Talán
Talán fel fogom egyszer adni,
talán bele fogok roppanni...
Összezúzom mindenem,
miközben saját poklom felé megyek.
Égni fogok,talán még üvölteni is.
Sőt, talán önmagamat is elárulni.
Szorongani,sírni,csápolni,
de mindeközben,hetykén mosolyogni.
*************************************************
Ha már egyszer ennyire el kell vesznem,
ne gondoljátok,hogy cél nélkül teszem.
Talán előadom a tragikus áldozatot,
sőt talán a legrosszabb fő gonoszt.
Kifejezetten vicces lenne nézni a döbbenetet.
Látni akarták páran szenvedésem,de én csak nevetek.
Ketrecbe akartak vetni,törhetetlenbe.
De ki mondta,hogy végig várom ezt a menetet?
Látom,a csapdát,látom a szándékot,
talán a lépés előnyért bele is ugrok.
Az emberek gerinctelenül, ész nélkül játszanak.
Akkor én miért is ne legyek rosszabb?
Hivatkozzak a lassan nem létező emberségre?
Vagy talán a szinte eltűnt baráti kötelékre?
Hah...komolyan röhejes ez az egész bazária,
bár azt elismerem:az élet a legjobb tragikomédia.
*************************************************
Könnyebb hangosnak,vidámnak lenni mint csendesnek.
Mert így legalább hangot kap a véleményem.
Bevallom,én nem az elmúlástól félek.
csak attól,hogy a gondolataim,álmaim semmivé lesznek.
*************************************************
Koponyák,halál,élet, jó kedv, áldás s átok.
Számomra ezt jelenti ha álmot látok.
Ott van az oszló,gonosz,bolyongó lélek,
ugyan úgy mint a vándorló szeretet éhes.
Egy fajta vér tapad mind kettő fehér kezéhez,
de azt kevesen tudják,hogy milyen és kiéhez.
Mert meg lehet ölni embert egyszer testileg,
és számtalanszor,választékosan lelkileg.
Lehet elvenni mosolygó,ártatlan lelket.
Ugyan úgy,ahogy gonoszat és sötétet.
Azonban mindkettőben meg tudok nevezni közöst.
Ha elloptad,hozzád tapadt,onnantól mindig gúzsba köt.
Követ álmodban,éltedben, sőt holtodban.
Ha újjá születsz...akkor is a nyomodban maradnak.
*************************************************
Jobban szeretek álmomban szenvedni mint ébren nevetni.
Furcsa kijelentés,azt meg kell mondani.
Jogosan sütik rám az őrült jelzőt,már ekkor,
de vajon...kíváncsi valaki mögött mi honol?
Egy álomban...még ha szenvedek is tudom,hogy vége lesz
Van úgy, hogy felkelek és csak úgy elfelejtem az egészet.
Az élet más. Kegyetlenebb,cudarabb sőt fájdalmasabb,
Még ha nevetésre is nyitod ki szádat.
Nem tudod,ki s hogyan fog támadni.
S felkelni? soha nem fogsz tudni.
Én ha álmodom boldog vagyok.
Ott van Zen,Kira s a gyilkosom.
Néha előfordul,hogy újra és újra átélem a halált,
de utána...2 kedves,ölelő személy vár.
Bármi is történjék ott maradnak,
megnyugtatnak a cseresznye fánk alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése