2013. november 2., szombat

Sensei és Sama kalandjai



 Ez lesz lesz utolsó fejezet első része mert többet nem volt kedvem gépelni :D szóval fogadjátok szertetettel és pár kommenteet*könnyes kiscica szemek*



(AKITO)

Nem hittem volna hogy ilyen jól sül el Sama ötlete.Mert hogy alig vagyunk itt pár órája Haru és Ren össze jöttek,vagyis dugtak ami náluk egyenlő annál én meg végre nyugodtan üldögélhetek perverz Sensei-emmel.
-Uke-chaaaan mikor fogsz megetetni?-vigyorodott el perverzen
-Már meg mondtam Sensei ahogy kész lesz a kaja.-válaszoltam unottan.Édes így de tudom hogy valami perverzet akar belőle kihozni...ismerem már mint a tenyerem.
-De ez nem olyan éhség.Én csak rád éhezem.-vágta magát keresztül az ágyon úgy hogy feje ölembe került.
-Csak rám Takamoto-san?-mosolyodtam el
-Igen az én egyetlen személyes Akito-chanomra.-jelentette be komolyan.A már már romantikus pillanatot az ajtó kicsapódása vágta tönkre.Konkrétan egy őrjöngő Takumi-san rontott be álló cerkával.
-Takamotooo gumit most vagy kinyírlaak-Az én drága töri tanárom eléggé....ijesztő vigyort produkált és a zsebéből előszedett egyet és lendületből neki vágta.Ahw...miért érzem már most azt hogy ebből baj lesz?És volt Takumi nincs Takumi.Takamoto-san pedig túl elégedett fejet vágott....
-Mond....Sensei mégis miért vágsz ilyen jól lakott óvodás fejet?-kicsit félek mit művelt...
-Oh drágám ne akard azt tudni-kacagott fel ördögien.Én csak félve szaggatottan felsóhajtottam.
-Ma már akkor Sama nem fog főzni úgy érzem.-erre az ölemben fekvő egyén csak felült és elmerengve nézett rám.Egy ideig csak ültünk és bámultuk a másikat amikor végre vett egy nagyobb levegőt.Na...csak meg szólalni?
-Mond Akito...Nincs kedved egy kicsit elém állni?-eh?Ezzel meg mit akar...?De hát....Most miért ne?
-De tudnék...-azzal elé is álltam.Na vajon most min törheti azt a csepp fejét...?Lassan húzogatott egészen addig bűvészkedett velem míg az ölében nem találtam magam.Csak ölelt....Ritkán kapok ilyen pillanatokat.Úgy kezel mintha az övé lennék.A tulajdona a játéka akit bármikor elő vehet és kizárólagos joga van hozzá.De ezzel a dologgal kapom meg azt az embert akit szeretek....Hátra dőlt velem és így feküdtünk.Össze fonódva békésen.Ösztönösen kezdtem el simogatni a haját mire felmordult.Tudom hogy szereti ezeket a gesztusokat,bár soha nem vallaná be.
-Mond Aki-chan....
-Hmm?-kérdeztem bambán.
-Nem zavar hogy még mindig éhezem..?-Válaszolni sem volt időm mert nyakamba harapott és kezei már messze felfedezték testem.
-Ahw Ta-takamoto-shan nem...-befejezni sem tudtam a mondatom mert szinte kiéhezett bestiaként vetődött a számra.Szinte letépte rólam a ruhámat mint valami őrült magáról szint úgy majd hozzám simult.Egész testünk össze ért meztelenül mire mind ketten egyszerre nyögtünk fel.Úgy tapadt ajkaimra akár egy pióca.....ahogy elváltak ajkaink úgy szívtam be*nem a vicces cigitőlxd* az éltető oxigént mint a szivacs a vizet.Nyelve mindenhova elkalandozik és keményre nyalja bimbóimat*bimbó mondja múú~bocsi aszem megkattantamxD* szakértő nyelve pár perc alatt keménnyé varázsolt hogy már szinte fájt.Ahogy bekapta az egészet ujjai belém hatoltak.Nyelve és feje ütemére tágított ki és ettől majdnem eldobtam az eszem.
-Takamotooo Téged most.-Rántottam fel a fejét és csókoltam meg kicsit erőszakosan.De pár perc alatt átvette az irányítást és szinte belém vágta magát.A kellemes feszítő érzés és a kéj....az ő gyönyörű önelégült arca és az a tempó....még soha nem volt ilyen szenvedélyes.Szerintem nyomunk fog maradni az ágyban.A kéj,az izgalom fürge ujjai és követelőző szája túl sok volt.Utol ért a gyönyör és őt is magával hurcolta.Rám zuhant és mindketten csak pihegtünk.
Legördült rólam majd magára rántott.
-Uke-chanom-szólalt meg rekedten-nem akarom magam dicsérni de rohadt jó voltam.
-Alá írom Seme-sama....-mormogtam a mellkasába.Csak közelebb fészkeltem magam hozzá és próbáltam lenyugodni.Ami addig fajult hogy elaludtam.

(Takamoto szemszög)

Azt hiszem most vagyok túl életem egyik legjobb ágy tornáján ami csodálatosságomra tekintve....igen nagy teljesítmény.De azért lefáraszthattam szegény uke-chant....Máris elaludt pedig nem szokása.Be kell magamnak ismernem hogy jobban ragaszkodom a kelleténél ehhez a kisfiúhoz.Hogy miért mondom hogy kisfiú? Mert a köztünk lévő kb 10 év...az azért rohadtul 10 év marad....Nem baj.Ha más nem is én megtehetem azt hogy magam mellett tartsam ezt a kis angyalt akiben bugyog azért egy kis csintalanság is.Ideje lenne nekem is aludnom....mert van egy olyan érzésem hogy holnap hosszú napunk lesz ha más nem a kis "ajándékom" miatt.Kicsit helyezkednem kellene mondjuk mert így nem tudom a selymes hajába fúrnom a fejem....Egy kis helyezkedés után máris megtaláltam a megfelelő helyet és nyugodtan hagytam hogy eluralkodjon rajtam a fáradság.
.
.
.
.
.
.
Másnap~

-Takamoto ha nem kelsz fel 2percen belül rád borítok egy pohár jég hideg vizet továbbá erény övet rakok Akitora.-eh...?víz?Oké.De...
-Mi a faszom van az erény övvel az én Aki-cicámooon?-ordítottam fel miközben ülésbe vágtam magam.Pár percig csak pislogtam majd egy higgadt ámbár szemmel ölni tudó törpe kúszott a látó terembe.Ajajajj....azt hittem Takumi lesz...de ha ő...őt nem tudom kezelni.Nem baj majd één rendbe rakom a kis csajt.
-Takamoto-sensei.-a rohadt életbe....ez a hangsúly....Ahogy szét néztem megláttam Akitot egy széken vigyázzban ülve...
-Igen?-csak higgadtság Takamoto.Akár az állatoknál.Nem szabad éreznie hogy félsz....
-Ha Takumi nem is,én észrevettem.
-Mit is?
-Tudod jól....továbbá örülj mert eltüntettem a kis...nyomaidat.Nem hiányzik a nyaralásunkon egy veszekedés..ugye?-a rohadt életbe...ez a csaj...komolyan az a szende szűz akivel beszélgettem párszor?...
-Hai....
-Szóval...bármi probléma adódna...rajtad fogom leverni.És hidd el....nagyon kreatív tudok lenni büntetés terén...érthető voltam?-öö...én inkább..nem szólalnék meg....vagyis ha ez-Tanár úúr kérdeztem valamit!-csattant fel élesen.
-Igen asszonyom máris asszonyom.-nyögtem be.
-Én is így gondoltam.-majd sarkon fordult és elindult ki.De megtorpant.....-A reggeli fél óra múlva tálalva szóval majd gyerteek-kacagott fel gyermetegen és szinte láttam körülötte a virágokat.Szökdécselve kivonult mire felsóhajtottam.
-Mond....Mit csináltál hogy így felhúztad...?-kérdezett rá a nyilvánvalóra Akito.
-Hát....
-Na?
-Tudod....
-Mond már
-KiszúrtamazóvszertamitodaadtamTakuminak....-hadartam el.
-Eh?
-Kiszúrtam a gumit.
-Ez most komoly?
-Ja...
-És...hogy??
-Tűvel....
-Értem....-csak ekkor mertem felnézni az arcára....és amit láttam...Ez a kis bestia alig bírja vissza tartani a nevetést és úgy csápol mint egy retardált fóka!Bár...igen dugni való fóka...
-Jól van már...akkor tök logikusnak tűnt.
-Mégis hogy?-bukott ki belőle a röhögő görcs...
-Elvitte a gumim amikor dugni akartam és bosszúnak lett volna...-morogtam már félre nézve.És ennyi kellett neki.Leesett a székről.Szóval így állunk....
-Reggeliiiii~-zengett a ház egy kedves éles hangtól.Erre felkaptam Aki-chanom és lebaktattam a lépcsőn egészen az ebédlőbe ahol mindenki feromon felhőben úszott.Na most néz ki minden úgy hogy egy kibaszott nagy boldog szexben bővelkedő család vagyunk.




2 megjegyzés:

  1. Először is... *megint 100-as vigyor van a pofiján és direkt bevágott valami történethez illő zenét olvasás közben és olyan jól sikerült az összhang, hogy az elmúlt napban elhalványuló érzései újra színesben villognak*

    Előre is elnézést, ha már azon kapod magad, hogy már minden betűt véleményezek, de... ez már valahol nagyon hiányzott. A történet, a szereplők... minden.

    Szóval... rettentően magaménak éreztem, most a karaktert (Akito), ami jelen esetben a sajátom is, de ez olyan jól sikerült, hogy... nem is találok rá szavakat. Muszáj így leírnom, mert..
    *Akito leül és gépelni kezd*
    Megragadtad azt a néha rám törő "bamba"/unott életérzést, amikor minden mindegy és szimplán képes vagyok ülni az ágyon éberen mégis unottan.

    "-Mond....Sensei mégis miért vágsz ilyen jól lakott óvodás fejet?"
    Ezen egy jót mosolyogtam. Elég ahhoz, hogy kicsit kibillenjen az ember(olvasó) a kezdeti letargiából.

    "-Mond Akito...Nincs kedved egy kicsit elém állni?"
    És itt jött a pillanat, amire vártam. Vártam mégis féltem, hogy mi lesz... és... egy kis kedveskedés, de... pár percre rá és máris visszahúzódott a páncél mögé. Próbálta elásni azt a pillanatot, amikor sikerül egy kis romantikát kicsikarnia magából... mintha nem akarná tudni, hogy neki ilyen oldala is van. Mintha... nem akarna tudomást venni erről, mintha nem akarna ragaszkodni....

    "Ösztönösen kezdtem el simogatni a haját mire felmordult.Tudom hogy szereti ezeket a gesztusokat, bár soha nem vallaná be."
    Itt a lényeg. Pontosan ugyanez. Tudom, hogy igen, de ő mégsem... tudom, hogy nem fogja kimutatni az érzéseit, de... valahol mégis számítottam még egy kicsit többre. Én is olyan vagyok, mint ő... képes lennék követelőzni még, de mégse teszem. Lenyelem az önző vágyaimat, még akkor is ha annyira fáj is, hogy összeszorul a mellkasom. Mert... ennek talán így kell lennie?

    "Hogy miért mondom hogy kisfiú? Mert a köztünk lévő kb 10 év...az azért rohadtul 10 év marad...."
    Ez egy kedves gondolat volt. Itt megint ellágyult fura érzések kerítettek a hatalmába, hogy... igen... ő is tisztába van vele. Tisztára mint Rómeó és Júlia (Rómeó és Rómeó), akik tudják, hogy így is, hogy szeretik egymást tisztában vannak azzal a hatalmas szakadékkal, ami közöttük tátong még akkor is ha egymáséi lesznek testileg, lelkileg...

    "-A reggeli fél óra múlva tálalva szóval majd gyerteek-kacagott fel gyermetegen és szinte láttam körülötte a virágokat."
    Itt szinte magam előtt láttam Sensei-t. o.o' xD És annyira remekül illik a karakterhez, hogy nem éreztem idegennek a viselkedést, a személyiséget. Ellenben az ezelőtt történtekkel. Kicsit erősebb... reakciót vártam a gumira. De feltűnően hamar elsiklottunk a dolog mellett és egy kicsit furcsálltam. Szó szerint, mintha mi sem történt volna... pedig én kb. ha a helyébe képzeltem volna magam, akkor egy kisebb szívroham kerülgetett volna és simán egy hisztériás picsává változtam volna, ami annyi szempontból nem lett volna előnyös, hogy nem old meg semmit. De hogy virágok közt " ugrálva" kislattyog a szobából... ezt SE vártam volna. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huh....eddig tartott feldolgoznom ezt a ....más szót nem találok gyönyörű kommentet.Próbáltam...átültetni az általam megismert énedet Akitoba....hogy ténylegesen magadra ismerj és hasonlítsatok hiszen ezeket a fejezeteket mindig is te inspiráltad.
      Próbáltam rámutatni arra hogy Takamoto és Akito kapcsolata mélyebb mint aminek látszik.Több rejtőzik bennük...ezek szerint sikerült?>< Próbáltam érzékeltetni az "elérhetetlen mégis elértem és féltem félek" élet érzést.
      Nos igen a gumi....úgy mond..lenyelte*benfentes vicc remélem még emlékszel mit hogy beszéltünk a gumirólxD* és látszólag zárult ez még itt le....Rocky még tartogat meglepiket a két jómadárnak :D ahogyan a tenger part is.
      Arigato ezért a hosszú és szép kommentért.
      Akito-kun hiányzol....

      Törlés