Nah...újra eltelt egy hét vagy valami olyasmi és jöjjön egy kis blogolás.Próbálok betartani egy rendszert hogy azért ne össze vissza menjen minden.Hah....Életem legszarabb 8napját tudhatom magam mögött és úgy érzem hogy még bőven ki fog tolódni életem legszarabb hónapjává.Hogy miért?Elveszett jobban mondva ellopták a kutyámat és tegnap találtuk meg De ezt szépen az elejéről fogom kezdeni.Na.Múlt hét szombaton alszok alszok alszok amikor annya felkelt hogy nincs itthon a kutya.Én ilyen kómásan fel sem fogva rávágtam hogy oké.Ez volt 10 fele.Fél 12-kor szinte kiugrottam az ágyból hogy mi a franc vaaaan?! Neki álltunk keresni...de nem találtuk.Minden este sírtam amíg el nem aludtam.Már amennyit sikerült aludni.Mert vagy nem tudtam vagy rém álmaim voltak.Minden nap kerestük.Sikertelenül.Minden egyes nap megjátszottam hogy jól vagyok.Csak nem ettem meg twitterre írogattam meg néha kibukott belőlem.Nem akartam és nem tudtam semmit csinálni.Valahogy nekem az a "kis" kutya nagyon fontos és már a gondolat is kiakasztott hogy nincs mellettem reggelente nem simogathatom meg és nincs aki teljes szívéből örül hogy haza értem.Lehet azért mert akkor kaptam mikor beteg voltam és így sok nehéz időszakon átsegített.Csak beszéltem hozzá meg oda figyeltem ő meg csak örült neki.Én pedig örültem mert valakivel tudtam így viselkedni úgy hogy nem ítélt el.Szerintem ez tök érthető,nem?
Na....tegnap haza értem.Látom apa sehol.Kérdem mamát mi van már egyszer?
Erre mondta hogy lehet megvan a kutya....Na.....Nekem több nem kellett az 1 óra 40 percet *tudom hogy ennyi mert néztem* kinn táskával a hátamon vártam.És amikor megláttam a kanyarban ahogy egy lucskos nagy kutyuskát hoznak....megdobbant a szívem.Rögtön elkezdtem arra menni.Ahogy meglátott rögtön csóválni a farkát és felém jönni.Apa hozta pórázon.Rögtön megsimogattam hiába volt sáros és véres.Szépen "nyugodtan" behoztuk szépen elhelyeztük a kennelbe majd belőlem kitört a sírás."Itt van.....Él....De ki a faszom tette ezt vele?!"Senki nem tudja.Vadász csapdával volt egy fához fogatva.A nyomokból és a sebből kiindulva körülbelül 3 napig volt ott.A fát majdnem kitörte.A fém a nyakába vágott....Sírtam nagyon elismerem.Aztán hívtuk az állat orvost papa még el is ment érte amikor kijelentette hogy nem jön ezzel nem tud mit kezdeni.Itt volt a következő kiborulásom.Mindennek elmondtam azt a vén kecskét hiszen egy ilyen sebnél vigyázni kell.Aztán mikor azt mondták felejtsem el...Következő kiborulás.Nem tudtam csak annyiba hagyni.Hiszen bántották őt.A következő ékes szólásomra az utcán került sor.Aztán bejöttem és használtam ama közösségi portált(facebookot)és ezt az üzenetet fogalmaztam meg a falumnak amit majd később bemásolok.Na aztán lett az hogy ledőltem pihenni aztán go gyarmat angol.Haza érve úgy bealudtam mint annak a rendje....aztán felkelve bekapcsolom a gépet rögtön elkezd nyaggatni az a picsa hogy ő vele most mi van és még én voltam a szar alak amiért nem érdekelt hogy kivel hogy mit csinál meg a pasija nem nyúl hozzá mert engem ugye Snoo érdekel/t.Na nem érdekelt vissza feküdtem szépen rém álmodtam párat aztán reggel a kis sérültemmel kezdtem és ahogy most ahogy haza értem vele kezdtem aztán ültem ide ezt kiírni magamból.Na
Így néz ki alap járaton az én kincsecském:
És most 1 nap az állatorvos és kitisztítás után*csak az egyik oldalt fényképeztem mert a másik még....csúnyább*
Ez pedig a facebook üzenetem az istenverte falumnak^^ :
"Kedves Csegöldi ismerőseim!
Nem szoktam csak úgy viccből ki írogatni de úgy érzem hogy ezt végképp felháborító ami most történt.A kutyámat aki elveszett ma megtaláltuk és volt alaki oly kedves és segítő kész hogy kikötötte egy fához és ott hagyta étlen szomjan.Nos.A nyakán eléggé csúnya néhol még elég mély sebek húzódnak.Szóval ennek a sz**rnak *igen vulgáris vagyok és kivételesen jogosan* a lényege hogy ki volt az a becses személy aki kikötötte?HA valaki tud róla valamit jelezzen.Szeretnék elbeszélgetni az illetővel.
Megértéseteket előre köszönöm főleg akkor ha valaki hajlandó ezt fel vállalni és a szemem elé kerülni. "
Nos igen a hetem....8 napom...szar volt és még mindig az annyi nyugtat hogy az én kis cicám itt van már.De...fuuuuh na.Megnyugvás.Kajálok aztán írok a pozitív dolgokról írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése