2016. szeptember 9., péntek

Amikor egy játék emlékeket idéz és késztetést érzel,hogy újra kezd


Oké. Eredetileg nem erről akartam bejegyzést hozni,mert (más volt tervben,meg még nem is játszottam végig a játékot) De...Valaki ismeri a Mystic Messengert? Nagyon élvezhető játék...és szeretek vele játszani,de...hjakk. Valahogy Kikaptam azt az egy embert..akit annyira...nem szerettem volna. Mármint nem a karakterrel magával van bajom és nem is az egyéniségével (csak egy kicsit,de csak a romantikus muszájság miatt) hanem azzal,hogy MUSZÁJ vele kapnom egy endinget... Komolyan bármelyik másik karakterrel boldog lettem volna,de ez olyan emlékeket hozott vissza amik...kellemetlenek. Nos... róla beszélek: 

Yoosung. Komolyan nagyon aranyos...ő az a ragaszkodó,gyerekes fajta,aki hasonlít egy kiskutyához ezért megsimogatnád a fejét,hogy minden oké. Ösztönösen kedves hozzá az ember...de..mind emelett a játék szerint meg úgy minden mondatával jóformán Rikát,az unokővérét emlegeti,hozzá hasonlítja a karaktert akinek a bőrébe bújtunk. És ez...kellemetlen emlékeket idéz fel. Mármint...kicsit fel is idegesít,lévén a 8. napon vagyok,egy kibaszott bombán ülök az apartmanban és maradandóan Rikáról beszél baszki meg hogy mennyire hiányzik neki. Baszom a hangod....felrobbanthatnak te meg erről beszélsz?! És még az a vicces,hogy ez annyira...ismerős :"D  Na mindegy... Ezen még túl is lépnék...csak tényleg nagyon...
Tudjátok...mikor..nem is téged látnak,hanem egy másik embert mert egy két tulajdonságotok egyezik,és ezért kedvel titeket valaki...de aztán mikor feljönnek a különbségek az ő ideáljától...a csalódottsága a másik félnek..és az érzelmi nyomás miatt továbbra is játszol,amíg meg nem jegyzed,hogy amúgy ez...nem teljes...és ekkor is te vagy a szar alak és ő az áldozat...Egyszerűen az ilyen összehasonlítások felzaklatnak. És tudom,hogy ez a karakter esetében is teljesen jó indulatú,de attól függetlenül is fájdalmas.Minden egyes nap amikor játszok vele újra és újra az van a fejemben,hogy ez így nem oké....de nem tudom,hogy újra indítsam-e a lejátszást,mivel azért na....8 nap a 11-ből...de hiába lenne a karaktereknek happy ending nekem nem érződne annak. Sőt kifejezetten elszomorít :"D Mert.. hiába angyali az ember..ha nem téged lát hanem mást. Mindig máshoz hasonlít akarva akaratlanul és amikor te össze szeded magad és felvállalod az egész lényed és máshogy cselekszel mint ahogy ő elvárja ott hagy és azt hiszi,hogy csak ő sérül...
Hülyeség ennyi mindent bele gondolni egy játékba ugye? :"D Főleg úgy,hogy ő a hangja is kellemes...de nem tudom...Emésztem még magam egy kicsit...és egyre jobban úgy érzem újra indítom a játékot....pedig minden endinget be akartam szerezni....De  így..már nem vagyok benne biztos.
Hah..kajak megyek még gondolkodni...
nem sokára jelentkezem,addig is...
Bye bye~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése