Elhaltak a fejemben a gondolatok,
beszorultak a torkomba a hangok.
Mégis,néma sikítás rázza meg a testemet,
fájdalom,szomorúság van belezárva rengeteg.
Mégsem hagyom, hogy a lakatok előtörjenek,
hogy a valós dolgok uralják az egész lényemet.
Állok,ülök,mosolygok,előadok szüntelenül,
s tudom,hogy itt én vagyok az őrült.
De azért valahol még reménykedem ,
hogy valaki észre veszi a küzdelmemet.
Némán állok,várok,beszélek s létezem,
várom,hogy a lakatok széttörjenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése