is megjelent hozzá,bár egyik sem olvasható magyarul tudomásom szerint.Megjelenik benne a kapzsi,elszegényedett,mégis feltöri vágyó udvar hölgy, a kedves,titokzatos,idegen, a leigázott ország hercegnője (akinek amúgy szervez része lesz a történetben.Nagyon jóban lesz Celeana-val,egymás segítségére lesznek többször is) jaa és ha az udvarnál tartunk meg kell említenünk Dorian herceget és Chaol kapitányt.Dorian első olvasatra beképzelt herceg,másodjára is,harmadjára máár látsz benne valami mást.Negyedjére pedig rájön az ember hogy felül emelkedik az udvara romlottságán.Bár nem mindenki rossz ott.A királynő kifejezetten kedves és imádja a fiát...csak hát...királynő.Eleve ezzel szerintem elmondtam hogy picit...naiv és anyagiasnak tűnő.De nincs sok szerepe.Ahogy a király se jelenik meg valami sokszor,de sugárzik belőle a rossz akarat,már rögtön.Nem azért de úgy érzem ő lesz a fő gonoszxD De nem tudom.Majd a második részből kiderül.Amúgy a fickó sok országot és régiót elfoglalt.Szóval kiegyezhetünk abban hogy utáljuk?xD Mert én nem komálom.Meg eleve,milyen marha csinál ilyen versenyt?Bérgyilkosok harca,ahol gazdagok pattognak? Huh...kreatív,kedves.Meg a vége..waa.
A versenyzők meg...Egy kivételével mind egy egy dick.Komolyan.A női versenyzőt lenézik,kikezdik meg gyilkolásszák egymást.Na kész..A gyilkosságok is részletesen vannak leírva.Szépen kifejtve.Ja amúgy Chaol....elsőnek kegyetlennek tűnik és ridegnek,másodjára már olvad aztán rájövünk hogy jó fej ő :D Ő lesz Celeana tanítója.Mintha amúgy kellene neki.Nagy szíve van,hiába volt "nemes" nem látszik rajta.Valahogy kilóg az ottaniak közül.Végig aggódik a lányért.Doriannal ellentétben nem egy irodalom kedvelő.Mégis tökéletesen megérte Celeanat és próbálja őt a jó úton tartani.
A történet folyamán kialakul egy...elképesztő szerelmi háromszög.Dorian a herceg,Chaol a kapitány és Celeana a bajnok jelölt szereplésével.És...a vége oly mértékben megdöbbentő...hogy padlót fogtamxD mégjobban megszerettem Celeanat. Top 5 kedvenc női főszereplőmben benne van.
 Néha van szemszög váltás,ami alapján megismerhetjük a hím egyedek gondolkodás módjába és lelkébe.Én személy szerint mindkettőt megkedveltem.Nem tudnék dönteni.Bár nekem a hercegekkel van egy enyhe elő ítéletem.

Összegzés:  Ez egy nagyon jó könyv.Magába szippant az egész hangulat,a szereplők minden minden :D Ajánlom mindenkinek aki szeretne utazást tenni egy különleges világban.
Nagy nagy kedvencem,az írónő stílusa nagyon jó,könnyen érthető,mégis korhoz illő. Négy része van kiadva és mindegyik megvan és a polcomon várja,hogy végre elolvassam :)



Szerelem első kattintásra-könyv- Lovely Books- Dream válogatás







Szerző: Emma Garcia
                                                               Kiadás éve:2013
                                                               Oldalszám:384



"Miután Rob,Viv volt vőlegénye harmadszor is lefújta az esküvőt,a lány tudja,hogy csak segítséggel állhat talpra.S miközben összetört szívek történeteit kutatja az interneten,kipattant az agyából az isteni szikra: saját weboldalt hoz létre,ahol az összetört szívek mindent egy helyen találhatnak meg.
Csakhogy útmutatás,amelyhez a blog bejegyzések révén jut,mintha nemigen segítene Rob visszaszerzésében.Éppen ellenkezőleg,úgy tűnik,hogy legjobb barátja és tettes társa,Max irányába vezeti.
De hát hol marad Max,amikor Vivnek leginkább szüksége lenne rá?Na és Rob belátja valaha a tévedését?Egyébként pedig létezik olyan hatékony kereső ,amely képes megakadályozni hogy összetörjük saját szívünket...vagy másokét?"


Nos....mit is mondhatnék erről a könyvről?
 Nem mindenkinek ajánlanám,néhány embernek nagyon unalmas,a tapasztalatok és a körbe kérdezések alapján. De nyugalom... van akinek nem.
Nekem nagyjából tetszett,a vég kifejlete irritálósága ellenére is.De kezdjük az elején.
Viv....egy irritáló karakter.Mármint mindenki tudja hogy Rob milyen,nem kedvelik.De ez a buta liba úgy bele van habarodva.....hogy az kész.Mellette meg ott van Max aki szereti,mindig számíthat rá de ő nem látja  a fától az erdőt...nagyon nem.
Amikor kidobta...végre felcsillant a remény sugár hogy hátha.A munkája is beindult,bár sokszor elrontotta....mert csak arra a marhára koncentrált.De jött Max és  tudjátok...Max mindent megold,rendbe teszi.De túl szép lett volna ha így folytatódik.Tudjátok...ilyen simán.A főszereplő libánk,akarom írni leányunk nagymamája megbetegszik,oda megy,de nyugi rendbe jön sőt..ez nem is igazán fedi le az egészet xD
Na de vissza Vivhez.Elcseszi,de nem kicsit,nagyon.Max eltűnik,de mentségére legyen mondva keresi. Sőt...Nemzetközi kampány meg minden játszik.
Bár azt mindenképp le kell írnom,hogy Max birkatürelmének és kitartásának jár az elismerés. Hihetetlen mit el nem tűr ennek a nőszemélynek.
Meg kell még említenem a "ribanc" karaktert ebben a könyvben.Viv legjobb barátnője.Akiben nagy változás,sőt tovább megyek fejlődés megy végbe a történet alatt.Az eddigi kúró-pajtások helyét átveszi valami más ami nagy szó,már az egyéniségéből kiindulva is.
A történet vége irritáló...de nem lövöm le a poént.
Csak annyit mondok kb így éreztem magam mikor a végére értem:

Szerintem ez a könyv....olyan...hangulathoz kötött szóval ha értékelnem kéne 5/3 
Ha valaki szakításon van túl,vagy érzi hogy közeleg akkor olvassa el.Nagyon hasznos tud lenni~
Mivel ez egy bolondos hisztis picsa története aki mélyre esik,de ki akar mászni belőle és tanácsokkal lát el,amire néha mindenkinek szüksége van....
Na de ennyit tudtam erről összehozni~
See you next time :3


2016. január 26., kedd

Faldöngető -könyv- Lovely Books- Ulpius










                                               Írta:Alive Clayton
                                              Megjelent:2013
                                             Oldalszám:424


Nos igen...Ulpius-házas könyv következik  :3 ezt is egy kicsit régebben olvastam már,de változatlanul kacagok ha eszembe jut egy egy részlet belőle xD
Egy elragadó történet,vicces szereplőkkel akik szeretnek szaporodnixD
Imádom Caroline-t és Simont is :D úgy gondolom egymás mellett tökéletesek,pedig én még a könyvekben is úgy állok a párkapcsolatokhoz hogy kapásból a hibát keresem bennükxD Na jó.Az övékben is van egy pár,de bájosak vele :D Bár szerintem Caroline kicsit hisztis picsa,de ezt bevehetjük nőcis vonások közé.Simon pedig túlságosan tudja hogy jól néz ki,ami veszélyes egy pasinál.Na de kezdjük...A rövid tartalommal:

Caroline Reynolds magáénak tudhat egy fantasztikus, új lakást San Franciscóban, egy irigylésre méltó háztartási robotgépet… O-t viszont nélkülözni kénytelen (és itt most nem Oprah-ról van szó, kedves olvasók). Tervezői karrierje felfelé ível, irodája a kikötőre néz, egy bombasztikus cukkinis kenyér receptje is az övé…,  de O-nak se híre, se hamva. Ott van neki Clive (a világ legaranyosabb cicája), a jó barátok, egy hatalmas ágy, csak O nem.

Azóta, hogy beköltözött új lakásába, az O nélküliség állapotát tovább nehezíti szexuálisan túlfűtött szomszédja , aki éjnek évadján olyan hangos faldöngetésben részesíti, amilyet még sosem hallott. Minden nyögés, náspángolás és… – ez csak nem nyávogás volt? –, szóval mindez hangsúlyozza a tényt, hogy nem csupán nem hagyják aludni, de még mindig meg van fosztva…, igen, helyes a tipp: O-tól is.Majd belép a képbe Simon Parker (tényleg, Simon, kérlek, lépj be). Amikor a faldöngetés odáig fajul, hogy jóformán szó szerint kilöki a gazdáját az ágyból, Caroline, arcán kielégületlenséggel, rózsaszín baby-dolljában végre szemtől szembe kerül már sokszor hallott, de sosem látott szomszédjával. A késő éjjeli ütközet… nos, vegyes érzelmekkel zárul.

A véleményem az hogy alapvetően egy jó alap sztori.Van egy enyhe ellentét a két szomszéd között.Az egyiknek jó a szexuális élete a másiknak meg annyira..nem,hiszen Mr.O kerüli. Caroline orgazmus nélküli és macskás élete meg lesz spékelve Simon változatos pajzán életének hangjaival.Mindegyik szeretőnek ad egy egy...érdekes becenevet.Van aki kacag de olyan is akad aki nyávog.A nyávogós hölgyike és Caroline macskája között első hallásra 'szerelem' alakul kixD Tegyük hozzá hogy a csávó olyan energikus hogy folyton csapkodja az ágya a falat.Mit ne mondjak...Erőteljes behatása lehet Simonnak. Egy nap a főhős nőnél elszakad a cérnácska és átkopog.És itt kezdődik el minden.A történetről jelenleg nem akarok túlságosan sokat mondani,mert azzal elmondanám az egész cselekvést.Így nem maradna meglepetés,bár ez egy 'tipikus' love  story de a bájos humorral megfűszerezve,no meg egy kis fűszeres veszekedéssel.
Én a címből meg a borítóból arra következtettem hogy tele lesz szexel.De nem.Komolyan csajos könyvre sikeredett.Nincs benne semmi olyan nagy lelki probléma vagy hasonló,kis lightos.A páros haláli,egymást oltogatják sokszor,Caroline eteti Simont jó párszor és így egyre közelebb kerülnek.Megéri elolvasni,ha csak egyszer is, bár szerinte ha valaki egyszer elolvasta időnként biztos elő fogja venni,már csak bele bele nézni is.Főleg az utolsó pár oldalt,ami egy másik szemszögből mutatja be a cselekvést. 
Picit a szereplőkre kitérve...Caroline picit földhöz ragadt,kesernyés stílusához Simon spontaneitása és gondtalansága jól passzol,a páros eléggé dinamikus és pörgős,hiába azt néznénk ki elsőnek a női főszereplőnkből,hogy ő lesz a megkeseredett mégis kedves macskás néni fura sütivel....Simon dug ellene.Vagyis tesz....Bocsánat billentyű botlás ~
Az írónő stílusa is jó.Tehát a nyelvezettel és a fordítással is meg voltam elégedve.Itt még azt is megjegyzem,hogy a fordítás Balázs Júlia munkája és nagy pacsi jár érte. Talán néhol éreztem egy kis vontatottságot,de pótoltak érte a humoros és izzasztó jelenetek.

Ha pontoznom kellene olyan...5/4 
Komolyan ma eléggé....lendületben vagyok...talán túl sok a kávé...Lehet még jelentkezem...vagy nem :3
Bye Bye~

Touch- könyv-








Írta:Jus Accardo
Megjelent:2013
Oldalszám:368


"Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalin függő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jég kék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvény társaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja."
Nos akkor…hol is kezdjem? Az elején megismerkedünk Dezzel aki utálja az apját amiért nem törődik vele és keresztbe tesz neki ahol csak tud.Az anyját elvesztette de nagyjából boldog életet él.Magyarán mindene megvan.Az adrenalin függőséget meg úgy vegyétek hogy már az elején ledeszkázik egy pajta vagy mi tetejéről mert az olyan "muris".Ez ilyen jól van jányom szituáció,ami picit érthetetlen,mégis érthető, hiszen mit vár az ember egy adrenalin mániás gazdag leánykától? De nem úgy sül el a deszkázás,ahogy gondolta, sőt..egészen máshol sikerül landolnia.Aztán ugye megérkezik az erdőbe ahonnan egy dombról ledübörög Kale aki alatt kipusztul a növényzet amíg mezitnájk megy. Yepp…végül is ez bárkivel előfordulhat….bárki láthat ilyet. De számomra már itt gyanús volt a csávóka…Ezek után következett egy elég komikus jelenet ( legalábbis számomra). Ellopja a csaj cipőjét konkrétan.De komolyan…ha bele olvasol a könyvbe rájössz,hogy egy kicsit ellent megy a fizikának az, hogy  a nagy csávóka felhúzza a 17éves lány lábbelijét és üldözik. Dez kedvességéből (és abnormális felfogásából kifolyólag) fuull természetesnek gondolja, hogy haza viszi, eteti, megfürdei és amikor észreveszed hogy full tudatlan a dolgokról és ártatlan miközben bérgyilkos aurája volt természetes hogy vele mész amikor az apád fegyvert fog rá.Ugye milyen ész szerű az egész?? :D
De valójában ez is érzékelteti már azt,hogy mennyire fognak egymáshoz ragaszkodni,legalábbis én kapásból erre gondoltam.
Ezek után indul be a cselekmény és feltűnik egy misztikusnak ható név. A Kaszás. Ő volt az egyetlen aki megmenekült a Denazentől. Reménykednek benne és keresik éppen ezért felkeresnek egy csomó hatost meg. Dez személyisége egyre jobban kibomlik,ahogyan a múltja is és ez igaz a férfiúi oldalt erősítő Kalere is,a maga lassú és aranyos módján..Komolyan néha ilyen vigyort ragasztott az arcomra ez a könyv főleg Kale miatt :D Az a csávó....Kész van. El sem tudom mondani. Ezt el kell olvasni,ahhoz,hogy átjöjjön. Az ártatlansága üdítő. Nem szeretnék többet mondani, az már erős spoiler,pedig így se fogtam vissza magam.
De azért meg szeretném osztani az egyik kedvenc…momentumomat.
Best of jó hatos jelenet:Van ott egy csávó akit úgy hívnak hogy Panda.Na az ő képessége az utolsó csata jelenetben derül ki.Panda...egy kibaszott panda :D Mindenkit szétkap :D
Na ugye a Kaszást keresik végig mindenen keresztül kasul amikor kiderül hogy nem is létezik vagyis nem úgy ahogyan ők gondolták mert a Kaszás legendáját a jó hatosok vezetője indította el hogy reményt adjon a Denazen rabjainak.
Maga a könyv elragadó :D Aki szereti a kalandokat,szerelmet és fejfájást ami a folytatás miatt alakul ki annak ajánlom hogy olvassa el :D
Meg van egy rossz hír ezzel kapcsolatban.Külföldön a könyv 5 részes:

Magyarországon jelenleg 3 rész van kiadva és a többi is érkezni fog idővel. Legalábbis szerintem.Elég lassacskán folytatják.Bár a második és a harmadik között nem kellett sokat várni,de az első után egy elég nagy kihagyás volt. Remélem ezúttal nem lesz :)
Ennyi voltam...Nagy lazán...Etika vizsga után... :D
Bye Bye~





2016. január 15., péntek

Murasakibara Atsushi fanfic Part 1


Ahogy az ablakban álltam és bámultam kifelé elragadtak a gondolataim. Ez a hely…Unalmas.Amióta elhagytam az Angels Academy-t a Senpaiok kérése miatt,minden túl unalmas lett. Hiányzik a csapatom,hiányzik a kosárlabda és hiányzik az is hogy nem klisés emberekkel vagyok körülvéve.De persze Akitán,jobban mondva a Yosen High-ban tömérdek ilyen semmitmondó karakterű ember van.Ezt már meg tudom mondani,hiába vagyok itt csak 2 hónapja. Így jobbnak láttam felvenni az jéghideg mintadiák szerepét. Senki nem szól hozzám és én sem szólok hozzájuk. Na jó,most elég nagy dolgot állítottam,ami ráadásul csak nagyjából igaz,hiszen volt pár le nem vakarható,sziporkázó egyén. Ilyen például Himura Tatsuya aki mély megdöbbenésemre nem ismert meg,pedig Torával az egyik játékosommal közeli kapcsolatot ápolt,sőt Amerikában nem egyszer-kétszer találkoztunk. Hah ahogy bájolog és elő adja a nagymenőt…Legszívesebben képen  verném. Egyedül a fegyelmi eljárás tart vissza és a szomszéd teremben leledző Tora,akit elég nehéz a tudatlanságban tartani,bár eléggé jól bevált az „Ez nem az a Himura” mondat. Nála már csak a kapitányuk Okamura idegesítőbb,aki amekkora kolosszus…akkora balfácán. Bár azt el kell ismernem,hogy van bennük potenciál,de ennyi az egész.A csapat húzó ereje Murasakibara Atsushi. A 208 centis center ereje és idiotizmusa egyszerűen lenyűgöző volt.Amennyi édességet betermelt egy nap alatt…én azt minimum 2 napig fogyasztanám.Bár az is igaz hogy ő inkább volt egy lila óriás mint egy ember.Ráadásul középiskolás és még növésben van. Talán Dru-sannak lenne esélye  az ereje ellen…Bár ez hülyeség. Legyőzné. Talán Tita-channak félnie kellene még tőle,de ha az én orosz centerkém tovább folytatta az edzést akkor nincs mitől félnem.Lesz esélye.Hah…nem is volt szó arról,hogy játszunk ellenük…se semmi hasonló. Na de…ennyi pofázás után had mutatkozzam be. A nevem Shirayukineko Kagamine. Bár maradjunk a Shirayukinál. Általában a nevem ezt a részét írom mindenhová a Nekot jótékonyan lehagyva.A szüleimnek mániája volt a gyermekeik nevébe belevinni valahogy hogy macska… Apám japán állampolgár míg édesanyám magyar,tehát félvér vagyok. Pár hónapja rendeltek vissza Japánba,de amúgy különböző országokban bóklásztam,de legfőképp Amerikában a féltestvéreim mellett. Ott tanultam és edzettem az Angels miatt. Végül addig fejlődtem míg az Angels Pulgatory  alkapitánya lettem,bár  jelenleg Akitai lakos vagyok, iskolámnak hála, azon  belül kíváncsi unokanővéremnek. 170 centire helyezkedik el a fejem búbja a felszíntől.Fehér hajjal születtem, zöld szemekkel születtem,bár az egyik eléggé sárgára sikerült. Imádom a hideget,az édességet,a csapatomat és utálok veszíteni. Nem szeretem továbbá az idegen,irritáló embereket, a pláza állatokat,azokat akik külső alapján ítélnek stb stb. Mint már említettem a Yosen High-ba járok,ahol az első évemet tengetem,a Murasaki Atsushi nevezetű állatfaj megfigyelésével és elemzésével. Érdekes munka. Kaptam már jobbat is,egy ideje kifejezetten magányosnak érzem magam. Továbbá hiába vagyok relatív jó sportoló nem szeretem a tesit. Kifejezetten irritál a tanárnőnk Araki-sensei. Bár azt elismerem,hogy mint nőt tisztelem,hiszen tudja irányítani azokat a majmokat,akiket a kosárlabda csapatunknak csúfolunk. Hah..említettem már…hogy mennyire unatkozom? Nem állítanak semmi kihívás elé..Ez az iskola játék, vagy inkább kabaré. De a komédia kategóriába is belepasszolna…
-Kagamine-san! –Áh ez a hang…drága matematika tanárunk édes lánc fűrész hangja.Vajon mióta szólongathat…?- Kagamine!- ordította minden nemű türelem nélkül.
-Igen Sensei? – emeltem rá metszően a tekintetem. Erre összerezzent és elpirult. Ohó…
-A maga dolgozata lett a legjobb,de a viselkedése egyszerűen hallatlan a mai napon.- kezd bele lendülni…én már látom rajta.
-Gomenasai Sensei. Miért akar velem beszélni?
- Egy diákról lenne szó. Szeretnénk,hogy gondoskodjon róla.
-Kiről?Mikortól?
-Következő órán fogja az osztályfőnökük ismertetni a részleteket. Jelenleg még a tanáriban folyik a megbeszélés az üggyel kapcsolatban- áh akkor ezzel megspórolt egy kérdést,az osztály főnökkel kapcsolatban,de generált mellé egy kettőt.Mindegy. 
-Értettem. Ha nem bánja ebben az esetben vissza indulnék a terembe.- Meg sem várva a válaszát megfordultam és elindultam. Céltudatosan haladtam a terem felé,magam elé nézve. Csak tudnám,hogy az ilyenekkel miért zargatnak? Láthatják,hogy mennyire pocsékul jövök ki a legtöbb diákkal. Röhejes felfogásuk van az úgynevezett felnőtt humanoidoknak.  De mégis úgy érzem valami érdekes jön ami megtöri ezt az unalmat.Ahogy haladtam előre hirtelen egy nagy árnyék vetült rám. Áh…ez Murasakibara. Mellette Himuro magyarázott neki nevetve és észre sem vettek,pedig nem számítok Japánban kicsinek. Ez a nap…egyre problémásabb. Egyik lábamra helyeztem a súlyom és egy egyszerű pörgéssel kikerültem. Az alacsonyabb ledermedten állt.
-Legközelebb azért ne legyetek ilyen figyelmesek. Még a végén valaki megköszöni.- néztem hátra a vállam felett.
-Hah láttátok? a Jéghercegnő kioktatta Himura-samat! 
-A kis… -
-Milyen bátor! 
-Inkább csak rideg. Mint valami jégcsap. - suttogások. Mindenfelől. Azt hiszem szereztem pár utálót. Bár nem értem a lányokat.Nem értem,hogy nem lehet látni egy ember hibáit…Vagy éppen,hogy hagyhatnám,azt , hogy fellökjenek a francba. Ch…logika…Kicsit feszülten ültem be az osztály terembe és nagy lendületemben elővettem a telefonom. Az online sakk mindig segített újra racionálisan látni az életem,de ha az sem segít akkor egyszerűen beszél az unokanővéremmel. Yami mindig képes volt rám hatni és ösztönösen követtem őt ,azóta a nap óta, mióta megmentett. Bár azt el kell ismernem néha voltak hajmeresztő ötletei és tervei,de pont ez adott számára egy olyan vad bájt ami elbűvölővé tette. De azért egy jó sakk partinak örülnék. Múltkor volt egy férfi aki okozott egy kisebb fejtörést.Hamamiya-sama néven mutatta be magát és majdnem döntetlen alakult ki. De csak majdnem. Azóta se találkoztam olyan alantas kígyóval mint vele. Bár élveztem. Érdekes mosoly kúszhatott az arcomra,mivel a teremben lévők meghátráltak. Heh,jól teszitek,mert nem okvetlen tolerálnám most az oktalanságotokat.  Minden izmom üvölt azért,hogy végre újra jól megdolgoztassam őket.Ahogy lepillantottam a kis halvány lila kütyümre észre vettem,hogy egy (pár) üzenetem már van,mégpediglen Harutól,Torától és Hamamiyától. Nolám falra festett ördög.
 „A próba elmarad.Valamikor össze kellene jönnünk,nem gondolod? Még nekem is hiányoztok lassan.Minnél hamarabb egyeztessünk.Ja,és ne merészeld ignorálni ezt az üzenetet mert a telefonod egy nyílásodban landol!
A te szeretett Haru-chanod”
Esküszöm ez a nőszemély…nem változott semmit. Ugyan az a kotnyeles menedzser mint aki volt.Bár ez az ötlete nem is rossz...Talán otthonról felhívom. Úgy gyorsabban tudnánk haladni a szervezéssel. 
’’ Shiro-chaaan,
Át akarok hozzád menniii.Uncsi itt. Mikor játszunk? Ebéd szünetben a tetőn? „
Hah…Tora.Az egyedüli.Gyorsan bepötyögtem egy okét aztán máris ugrottam az utolsó üzenetre.
„Mit szólnál egy új játékhoz?
H3”
Na ez meg….Még a nevét is lusta kiírni…Meg mi az hogy san? Vagy esetleg H-san? de ezek szerint az is luxus. Meg milyen új játék? Nem tudtam tovább gondolkodni mivel az átkozott csengő jelezte,hogy ideje elraknom a telefont,hacsak nem szeretném,hogy elvegyék. Hamar a padomban landolt ismét,majd egyenes háttal és enyhén unott tekintettel kezdtem az ajtót figyelni. Az osztály főnökünk szinte bezuhant a terembe és kecsesen landolt az asztalon eszeveszett vigyorral. Shiroki-sensei volt a legfiatalabb tanár a Yosenben és a legtöbb lány és néhány fiú is úgy csorgatta utána a nyálát mintha valami isten lenne. Elismerem,hogy nem csúnya,de az épelméjűsége kétséges. Mellesleg az unokabátyám. Ahogy felállt hátra dobta enyhén tépett fekete haját,mire a lányok kaptak egy kis sikító görcsöt a fiúk pedig egy agylobbot. Tapintani lehetett a rossz kedvüket. 
-Nana gyerekek,csendesen. – kacsintott egyet,mire a női nem kevésbé normális képviselői a bugyijukba pirultak. – Egy nagyon fontos dolgot kell megbeszélnünk ma. –kezdte el a hivatalosabb hangnemében. – Ami kivételesen nem az,hogy milyen nyakkendőt vegyek fel holnap…haneem osztályunk 2 kiváló tagját érinti. – he? –Bár el kell ismernem,.hogy másban magaslanak ki jelenleg,de mindkettőjükben megvan a potenciál,ahhoz,hogy segítség osztályunk győzelmét  a télen és tavasszal megrendezett versenyeken. De ahhoz,hogy minden téren kiegyensúlyozottak legyünk és hogy a mi kis kosárlabda csillagunk tovább játszhasson kitaláltam egy briliáns tervet. – Ne….neee….rossz előérzetem van. Nagyon rossz. A hátul ülő Murasakibarára néztem a szemem sarkából. Látszólag fel sem fogta,hogy miről van szó,csak a pockyját eszegette halálos nyugalommal… Én is akarok… Nem ér. Meg amúgy is,mi az,hogy  ennyire nem érdekli a saját sorsa?
-Mit Shiro-sensei? – pillogott rá az osztályunk nyali királynője Mimi.
-Aaazt, hogy Shiroyuki-chan és Atsushi-chan együtt fog mostantól tanulni,sportolni éés a mi drága hercegnőnket hátra ültetjük az újdonsült pártfogoltja mellé..-Eh?!  Olyan boldog csillogó tekintettel nézett rám,hogy menten befejelem a padot… 
-Tessék? – nézett fel Mursakibara.Még a rágást is abba hagyta.
-Ezt ismételje meg Sensei,mert azt hiszem,hogy rosszul hallottam. – A hangomban lévő metsző él és ridegség ellenére ugyan úgy vigyorgott,de picit összerezzent. 
-Hát együtt fogjátok az időtök nagy részét tölteni,hogy Atsushi ne bukjon meg te pedig sportolj. Ugye,milyen briliáns?
-Nem.
-Na de Shiroyuki-chaan
-Nem. Nincs az az isten. –Mélyet sóhajtott majd jóformán trillázva szólalt meg.
-Na gyerekek menjetek ki az udvarra,úgyis testnevelés lesz a következő órátok. Én addig beszélek a két kis madárkámmal.- a lányok csalódottan a fiúk pedig olyan boldogan hagyták el a termet,hogy az hihetetlen.Amint az utolsó ember is kiment bezárta az ajtót és picit félénken pillogott rám.- Gyertek ide a tanári asztal elé. – Jóformán egyszerre értünk oda,de én valahogy hamarabb lekeveredtem, az előtte lévő padba mint az óriás.Bár szerencsétlennek még a lába se fért be rendesen. 
-Shiroki. Áruld el nekem. Mi vezetett téged erre a döntésre és miért hiszed azt,hogy briliáns?-  úgy húzta össze magát mint valami kiskutya aki fél a közeledő vihartól. Az indulataim és a ,,családi" légkör miatt teljesen elhagytam minden tiszteletet és megszólítást.
-Hát Yuki-chan…tudod…hát ha Murasakibara nem javít….akkor Masako leordítja a fejem…és ha továbbra is ellógod a tesiket akkor is….és úgy gondoltam,hogy ez mindkettőtöknek jó lenne…
-Hát te nem vagy normális Shiroki. –Csattantam fel. – Nem viccből nem megyek be és amúgy is hidegen hagy a szerelmi életed,ráadásul én nem tudok csodát tenni ezzel itt. –böktem oldalra.
-Jé,te tudsz hangos és szerencsétlen is lenni. –Jegyezte meg a lila hajú.
-Murasakibara.Neked ez megfelel? –nézett rá,Shiroki reménykedve.
-Nem.Nem akarok tanulni. – fújta fel az arcát.Ki-chan tudhatta,hogy vele egyszerűbb dolga lesz,mivel higgadt maradt és jó kedvű.
-És kosarazni?-kérdezdett rá buzgón.
-Akarok.
-Tehát?
-Vele leszek.-Ezzel a mondatával ismét elérte,hogy az a szerencsétlen úgy ragyogjon akár egy villany körte.
- Ne,ne Shi-chan látod? Ő belemegy. Te vagy az utolsó reménye.A megváltó angyala.Az unokabátyád egyetlen reménye-hah attól,hogy Angels-be jártam én nem vagyok angyal,vagyis nem az a féle amire ő vágyik.Viszont a második érv picit szíven ütött.Hát így játszunk..?
-Nem akarom.- húztam fel az orrom.Leeshetett neki,hogy most aztán félre nézte a dolgokat.
-És mi lenne ha kapnál érte napi két doboz pockyt? – megvesztegetés? Nem rossz.
-Hat. – a szemöldöke felszaladt és elnyílt a szája. 
-Hogy fér beléd annyi?
-Gyorsan. 
- Öt.
- Hát akkor legyen tíz.-kigúvadt a szeme.Velem nem igen tud alkudozni. Még nem jár azon a szinten.
-Tehát 6… Értem.Reggelente oda adom a kocsiban. – Látszott a fején a beletörődés. Majdnem felnevettem.  Azért aranyos volt tőle,hogy nem pattogott sokat. Talán  átvállalom majd tőle a főzés egy részét. De aztán felvillantotta ismét azt az erez wattos molyát. – Tudtam,hogy rá tudlak majd venni. Na maradjatok itt és az óra maradék részében ismerkedjetek – szinte énekelte,miközben kiugrált a teremből,ezzel egyedül hagyva Murasakibara Atsushival,aki felettébb semmitmondóan mégis kíváncsian és éhesen nézett rám. 
-Komolyan gondolta ?- kérdezett rá ásítva.
-Több mint valószínű.- erre a válaszra csak lehajtotta a fejét és maga elé kezdett bámulni.Hosszú lila haja előre esett és kicsit szégyellem bevallani,de majdhogynem jól nézett ki. 
-Hah…milyen zavaró. – jelentette be úgy mint a Narutóból Shikamaru,mégis gyermetegen,de mély hanggal. Nem tudtam vissza tartani. Felnevettem. Döbbenten nézett fel a maga csendes morconaságából.
-Igazad van. De úgy se hagyna minket békén,amíg össze nem ülnénk.- Ismét mély sóhaj szökött ki a száján,de ezúttal szemöldökét is ráncolta mellé. – Nos,miből állsz gyengén?- kérdeztem rá aránylag kedvesen. Tudom,hogy egy ideig egymás becses társaságára leszünk kényszerítve így mindenkinek előnyösebb ha nem akarjuk majd megölni a másikat. Legalábbis egyenlőre,amíg végeznem kell a feladatom.
-Nem tudom.-Fordult felém teljes testtel,majdhogynem analitikusan nézett rám. 
-Akkor megmutatnád az ellenőrződ?- Nem válaszolt csak felállt és pár hosszú lépéssel a terem végébe ért majd vissza. Ledobta elém a kis füzetecskét és vissza ült,folytatva eredeti tevékenységét.  Tehát az evést. Kinyitottam és jóformán leesett az állam. Az ellenőrzőjében katonás rend volt. Jóformán bukta mindenből…kivéve a tesit,matekot,fizikát. Jóformán kifutott az arcomból minden szín és döbbenten néztem rá. Ezt a tömérdek tantárgyat mégis,hogy tudnám felhozni?
.

2016. január 9., szombat

Versek



                                                        How do you cure…?
Hogyan gyógyítod a szerelmet?Hogyan gyógyítod a szomorúságot?
Nagy kérdések melyekre választ találni csupán édes álom.
Mézes delej,mely kegyetlen,céltalan lidércnyomássá válik,
egy hely ahol az érzelmek minden fonala összekuszálódik.
Pozitív szárnyaló érzéssel indít,délceg leszel s mámoros,
de egy apró cselekvés után valószínűleg már csak másnapos
Hiszen miután bántottak alkoholba fojtod bánatod javát
hiába áll melletted tömérdek támogató jó barát.
Utólag, hogy ha vissza gondolsz rájössz nehezen
nélkülük az egész sokkal szörnyűbb lenne.
De hiába tudod,vésed ezt jól az eszedbe,
ugyan úgy a poklok poklát éled át ezredszerre.



                                                  Kint
Kint a hidegben,a fagyban, a magasban
tömérdek elveszett lélek  bolyong szakattan.
Nem tudják mi történt velük,csak megdermedtek.
Egyik percben még küzdöttek az életükért,
másikban már elfogyott az éltető  oxigén.
Fel sem fogták mi történt igazán,
hiszen ugyan úgy maradtak az örökkévalóságon át.

2016. január 2., szombat

how do you cure a lovesickness?


Úgy volt,hogy az Overlordról,Miyavi koncertől és az egyetemről hozok bejegyzéseket...és hát mind meg is van írva...félig.Valahogy olyan érzelmi viharba kerültem ami egyszerűen...kiborító.Hajnali 2 múlt én meg itt ülök az ágyamban és bambulok.Eleinte csak a sötétséget néztem,aztán a gépecskémet de egyszerűen már nem tudom mit kezdeni magammal.
How i discribe it... Volt egy srác...akin látszott,hogy valami nem oké,hogy valami bántja...és mit csinálok erre? Megkedvelem sőt...De... hogy is szokott lenni ez ilyenkor? A csávó észrevesz...együtt vagytok és segíted a nehéz időszakaiban...Meg a lófaszt. Nem tud úgy rám tekinteni...mégis volt valami.Nem tudom leírni pontosan mi volt,de nálam aludt...és volt pár dolog -semmi szexuális jellegű- . Aztán...Volt pár kisebb veszekedés de pár héttel ezelőtt egy nagyobb...az a lényeg,hogy csúnyán beszélt,én figyelmeztetés jelleggel töröltem facebookról aztán írt egy sms-est hogy gratulál aztán én válaszoltam elmondtam még egyszer,hogy hogy érzek ,ő erre megint kétségbe vonta magát,mire én megcáfoltam és...ahj már..
Van az az ember típus,aki azt hiszi nem érdemes a szeretetre és ezt minden áron belekarcolja önmagában és aki szeretni akarja azt eldobja.Nos valami ilyesmi szituáció volt. Azzal a szándékkal kezdtem el írni,hogy most panaszkodok egy sort,elmondok mindent, de útközben vagyis hajnal óta megváltozott a véleményem és a célom mert hát...Mostmár biztosan tudom,hogy nincs mindig Happy Ending,nem szeretnek mindenkit és néha az bánt  a legjobban akit szeretsz és bármennyire is tudod,hogy el kellene engedni,képtelen vagy rá és inkább kiélvezed azt ami megadatott és a többi időben pedig nagyban önmarcangolsz...Nos ez is az élettel jár.
A szerelem..egy hatalmas bűn..de egy olyan amire az embereknek szüksége van...hiába tudja, hogy rossz,hogy fáj,felvág szétcincál és a végén ott maradsz minden védelmeddel a földön,hogy azokból ismét építkezz, hogy ezúttal...senkit ne engedj át és ott maradj magadban egy fallal körülvéve.
De amíg a padlón vagy...mit tehetsz? Hogyan állhatsz hozzá? Milyen motivációval kezded el az építkezést? Ki húz fel a sötétségből? Mi motivál? Mikor fogom abba hagyni a miértek fájdalmas keresését...?