Sensei és Sama kalandjai
Macska egér játák
5.fejezet
Szórakozottan és egy kicsit szorongva figyeltem Rockyt.Még nem láttam ilyen lányt...Meg ugye megszerezni magamnak.Én az ilyenben nem vagyok jó...Viszont Takamoto annál inkább.Merjek egyáltalán tőle segítséget kérni?Amilyen perverz....és néha erőszakos....De vajon....
-Tudja Takumi-sensei idegesít ez a festmény.Nem elég jó.-Szakított ki a gondolat menetemből. Ismét engem nézett hihetetlenül kék szemeivel.-Ha megengedi akkor megcsinálom a szobámban és holnap behozom.
-Rendben...-hát próba cseresznye....-De csak akkor ha eljössz velem egy kávéra...-tudtam hogy nem vagyok valami fehér most...Ő csak pislogott.Majd összehúzott szemöldökkel felnézett.
-Nem tehetem Sensei.-m-mi van??Ő most vissza utasított?Hihetetlenül nagy csalódotság és bánat száguldott át rajtam-de egy sütit vagy teát nem utasítanék vissza.-mondta kuncogva.Hatalmas megkönnyebbülés cikázott át mindenem.Lehet hogy látta rajtam mert már halkan nevetgélt is.
-Akkor ma délután?És ide adhatod majd a képet útközben meg kirakjuk.Úgyis erre kell jönnünk.
-Hmm nekem jó.-És ebben a pillanatban csengettek ki.-Nos akkor viszlát tanár úr.A legközelebbi viszont látásra.-kacsintott és hamar össze szedte a cuccait és szinte kirohant az ajtón.Vajon mi lelte az angyalomat?Így telt el a napom.Rajta gondolkodtam.És amikor feleszméltem már a szobánkban álltam és körülöttem a szekrényem tartalma hevert.
-Mégis mit vegyek fel?-csattantam fel.
-Szerintem vedd fel a tapadós szaggatott fekete nacidat és mellé egy fekete felsőt rá meg egy kék inget.Vagy azt a szexi kis felsőt amit tőlem kaptál szülinapodra.-hallottam meg Taka-kun vidám hangját.Olyan lendülettel néztem hátra hogy beleroppant a nyakam.
-Áúú...de de nem lesz túl túl valamilyen? Tökéletes akarok lenni.-mondtam kétségbe esve.
-Nyugi-lépett mellém-az leszel!-és kaptam egy fejpaskolást.
-Jó könnyű neked...Te annyira magabiztos vagy sőt egoista és mindent megkapsz.
-Tudom haver-vigyorodott el-de hozzá állás kérdése az egész-kacsintott rám.-De nekem is készülnöm kell.
-Miért?
-Mert ha ti elmentek nekem is szabad lesz az utam.-csillantak perverzen a szemei.
-Valahogy úgy érzem...hogy nem akarom tudni.
-Hááhw Taat-chan te mindig annyira ártatlan és jó voltál,nem is tudom hogy hogy van neked szexuális életed?-elpirultam.Majd elért a tudatomig szavai jelentése
.-Te perverz állat!-kiabáltam rá.Hiszen ez a ez a perverz állat azt mondta hogy én még szűz vagyok!!De én neem is!!
-Jól van Taat-chan jól tudom hogy nem vagy az mert át hallatszottak a dolgok.-már csak hápogni tudtam.Ez ez ez...
-A JÓ ÉDES ANYÁDAT TAKAMOTO!MÉGIS MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL?
-Hát tudod Takumi ha azt elkezdeném sorolni akkor itt ülnél nap estig.-ez kész!
-Jól van!-kaptam fel a cuccomat és átbaktattam a nem működő fürdőnkbe.Felöltözve és már lenyugodva és zavartan sétáltam át a szomszéd szoba ajtajához.Még kopognom sem kellett kivágták előttem az ajtót.Taka-chan kiszemelte állt előttem mosolyogva.
-Jó napot Takumi-san.Tudja akadt egy kis probléma.
-Micsoda?-megrémültem.
-Jöjjön be.-állt félre előlem.A szobájuk nagyon ööh harmonikus és színes.A sarokban ott volt a kép...Egyszerűen csodás lett...Kicsit elhalványodtak alul a színek de az alakok még jobban kiemelte.Olyan volt mint ha bármikor megmozdulhatnak.De ő.....sehol...Szétnéztem a szobában és megpillantottam össze kucorodva maszatos pólóval az ágyon aludva..Eddig csak sejtettem hogy angyal...de már biztos voltam benne...
-Nem tudom felkelteni.-nézett rám pajkosan a fiú-Ilyenkor olyan mint Csipkerózsika.Gondoltam Önnek felkel.-majd kivonult.Egyedül maradtam vele...és érdekes egyenesen perverz dolgok jutottak eszembe...Letérdeltem mellé.Mi van velem...ez a lány...kihoz belőlem olyan dolgokat amiket nem lenne szabad.Most legszívesebben a számmal térképezném fel a testét...de már a gondolattól is vörös voltam.Végül csak végig simítottam az arcát.Mire öntudatlanul bele simult kezembe.Párszor még megismételtem a mozdulatot.Mire mormogni kezdett.Végig simítottam a száján mire megharapott!Vagyis csak bekapta az ujjam...de akkor is..ez nem segített vissza fognom magam!De elengette a kezem...*Vagyis naa értsd jólXD*
-Rebecka...Rebecka-suttogtam lágyan.
-Hmmm?-mormogta.
-Ideje lenne indulnunk...Kelj fel...
-Még 5 perc...
-De be fog zárni a cukrászda...-Erre kinyitotta fél szemét.
-Takumi-sama??-nyitotta ki teljesen csodás szemeit.
-Hai.-mosolyodtam el.
-Bo-bocsánat még nem vagyok kész vagyis már majdnem csak felső kell meg fésülködés és mehetünk is.-hebegett habogott össze vissza piroskás arcocskája egyre jobban élénkült fel.
-Rendben megvárlak.-azzal ő felpattant és eltűnt egy paraván mögé.Hallottam a ruhák susogását.Nem tudtam tovább figyelni mert rám ugrott egy állat.Vagyis macska.Rám bámult majd el is ment peckesen egészen Rockyhoz.
-Shin-chan most nem érek rá.-És már rohant is az ő fürdőjükbe.Ahol csak 5percet töltött.Tudom.Számoltam.
-Kész is vagyok!-toppant be.Aranyos volt...Egy amerikás pulcsi egy kis boleróval.-Kabát,sapka,táska,pénz telefon.-kapkodta össze a dolgokat.-Takumi-sama amúgy hova is-közbevágtam.
-Iskolán kívűl simán Takumi vagy Taat-chan...vagy Takumi-kun.
-Rendben,de akkor nem Rebecka hanem Rocky vagy valami hasonló jó?Nem szeretem a nevem.
-Akkor nekem Roo-chan leszel.-vágtam rá.Aranyos pont mint ő...Csak beletörődött és az arca....aranyos volt....annyira de annyira akarom őt.....-Amúgy egy cukrászdába.Van egy a közelben ahol nagyon finom minden.-a szeme elkezdett csillogni.
-Akkor mire várunk?-a hangja csilingelt...Egymás mellett sétáltunk.Megint beszélt magáról,az otthonáról.Ahogy megérkeztünk a Rose-ba rögtön elhallgatott és csak pislogott körbe körbe.
-Szép ugye?
-Igen.-ámuldozott.Leültünk egy sarokba egymással szemben.Nana-chan rögtön jött.
-Áh Takumimindíg...Így csak bólintottam.-És te mit kérsz kislány?-nézett le lenézően.Mire Roo-chan vett egy mély levegőt.
-Hát nem is tudom néni....Egy szelet csoki tortát,mert csak azt eszem....de lehet hogy a te hihetetlen nagy élet tapasztalatodat is segítségül kellene hívnom,de kihagyom azt a csodás lehetőséget.-a kis harcias...somolyogtam...Hát ezt sem néztem volna ki belőle...Erre Nana elvigyorodott.
-Na látom nem vagy olyan kis ribi aki rá szokott szállni a bátyámra.-elégedett volt..Bármennyire is a húgom...nagyon nem hasonlítunk.Elment és pár perc alatt visszatért a 2 szelet tortával.Mindketten ugyan azt rendeltük...Mekkora véletlen...vagy a sors?Bár azt kétlem.
-Na de bátyókám majd még beszélünk!-pillantott rám olyan mindentelmondaszmajdvetted?mertnincsválasztásod!De ő Nana...mindíg is ilyen volt....
-Ő a húgod?-döbbent volt az angyalom de megértem.
-Igen.Tudom hogy nem látszik...-mire kinevetett.
-Az arcotok hasonló bár ő a domináns legalábbis én úgy látom.Amúgy kérlek mesélj magadról.Eddig csak én jártattam a számat.-kedvesen mosolygott.Én pedig neki kezdtem.A két süti lassan elfogyott de mi nem mozdultunk.Ő figyelt csendesen néhol mosolygott,valahol eltátotta a száját.Mint például ott ahol kitértem Takamotora.
-Ti rokonok vagytok?!
-Hát végül is igen....-erre elkezdett kacagni de úgy hogy még a könnyei is elkezdtek folyni.-Most mi van?-fújtam fel az arcom.
-Most elképzelem ahogy te meg ő-eddig bírta magát türtőztetni.Nehezen csillapodott le-Gomene de elképzeltem ahogy össze futtok bizonyos szituációkban.
-Hát igen...egy ilyen perverzzel össze zárva lenni...-így vissza gondolva tényleg volt pár érdekes beszélgetésünk...vagy épp találkozásunk.Ezek után a festészet került szóba.Észre sem vettük hogy repül az idő.Csak addig maradtunk csendben amíg fizettem.A kollégium felé haladva érdekes dologra.
-Te komolyan rocker vagy?-azt hiszem az állam valahol a földön van.
-Hai.Mert nem látsziik mi?-húzogatta a szemöldökét.
-Hát nem.-kuncogtam fel.Egészen a szobájáig kísértem.Ahol csak toporogtam.Azt hiszem megelégelte mert átölelt majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Köszönöm a mai estét.-suttogta a fülembe.Majd bement a szobába.Szinte be lebegtem a szobánkba és rutinosan elvégeztem mindent.Úgy igazán az ágyban kezdtem el gondolkodni.Ez a lány...veszélyes számomra...alig ismerem,de mégis.Azt hiszem a rabja lettem.De ezt nem szabad megtudni...most semmiképp.Mert mi lenne ha megrémülne...és kerülni kezdene..Azt nagyon nem élvezném...Órákig forgolódtam az ágyban mire elért végre a megnyugtató álom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése