És eljött a hónap első bejegyzésének ideje.Elég sok dolgom
volt,mivel anya új boltot nyitott (ruhák,cipők stb) és kénytelen voltam
besegíteni.Sokat.De végül minden meg van így....panasz nem
lehet.Viszont...valamiért mostanában...kicsit...letört vagyok.Mármint..nem
teljesen...csak olyan dolgokra gondolok amik..kikészítenek.Tudjátok drága
olvasók,mindig is arról álmodoztam hogy egy japán férjem lesz.Már olyan 12 éves
fejjel is erre tudtam gondolni x'D De nem csak ez...eredetileg állatorvos
akartam lenni,mert láttam hogy az itteni magasról leszarja hogy mi van
velük....Miatta halt meg az első kutyám és ezt valahogy nem tudtam feldolgozni
sosem.De pár évvel ezelőtt az apám közölte hogy ne is álmodjak arról hogy ezt
támogatni fogja...Kicsit össze törtem hiszen ez volt az az egy dolog amit
hajszoltam,ezért tanultam.Onnantól kezdve a tanulmányi átlagom romlott,én magam
pedig befordultam.Csak....az animéket,könyveket és a zenét engedtem át azon a
falon.Csak ezek váltottak ki belőlem olyan érzelmeket amiket nem játszottam
meg.Persze a felgyülemlett dolgokat valahogy le kell adni....és itt jött képbe
az írás.Írtam...és jobban éreztem magam.Más bőrébe bújni igazán felemelő
volt.Közben az emberek mellettem jöttek mentek.Pár emberen kívül nem igazán
érdekelt.Kikezdtek.Emonak bélyegeztek.Engem pedig hidegen
hagyott.Látszólag.Minden egyes bántó szó belül megsebzett.De...ezeket mélyen
elzártam.Ennek meg is lett az eredménye.A stressz,a pánik,a düh addig
fokozódott bennem míg szív beteg nem lettem.Évekig küzdöttem vele...míg a
környezetemben páran meg azt hitték hogy megjátszom az egészet.Közben pedig pár
óránként gyógyszert kellett bekapnom hogy egyáltalán a tömegben
maradhassak.Ugyan ebben az időszakomban kezdtem el undorodni az emberektől.Nem
akartam senkihez sem közeledni....Azt akartam hogy békén hagyjanak.Ekkor tájt
két igazán fontos ember volt az életemben.Gréta és Sensei.Ekkor jött a kutyám
is...aki miatt rendbe akartam jönni.Hogy játszhassak vele....meg ilyen abszurd
dolgok.4 évig küszködtem vele mire nagyjából rendbe jöttem.Aztán mondhatni
megint rám járt a rúd.Nem ettem.Nem tudtam.Megműtöttek.Cisztám volt.Nem viseltem valami jól.Amíg lábadoztam jó páran látogattak.Még pár osztály társam a kórházba is eljött...Ami hihetetlen élmény volt.Mégis...eléggé elveszettnek éreztem magam.Aztán el kellett mennem egy másik kórházba ahol megmondták hogy krónikus étkezési zavarom van és
jó lenne ha benn maradnék hogy egy terapeuta és egy étkezési tanácsadó
beszélgessen velem.Eltört a mécses.De a szüleim haza vittek saját felelősségre.Fura volt...Nagyon.De még akkor is azon járt az agyam hogy nekem változatlanul vannak álmaim...akarom őket...de...miért érzem úgy hogy nincs hozzá elég erőm?Még jobban elmerültem a saját magam által alkotott világban.Azért voltak olyan szituációk ahol kinéztem.Barátkoztam.Vagyis próbáltam.Nem mindig jött össze.Aztán....hogy mondjam?Féltem is az emberektől...mégis vágytam rá hogy valaki törődjön velem.Ezalatt az egyik osztály társam megpróbált lelkileg össze törni.Mai napig próbálkozik és nem esik le neki hogy hatása...már nincs.Természetesen mások is voltak mellettem.Akikre apró horgonyként tekintettem.De mégis...a japán rock volt az ami minden egyes alkalommal vissza rángatott,volt hogy erőszakkal.Persze ott volt Gackt is akinek a hangja mellett sírni és elaludni tudtam.Mégis...valahogy most itt vagyok,valamiért úgy érzem hogy elveszítem őket.Lehet unalmassá váltam.Ki tudja?Én csak én vagyok és eljutottam arra a szintre hogy nem játszom meg magam.Várom hogy mi lesz,mit hoz a jövő.De nem rég...igaz egy kicsit negatív hangulatban elkezdtem gondolkodni azon hogy japán barátot szeretnék.Nem vagyok érdekes.Nem vagyok szép vagy sovány.Nem vagyok igazán normális se.Nem járok el annyit mint a velem egykorúak.Jobban szeretek itthon lenni,olvasni,filmezni vagy ha úgy adódik sétálni.Imádom a plüssöket és jó pár gyerekes dolgot.Keresem önmagam.Már megint.Nem tudom mi illene hozzám.Mihez kezdhetnék.Persze ez valószínűleg mindenkinél eljön előbb utóbb.Kíváncsi vagyok ezek az emberek is érzik-e ezt a fojtogatást és ha igen mit tesznek ellene.Én csak arra tudok gondolni hogy "Maradj erős.Bírd ki.Találd meg aki vagy.Menni fog" Jó nem azt mondom hogy mindig beválik...De sok idiótaságon vitt már keresztül.Remélem fog is.Makacs vagyok és öntörvényű.Általában mindenen keresztül viszem az aktuális akaratom.Legalábbis eddig így volt>-<
Napok óta írom ezt a bejegyzést.De...ideje hogy közzé tegyem...?Nem tudom.Lehet meg sem kellett volna írnom...de valahogy jól esett...Hát...bye bye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése