part 2~
(Rey szemszöge)
Szinte leszáguldoztam a lépcsőkön.Az ajtó most tárva nyitva volt.Így nem kellett lassítanom egészen addig amíg egy fehér felsős Heroba bele nem rohantam és mindketten a földön találtuk magunkat.Hát igen.A föld lassít és annál lentebb nem is sokszor esel.Kicsit nagyon piros arccal néztem fel rá.
-Bo-bocsánat....
-Ugyan semmiség.Te igen puha teher vagy.-ez a mosoly...végzetes...
-Te viszont eléggé csontos vagy.-erre a szemében megjelent pár dolog.Döbbenet,elismerés,vidámság de ott volt még...a tengernyi szomorúság is.Fel ültem majd őt is pozícióba húztam.Ahogy ismét bele merültem csodálatos szemeibe észre sem vettem hogy kezemmel arcát kezdtem el cirógatni.-Mond Kim Jaejoong lesz olyan idő hogy elmondod annak a rengeteg fájdalomnak a történetét ami a szemeidben lakozik?-erre kikerekedett a szeme majd lehunyta azt.
-Lehet...Majd meglátjuk mit hoz a jövő.-csak rá mosolyogtam.Tudom hogy az ilyen típusú embereknek szüksége van törődésre...Sok törődésre.Felsóhajtottam és feltápászkodtam.
-Na haladjuk mert még elkésünk.-mosolyogtam rá kedvesen.Kezemet nyújtottam amit elfogadott de mégis magától állt fel,csak a kezemet tartotta magánál.
-Ez mostantól itt marad-megint az a mosoly....még egy ilyen és rávetődöm.A kocsijából vezetett mosolyogva,miközben arról beszêlt milyen izgatott is a mai nap miatt és tökéletes randit akart,amit a menedzser majdnem keresztbe húzott mert fel kellett vennie valami dalt.Kellemes lejtésű hangja megnyugtatott és mosolyra késztetett...Rég nem éreztem ezt.Hihetetlen ez a fiú vagyis férfi.Bár abból amit láttam lelkiekben egy kis fiú....De milyen szép kis szája van....Elmerengésemből egy kérdése térített magamhoz
-Na és te a tanulás kìvűl mivel foglalkozol?-na most mit mondjak erre...pfffff...őszinte leszek...azt hiszem...
-Bloggerkedem és youtuber is vagyok...-válaszoltam picit halkabban mint akartam.Erre az arca felderült és izgatottan csillant meg a szeme.
-Nem nézném ki belőled-kacagott felszabadultan mire ismét végig futott rajtam a nyugalom.-És milyen témákat szoktál érinteni?Milyen nyelven írsz?
-Hát....a YouTube...az általában az anya nyelvemen és angolul....néha koreaiul és japánul....
Az itteni életről....könyvekről koncertekről....meg néha jönnek vendégek....és interjúkat meg ilyeneket csinálok....a blog...hát az is valami ilyesmi plussz versek történetek...mikor mihez van kedvem....-az utat figyelte de a szemei kistányér méretűre tágultak...dràga jó isten mi lett volna ha a teljes igazságot mondom neki...?
-Ès sokan követnek?Màrmint élvezed?
-Igen...Nagyon szeretem-kuncogtam fel-máskülönben nem is csinàlnám-merengtem el egy pillanatra.
-Tehát te csak azt teszed amit akarsz?
-Àlttalában igen bár régen nem így volt.
-Megértelek....
-Pedig nem szoktak.- kinéztem az ablakon.Ez a téma felettébb....rossz irànyba halad.-és a sofőr bácsi elárulja hogy hovà is tartunk?-kérdeztem rà pajkosan.
-Drága Madame pár pillanat múlva megérkezünk-egy pillanatra rám nézett kedves mosollyal azon a harapnivaló ajkán.Egy apró mozi mögött állt meg.Mire nyitottam volna az ajtót már ott is volt és kisegített.
-Nos...arra gondoltam hogy megnézhetnénk egy filmet utána pedig vacsoràzhatnànk....-ez a bizonytalanság....egy ilyen pasinak dagadnia kéne az önbizalomtól de....
-Tökéletes lesz.-bìztatóan megszorítottam hatalmas kezét.Bizonytalanul megindult a bejárat felé.Ajj te fiú....A környéken csak páran lézengtek,a mozi ajtajai pedig zárva voltak.
-Mond JJ....nyitva van ez egyáltalán?
-Persze....de csak nekünk.
-Eh?-felé kaptam a fejem-Ezt meg hogy érted?
-Ma csak a kettőnké-ez a mosoly...Nem bírtam.A nyakába ugrottam és szorosan megöleltem és egy puszit nyomtam kicsit sovànyka arcàra.
-Nem kellett volna....-suttogtam a fülébe.
-Én...csak tökéletes randit szeretnék....
-Az lesz-még egyszer óvatosan megszorìtottam majd elengedtem.Már indultunk volna befelé mikor egy pláza picsa szerű élőlény elvàgtatott előttünk.De sajna meg is torpant.
-Mozogjunk.-elkezdett befelé húzni de egy sivító hang megállította minket.
-Hát még elő dugod az ocsmány képed?-a pláza állatka már előttünk tette magát mint ahogy fajtájához illik...
-Liza...Kérlek...menj innen.-a kis csaj lenézően mért végig.
-Egy ilyen kis semmivel mászkálsz?Ez még tőled is siralmas.Tudja hogy milyen értéktelen vagy?Vagy azt hogy impotens?-kacagott fel gonoszan.JJ pedig csak lefagyasztott állt...Na ezt most már már nem tűröm...A szemüveget levettem majd elé álltam.
-Most magadat vetíted ki másra vagy természetesen vagy ilyen hülye?-kérdeztem rá ártatlanul.
-Hogy mit merészelsz?!-ez a hang....valahol biztos hiányolja egy síp...
-Jézusom kutya sípoknak vagy a szinkron hangja?
-Te kiiis-épp nekem ugrott volna de én elfordultak és vissza kézből képen vágtam.Majd megragadtam a haját és a földre löktem.Amikor megpróbált felállni egyszerűen a fejére tapostam.Ezután hagytam felállni de a szemében már láttam amit annyi emberében már....A rettegést.Elé sétáltam de ő máris hátrált.
-Te se érsz semmit.Senkik vagytok.-sipította a csaj.Unottan fordultam hozzá.Mégis kedvesem szólaltam meg.
-Figyelj kis valamike....Nem tehetsz ám róla hogy ilyen gusztustalan vagy és mindenkinek csak gyógyszerrel áll fel rád....És ráadásul többet ér bárki tőled ne is említsük Jaejoongot akinek a nézéséért is fizetned kellene.-erre már a csaj is csak hápogni tudott.-Na mármost ha még egyszer ócsárolsz engem vagy JJ-t a kicsiny szilikonos fejedet úgy szétverem hogy a legjobb plasztikai sebész sem tud majd mit kezdeni veled.Érthető voltam?-bájos mosoly hideg tekintet.Hát igen...Régen ez voltam.A csaj sírva fakadt és elrohant olyan felkiáltással hogy még ezt megfogom bánni...Na persze....Ő fogja ha még egyszer elém kerül...
Vissza vettem a szemüvegem és egy lágy mosollyal fordultam a döbbent randevú partnerem felé.Nos igen...Azt hiszem befagyott mint a Windows...Hát.....megértem....Szinte elé táncoltam majd megpaskoltam finoman az arcát.Mintha újra indult volna a rendszer megfogta a kezem és folytattuk az utunkat.Bár...már nem volt olyan beszédes....Már az apró,régies elő térben voltunk amikor leálltam és ezzel őt is erre késztettem.Felhúzott szemöldökével jelezte hogy nem érti mire fel történt.Lenéztem a fekete edző cipőjére és csak néztem egy ideig.
-Sajnálom....-szólaltam meg halkan.-Sajnálom hogy elvesztettem a fejemet annál a lánynál...Csak szidott téged....és láttam mennyire fáj...és felidegesített....Én...nem akarom hogy emiatt rosszat gondolj rólam....-kezdtem el pityeregni....A picsába...Nem így terveztem....Láttam ahogyan a cipők mozdulnak majd egy meleg vékony kart éreztem meg magam körül.
-Semmi baj Rey.....Itt vagyok...és csak kíváncsibb lettem hogy ki is vagy valójában....Köszönöm hogy megvédtél te kis vad macska.-ennél a kijelentésénél csak az volt zavarba ejtőbb amikor megpuszilta a homlokom.Olyan vörös lettem...szerintem a paradicsomok féltékenyek lennének rám...Édesen felnevetett majd egy terembe vezetett.Ott egy asztalkán popcorntól kezdve minden volt.Hmm...előre gondolkodott.Okos a drága előzékeny...
-Nos hölgyem...kezdődhet a kettőnk kis légy ottja?-valaki töröljön fel...azt hiszem most olvadtam el.
(Jaejoong szemszöge)
Ez a lány...Olyan félénk...mégis úgy elbánt azzal a libával hogy egy pillanatra azt hittem hogy megöli...Beismerem egy picit meg is ijedtem.De ahogy itt pirulgat egy egy két értelmű megjegyzésemtől...Hihetetlenné teszi az egészet.Ráadásul inteligens is ha azt nézzük hány nyelven beszél...És ártatlan aranyos mégis egy vad macska...Kész...Nekem kell...Olyan édesen próbálta elmagyarázni hogy mit miért tett...Elgyengültem és adtam egy gyors puszit homlokára...de legszívesebben az ajkait marcangolnám amíg el nem fogy a levegőnk.Direkt egy kicsit ijesztőbb filmet választottam hogy hát ha hozzám búj...Leültünk egymás mellé pár popcornal meg inni valóval majd minden elsötétült.Amikor elindult a Boszorkány vadászok láttam a felismerést a szemében és egy apró mosoly suhant végig az arcán....Már a film felénél jártunk amikor lassan megpróbáltam megfogni a kezét...de elsőnek nem igazán akart össze jönni.Úgy harmadjára sikerült is...erre ő nekem dőlt.Olyan ellazultnak érezem magam mint rég nem! Villant át hirtelen mindenen.Bele szuszogott a nyakhajlatomba mire végig remegett a testem.Így....így kellemetlen lesz.Főleg hogy lentebb...ó te jó ég...ez így nem lesz jó...Egyszer csak érzékelem hogy egyenletesen szuszog nyakhajlatomba miközben szorongatja a kezem.A másik kezemmel végig simítottam az arc élén mire felszusszant.Olyan pici...Olyan törékeny mégis erős...Lassan lecsúsztattam róla a szemüvegét és elraktam a táskájába.Óvatosan emelkedtem fel hogy nehogy felkeltsem és addig ügyeskedtem amíg fel nem tudtam venni az ölembe.Mintha érzékelte volna a változást szorosan átfont lábaival és még jobban hozzám bújt.Lassan haladtam ki a kocsimhoz.Beültettem az anyós ülésre majd saját házam felé vettem az irányt.Lentebbi régiókban igen kemény gondjaim akadtak...azt hiszem.*Hehe nézed a szó játékot? :3* Szinte végig száguldoztam az utat és olyan lendülettel fordultam be a a parkolóba hogy azt hittem hogy felborulok.De mivel ez nem történt meg hamar beparkoltam és a szuszogó Törpillátr is sikerült kilapátolni épségben így elégedett voltam magammal.Bár nem kielégített....mivel a szunyókáló nőszemély éppen ismét hozzám préselte magát mintha az élete múlna rajta....A jó szagú Úr Isten feszes merevedését....
A lakásom kódját azt hiszem ilyen gyorsan még nem pötyögtem be....Jiji rögtön mellettünk termett és érdeklődve nézte a jövevényt.A hálóm felé kezdtem el baktatni édes terhemmel de ahogy a közelébe értünk picit fel le csúszkált mire kiment minden erő a lábamból és az ágyra zuhantunk.Ebben a pillanatban kint elkezdett zuhogni az eső.Hatalmas vihar vette kezdetét.Erre más Csipkerózsika is felkelt bár....olyan félelem volt a szemében hogy az hihetetlen.
-Rey Rey....Mi a baj?
-Hero?-kérdezte rekedt hangon ami eléggé...vér lázító volt...
-Igen?-semmi válasz-Mi a baj?-Kérdeztem lágyan.Egy hatalmasat dörgött mire
megugrott és belém mélyesztette apró körmeit.-Félsz a vihartól ugye?-választ nem kaptam csak bújt akár egy kis macska és légzése egyre zihálóbb lett.-Semmi baj...Itt biztonságban vagy....
-Tényleg?-kérdezte reszketve
-Igen...Megvédelek mindentől.Megígérem.-kicsit hátrébb húzódtam és bele néztem szemébe majd puszit hintettem puha arcára.
-Megígéred?
-Neked bármit.-vágtam rá meggondolatlanul.A kimondott szavaim ott maradtak a kettőnk közötti csendben amit csak a természet tört meg.Reszketeg sóhaja és a hozzám bújó teste jelezte hogy hisz nekem.És ekkor jöttem rá...hogy mennyire igazak is azok a bűvös szavak .
-Hát még elő dugod az ocsmány képed?-a pláza állatka már előttünk tette magát mint ahogy fajtájához illik...
-Liza...Kérlek...menj innen.-a kis csaj lenézően mért végig.
-Egy ilyen kis semmivel mászkálsz?Ez még tőled is siralmas.Tudja hogy milyen értéktelen vagy?Vagy azt hogy impotens?-kacagott fel gonoszan.JJ pedig csak lefagyasztott állt...Na ezt most már már nem tűröm...A szemüveget levettem majd elé álltam.
-Most magadat vetíted ki másra vagy természetesen vagy ilyen hülye?-kérdeztem rá ártatlanul.
-Hogy mit merészelsz?!-ez a hang....valahol biztos hiányolja egy síp...
-Jézusom kutya sípoknak vagy a szinkron hangja?
-Te kiiis-épp nekem ugrott volna de én elfordultak és vissza kézből képen vágtam.Majd megragadtam a haját és a földre löktem.Amikor megpróbált felállni egyszerűen a fejére tapostam.Ezután hagytam felállni de a szemében már láttam amit annyi emberében már....A rettegést.Elé sétáltam de ő máris hátrált.
-Te se érsz semmit.Senkik vagytok.-sipította a csaj.Unottan fordultam hozzá.Mégis kedvesem szólaltam meg.
-Figyelj kis valamike....Nem tehetsz ám róla hogy ilyen gusztustalan vagy és mindenkinek csak gyógyszerrel áll fel rád....És ráadásul többet ér bárki tőled ne is említsük Jaejoongot akinek a nézéséért is fizetned kellene.-erre már a csaj is csak hápogni tudott.-Na mármost ha még egyszer ócsárolsz engem vagy JJ-t a kicsiny szilikonos fejedet úgy szétverem hogy a legjobb plasztikai sebész sem tud majd mit kezdeni veled.Érthető voltam?-bájos mosoly hideg tekintet.Hát igen...Régen ez voltam.A csaj sírva fakadt és elrohant olyan felkiáltással hogy még ezt megfogom bánni...Na persze....Ő fogja ha még egyszer elém kerül...
Vissza vettem a szemüvegem és egy lágy mosollyal fordultam a döbbent randevú partnerem felé.Nos igen...Azt hiszem befagyott mint a Windows...Hát.....megértem....Szinte elé táncoltam majd megpaskoltam finoman az arcát.Mintha újra indult volna a rendszer megfogta a kezem és folytattuk az utunkat.Bár...már nem volt olyan beszédes....Már az apró,régies elő térben voltunk amikor leálltam és ezzel őt is erre késztettem.Felhúzott szemöldökével jelezte hogy nem érti mire fel történt.Lenéztem a fekete edző cipőjére és csak néztem egy ideig.
-Sajnálom....-szólaltam meg halkan.-Sajnálom hogy elvesztettem a fejemet annál a lánynál...Csak szidott téged....és láttam mennyire fáj...és felidegesített....Én...nem akarom hogy emiatt rosszat gondolj rólam....-kezdtem el pityeregni....A picsába...Nem így terveztem....Láttam ahogyan a cipők mozdulnak majd egy meleg vékony kart éreztem meg magam körül.
-Semmi baj Rey.....Itt vagyok...és csak kíváncsibb lettem hogy ki is vagy valójában....Köszönöm hogy megvédtél te kis vad macska.-ennél a kijelentésénél csak az volt zavarba ejtőbb amikor megpuszilta a homlokom.Olyan vörös lettem...szerintem a paradicsomok féltékenyek lennének rám...Édesen felnevetett majd egy terembe vezetett.Ott egy asztalkán popcorntól kezdve minden volt.Hmm...előre gondolkodott.Okos a drága előzékeny...
-Nos hölgyem...kezdődhet a kettőnk kis légy ottja?-valaki töröljön fel...azt hiszem most olvadtam el.
(Jaejoong szemszöge)
Ez a lány...Olyan félénk...mégis úgy elbánt azzal a libával hogy egy pillanatra azt hittem hogy megöli...Beismerem egy picit meg is ijedtem.De ahogy itt pirulgat egy egy két értelmű megjegyzésemtől...Hihetetlenné teszi az egészet.Ráadásul inteligens is ha azt nézzük hány nyelven beszél...És ártatlan aranyos mégis egy vad macska...Kész...Nekem kell...Olyan édesen próbálta elmagyarázni hogy mit miért tett...Elgyengültem és adtam egy gyors puszit homlokára...de legszívesebben az ajkait marcangolnám amíg el nem fogy a levegőnk.Direkt egy kicsit ijesztőbb filmet választottam hogy hát ha hozzám búj...Leültünk egymás mellé pár popcornal meg inni valóval majd minden elsötétült.Amikor elindult a Boszorkány vadászok láttam a felismerést a szemében és egy apró mosoly suhant végig az arcán....Már a film felénél jártunk amikor lassan megpróbáltam megfogni a kezét...de elsőnek nem igazán akart össze jönni.Úgy harmadjára sikerült is...erre ő nekem dőlt.Olyan ellazultnak érezem magam mint rég nem! Villant át hirtelen mindenen.Bele szuszogott a nyakhajlatomba mire végig remegett a testem.Így....így kellemetlen lesz.Főleg hogy lentebb...ó te jó ég...ez így nem lesz jó...Egyszer csak érzékelem hogy egyenletesen szuszog nyakhajlatomba miközben szorongatja a kezem.A másik kezemmel végig simítottam az arc élén mire felszusszant.Olyan pici...Olyan törékeny mégis erős...Lassan lecsúsztattam róla a szemüvegét és elraktam a táskájába.Óvatosan emelkedtem fel hogy nehogy felkeltsem és addig ügyeskedtem amíg fel nem tudtam venni az ölembe.Mintha érzékelte volna a változást szorosan átfont lábaival és még jobban hozzám bújt.Lassan haladtam ki a kocsimhoz.Beültettem az anyós ülésre majd saját házam felé vettem az irányt.Lentebbi régiókban igen kemény gondjaim akadtak...azt hiszem.*Hehe nézed a szó játékot? :3* Szinte végig száguldoztam az utat és olyan lendülettel fordultam be a a parkolóba hogy azt hittem hogy felborulok.De mivel ez nem történt meg hamar beparkoltam és a szuszogó Törpillátr is sikerült kilapátolni épségben így elégedett voltam magammal.Bár nem kielégített....mivel a szunyókáló nőszemély éppen ismét hozzám préselte magát mintha az élete múlna rajta....A jó szagú Úr Isten feszes merevedését....
A lakásom kódját azt hiszem ilyen gyorsan még nem pötyögtem be....Jiji rögtön mellettünk termett és érdeklődve nézte a jövevényt.A hálóm felé kezdtem el baktatni édes terhemmel de ahogy a közelébe értünk picit fel le csúszkált mire kiment minden erő a lábamból és az ágyra zuhantunk.Ebben a pillanatban kint elkezdett zuhogni az eső.Hatalmas vihar vette kezdetét.Erre más Csipkerózsika is felkelt bár....olyan félelem volt a szemében hogy az hihetetlen.
-Rey Rey....Mi a baj?
-Hero?-kérdezte rekedt hangon ami eléggé...vér lázító volt...
-Igen?-semmi válasz-Mi a baj?-Kérdeztem lágyan.Egy hatalmasat dörgött mire
megugrott és belém mélyesztette apró körmeit.-Félsz a vihartól ugye?-választ nem kaptam csak bújt akár egy kis macska és légzése egyre zihálóbb lett.-Semmi baj...Itt biztonságban vagy....
-Tényleg?-kérdezte reszketve
-Igen...Megvédelek mindentől.Megígérem.-kicsit hátrébb húzódtam és bele néztem szemébe majd puszit hintettem puha arcára.
-Megígéred?
-Neked bármit.-vágtam rá meggondolatlanul.A kimondott szavaim ott maradtak a kettőnk közötti csendben amit csak a természet tört meg.Reszketeg sóhaja és a hozzám bújó teste jelezte hogy hisz nekem.És ekkor jöttem rá...hogy mennyire igazak is azok a bűvös szavak .
