Sensei & Sama kalandjai
Cat and Mause game on the beach
Hát úgy gondoltam hogy mivel nyár úgy gondoltam jó lenne egy kis külön fejezet ami a nyárhoz kötődik.Szemszögileg hmm legyen meglepetés.Akartam bele perverz jeleneteket is,de így utolsó pillanatban úgy döntöttem hogy inkább hanyagolom őket.Inkább a cselekményekre és az érzelmekre fektetem a hangsúlyt.A fejezet kárpótlás gyanánt van mivel nincs ihletem...és nem haladok mivel a szemszög nehéz,de meg fogok vele birkózni.
De minden szót mellékezve Íme Sensei és Sama nyári kalandjának első része.
De minden szót mellékezve Íme Sensei és Sama nyári kalandjának első része.
(Rocky pov)
Nyár eleje volt.Már untuk magunkat és egy garzonban punnyadtunk.Vagyis amikor tehettük mert nagyon jó diák melót szedtünk össze.Mindketten egy kis állat kereskedésben melóztunk ugyan akkor.Így általában mi ketten vagyunk a boltban plusz Ren-kun.A kis futós portás.Ő régebb óta dolgozik itt de el vagyunk vele.Sajnos a tanáraink még az iskolában vannak mi meg most kaptunk szabadságot.Uhh Aki-kun még alszik...és tanárt nyög háháá.Megvilágosodtam.De ehhez először fel kell kelteni Csipkejózsikát.
-Akitooo.-ugrottam visítva rá.Az ágyán aludt gyanútlan áldozatom.De csak a becsapódás elejéig.Köhögve,nyögve ült fel.
-Mi a jó eget akarsz?-szinte morgott fújt meg minden,de túl jó kedvem és ötletem volt ahhoz hogy ez lelombozzon.
-Menjünk el a tengerheez.-szinte énekeltem.
-Tessék?-kérdezte éberebben.
-Menjünk el a tengerhez.Raboljuk el a tanbácsiékat és hívjunk még pár embert és csinálhatnánk tábor tüzet meg napozhatnánk játszhatnánk meg meg meg juujj kibérelhetnénk egy házat és ott ott hehee.-elkuncogtam a végét mert elég pajzán gondolatok jutottak eszembe.Azt hiszem ő is megértette mert irtó perverz mosoly kúszott az arcára.
-Ejj Sama-chaan.Ez irtó jó ötlet.De kit hívjunk?-gondolkodott el hangosan.
-Ren-kun?
-Ő jöhet.
-Ruki-chan?
-Ő is.
-Ken?
-Ne ő nem!Az a pasi egy idióta.-szinte kiabált.De így belegondolva...teljesen igaza volt.-Tudod mit?Jól fogunk ennyien is szórakozni.-határozottan jelentette ki.Valahogy belőlem mindig is hiányzott ez a fajta határozotság.-És hogy tervezed pontosan?
-Tudod Ruki-channak már van jogsija.Kölcsön kérné a bátyja furgonját.Ren az bemenne mert Ruki.A két jómadarat pedig...-felnéztem rá sokatmondóan.
-Te csak beakarod dobni őket és elhajtani velük aztán ott kiengedni hogy nyaralás?-teljesen átlátott rajtam.
-Ja.
-Akkor mire várunk?-ugrott fel.
-2 nap múlva indulunk az mindenhez elég.
(2nap múlva délben)
-Mindenki képben van?-suttogtam,mire mindkét tettes társam bólintott.A kis furgonban ültünk és vártuk hogy a megbeszélt találka helyre megérkezzenek a férfi emberek.Azaz Takamoto,Takumi és Ren.Azt mondtuk a pasiknak hogy elmegyünk ebédelni.De hát az nem épp úgy van.Miveel hát úgy jönnek és megyünk el pár napra.Az igazat megvallva 1hétre foglaltuk le a szállást,de kitudja mi lesz ebből az egészből.
-Megjöttek!-sikkantott fel halkan Ruki és tényleg.Ott álltak hárman bambán 3 max 4méterre és nézelődtek jobban mondva kerestek nagy való színűséggel minket.
-Indulhatunk?-kérdezte vigyorogva Akito.Konkrét választ egyikünk se adott de a hirtelen ajtó kinyitás és kipattanás az autóból megfelelő válasz lehetett,mert pár másodperc késéssel ő is követett.
-Meglepetééés.-kiáltottunk fel.Mire értetlen arc kifejezések kaptunk.Egyenként taszigáltuk be őket a furgonba.
-Ez mégis mit jelentsen?Ha?!Válaszoljatok!-ordította teli torokból
-Akito hallgattasd el.-jelentettem be sík nyugodtan.
-Vettem főnök.-Azzal hevesen ajkaira mart.Aktívan térképezték fel egymás száját amikor már Sensei az ölében ült és szinte már meglovagolni készül szolíd torok köszörülés szakította félbe őket Ren részéről.Mire Akito elhúzódott Takamoto meg morgott.
-Na szóval-kezdtem bele-Kirándulni megyüünk.-csilingeltem.Mire három döbbent szempárt kaptam.
-Hova?-jött meg elsőnek Ren hangja.
-A tenger partra.Kibéreltünk egy házat.Külön szobákkal.Vagyis egy szobában lesz Takumi és én,Takamoto és Akito,Ren és Haru.-pislogás.Ennyit kaptam majd Takumi valahogy mellém került és átölelt.Arcát a nyakamba fúrta majd puszit nyomott a csupasz bőrfelületre.
-Te kis hiperaktív.Köszönjük.-és ott maradt mellettem szorosan.Megfogta a kezem és összefűzte az ujjainkat.Ren előre ült Haruki mellé mi négyeskén maradtunk.A mi drága töri tanárunk máris letámadta Aki-kunt.Már majdnem a gatyáját tolta le,de valamit suttogott a fülébe mire perverz mosoly szaladt végig az arcán,és halálos nyugalommal.Mondjuk a keze még mindig Akiton garázdálkodott.Hirtelen fékeztek és kivágódott az ajtó ismét.
utogattam össze vissza hogy felfogja és úgy látszott megértette..Az út a tengerhez 2óra volt.Amit össze bújás pervezkedés és békesség jellemzett.Mikor odaértünk mindenki nyúzott volt és éhes.
De amikor megpillantották a házat így leálltak.
-Ezt a házat mégis honnan szedtétek?-adott hangot a döbbenetének Takamoto.
-A kereszt anyámé.-szúrta közbe Haru.
-Emberek előree-kiáltottam el magam és elkezdtem szaladni.De elbotlottam és elvágódtam.A hátamban mindenki nevetett.Taat-kun nevetéstől könnyes szemekkel guggolt le hozzám.
-Joh Jól vagy?-lassan húzott fel.Én pedig csak könnyes szemekkel néztem.
-Hai...-motyogtam teljesen magam alatt.Hiszen elrontottam a bevonulásom...tiszta seb a térdem és a tenyerem is karcos..ez oolyan rossz...
-Jajj picim-húzott magához mosolyogva-el ne kezdj sírni.Boldogok vagyunk emlékszel?-simogatta meg az arcom.-És nézd csak hogy felvidítottad őket.-kedvesen mosolygott.Hátranéztem a többiekre.Mindenki vidám volt.Bár Takamoto már megint Akiton lógott aki nevetve tolta elfelé magától,Ren pedig vágyakozva nézte a minket néző Harukit.Aki ugye vaksi mert nem veszi észre hogy mit érez iránta Ren-chan de Ren-chan sem veszi észre mit érez a másik.Eh....érdekes bagázs.
Takumi megelégelhette azt hogy ülök és gondolkodom mert felrántott és megcsókolt.Szenvedélyesen sokat ígérően.Majdnem megszédültem.Mikor elváltak ajkaink megráztam a fejem és a többiekre néztem.Nem sok változott.Csak annyi hogy mindenki döbbenten nézte Takumit.Hát igen...az én kis életemnek nem szokása nyilvánosan ilyet csinálni.Jól jönne egy kis téma terelés...
-Na szóóvaal ott jártunk hogy ház bemutatás és elérése.-csaptam össze a tenyerem,ami picit fájdalmas volt de nem nagyon bírt érdekelni.Most már normális tempóban elértük a kis nagy házat.Mivel hatalmasnak látszott,de mi hárman már jártunk benne így tudtuk hogy a belső tér igen is családias,békés,nyugodt és modern meg ilyenek.Méreg drága lett volna egy ilyen kibérlése ha nem lenne Haru kereszt anyuja.De így ingyen megúsztuk...Teljesen magamba merültem jobban mondva a gondolataimba.
-Roo,Rocky,Sama Picúúr.-na itt már felkaptam a fejem.
-Neem vagyok kicsi.-néztem a vigyorgó Akitóra.
-Nem Sama dee egy: vedd le a kezed Takumi-san hátsójáról kettő: igazán átvehetnéd a szoba beosztást.
-Hát persze.-Pirulva kaptam el a kezem és elkezdtem húzogatni a pólóm alját.-Hát akkor ugye lent csak a konyha van a nappali és az ilyen fürdős szoba..Ott van medence ami kivisz a partra és egy ajtó amin ha kimész a tengerhez jutsz.Az emeleten vannak a szobák-hadartam el.Mindenki össze húzott szemöldökkel nézett.Elindultam fel az emeletre.-Na gyertek már.-néztem hátra ami elég volt ahhoz hogy meginduljanak.Megálltam az első szobánál.-Ez lesz Ruki és Ren szobája.
-Köszönjük.-motyogta Haruki és megindult de Ren egy helyben maradt és megfogta a kezét.
-Miért vagyunk egy szobában?-a kérdést teljesen komoly fejjel akarta feltenni,de a pirulása elrontotta.
-Azért mert így lesz tökéletes.-vágtam oda fél vállról.Látszott a szemén hogy azért kéri ki magának a szoba beosztást mert így is alig tudja magát vissza fogni.Óóó komolyan néha zseninek érzem magam.Ha elintézem hogy össze jöjjenek....wáhháá bezsongok már a gondolattól is.
-Dedede....-elakadt a szava.Azt hiszem Ruki megelégelhette hogy áll egy helyben mert egyszerűen berántotta a szobába és magukra csapta az ajtót.Na beszélgetésre számíthatsz Ren, Haru fiam mindent bele.
-Na a következő szoba Taka-sané és Aki-chané.Sensei-chan választotta ergo nem lehet vele gond.-Takamoto rögtön bevágta Akitot és zárta az ajtót.Még hallottam ahogy Akito háta az ajtón koppan de már mentem is tovább mi szobánk felé.Zavartan álltam meg Takumival az utolsó ajtó előtt.
-Nos ez lenne a mi szobánk...-Takumi csak szelíden mosolygott.Fél kézzel megfogta a kezem míg a másikkal már nyitotta is ki az ajtót.Behúzott a szobába ahol megtorpant.Én csak az arcát néztem mert már kívülről ismertem a helységet.Halvány barnás sárga falak rajta a képekkel amiket én hoztam a tulajnak,középen fehér bolyhos szőnyeg és hatalmas baldahímos ágy.Természetesen fehér rajta fekete és vörös párnákkal és persze szemben vele egy hatalmas plazma tv a sarokban pedig egy kandalló előtte vörös szőnyeggel.Az arca..viszont csodálatos volt.Olyan volt mint egy nyitott könyv.Meglepődött majd egyre jobban bele élhette magát sőőt egy kis büszkeség és várakozás feltűnt.Csillogó szemekkel nézett le rám.
-Na akkor gondolom ki kéne menni a ruhákért és a hasonlókért.De nyugtass meg kicsim hogy hoztál nekem is valamit.
-Persze.Emlékszel még arra amikor elmentünk nálatok Akival tegnap?
-Igen.-Látszott rajta hogy nem érti mi a lényeg.
-Nos tudod akkor mi elszedtünk néhány ruhát amíg ti elmentetek inni valóért.Átvittük a mi szobánkba ahonnan Haruki elvitte nálunk ott meg csomagoltunk.-vallottam be kicsikét szégyenlősen.Mert azért most vallottam be hogy lenyúltunk jó pár dolgot a szobájukból...Szidást vártam vagy egy kis korholást ehhez képest felkacagott és elismerően végig mért.
-Ez az én Room.Na de induljunk a cuccokért.-én hűségesen meg is indultam amikor hirtelen átölelt hátulról.A fülemhez hajolt és nagyon halkan szólalt meg.-Tudod nagyon szép a szoba...remélem majd minden szempontból kihasználjuk.-azzal el is ment mellettem mint aki jól végezte dolgát.Jézusom....hogy lett abból az aranyos kis tündéri fiúból ilyen...szex éhes vadállat?
Bár az is igaz hogy sokszor felhúzom majd otthagyom....de az nem ok az ilyen spontán kirohanásra !Legalábbis azt hiszem.Kimentem a folyosóra olyan szándékkal hogy segítek,de ezt a döntésem...már megbántam.Akitoék szobájából oolyan hangos nyögések jöttek...Hogy még én is meglepődtem,nem hogy a szobából döbbenten kikukucskáló Haru,Ren páros meg a vissza jövő Taat-kun.
-Azt hiszem náluk most kezdődött a szórakozás intenzív része.-kuncogtam fel.-Takumi te vidd be a szobába a táskákat.Haru te Rennel jössz a konyhába nekem segíteni.Takumi ha végeztél akkor te is jössz.Őket hagyjuk most.-szórtam az utasításokat mindenkinek.
-Megjöttek!-sikkantott fel halkan Ruki és tényleg.Ott álltak hárman bambán 3 max 4méterre és nézelődtek jobban mondva kerestek nagy való színűséggel minket.
-Indulhatunk?-kérdezte vigyorogva Akito.Konkrét választ egyikünk se adott de a hirtelen ajtó kinyitás és kipattanás az autóból megfelelő válasz lehetett,mert pár másodperc késéssel ő is követett.
-Meglepetééés.-kiáltottunk fel.Mire értetlen arc kifejezések kaptunk.Egyenként taszigáltuk be őket a furgonba.
-Ez mégis mit jelentsen?Ha?!Válaszoljatok!-ordította teli torokból
-Akito hallgattasd el.-jelentettem be sík nyugodtan.
-Vettem főnök.-Azzal hevesen ajkaira mart.Aktívan térképezték fel egymás száját amikor már Sensei az ölében ült és szinte már meglovagolni készül szolíd torok köszörülés szakította félbe őket Ren részéről.Mire Akito elhúzódott Takamoto meg morgott.
-Na szóval-kezdtem bele-Kirándulni megyüünk.-csilingeltem.Mire három döbbent szempárt kaptam.
-Hova?-jött meg elsőnek Ren hangja.
-A tenger partra.Kibéreltünk egy házat.Külön szobákkal.Vagyis egy szobában lesz Takumi és én,Takamoto és Akito,Ren és Haru.-pislogás.Ennyit kaptam majd Takumi valahogy mellém került és átölelt.Arcát a nyakamba fúrta majd puszit nyomott a csupasz bőrfelületre.
-Te kis hiperaktív.Köszönjük.-és ott maradt mellettem szorosan.Megfogta a kezem és összefűzte az ujjainkat.Ren előre ült Haruki mellé mi négyeskén maradtunk.A mi drága töri tanárunk máris letámadta Aki-kunt.Már majdnem a gatyáját tolta le,de valamit suttogott a fülébe mire perverz mosoly szaladt végig az arcán,és halálos nyugalommal.Mondjuk a keze még mindig Akiton garázdálkodott.Hirtelen fékeztek és kivágódott az ajtó ismét.
utogattam össze vissza hogy felfogja és úgy látszott megértette..Az út a tengerhez 2óra volt.Amit össze bújás pervezkedés és békesség jellemzett.Mikor odaértünk mindenki nyúzott volt és éhes.
De amikor megpillantották a házat így leálltak.
-Ezt a házat mégis honnan szedtétek?-adott hangot a döbbenetének Takamoto.
-A kereszt anyámé.-szúrta közbe Haru.
-Emberek előree-kiáltottam el magam és elkezdtem szaladni.De elbotlottam és elvágódtam.A hátamban mindenki nevetett.Taat-kun nevetéstől könnyes szemekkel guggolt le hozzám.
-Joh Jól vagy?-lassan húzott fel.Én pedig csak könnyes szemekkel néztem.
-Hai...-motyogtam teljesen magam alatt.Hiszen elrontottam a bevonulásom...tiszta seb a térdem és a tenyerem is karcos..ez oolyan rossz...
-Jajj picim-húzott magához mosolyogva-el ne kezdj sírni.Boldogok vagyunk emlékszel?-simogatta meg az arcom.-És nézd csak hogy felvidítottad őket.-kedvesen mosolygott.Hátranéztem a többiekre.Mindenki vidám volt.Bár Takamoto már megint Akiton lógott aki nevetve tolta elfelé magától,Ren pedig vágyakozva nézte a minket néző Harukit.Aki ugye vaksi mert nem veszi észre hogy mit érez iránta Ren-chan de Ren-chan sem veszi észre mit érez a másik.Eh....érdekes bagázs.
Takumi megelégelhette azt hogy ülök és gondolkodom mert felrántott és megcsókolt.Szenvedélyesen sokat ígérően.Majdnem megszédültem.Mikor elváltak ajkaink megráztam a fejem és a többiekre néztem.Nem sok változott.Csak annyi hogy mindenki döbbenten nézte Takumit.Hát igen...az én kis életemnek nem szokása nyilvánosan ilyet csinálni.Jól jönne egy kis téma terelés...
-Na szóóvaal ott jártunk hogy ház bemutatás és elérése.-csaptam össze a tenyerem,ami picit fájdalmas volt de nem nagyon bírt érdekelni.Most már normális tempóban elértük a kis nagy házat.Mivel hatalmasnak látszott,de mi hárman már jártunk benne így tudtuk hogy a belső tér igen is családias,békés,nyugodt és modern meg ilyenek.Méreg drága lett volna egy ilyen kibérlése ha nem lenne Haru kereszt anyuja.De így ingyen megúsztuk...Teljesen magamba merültem jobban mondva a gondolataimba.
-Roo,Rocky,Sama Picúúr.-na itt már felkaptam a fejem.
-Neem vagyok kicsi.-néztem a vigyorgó Akitóra.
-Nem Sama dee egy: vedd le a kezed Takumi-san hátsójáról kettő: igazán átvehetnéd a szoba beosztást.
-Hát persze.-Pirulva kaptam el a kezem és elkezdtem húzogatni a pólóm alját.-Hát akkor ugye lent csak a konyha van a nappali és az ilyen fürdős szoba..Ott van medence ami kivisz a partra és egy ajtó amin ha kimész a tengerhez jutsz.Az emeleten vannak a szobák-hadartam el.Mindenki össze húzott szemöldökkel nézett.Elindultam fel az emeletre.-Na gyertek már.-néztem hátra ami elég volt ahhoz hogy meginduljanak.Megálltam az első szobánál.-Ez lesz Ruki és Ren szobája.
-Köszönjük.-motyogta Haruki és megindult de Ren egy helyben maradt és megfogta a kezét.
-Miért vagyunk egy szobában?-a kérdést teljesen komoly fejjel akarta feltenni,de a pirulása elrontotta.
-Azért mert így lesz tökéletes.-vágtam oda fél vállról.Látszott a szemén hogy azért kéri ki magának a szoba beosztást mert így is alig tudja magát vissza fogni.Óóó komolyan néha zseninek érzem magam.Ha elintézem hogy össze jöjjenek....wáhháá bezsongok már a gondolattól is.
-Dedede....-elakadt a szava.Azt hiszem Ruki megelégelhette hogy áll egy helyben mert egyszerűen berántotta a szobába és magukra csapta az ajtót.Na beszélgetésre számíthatsz Ren, Haru fiam mindent bele.
-Na a következő szoba Taka-sané és Aki-chané.Sensei-chan választotta ergo nem lehet vele gond.-Takamoto rögtön bevágta Akitot és zárta az ajtót.Még hallottam ahogy Akito háta az ajtón koppan de már mentem is tovább mi szobánk felé.Zavartan álltam meg Takumival az utolsó ajtó előtt.
-Nos ez lenne a mi szobánk...-Takumi csak szelíden mosolygott.Fél kézzel megfogta a kezem míg a másikkal már nyitotta is ki az ajtót.Behúzott a szobába ahol megtorpant.Én csak az arcát néztem mert már kívülről ismertem a helységet.Halvány barnás sárga falak rajta a képekkel amiket én hoztam a tulajnak,középen fehér bolyhos szőnyeg és hatalmas baldahímos ágy.Természetesen fehér rajta fekete és vörös párnákkal és persze szemben vele egy hatalmas plazma tv a sarokban pedig egy kandalló előtte vörös szőnyeggel.Az arca..viszont csodálatos volt.Olyan volt mint egy nyitott könyv.Meglepődött majd egyre jobban bele élhette magát sőőt egy kis büszkeség és várakozás feltűnt.Csillogó szemekkel nézett le rám.
-Na akkor gondolom ki kéne menni a ruhákért és a hasonlókért.De nyugtass meg kicsim hogy hoztál nekem is valamit.
-Persze.Emlékszel még arra amikor elmentünk nálatok Akival tegnap?
-Igen.-Látszott rajta hogy nem érti mi a lényeg.
-Nos tudod akkor mi elszedtünk néhány ruhát amíg ti elmentetek inni valóért.Átvittük a mi szobánkba ahonnan Haruki elvitte nálunk ott meg csomagoltunk.-vallottam be kicsikét szégyenlősen.Mert azért most vallottam be hogy lenyúltunk jó pár dolgot a szobájukból...Szidást vártam vagy egy kis korholást ehhez képest felkacagott és elismerően végig mért.
-Ez az én Room.Na de induljunk a cuccokért.-én hűségesen meg is indultam amikor hirtelen átölelt hátulról.A fülemhez hajolt és nagyon halkan szólalt meg.-Tudod nagyon szép a szoba...remélem majd minden szempontból kihasználjuk.-azzal el is ment mellettem mint aki jól végezte dolgát.Jézusom....hogy lett abból az aranyos kis tündéri fiúból ilyen...szex éhes vadállat?
Bár az is igaz hogy sokszor felhúzom majd otthagyom....de az nem ok az ilyen spontán kirohanásra !Legalábbis azt hiszem.Kimentem a folyosóra olyan szándékkal hogy segítek,de ezt a döntésem...már megbántam.Akitoék szobájából oolyan hangos nyögések jöttek...Hogy még én is meglepődtem,nem hogy a szobából döbbenten kikukucskáló Haru,Ren páros meg a vissza jövő Taat-kun.
-Azt hiszem náluk most kezdődött a szórakozás intenzív része.-kuncogtam fel.-Takumi te vidd be a szobába a táskákat.Haru te Rennel jössz a konyhába nekem segíteni.Takumi ha végeztél akkor te is jössz.Őket hagyjuk most.-szórtam az utasításokat mindenkinek.
-És a mi csomagjaink?-kérdezett rá a nyilvánvaló tényre Ren.
-Jogos.Ren irány cipekedni.Haru mi megyünk a konyhába.Na emberek munkára-csaptam össze a tenyerem,de ebben a pillanatban egy elnyújtott nyögés szűrődött ki a szoba ajtón.Ez volt az a pillanat amikor mindenki tudta hogy menni kellene mert ha újabb körnek lehetünk fül tanúi elszabadulnak a vágyak.Ren és Takumi szinte kilőttek ellenkező irányba.Mi pedig nevetve mentünk lefelé.
-Na Haru mi történt eddig a kis szobátokban?-erre elpirult.
-Mégis honnan veszed azt hogy történt valami?
-Miért?Talán nincs igazam?
-De igen...
-Na halljam.-vigyorodtam el.Már a konyhában voltunk és szedtem elő a hűtőből a feldarabolt pipit és neki álltam előkészíteni.Intettem hogy üljön le.
-Hát...azt mondta előre sajnálja a tetteit.És hogy ennek nem így kéne lennie..meg hogy félt meg ilyenek de közben hihetetlen aranyos volt...-közben én már a csirke mellett vágtam felfelé a kés ütemesen járt a kezemmel miközben mosolyogva hallgattam.-Aztán bocsánatot kért még egyszer és megcsókolt...-na ez volt az a pillanat ahol a kés találkozott a kezemmel.
-Áúúú.-eldobtam a kést majd a csaphoz szaladtam és vizet engedtem a vágásra.Felnéztem rá komolyan.-Most ezt mond el még egyszer lassan részletesen.
(Haruki pow)
Ahogy láttam hogy a kés a kezébe vág megijedtem,de gyorsan reagált.
-Most ezt mond el még egyszer lassan részletesen.-ezzel szinte vissza rántott a múltba.
~emlék kép~
Ahogy beértem a szobába rántva magam után őt be is csaptam az ajtót.Ő a lendülettől egy kicsit tovább ment mint én,de valahogy inkább az ajtót néztem mint az újdonsült szoba társam.
-Haruki...
A szívem ezerrel zakatolt amikor megfordultam.
-Ren-kun...-suttogtam-Miért nem szeretnél velem egy szobában lenni?-kérdeztem csalódottan.Mire fel nézett rám csodás sötét barna szemeivel.De amint találkozott tekintetünk elkaptam fejem és inkább néztem a cipőmet.
-Meg szeretnélek védeni...Önmagamtól...
-De miért?-emeltem fel tekintetem csodálkozva.
-Mert más sajnálom a tetteim..
-De nem is tettél semmit.-húztam össze a szemöldököm.Ezek szerint ennyire utál vagy gyengének tart?-Ren-kun ha utálsz vagy nem akarsz a közelemben lenni akkor szólj és megyek a kanapéra.
-Haru még nem tettem semmit és nem utállak,sokkal könnyebb lenne ha utálnálak...-Eltátottam a szám..akkor most ő az engem?-Bocsánat-suttogta majd egyre közelebb került a feje-de olyan aranyos és ennivaló vagy.-a mondat végén már a számba suttogottAztán megtörtént...a szánk össze ért és egyszerűen...Szenvedélyes,kapkodó éhező még még még.Csak ennyi volt a fejemben.Hirtelen elszakadt és elhúzódott.-Bocsánat az én hibám volt...
-Hát-köszörültem meg a torkom-akkor lehetne több ilyen hibád is.-mormogtam.A francba azt hiszem...kicsit baj lehet lentebbi régióban...Nyugalom Ruki...gondolj vízre,nyuszira kiscicára kajára...csak ne az előtted állóra...Lassan nyugodtam le,de úgy láttam ő is.
-Ezek szerint nem bánnád?-találta meg a hangját.Elpirultam és épp válaszoltam volna amikor iszonyatosan hangos nyögések szűrődtek át a falon.Mindketten az ajtóhoz rohantunk és kinn a döbbenten álldogáló Rockyt láttuk ami azért nagy szó.
~emlékezés vége~
Amikor felnéztem egy döbbenten álldogáló Root láttam akinek az arcán egyre nagyobb vigyor kezdett kirajzolódni.
-Na akkor most már hangosan is kimondhatom hogy bele vagy zúgva Renbe aki burkoltam szerelmet vallott neked?
-Hai...-mosolyodtam el hiszen...annyira szeretem.
-Na akkor fiatalok én itt is hagynálak titeket.Azt hiszem az én kis tanárkám szívesen leápolna.
-Haru...te tényleg?-hallottam meg annak a férfinak a hangját akit szerettem.Mert igen.Már kimerem jelenteni.Lassan fordultam(ismét)*azért ez érdekes.Ren folyton rohan Haruki meg az a lassan fordulós ha zavarba ejtő helyzetről van szó közben meg Haru a gyerekes Ren a megfontolt "férfi" ez majd lényeges lesz><*Amikor megláttam pirult arcát amin egy boldog kis mosoly volt...csak bólintani voltam képes.-Szeretlek én Szöszkém.-jelentette be minden kertelés nélkül.
-Ren...Aishiteru.-mosolyodtam el végre...minden rossz érzés nélkül.
(Rocky pow)
Amikor végig néztem a kis szerelmi vallomásokat...esküszöm majdnem meghatódtam.Takumi hátulról megölelt.Bele simultam ölelésébe.
-Hát te hogy kerültél ide?
-Gyorsan.-kuncogta.-Roo-chanom...
-Hmm?-rátette a fejét a fejemre tette.
-Szeretlek.-jelentette be mint ha ez olyan minden napos lenne.
-Én is Taat-kun.
-Gyere...üljünk ki a teraszra.-vezetgetett ki.Kinn pedig egy kicsit nagyon meglepődtem.Le volt terítve a homokra egy paplan rajta sok párna virág és cukorkák meg körülötte gyertyák égtek.Elakadt a szavam...Nem is volt szükség rájuk mert ahogy rám nézett tudta...láthatta rajtam hogy ez mennyit jelent nekem és hogy mennyire örülök.Kézen fogott és leültetett.Jobban mondva ő leült majd a lábai közé húzott.Cukorkát eszegettünk a naplementében.Éppen nyúltam a kedvenc cukorkámért amikor elkapta előlem.
-Taat-kuun naa az az enyém volt.-néztem fel rá durcásan.
-Nem nem én voltam a gyorsabb-kacagott ki.Felfújt arccal néztem rá,majd hirtelen ötlettől vezérelve hatalmas cica szemekkel.
-Ne csináld.-össze szaladt a szemöldöke annyira koncentrált hogy ellen álljon.
-De Taat-chan.-pislogtam párat.
-Oké...de csak felesbe.-vártam hogy ketté szedje de nem tette.Ehelyett bekapta úgy hogy a fele kilátszódjon.Hamar kapcsoltam.Azzal a szándékkal hajoltam oda hogy csak leharapom és kész.Hiú ábránd....Elkapta a tarkómat és a csoki evésből csoki ízű csók lett.Nem hagyott eltávolodni.Homlokát enyémnek döntötte és mosolyogva nézett.
-Roo...így együnk mostantól csokit.
-Rendben.-kuncogtam.Össze bújtunk és csak néztük a tengert.-Milyen hamar eltelt az első nap...-sóhalytottam fel.Csak most éreztem milyen fáradt is vagyok.
-Igen...Remélem a holnapi is hasonló lesz.-csak bólintottam.Amikor hirtelen eszembe jutott.
-Bazdmeg a csirke!
To Be Contiuned~
Kép Renről és Harukiról.
-Jogos.Ren irány cipekedni.Haru mi megyünk a konyhába.Na emberek munkára-csaptam össze a tenyerem,de ebben a pillanatban egy elnyújtott nyögés szűrődött ki a szoba ajtón.Ez volt az a pillanat amikor mindenki tudta hogy menni kellene mert ha újabb körnek lehetünk fül tanúi elszabadulnak a vágyak.Ren és Takumi szinte kilőttek ellenkező irányba.Mi pedig nevetve mentünk lefelé.
-Na Haru mi történt eddig a kis szobátokban?-erre elpirult.
-Mégis honnan veszed azt hogy történt valami?
-Miért?Talán nincs igazam?
-De igen...
-Na halljam.-vigyorodtam el.Már a konyhában voltunk és szedtem elő a hűtőből a feldarabolt pipit és neki álltam előkészíteni.Intettem hogy üljön le.
-Hát...azt mondta előre sajnálja a tetteit.És hogy ennek nem így kéne lennie..meg hogy félt meg ilyenek de közben hihetetlen aranyos volt...-közben én már a csirke mellett vágtam felfelé a kés ütemesen járt a kezemmel miközben mosolyogva hallgattam.-Aztán bocsánatot kért még egyszer és megcsókolt...-na ez volt az a pillanat ahol a kés találkozott a kezemmel.
-Áúúú.-eldobtam a kést majd a csaphoz szaladtam és vizet engedtem a vágásra.Felnéztem rá komolyan.-Most ezt mond el még egyszer lassan részletesen.
(Haruki pow)
Ahogy láttam hogy a kés a kezébe vág megijedtem,de gyorsan reagált.
-Most ezt mond el még egyszer lassan részletesen.-ezzel szinte vissza rántott a múltba.
~emlék kép~
Ahogy beértem a szobába rántva magam után őt be is csaptam az ajtót.Ő a lendülettől egy kicsit tovább ment mint én,de valahogy inkább az ajtót néztem mint az újdonsült szoba társam.
-Haruki...
A szívem ezerrel zakatolt amikor megfordultam.
-Ren-kun...-suttogtam-Miért nem szeretnél velem egy szobában lenni?-kérdeztem csalódottan.Mire fel nézett rám csodás sötét barna szemeivel.De amint találkozott tekintetünk elkaptam fejem és inkább néztem a cipőmet.
-Meg szeretnélek védeni...Önmagamtól...
-De miért?-emeltem fel tekintetem csodálkozva.
-Mert más sajnálom a tetteim..
-De nem is tettél semmit.-húztam össze a szemöldököm.Ezek szerint ennyire utál vagy gyengének tart?-Ren-kun ha utálsz vagy nem akarsz a közelemben lenni akkor szólj és megyek a kanapéra.
-Haru még nem tettem semmit és nem utállak,sokkal könnyebb lenne ha utálnálak...-Eltátottam a szám..akkor most ő az engem?-Bocsánat-suttogta majd egyre közelebb került a feje-de olyan aranyos és ennivaló vagy.-a mondat végén már a számba suttogottAztán megtörtént...a szánk össze ért és egyszerűen...Szenvedélyes,kapkodó éhező még még még.Csak ennyi volt a fejemben.Hirtelen elszakadt és elhúzódott.-Bocsánat az én hibám volt...
-Hát-köszörültem meg a torkom-akkor lehetne több ilyen hibád is.-mormogtam.A francba azt hiszem...kicsit baj lehet lentebbi régióban...Nyugalom Ruki...gondolj vízre,nyuszira kiscicára kajára...csak ne az előtted állóra...Lassan nyugodtam le,de úgy láttam ő is.
-Ezek szerint nem bánnád?-találta meg a hangját.Elpirultam és épp válaszoltam volna amikor iszonyatosan hangos nyögések szűrődtek át a falon.Mindketten az ajtóhoz rohantunk és kinn a döbbenten álldogáló Rockyt láttuk ami azért nagy szó.
~emlékezés vége~
Amikor felnéztem egy döbbenten álldogáló Root láttam akinek az arcán egyre nagyobb vigyor kezdett kirajzolódni.
-Na akkor most már hangosan is kimondhatom hogy bele vagy zúgva Renbe aki burkoltam szerelmet vallott neked?
-Hai...-mosolyodtam el hiszen...annyira szeretem.
-Na akkor fiatalok én itt is hagynálak titeket.Azt hiszem az én kis tanárkám szívesen leápolna.
-Haru...te tényleg?-hallottam meg annak a férfinak a hangját akit szerettem.Mert igen.Már kimerem jelenteni.Lassan fordultam(ismét)*azért ez érdekes.Ren folyton rohan Haruki meg az a lassan fordulós ha zavarba ejtő helyzetről van szó közben meg Haru a gyerekes Ren a megfontolt "férfi" ez majd lényeges lesz><*Amikor megláttam pirult arcát amin egy boldog kis mosoly volt...csak bólintani voltam képes.-Szeretlek én Szöszkém.-jelentette be minden kertelés nélkül.
-Ren...Aishiteru.-mosolyodtam el végre...minden rossz érzés nélkül.
(Rocky pow)
Amikor végig néztem a kis szerelmi vallomásokat...esküszöm majdnem meghatódtam.Takumi hátulról megölelt.Bele simultam ölelésébe.
-Hát te hogy kerültél ide?
-Gyorsan.-kuncogta.-Roo-chanom...
-Hmm?-rátette a fejét a fejemre tette.
-Szeretlek.-jelentette be mint ha ez olyan minden napos lenne.
-Én is Taat-kun.
-Gyere...üljünk ki a teraszra.-vezetgetett ki.Kinn pedig egy kicsit nagyon meglepődtem.Le volt terítve a homokra egy paplan rajta sok párna virág és cukorkák meg körülötte gyertyák égtek.Elakadt a szavam...Nem is volt szükség rájuk mert ahogy rám nézett tudta...láthatta rajtam hogy ez mennyit jelent nekem és hogy mennyire örülök.Kézen fogott és leültetett.Jobban mondva ő leült majd a lábai közé húzott.Cukorkát eszegettünk a naplementében.Éppen nyúltam a kedvenc cukorkámért amikor elkapta előlem.
-Taat-kuun naa az az enyém volt.-néztem fel rá durcásan.
-Nem nem én voltam a gyorsabb-kacagott ki.Felfújt arccal néztem rá,majd hirtelen ötlettől vezérelve hatalmas cica szemekkel.
-Ne csináld.-össze szaladt a szemöldöke annyira koncentrált hogy ellen álljon.
-De Taat-chan.-pislogtam párat.
-Oké...de csak felesbe.-vártam hogy ketté szedje de nem tette.Ehelyett bekapta úgy hogy a fele kilátszódjon.Hamar kapcsoltam.Azzal a szándékkal hajoltam oda hogy csak leharapom és kész.Hiú ábránd....Elkapta a tarkómat és a csoki evésből csoki ízű csók lett.Nem hagyott eltávolodni.Homlokát enyémnek döntötte és mosolyogva nézett.
-Roo...így együnk mostantól csokit.
-Rendben.-kuncogtam.Össze bújtunk és csak néztük a tengert.-Milyen hamar eltelt az első nap...-sóhalytottam fel.Csak most éreztem milyen fáradt is vagyok.
-Igen...Remélem a holnapi is hasonló lesz.-csak bólintottam.Amikor hirtelen eszembe jutott.
-Bazdmeg a csirke!
To Be Contiuned~
Kép Renről és Harukiról.
