Az életem...?

Az életem mókus kereke forog,
sőt jelenleg nem is irányítom.
Felkelek ,duzzogom,kávézom,
majd álmomban kitárulkozom.
Felveszem a legkényelmesebb pizsamám
Mindeközben a tollam csak rám vár.
De a többiek előtt felveszek valamit,
egy maszkot,amelyet kedvükre alakít.
Ez nehéz,sőt néha több mint fárasztó.
Mivel a belsőm ezzel együtt zsibong és szorong.
Tudom,hogy ez az én hibám és nem a jó a felfogás,
de megeshet,hogy csak így  van szükségük rám.
Ilyen és egyéb gondolatok spirálja van bennem,
Elragadnak és elfelejtem kinek kellene lennem.
*************************************************
Azt hittem végre valami újra menni fog.
Azt hittem,hogy valami változni fog.
Hiszen ki zárja ki,hogy változhatna?
Ki mondja,hogy maradjon minden ugyan olyan?
Ki hagyná elveszni az újítást bizsergését?
A változás közben ontott könnyét és vérét?
Mert igen,ezek a folyamattal járnak,
nem maradnak el,következményekké válnak.
*************************************************
Erősnek kell lenni,könnyeket elrejteni.
De valójában tényleg jelen lenni,változni.
Azt hittem,tényleg ez a kulcs,igen.
De már tudom...nagyot tévedtem.

*************************************************
Azt hittem teljes értékű ember leszek,,
azt hittem erős és független leszek
Azt hittem,hogy bátor kedves emberré válok,
de ha kell kiállhatatlan sunyivá válok.
Azt hittem páran azért fognak kedvelni.
Azt hittem,hogy többet fogok elérni.
Azt hittem fogok visszajelzést kapni,
azt hittem...hogy az írás velem fog maradni.