Meg sem várta hogy a pénztárcámért nyúljak.Fizett és
kiráncigált jó formán a kocsihoz.Hátulra
bedobta a szatyrot engem pedig betessékelt előre aztán ő is bevágódott.Miközben
vezetett úgy szorította azt a kormányt mint aki egy ember nyakát képzeli oda és azt folytogatja
-Tudod ez kicsit olyan mintha te randiznál vele és nem
én.Mert ahogy nézem…jobban szét vet az ideg mint engem.-néztem rá enyhén nyűgösen.
-Ne hisztizz.-mély sóhaj…ilyenkor nem szabad húzni….nagyon.
-De te engem nem is szeretsz.Mindig csak kritizálsz és nem
törődsz velem.
-Ezt most fejezd be….-morgolódott.Oh a kis zsémbes.Arra
gondoltam amikor apu és Tama szomorúak és ennek köszönhetően megteltek a
szemeim könnyel.Kicsit elkezdtem szipogni is mire rám nézett és össze szaladtak
a szemöldökei.-Tudod jól hogy kedvellek és vigyázni fogok rád.Csak sok meló.De utána
együtt leszünk pár napot jó?-rögtön felragyogott az arcom.
-Köszönöm oppaa szeretleek.-dalolásztam és az arcára nyomtam
egy nagy puszit.Csak elmosolyodott olyan igazi Nielesen és tudtam.Minden oké
lesz.Ez az ember olyan tempóban haladt…hogy 6 után egy kicsivel bevásárolva
pezsgővel mindennel a konyhában álltunk
és bámultuk egymást.
-Hallod...akkor mi most főzni fogunk?-kérdeztem rá csendesen.
-Nem.Te főzöl én meg beszélek.
-Akkor...mikor kezdünk neki?-érdeklődtem kíváncsian.
-Hát nem tudom.Kezdjük most aztán fürdesz és filmezünk egyet.Bele fog férni.
-És ezért siettettél?
-Aha.Utálok vásárolni.
-Én is...de ez azért nem volt egy csipetnyit túlzás?
-Nem.-vágta rá.-Irány sütni asszony.-és rácsapott a seggemre.Mire én vissza kézből megmarkoltam nemesebb tájakon.Ő csak bámult.Én is néztem.
*-Tudod jól hogy ez egy másik történet.-morogta rám.
-Igaz...ez most rólam és Minnieről szól.
-Akkor miért van még ott a kezed?
-Mert imádlak heccelni.
-Én meg imádnálak megdugni szóval vagy elengeded vagy át váltunk a Két érző több mint egy kalandra amit még nem írtál meg
-Értem mester...De bespoilereztél baszódj meg-lassan elengedtem.
-Tök mindegy.Folytasd már ezt a rohadt történetet és ne térj el a karakteredtől mert kapsz a fejedre
-Jóóól van naaa*
-Bocsi...-motyogtam
-Hagyjuk.De kezd.-határozottan.Ezt mindig is tiszteltem benne.Innentől kezdve igen gyorsan ment minden.Ő utasítgatott én cselekedtem.Tészta hús szósz sajt...Amikor Niel mindent késznek ítélt és még a pezsgőt is elkezdte behűteni konkrétan elpaterolt fürdeni.
Én pedig mentem meert ő azt monda.Lassacskán,nyugodtan.Teljesen ellazultam.Ahogy kimásztam bebugyoláltam magam és kimentem.Drága vendégem már a kanapén volt elterülve.
-Felöltözni luxus?
-Száradok.
-Törölközz meg és öltözz fel.Most.
-Értettem...-vissza somfordáltam és hamar elvégeztem a jelenlegi feladatom.Amikor vissza lépkedtem Niel elégedetten nézett végig rajtam..
-Még van egy óránk mit kezdünk el nézni?
-Nem tudom.Hachi?
-Azon bőgsz.
-Takumi-kun?
-Nem nézünk buzikat.
-Nézzünk aakkooor Batmant.
-Nem.
-Bosszúállók?
-Na látod...ez már jöhet.-hátulról előszedte a gépét és felrakta az asztalra.Nyugodtan neki dőlve néztem a filmet amikor..bealudtam.
(Taemin pow)
-Héé Taemin siess már Suzie vár rád.-ordított át Jonghyun a próbaterem másik végéből ahol Minhoval táboroztak.
-De hyung nem úgy volt hogy 8-ra kell mennem?-értetlenkedtem.Hiszen nem rég néztem az órát és csak 7órát mutatott.
-Hát ja.Csak tudod már 9óra.-vetette oda Minho.Amióta megtudta hogy Suzie meg én...Nagyon kikészült.Pedig..Mi csak...De...Eun....De nekem Suzie..Várjunk csak...
-Hogy mennyiii?-szinte visítottam.
-Jól hallottad kölyök 9óra és már múlt.
-A francba.-Szinte felpattantam és neki álltam rohanni.20 perc haza az út.
Lihegve törtem be a lakásomba.És...megdöbbentem.Mindenhol gyertyák vacsora pezsgővel az asztalon de...Suziem sehol...De a nappaliban megláttam őt Nielre dőlve békésen szuszogni.Elöntött a féltékenység.
-Megjöttél?-nézett fel unottan az aa....
-Ja.De te mégis mit csinálsz?
-Filmeztünk.Elaludt.De örülj inkább hogy itt voltam.Ha magában maradt volna akkor egy hihetetlen szomorú Suziet találtál volna itt sírva.-elöntött a bűn tudat.Az én hibám...Niel felállt és nyugodtan lefektette.Lerakott az asztalra egy levelet és elindult felém.-Vigyázz rá.Óvatosan keltsd fel.És ajánlom hogy elmond neki és ne verd át.Mert az én felügyeletem alatt van.-kirázott a hideg...Niel nagyon ijesztő tud lenni.De picike hihetetlenül jóban van vele...Elgondolkodva néztem a kis bájos arcát.Fáradozott értem...Oda mentem mellé és letérdeltem.Lassan kezdtem el simogatni a nyakát és az arcát.
-Suzie...kicsi Suziee-a hangomra lassan kinyitotta a szemeit.Álmos lehetett..
-Taeminnie?...Már 8óra?Niel..?
-Igen én vagyok...és az igazat megvallva lassan inkább 10...Niel pedig nem rég ment haza.
-Jézusom a vacsora-sikkantott fel.De ahogy felült és szétnézett elmosolyodott.
-Igeen látom mennyit csináltál...akkor Suzie eszünk?-kérdeztem rá izgatottan.
-Persze Angyalkám...-feltápászkodott én pedig kézen fogtam.Elvezettem az asztalig és kihúztam neki a széket.Így ültünk le "randizni".Én izzadtan csapzottan ő pedig álmosan és vidáman.
-Spagetti...a kedvencem...honnan tudtad?-néztem picikét döbbenten rá.Hiszen soha nem volt ilyesmi téma nálunk.
-Hogy ne tudnám?Hiszen szeretlek és akit szeretünk annak ismerjük a kedvenc dolgait-úgy válaszolt ahogyan ő szokott.Kedvesen aranyosan és elbűvölően.
-Köszönöm...-lassacskán neki kezdtem enni.Az étel meleg volt...ezek szerint Niel megmelegítette.Amíg én zabáltam konkrétan ő öntött pezsgőt és mosolyogva figyelt.
-Hogy hogy nem eszel?-kérdeztem két villányi kaja között.
-Nem vagyok éhes.-ivott bele a pezsgőbe.
-ooh....-Amire befejeztem...rá kellett jönnöm hogy pont eleget csinált mert mindent megettem.-Köszönöööm-felpattantam és megcsókoltam szenvedélyesen.Azt mondják én vagyok ártatlan...de tudom hogy neki mindenben én voltam az első.Így..ideje hogy ismét tanítgassam kicsit.Felhúztam és belemarkoltam kerek fenekébe mire nyöszörgött.Még...oh de kimerítő ágy tornába fogom én kényszeríteni a kis Suziemat....Elkezdtem a fürdő felé irányítgatni ahol mindenütt gyertyák voltak ismét.Elkezdtem vetkőztetni ami elég gyorsan ment.Ő pedig...lesimogatott mindent rólam és meg is nézett rendesen.Néha...még meg is puszilt pár helyen.Én már nem bírtam ki.felrántottam és letoltam a gatyám.Bevágtam az ajtót és nekipréseltem.Szinte marcangoltam ajkait kezem mindenütt ott volt.Olyan jó mellei vannak áhw...Meg akarom harapni.Kérdőn néztem fel rá de...ő csak becsukott szemmel pihegett.Miért kínoz..?Kicsit szélesebbre feszítettem a lábait és elkezdtem lefelé haladni apró csókokkal.A derekánál nem bírtam tovább.Beleharaptam erősen és megszívtam az érzékeny bőrét mire hatalmasat nyögött miközben belekapott hajamba.Ahogy elértem eredeti célom...és belenyaltam nedves nyílásába majdnem össze esett.Ő tényleg...kis érzékeny.Megismételtem mire már nyöszörgött is.Olyan nedves volt hogy simán mehettem volna én is.De törődött velem így...Még párszor végig nyaltam rajta majd visszatértem ajkaihoz.Közben pedig ujjaimat belé vezettem.Olyan szűk...párszor ki be mozgattam benne 3 ujjamat de már...elég én akarok benne mozogni.Kirántottam ujjaimat mire fellélegzett de csak egy pillanatra mert tövig belevágtam magam.Mire felsikított.Áhw...most nem törődtem vele...Ajkait durván téptem miközben őrületes tempót diktáltam.Olyan szűk és nedves...még akarom és ez egyre jobban kikészít.Megéreztem ahogyan bele kap a hátamba és végig karmol.Mire felmorrantam.Ha ezt csinálja hamarabb elmegyek....Egymás szájából loptunk levegőt mikor egy kicsit hátra feszítette a fejét.Egyre jobban kapkodtuk a levegőt én pedig egyre fokoztam a mozgást.
-Taemiinh-nyögött fel hosszan majd megéreztem szűk kis puncijának össze húzódását és szinte beszippantott.Ennyi kellett...beleélveztem...Még Eunnal sem ilyen jó....Lecsúsztunk az ajtó mentén és csak pihegtünk.Apró csókokkal ajándékoztam meg a nyakát.Lassan feltápászkodtunk és mosolyogva boldogan megfürödtünk.Nekem ennyi elég volt pihenés képpen..Ő pedig elbűvölt kinézettel nézett rám végig...így azt hiszem benne lesz még pár menetben..
-Gyere Suzie.-felálltam..immáron két értelemben és kisegítettem a kádból.Megtöröltem magunkat közben pedig néha néha végig simítottam egy egy érzékenyebb pontján.
Meztelenül elterelgettem a szobába ahol lefektettem az ágyra és lassan felé másztam.Ő pedig átölelte a nyakam és várakozott.Hogy mit szeretnék.Az én kicsi Reményem...Ezúttal lassan csókoltam meg miközben belecsusszantam.Mire a számba nyögött.Lassan kezdtem benne mozogni hogy igazi szeretkezés legyen....De megérte..Egész este különböző pózokban és tempókban játszottunk a másikkal miközben ezerszer elmondtuk mennyire szeretjük a másikat.A sokadik menet után fáradtan dőltem mellé.
-Szeretlek Suzie...-suttogtam majd rögtön el is aludtam.
(Suzie szemszöge)
Fáradtan pihegtem az alvó angyalkám mellett.Kifárasztott...de hihetetlen szomjas vagyok.Lassan kikászálódtam és csak úgy Éva kosztümben neki indultam.Viszont a nappaliban az asztalon ott volt egy boríték nekem címezve Niel kézírásával...Leültem és rögtön felbontottam.
"Szevasz.Ezek szerint végeztetek...Na most amit írok az vagy meg fog döbbenteni vagy még Taemin nem volt hajlandó elmondani.Rossz híreim vannak számodra...Amit nem szívesen mondok el.Az első az hogy Taemin IU-val igen közeli kapcsolatot ápol és ma is találkoztak.Mivel 1 órával később kezdődött a próba.-itt megfagytam és a könnyeim elkezdtek gyűlni.-Ne sírj.Nos.A következő hír az hogy szerelmes vagy szerelmes lesz belé.-itt már keservesen sírni kezdtem.De most...tegnap...sokáig mondogatta hogy szeret....erőt vettem magamon és tovább olvastam-De téged is szeret.Ne sírj már az istenit...de nagy valószínűséggel meg fogja tartani magának mint szeretőt.Sajnálom..igazán.Beszéld meg vele ha még nem mondta el.És tégy úgy ahogy jónak látod.A biztonság kedvéért fenn leszek amíg nem hívsz.Várom a hívásod és remélem védekeztetek hogy nehogy becsússzon valami..vagyis valaki.
Csók:Niel"
Bementem a szobába és felöltöztem.Majd kiültem a nappaliba és még egyszer át olvastam a levelét.Ismét neki kezdtem sírni...azt hiszem síró görcsöm is lett mert arra eszméltem hogy Taemin ráz.Mondott valamit de nem érdekelt.Csak szorítottam a levelet.
-Igaz az....hogy te és Eun?-nyögtem ki nagy nehezen két rázkódás között mire ledermedt.Ami kijózanított.Lassan vettem mély levegőket és lehiggadtam...látszólag.-Miért nem mondtad el?-nem válaszolt...-és azt mondtad hogy szeretsz...-erre lehajtotta a fejét.-Akkor hagyd el őt.
-Azt nem tehetem.-erre majdnem kibukott belőlem a sírás ismét.De nem.Ennél..Erősebb vagyok.
-Tudod...én tényleg szeretlek.Mindenemet oda adtam érted.Mindenben ott voltam.Mindent eltűrtem.Futottam utánad mint egy jó ámbár szánalmas kislány.Miattad okoztam fájdalmat Minhonak...mert azt hittem...hogy jobban szeretlek és jobban szeretsz.Te voltál a nap sugaram.Te éltettél.Te voltál a hitem...-erre neki kezdett könnyezni.-Becsaptál.Átvágtál.Hiú reményekkel tápláltál.Te vagy az Angyalom még mindig...de a pokol és a fájdalom angyala.Bánom hogy szeretlek hogy szeretlek...-azzal felpattantam felkaptam a telefonomat is és kirohantam.Nem jött utánam....Felhívtam Nielt...Nem igazán tudtam beszélni.De 5perc múlva már mellettem is volt...Ölelt nyugtatott.Felvitt magához és vígasztalt.A karjaiban aludhattam.Ez ment 2 napig.Sokszor csörgött a telefonom de nem vettem fel.Sőt...el is törtem.A 3. nap reggelén pedig beállított apu és Tami...Amikor megláttak csak leültek mellénk és nézték szét sírt gyűrött ábrázatom.
-Kicsikém...-szólalt meg lágy hangon apu-mi történt...
-Miután haza ért....megvacsorázott...-kezdtem bele lassan.Niel közben folyamatosan simogatta a hátam és figyelt mikor kezdek neki megint bőgni.-Ittunk egy üveg pezsgőt.Szerintem észre sem vette hogy elfogyott az egész....Aztán a fürdőben konkrétan megdugott.-itt már könnyek gyűltek a szemembe mire az én védelmezőm csak átölelt.Ez adott erőt hogy folytassam-Aztán megfürödtünk...Megtörölgetett-az emléktől fájdalmas mosoly kúszott arcomra-aztán a szobában szeretkeztünk...utána pedig...konkrétan kiélte magát rajtam...-láttam apun hogy mindjárt felpattan és megkeresi megveri...-én is akartam apuci...nyugalom.Aztán azt mondta szeret és kidőlt...Én kimentem inni vagyis..inni akartam amikor megláttam Niel levelét az asztalon...Elolvastam amiben konkrétan az volt hogy megcsal IUval és nem akarta elmondani de meg akar védeni.Bementem felöltöztem...kimentem és neki kezdtem sírni.Ő kijött...Megkérdeztem hogy igaz-e...nem mondott semmit...mondtam neki hogy hagyja el...azt mondta nem teheti...én kibuktam eljöttem...Nem jött utánam...2napja itt bőgök Nielen....Ők csak néztek majd oda jöttek és 3-man ölelgettek....Jól esett.
-Annyira sajnálom...
-Ugyan már...nem minden történet végződik Happy Endel...
-Akarod hogy megverjem?-kezdett el pattogni apu.
-Nem...Jonghyun...köszönöm..de nem.
-Kicsikém..
-Egy ideig....nem megyek a közeletekbe....szeretlek titeket...itt megtaláltok...de..nem bírok.
-Megértjük...-válaszoltak szinkronban.
-Persze..ha az Oppa nem bánja...-néztem fel az én támaszomra.Mire csak egy erősebb ölelést kaptam.
-Hogy bánnám...nem is engednélek el mert a végén még valami hülyeséget csinálsz.
-Köszönöm...-ebben a billanatban szinte betörték az ajtót és egy Minho rontott be.Azonna arrébb rakta az előttem lévőket majd átölelte a derekam.
-Sajnálom...szólni akartam de nem volt...időm...-szaggatottan beszélt.Mennyit futhatott vajon..?
-Ugyan már...Ne okold magad..
-De bocsáss meg...Szeretlek..
-Egy ideig nem hiszek ennek a szónak...
-Majd megmutatom.Bevertem a képét.
-Nem kellett volna..
-Tudom de élveztem.
-Bolond...
-Na jó.-szólalt meg igen hangosan Niel.-Mostantól én ügyelek rá.Itt fog lakni itt lehet látogatni.De most engedelmetekkel lefektetem aludni mert amennyit sírt és amennyi izgalom érte hogy rá fér.Közöljétek amiért jöttetek-meredt rá Apuékra..
-Terhes vagyok.-jelentette be Tami.Egy gyenge mosoly kúszott ajkaimra.
-Gratulálok.
-Te leszel a kereszt anya Minho a kereszt apa.
-Köszönöm...
-Ugyan máár.-kacagott fel.-Na de fiúk megyünk Holnap jövünk még.Sziaassztook.-Mindenkit konkrétan kirángatott mi pedig kettesben maradtunk.
-Sajnálom hogy nem állítottalak meg vásárlás közben...
-Úgy sem hallgattam volna rád.
-Tudom.-mosolyodott el a szép kis szájával.-Hogy érzed magad?
-Ez volt az én történetem...ahol egy ember akit szerettem becsapott.
-Lesz még pár történeted.
-Jah...főleg a vemhes leszek bazdmeg...akkor végképp.
-Bármi lesz...itt leszünk...
-Tudom.-oda bújtam hozzá és ismét megszállt a nyugalom.Halkan énekelt nekem amitől elaludtam....Tudtam hogy ha ő és a többiek itt lesznek...meg fogok gyógyulni...de soha többé nem leszek ugyan az az ember.Hogy megtört bennem valami...de hiszek a barátaimban..magamban még nem..már nem.
Vége egyenlőre
Hah...ennek vége...Lehet hogy még kezdek vele valamit lehet hogy nem.Félre értés ne essék imádom Taeminniet de most..ehhez volt kedvem.Nyitva hagytam pár helyen a dolgot hogy ha olyanom van...értitek na.Lehet lesz második széria ami a 3-4. részből fog állni.De még nincs konkrét ötletem...Majd meglátjuk~ Szar kedvem van és azért lett ilyen.Ha jó kedvem lesz lehet kihozom Happy Endre.Nem tudom miért van rossz kedvem....Egyszerűen nem akarok semerre menni az ágyam a mindenem és legszívesebben eltűnnék...eddig a nyaram csupa tanulás és...a nagy pihenésből és sportolásból nem lett semmi.Ráadásul ott a kis angol gyerek...itt udvarol össze vissza én is bókolok neki már egyszer mert kis szerencsétlen....és...szomorú vagyok.Tegnap vagy mikor neki kezdtem csak úgy sírni egy sort.Nem volt oka...nem volt semmi előmenetele.Csak belül...ott annak a dobogó szarnak a közelében vagy lehet benne...valami üres...valami fáj....valami szenved.Ami kikészít...ismét nem tudok enni.ismét minden kezd kicsúszni a kezemből....legszívesebben elvonulnék egy időre hogy rendezzem magam.Ilyenkor gondolok arra hogy Zen mit tenne...Ő nem futna el..én mégis afelé hajlok...szóval rendbe fogom magam szedni....addig is bocsánat ezért a depizésért>.< Egyenlőre anyámék nincsenek itthon (3:11 miközben ezt írom) és ez...kicsit frusztrál.De ez már nem ide tartozik....Majd meglátom mi lesz ezzel a történettel....Átgondolom...Egyenlőre...
Bye Bye
