Sensei és Sama kalandjai~Macska egér játék~

Sensei és Sama kalandjai

Macska egér játék

(Takamoto pov)

A kis csaj elment.Festészetre/rajzra azaz Takumihoz.Hah a sors milyen szép is.Na de ideje a kis Uke-chanommal foglalkozni.

-Nos hogy tetszett az első órád az első egyetemi napodon?-lépkedtem felé lassan,mosolyogva.

-Nagyon tetszett...-motyogta.Óhw a kicsike mindíg motyog.De ezt teszi őt édessé.Bár kíváncsi lennék hogy milyen ha beindul.Melléértem.A kezemet végig húztam az arcán,hátra vittem a tarkójáig.

-Hmm örülök neki.-elkezdtem simogatni.-És mit szeretnél még tanulni?-tettem fel a szerinte biztos nem ideillő kérdést.

-Hát ööh nem is tudom...

-Mert én szívesen tanítalak-vigyorodtam el.

-Mé-mégis mire?-már nagyon piros a drága.

-Például erre!-magamhoz rántottam és számat szájára tapasztottam.Lassan kezdtem el csókolni.

(Takumi pov)

Reggel amikor felkeltem már senki nem volt a szobában.Mondjuk nem is bánom.Még mindíg zsong a fejem...Néha Taka-kun nagyon fárasztó tud lenni,ráadásul most olyan dolgokat mondott amit egy részem akart.De mégis...Hogyan próbálkozhatnék be Nála?!Teljesen elkalandoztam...Mit szerethet?Mit csinálhat? Vajon engedne nekem? Vajon én engednék neki?Felsóhajtottam.Nem nagyon figyeltem....vagyis ez derült ki abból hogy egyenes az ajtónak mentem.

-Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?-motyogtam magam elé.Hamar össze kaptam magam és elindultam a termem felé.Áh igen a termem.Büszke vagyok rá.Mivel teljesen  más volt mint a többi előadó terem.Színes vidám élettel és festményekkel teli.Az én tantárgyam a rajz vagy festészet kinek mi tetszik.Kevesen jelentkeznek.Bár nem értem miért...Annyira jó festeni rajzolni a színekkel játszani...Áhw itt is vagyok~ Szinte beugrottam a terembe.

-Jó napot mindenkinek.-kiáltottam fel.-Ha jól tudom van egy úúj művészünk?-pillogtam körbe kíváncsian.És ekkor megpillantottam őt.A haja fel volt fogva és egy üres vászon előtt ült leghátul a nagy ablaknál.Ahogy a fény rásütött...olyan volt mint egy látomás.

-Bemutatkoznál?-kértem kedvesen ámbár picit halkan.

-Hai-állt fel pirulva.-A nevem Rocky...Vagyis Rebecka Odayaka.-Rebecka...Szép név...tetszik...

-Nos a nevem Takumi Matsuo.-zavarban voltam...Most mit kéne tennem???-Hát ööh mivel új diák van meg első nap....Fessétek le egy nyári élményeteket.Mindegy mit csak érezni lehessen rajta az érzések amit akkor éreztetek-csillant fel a szemem.Mindenki bele kezdett.Felültem az asztalra és szétnéztem...Na jó csendesen bevallom  hogy csak Rockyt akartam nézni...De vajon én hívhatom Rockynak vagy nem?Valahogy nem tudtam tovább ezen gondolkodni mivel egy elragadó kép tárult elém.Rebecka maszatosan tiszta színesen a sok festéktől össze húzott szemmel nézte a vásznat.Felfújta az arcát majd lerakta az ecsetét és szomorúan lenézett.Vajon mi történhetett?Lepattantam és elindultam szétnézni.Szinte mindenki strandot vagy valami hasonlót festettek.Teljes koncentrációt bevetve indultam meg felé de annyira de annyira próbáltam erősnek,magabiztosnak és nem bénának tűnni...De azt hiszem ma bal lábbal kelhettem fel mert nekimentem valaminek amin festék volt ami Rajta kötött ki!!

-Ooh gomenasai!!-kezdtem el törölgetni azonnal ahol festéket láttam,nem is figyelve másra.

-Semmi baj Sensei...de azt hiszem...abba kellene hagynia...-nem értettem.A kezem ott maradt ahol törölgettem és felnéztem rá.

-Miért?-kérdeztem rá a nyilvánvaló dologra.Elpirult.

-Sensei-pillantott le a kezemre.Követtem a tekintetét és én is vörös lettem mint a főtt rák.A kezem az ő...mellén....és és...áhw!

-Gomenasai...-elkaptam a kezem.Lesütöttem a szemem...

-Semmi baj.-suttogta.Lenéztem rá és láttam hogy fehér bőrén a piros szín milyen szépen mutat...Apró mosoly játszott az ajkaimon.A képére pillantva viszont lefagytam.Tokió volt rajta...de valahogy olyan más volt.Fényes szint ragyogott.Az utcák is kivehetőek voltak sőt 4 alak is.De hiszen én ezt a jelenetet már láttam!Jobban mondva átéltem...Mivel a vásznon  az első találkozásunk volt.Amikor vissza vezettem a tekintetem rá észrevettem hogy csalódottan nézi a képet.

-Mi nem tetszik rajta?

-Az hogy nem adja át a pillanatot úgy ahogy akartam és éreztem nem adja ki a dolgok igazi ragyogását.-nézett fel rám félre biccentett fejjel.Oda húztam egy széket és leültem.

-De hát ez egy nagyon szép festmény.

-Nem elég szép....

-Túl szigorú vagy magadhoz.-dorgáltam meg.

-Nem....csak ilyen téren maximalista vagyok.-hallottam meg dacos hangját.

-Én sajnálom a tegnapit.-suttogtam.

-Nem kell.-ő is annyira zavarban volt nem csak én...-Anoo én is sajnálom...Lehettem volna udvariasabb is...

-Ohh...Egy ilyen helyzetben...nem is tudom hogy hogyan kellett volna viselkedni....De azt hiszem te igenis udvarias voltál.-és aranyos...igen azt hiszem magamban bevallhatom hogy nagyon is az volt.

-És Sensei látta azt hogy Akito és Takamoto-sensei hogy nézték egymást?-kérdezte csillogó tekintettel.

-Igen-válaszoltam izgatottan.-És te is úgy gondolod...?-hagytam nyitva a mondatot.

-Hai~-kuncogta.A következő órám is velük volt és végig beszélgettük.Annyira szerettem amikor mesélt arról hogy mit hogy lát.Hogy szerinte nemsokára Akito-kun és Taka-kun egymásra találnak.És hogy mennyire imádja a művészetet.Halk és szenvedélyes....Azt hiszem őt szeretném...vagyis el akarom csábítani?Egyáltalán hogy kell azt csinálni?Tettem fel magamnak a kérdést miközben a csillogó szemű Rocky-chant néztem.