A hét termése

Cím nélkül,indok nélkül reppennek ez a sorok,

csak keresem,hogyan is adhatok ki hangot.

Bár módszert s hallgatót még nem találtam...

mégis tollamnak nem szabhatok gátat.

Rohan,szalad,mintha nem lenne holnap,

siet,hogy papírra kerüljön minden kósza gondolat.

****************

A kora hajnali napfény első sugara töri át a teret,

mégsem tudja elűzni a makacs sötétséget.

Egyedül ragyog,áll helyet a homályban,

magányos,hiábavaló,értelmét senki nem látja.

**************

Talán eltűnök majd hirtelen.

S nem marad utánam semmi sem.

Bár úgy tartom,hogy ez nem kár.

Sajnálom,hogy nincs bennem több akarás.

******************

Apró fekete macska suhan az éjben.

Pici mancsával nem tudja,felkavarni a környéket.

Sőt,azt sem veszik észre,hogy létezik.

Pedig szomorú szemével csak a környéket kémleli.

Fáradt,kék tekintetét a tájon végig hordozza,

s tanakodik:Hol az otthon?Mikor maradtam magamra?

******************

Rózsaszín,kék,sárga minden szín villog.

Túl élénk,élettel teli.Már nem bírom.

Mond Zen,te hogy bírod ezeket az ingereket?

Testvéreid?Shin vagy senki nem volt melletted?

Nem érezted úgy,hogy fel kell égetned magad mögött mindent?

Mert én igen,sőt most is ezzel az apró gondolattal játszom el.

Bár a lelkemnek nevezett semmiség bőszen ellenkezik ezzel.

************************

"Elkoptam,eltűntem,megszöktem,megtörtem"

Ezek villognak nagy betűkkel a fejemben.

Én pedig beletörődtem és elfogadtam.

Más megoldást nem igazán hagytam.

*******************

"Segítségre lenne szükséged" hah,ugyan már.

Az üres szavakba belefáradtam csupán.

Ilyenre nekem egyáltalán nincs szükségem,

még akkor sem,ha ezzel pár embert megsértek.

Ha nincsenek benne valós érzelmek,gondolatok,

akkor nem ér semmit,nem hagy nyomot.

*****************

Lelkem tócsája várja már nagyon,

hogy a teli hold elérje az éjszakai horizontot.

Vágyom már arra,hogy tükrözhessen  szépet

hiába tudom,hogy bennem olyan nincsen.

Bár látványa,kedves,szolid s fénye megnyugtat,

de érezteti,hogy teljesen magamra maradtam,

Igaz ebben is van egy kis hazugság,

hiszen a Hold maradandóan lenéz rám.

Az utóbbi hónapok

!A bejegyzést 9.14-én keletkezett!

Hát gyerekek...eljött az idő,hogy beszámoljak a nyaramról és arról,hogy miért nem voltak frissek mostanság.Felvettek egyetemre. Tehát mostantól a Debreceni Egyetem Szabad Bölcsészet szakára járok.Amikor ezt írom az az (09.14) nos ez lesz az első komoly napom.Mármint órákkal.Déltől kezdődik az egyetemi élet első hivatalos napja.Mármint,ha a Gólya Tábort nem nézzük.De akkor...kezdjük még a legelején.Rengeteg dolgot szeretnék leírni még ma hajnalban.

A nyaram érdekes volt.Véleményem szerint végleg eltávolodtam a legjobb barátnőmtől... Vagyis azt hiszem eltávolodásnak hívjuk azt,amikor a másikat már nem érdekled,hiába hívod,hiába üzensz.Iskola időben már sejtettem,hogy ez lesz...de átélni igazán más volt.Ösztönösen neki akartam mindent elmondani először,ugrani le hozzá,,,jobban mondva fel.Azt a lányt tényleg úgy tartottam számon mint a lelkem jobbik felét.Egy démoni angyalt,aki motivált-és nem mellesleg ordibált-, hogy éljek...De az élet és ő úgy gondolta,elég belőlem.Ha más nem azt megtanultam,hogy egy kapcsolat,legyen szó bármilyenről kettő darab emberről szól és hiába küzd egy, ha a másik nem akarja.Sok álmatlan éjszakát és könnyet köszönhetek ennek a fejleménynek.Azonban van másik két beastie akik nem tágítanak mellőlem.Mindketten annyira támogattak a nyáron,hogy basszus...rendesen kivirágoztam a családom szerint.A napok,a mozizások,pizzázások,koncertek teltek és teltek.Többek között voltam Tankcsapda koncertem (amit imádtam.majd hozok részletes élmény beszámolót és képeket) Bikinin és Irigyhónaljmirigyen-tippem nincs hogy írják sorry- és Hooligans-en( ez is jó volt,de nem annyira mint a Tankcsapda,kajak nem tombolt senki) Mindezek események között volt egy kis találkám...az én szeretett Sensei-chanommal.Évek óta barátok vagyunk és egy élmény volt vele találkozni.Ő a példaképem is egy részről...másrészről meg tényleg sokra becsülöm őt,történjen bármi is.Pár órát voltunk csak együtt,de imádtam.Beszélgettünk sokat és bejártunk egy nagyobbacska könyvesboltot.Azonban ez is hamar elreppent...és eljött az a nagy ami eléggé...nos mérvadó volt szerintem.A hajvágásom napja.Aki követ vagy látott már itt rólam képet tudja,hogy eléggé hosszú hajam volt.Jóformán derékig érő.De...mindig mögé bújtam el.a szemembe lógott és burokként tekintettem rá,ami elrejt a külvilágtól.Azért volt hosszú,mert féltem mindenkitől,mert bántottam magam és el akartam rejteni,mert...gyűlöltem azt aki vagyok.A hajam negativitásban nőtt.A gimnázium alatt,ahol jóformán senki nem fogadott el,senki nem ismert meg teljesen,talán csak egy embert engedtem a védelmem alá az osztályomból.Rossz volt.Változtatni akartam rengetegszer...de az idő nem volt megfelelő... Így érettségi után...minden után...levágattam a derékig érő hajamat.Nem mondom azt,hogy nem sirattam meg,de egy részről..megkönnyebbültem.Lehet hülyeség,de fellélegzett a lelkem.Picit nyitottabb lettem...picit más.De majd ha elkezdek blogolni rendesen...akkor ez remélem ki is fog derülni.Mert mostantól tényleg komolyan szeretném venni.Szeretnék normálisan írni,fejlődni...és szeretném,hogy a valós tartalommal ellátott írásaimat többen ismerjék meg.Persze...melyik író ne szeretné ezt? Vicces tudom...lévén még nagyon sokat kell fejlődnöm...de..tényleg szeretném.Na oké Rey...hiszti,nyafi abba következő pont.A Gólyaív Tábor...Elő járóba Fuvaze. Hogy milyen volt? Fuuu ne is kérdezzétek...Nem vagyok az az ivós emberke...de..atya ég.Itt fogyasztás volt dögivel.Sok sok emberkét ismertem meg.Vége lett egy kapcsolatomnak.Jah.."kapcsolat"... na hagyjuk. Ez az ami TÉNYLEG említésre is alig-alig méltó. És belezúgtam egy vad vidra srácba.Mármint,nem a srác volt vidra,nem kell itt animal sexet sejteni, hanem a csoportunk neve volt Vad Vidra.Van ez így na...A konyhán meg Csintalan Csiklók néven futottunk...Az abszintos teáról -cukrozott masszáról- meg  no komment-próbáljátok ki ha elmúltatok 18,mert ennek a fogyasztását nem lehet titkolni-. De ugye,ahogy lenni szokott a vidra srác más vidra lányba szerelmes. Szerintem ez sejthető volt. Azonban én nem fogok siránkozni...könnyeket lehet ejtek,sőt lehet sokszor kiborulok,de...évek óta először...boldog akarok lenni.Ezért pedig bármit megteszek.A GT-ről is tervezek egy hosszabb bejegyzést,hogy ha lesz netem normálisan és nem a mobilnetet kell arra használnom,hogy frisset töltsek fel.Nem tudom mikor lesz ez...Debrecenben vajon milyen hamar kötnek be Digit ha már van kábel meg minden?  Na jó..ugorjunk. Téma tartás egy kettő. GT után csak a dráma ment,mármint tartottuk a kapcsolatot mindenkivel,csoportunk lett,megismerkedtem a Koala sráccal.Ő csak Koala lesz. Rendes srác.Holnap együtt fogunk sütizni a szökőkútnál. Meg ma volt egy összejövetel és a vidra srác szexizett.

Jaa igen.Voltam fent pár napot minden előtt,mert volt egy tájékoztató előadás.Előző nap elmentünk inni...egy haverom sokat ivott,nálam maradt estére...Reggel basszus,nem arra kelek,hogy szedi le rólam a nacit és nyúlkál? De azért..elkísértettem magam az egyetemig vele...Már csak azért is. -tudja hogy köcsög,de rohadtul élvezi- 

Azt hiszem,eléggé korrekten összeszedtem mi is volt.Ja amúgy dolgoztam ahol tudtam azért nem voltak frissek.Meg mivel albérletben vagyok,sok dolgot kellett rendezni,ami időm maradt, azt meg hát...anime bámulással és dumálással töltöttem.Szóval ezért nem volt kb semmi az utóbbi bő 2 hónapban.Tényleg nagyon restellem..de hát írunk is egy komolyabb hangvételű dolgot,név változtatáson is gondolkodtam meg ilyenek,meg ugye tervezünk egy komolyabb youtube-os cuccot is Nellivel.Szóval tervek a komoly könyv mellett is vannak.Vagyis sorry,komoly könyvek.Mert igen...több projekt halad szépen,lassan a saját medrében és próbálunk haladni minden téren.So yepp...it's all. Amiről kitűztem,hogy akarok beszélni,arról fogok is.Meg a migránsokról is,mert hát,ki ne maradjak már ebből,ha már a csapból is ez folyik.Meg amúgy...szívesen fogadnék tippeket is,hogy milyen témákról kellene írnom.Mert most sok dolog foglalkoztak,amit szívesen megosztanék.Mármint itt van pl a mitológiák.Most öttel dolgozunk és próbálunk mélyre ásni,szóval jó pár dolgot megtudtunk már ennek hála.Ja és basszus...nem is mondtam.Hogy lehettem ekkora balfasz?! Na..hát képzeljétek el...megyek Miyavi koncertre :D Ma rendeltük meg a jegyeket és arróól hát mi nem leesz? Blog bejegyzés,vlog,insta,twitter minden minden játszani fog.Alig várom már. Szóval okt.9. Pest...Miyavi Reyna Dreamy is coming :D  

Na jó..megszerkesztem a telefonom és...felrakom ezt aztán szunyálok,mert leragad a szemem és ma déltől órák.Jajj majd arról is fogok írni...El lesztek most látva bőven azt hiszem...x'D

visszatérő versikék

Egy kapcsolat két személyről szól.

Még akkor is,ha nem a szerelem a mérvadó.

Pedig a legtöbb embernek az a hajtó ereje,

Még akkor is,ha tudják nincs itt az ideje.

De,ha az idő el is jött talán,

a helyszín és a hely stagnál.

Valójában,nem vagyok ennek a mestere,

talán azért mert még nem voltam szeretve?

Áh, szeretni és szeretve lenni,mily idilli gondolat...

Nagy kár,hogy az élet ezeknek gátat szab.

Vagy talán mi lennénk ezeknek valós okai?

Ez egy igen nehéz kérdés,meg kell hagyni.

Sok ilyen gondolat cikázik még a fejemben...

de csak azért mert nincs miért nyugalomra lelnem.

Sőt,kifejezetten negatív irányba húzódik világom,

bár ennek okát és helytelenségét nem látom.

Egyszerűen tudom,hogy pozitívnak kellene lennem.

azonban azt is,hogy erre jelenleg képtelen a lelkem.

*******************************************************************************

Régen volt már mikor mindkettőnknek fontos volt a másik érzése

De ha csak én érzem így,akkor szíves elnézésedet kérem

Boldogságot,szomorúságot megosztottunk,

sőt néha az is megesett hogy együtt mulattunk.

Ezek ma már mind csak régi emlékek,

viszont nagyon  elevenen bennem égnek.

Múlik az idő,pereg a tél pörög a nyár,

bárhogy próbálom nem érezlek úgy mint barát.

Pont az történt amitől mindig is féltem.

Elhagytál,sőt ott hagytál egyedül a sötétben.

Nem igazán tudok ezzel mit kezdeni.

Bár rohadtul fáj,azt meg kell hagyni.

Azonban nem mondok semmit már,

hiszen tudom a szavaim nem érnek el hozzád.

*********************************************************************************

Ha tetszik valaki,az érdekes új érzés.

Bizserget,felspanol,akár a halál a révészt.

Nem igazán tudom milyen lehet ez másnak...

Azonban nekem olyan,mintha elásnának.

Megégettem már magam sokszor ilyen ügyekben.

Azt hiszem macskás néniként kellene végeznem.

De ez a fránya szív s velük a hormok,

mind mind elviselhetetlenül konokok.

Nem tudom,hogy mit kezdjek velük.

Néha azért tudhatnák hol a helyük.

Úgy őszintén.Ezzel sokan találkozunk.

Mégis,amikor kell,senki nem tudja mi a bajunk.

Úgy gondolom ez eléggé elkeserítő,

mivel ez után jön a lélek fertő.

Selfie esszé (képek nélkül)

Elemző esszém témája, a manapság annyira divatos selfie, ami forgószélként terjedt el világ szerte, sztárok és normális emberek körében is. De mi is az a selfie? Eleinte csupán a fiatalok körében használatos szó volt, amely az önmagukról készült képet takarta.

2013-ban a divat szó bekerült a szótárakba is. Definíciója megszületett, ami magába foglalja azokat a fotókat, amelyeket valaki magáról készít, jellemzően okos telefonnal vagy web kamerával, azután pedig feltölti valamilyen közösségi oldalra. De, hogy is jutottunk el ide? Miért is lett a selfie valós kifejezés? Azt hiszem az lesz a legjobb, hogy ha a legelején kezdem. Az Oxford English Dictionary az angol nyelv területen legelterjedtebb és legnagyobb szótár, mely megközelítőileg 750.000 angol szót tartalmaz. Sokszor elhangzik az állítás, hogy ami nincs benne az nem is létezik. Most a „twerk” (segg rázás), „squee” (izgatott visítás) a szlenges „srsly” (komolyan) mellett a „selfie” (ön portré szlengesen) is megjelent a híres-neves szótárban. A Samsung egyik felmérése pedig arra is rávilágít, hogy miért érdemes tudni a szó jelentését.

A „selfie” (ejtsd: szelfi) egyfajta szlenges, laza formája a fényképes „self portrait” kifejezésnek, mely az önmagunkról, általunk készült fotót jelenti. Így rögtön a tükörben kacsaszájjal csücsörítő tini lányok jutnak eszünkbe, de a „selfie” csak félig-meddig jelenti ezt a műfajt. Sokkal jellemzőbb inkább a saját kézben tartott, magunk felé fordított fényképező géppel készült fotó, ha a „selfie” kifejezést használjuk. A NASA is megmutatta humorérzékét, mikor a Marson dolgozó kutatórobotot arra utasították, hogy az egyik robot karon lévő kamerát fordítsa maga felé és készítsen felvételt (persze szigorúan a magasba tartott karral). A fotó később „a Curiosity is képes ön portrét (selfie) készíteni” kép aláírással járta be a sajtót.

Persze a humort mellőzve a szó felvételét a szótárba az is indokolhatta, amire a Samsung egyik felmérése is rávilágít: A 18-24 év közötti korosztály által készített fényképek 30%-ka önmagukról készült „selfie”. Talán pont ezért fordulhatott elő, hogy a selfie hódítása itt nem állt meg. Az Oxford University minden évben megválasztja az adott év angol szavát, ami 2013-ban a selfie lett. Több mint 17 000 százalékkal nyert. Magának a szónak az eredete, egy 2002-es, ausztrál fórum bejegyzés lehet, amire 2 évre rá már Flickeren volt a selfie hashtag. Tömeges elterjedésére azonban még jó pár évet kellett várni, de utána már nem volt megállás, ahogy a fenti dolgokból is látszik. Azonban itt még a hódításnak nem volt vége. Dalokat is írtak a selfiezés jelenségéről és annak populáris oldaláról, amik a mai napig felkapottak, hallgatottak, bár a miért számomra kész rejtély, mivel a dalok nagy része csupán „tücc-tücc” zene, néha-néha benyögve a selfie szót vagy épp a „Let’s take a selfie’’ kifejezést, ami annyit tesz, hogy csináljunk selfiet. Tehát érdeme nem sok van.

Egy részről rombolja a személyes varázst, hátráltatja az egyéni személyiség kifejlődését, mivel mindenki ugyan olyan képeket készít, meg sem próbálnak semmilyen eredeti vonalat bele vinni, az individuális képességeket nem fejlesztik. Vannak, akik művészi szintre emelik az ön portré készítését és annak felhasználását, felruházzák többlet jelentéssel és egy fajta mondanivalóval vagy akár valami iránt kifejezik a tiszteletüket. Több kérvényt, petíciót segítettek ilyen képekkel, de már a családon belüli erőszakra is felhívták vele a figyelmet.

Minden korosztálynak, ember típusnak meg van a maga közösségi oldala. Például a fiatalabb lányok szívesen használják a TUMBLR-t, amit Tumblinak is szoktak rövidíteni. Természetesen itt a napi egy kép szóba sem jöhet. Néhány fiatal leányzó már az ébredése pillanatában készít magáról képet, sminkben (fent tartva a látszatát annak, hogy ők tökéletesen, kikenve kelnek fel) vagy jobbik esetben a nélkül, majd a reggeliről, indulásról, utazásról is készülnek képek, természetesen csupán egy kevés háttér látszatával, hogy tudjuk, ők más helyen vannak.

Véleményem szerint ennek túl sok értelme nincs, bár az interneten bármit meg lehet osztani, így szólni érte nem lehet, bár az is igaz, hogy így kiteszik magukat a zaklatóknak, akik követhetik minden mozzanatukat, zaklatásnak rakják ki magukat, ráadásul többet nem távolíthatják el a világhálóról.

Megjelentek még az internet kavalkádjában az olyan delikvensek, akik Ádám/Éva kosztümbe bujtatott testüket mutogatják, nem törődve azzal, hogy ezeket a fiatalok is láthatják, vagy a már említett zaklatók, sőt különböző nagykorúaknak szánt oldalakra is felkerülhetnek önnön tudtuk és bele egyezésük nélkül vagy éppen azzal.   Erre az oldalra nem csak ilyen identitású képek kerülnek fel. Ha új tárgyat kap, az ember szívesen megosztja örömét egy kép formájában ahol az újdonság és ő szerepel, vagy éppen egy rég nem látott baráttal való találkozást megörökíthetünk egy társas selfievel.

Természetesen nem csak a Tumblr a felkapott. Megannyi oldal jött létre a felhasználók igényeire orientálva ilyen a Facebook, Instagram, Snapchat, Twitter, Weheartit és ezeken is előfordulnak a már említett jelenségek. Ezek közül a Snapchat, a Weheartit és az Instagram csupán fotók megosztására alkalmas. Ténylegesen semmi hasznuk nincs. Az ilyen oldalak felhasználókra támaszkodnak és azoknak közösségtől való függésére. Manapság az emberek függnek a környezetüktől, igaz más- más formában. Néhányan annyira önbizalom hiányosak, hogy ezekkel az oldalakkal próbálják pótolni azt. Sajnos sokszor a nagyon szép vagy különleges lányok, fiúk teszik ezt, kitéve magukat a nem kellemes hozzászólásoknak.

Ezekkel az online siteokkal együtt jelentek meg a trollok, akik hozzászólásaikban az emberek ócsárolására, lehúzására törekednek a leg alpáribb módokon, nélkülözve minden nemű inteligenciát. Mind a trollok és a selfiezők annyi időt töltenek el a gép, net, közösségi oldalak használatával, hogy a társas készségek néha megkopnak, vagy éppen teljesen át alakulnak.  Felmerült a Facebook és a Twitter is. Ezek az oldalak különbözőek, mint a korábban említettek, mivel nem csak képek megosztására alkalmasak, hanem üzenetekére is, továbbá chat funkcióval is rendelkeznek, ahol privát selfiet is küldhetünk a kiválasztottnak, ha úgy tartja kedvünk, egy fajta „emoji-ként” (hangulat jel, jelen esetben kép) használva, személyesebbé téve a beszélgetést.

A selfiezés nem csak ilyen esetenként idegesítő, néha szórakoztató dolgokat okozhat. Történnek tragédiák is. Ilyen volt egy repülő baleset is Amerikában. Erről az Amerikai Nemzeti Közlekedésbiztonsági Ügynökség által lefolytatott vizsgálat kiderítette, hogy a 2014.május 31-én, a coloradói Watkins közelében lezuhant repülőgép pilótája és utasai selfieket készítettek és emiatt a pilóta nem tudott a megfelelő mértékben a gép irányítására koncentrálni. E miatt a gondatlanság miatt zuhant le a gép, ez pedig intő jel volt azoknak, akik vezetés közben vagy extrém helyzetekben készítettek selfiet.

Véleményem szerint a selfiezés jelensége fent fog maradni még jó ideig, mivel több funkciós, és ha más nem, az időt el lehet vele ütni, érdekes pillanatokat megörökíteni. Azonban nem szabad elfelednünk azt, hogy mértékkel kell készítenünk ezeket a képeket és nem szabad felelőtlenül megosztanunk őket.

A selfieket lehet csoportosítani a készítés helye, ideje, lelki állapota alapján és természetesen, hogy milyen nemű személy készíteni. Ilyen szempont még az is, hogy egyéni vagy csoportos selfieről van-e szó. Esszém további szakaszában szeretnék bemutatni pár selfiet ezen szempontok alapján.

Otakultúra vizsgamunka

            Az Otakultúra projektmunkát azért kezdtem el, mert betekintést szerettem volna nyújtani egy magyar anime rajongó gondolkodásába, életébe, felfogásába. Projektem címe az otaku és a kultúra szó összevonásából született, címzettje pedig mindenki, aki valamilyen véleményt alkotott, vagy akar alkotni az Ázsiát kedvelőkről. Ám mindenek előtt, tisztáznom kell az „otaku” fogalmát, amivel hazánkban nem nagyon találkoznak az emberek.

Az otaku szó hallatára – már ha valakinek van egy halovány fogalma a szó jelentéséről – a legtöbb ember előtt egy megszállott Manga- vagy anime rajongó alakja sejlik fel, akinek a pólójától kezdve a fehérneműjén-legyen szó fecskéről vagy tangáról- át mindene, az egész közege sőt a legtöbb használati tárgya valamelyik képregény vagy sorozat karakterével díszített. Vagy valaki, aki farmert, kockás inget és szódás szifon szemüveget visel, és alig tud belépni a szobájába a sok apró kis mütyűrkétől, persze nem kell belépnie, mert ki sem megy, egész nap a saját szobájában teremtett fiktív világban ücsörög és lassacskán otaku vámpírrá fejlődik.

A magyar nyelvben talán a mániás, megszállott, fanatikus kifejezések állnak legközelebb a jelentéséhez. Azaz nem kizárólag a rajz filmekhez és kép regényekhez kötődik, hanem valaminek, bárminek a megszállottját jelentheti. Egynyelvű szótárak megfogalmazása szerint olyan ember, aki belemerül a hobbijába, melyről kimerítő tudással rendelkezik. Tehát az otakuhoz nem párosul feltétlenül negatív jelentéstartalom, hiszen a tudósok és kutatók is ebbe a csoportba sorolhatók. A többi meghatározás ezt az elsődleges jelentést árnyalja: a hobbijába abnormális mértékben belemerülő egyén; a hobbijával büszkélkedő, azt mindenáron megmutatni akaró egyén; igénytelen megjelenésű ember, akinek a percepciója különbözik a hétköznapi emberekétőlA szubkultúra további csoportokra bontható az érdeklődés tárgya szerint.

Itthon a japán témával kapcsolatban, még erősen él a rasszizmus, az elítélés és a különböző sztereotípiák armadájáról még nem is tettem említést. Akik mégis büszkén, felemelt fejjel vállalják azt, hogy ők igen is kedvelik, a japán kultúrát rengeteg akadályba ütköznek. Elítélik őket, esetenként kigúnyolják, sőt olyan esetekről is hallani, hogy testileg bántalmazzák a rajongókat. Ennek ellenére a japán fanok nem adják fel ezen hobbijukat, ami megváltoztatja a szemléletet egy idő után, a nehéz korszakukban erőt ad és ami a legfontosabb barátokat. Én is otaku vagyok és ezt büszkén vállalom, így sok olyan emberrel találkozok, beszélek, akikkel osztozunk szenvedélyünkön. Minden fan társként gondol a másikra, éppen ezért ért már egy ideje a gondolat, az ötlet, hogy valahogyan feldolgozzam, megmutassam aprónak már egyre kevésbé nevezhető közösségünket. Vizsga munkám kezdetekor tették fel nekem a kérdést, hogy mit adott nekem Japán, miért szeretem egyáltalán mikor annyira más és rengeteg negatívummal rendelkezik. Nem igazán tudtam válaszolni, hiszen ezt még soha nem gondoltam végig, így több ismerősömet megkérdeztem, köztük Masuda Esztert, Fülöp Fruzsinát és Barát Anitát. Mindegyik lány válasza megérintett és picit emlékeztetett arra,hogy nekem mit adott.

„Hát Japán elsősorban egy csodás férjet adott nekem, de ami nagyon fontos, hogy szabadságot, és jövőt! Mert ezt a kettőt otthon nem találtam meg.. Japán a szememben mindig is a jövő volt, egy hely ahol szabad lehetek, és erős. A japán emberek nagyon erősek, és ez nekem is erőt ad. Japán megtanít arra, hogyan legyél erős, nézz szembe a problémákkal, és küzd le azt.”

                                               Masuda Eszter egy újdonsült feleség

„Igazából pozitív dolgokból lehet sorolni, de én úgy érzem, hogy mindezek mellett, egy olyan tért, űrt csinált a lelkemben, amit igénylek, hogy ott legyen, szükségem van rá, de egyúttal tömény keserűséget is hagy, mert talán sose fogom azt a tudásvágyat, azokat az álmokat kielégíteni, megvalósítani, amik akkor születtek, amikor "rátaláltam". Én úgy gondolom, hogy ha az ember megismerkedik mélyebben ezzel az országgal, a kultúrájával, amit nem csak az animációk, képregények jelentenek, akkor kezdi megismerni önmagát. Máshogy kezd gondolkodni, tanul. Én a toleranciát köszönöm neki. Úgy gondolom, hogy ha nem ismertem volna meg sokkal elítélőbb ember lennék, ezzel ellenben sokkal érzékenyebb is lettem, amit nem szeretek ugyan, de az érzékenységhez ugyanannyi erő is társul. Még annyit, hogy nekem tényleg sokat segített abban, hogy megismerjem önmagam, hogy felvállaljam a milyenségem. Japán sok dolgot felölel, nem lehet rámondani, hogy "õ csak ilyen". Nem lehet egy féle-fajta jelzővel illetni. Mondhatni õ a "mindenség". Persze neki is két oldala van, ott is emberek vannak, akik nem mindig szépről álmodnak, de nekem úgy tűrik, hogy nem rejtegetik a rosszat sem. Elfogadják, hogy a rossz is létezik és jelen van, amiről nem szabad nem beszélni. ÉN valahol ezért is tisztelem.”

                                               Fülöp Fruzsina

„ Nos, nekem az animézés sokban segített, ha csak maga az animéket nézem, rengeteg olyan történet van, ami megfogott, ötleteket adott, vagy éppen lelkesített nem kell ahhoz felnőtt filmnek lennie, hogy erőt merítsünk belőle, jó ötleteket adjon, és kicsit kiszabaduljunk a hétköznapokból. Aztán az animéknek, és a japán kultúrának köszönhetően ismertem meg rengeteg csodálatos embert. Köztük a legjobb barátaimat is és az egyik amerikai lánnyal már egyszer élőben találkoztam is. Ő gyűjt nekem repülő jegyre, hogy kimehessek hozzájuk majd 1-2 éven belül. Ez is bizonyította, hogy igenis, vannak, akik nem álnevek mögé bújnak a neten, hanem tényleges barátok. Aztán ugye a rajzolás. Ha nem kezdtem volna annak idején el 'másolgatni' a Mondo címlapjáról a képeket, most nem tartanék ott, ahol. Nekem ez egy nagyszerű hobbi, felszabadultnak érzem magamat, és boldoggá tehetek embereket a rajzaimmal, ugyanakkor még pénzt is kereshetek vele. Persze van mindennek hátránya, sok gonosz ember kihasználja a jószívűségemet, becsaptak már, átvertek, de ez mindenhol előfordul az életben, úgyhogy összességében csupa pozitív dolgot köszönhetek az animéknek.”

                                               Barát Anita

            A fent idézett vélemények miatt, kezdtem el érezni úgy, hogy itt az idő végre megvalósítani az oly régóta érlelődő gondolatot, tervet. Anita volt hozzám a legközelebb, tér szempontból, ráadásul munkásságát, rajzait évek óta figyeltem, így ő volt az első interjú alany jelöltem. Azonban előtte sokáig próbáltam mellé keresni valakit, sikertelenül. Sokan nem merték fel vállalni az arcukat, véleményüket, így úgy döntöttem, elég lesz nekem Anita is. A projekt egészében szerves részt vállalt. Többször is találkoztunk személyen és egy találkozó minimum 2 órán át tartott, bár tegyük hozzá ezek egymás megismerésében segítettek a legtöbbet. Ötleteket adott, bátorított, hogy merjek merészen gondolkodni, segített is, hogy ha elakadtam és már nem jutott eszembe semmi használható. A kérdéseket próbáltuk úgy összeállítani, hogy egyfajta rövid jellemzést adjon róla és Japánról is. A kérdések a következők: Hogyan ismerkedtél meg a japán kultúrával? Milyen hatással volt rád? Milyen jellemzői vannak a szubkultúrának Magyarországon? Hogyan alakult külföldön és hazánkban? Sokszor hallani, hogy az anime gyerekeknek való. Mi a véleményed erről? Milyen vélemények, reakciókat kaptál, azért mert szereted Japánt?

Egyszerű kérdések, mégis találkozóink alatt sem sikerült teljen megválaszolni ezeket, tehát csak a felszínt tudjuk megmutatni, sőt ezekre a válaszok folyamatosan, napról napra változnak, így állandó tényeket nem tudunk a néző elé tárni. Anitát az utolsó két kérdés mozgatta meg igazán, ahogyan engem is, hiszen ezek érintenek minket napias szinten és nem mindig pozitívan. Bár, lehet éppen ezért volt az, hogy amint felkerestem interjú alanyomat, nem habozott igent mondani.

            A találkozók alatt is főleg ez a két felvetés volt a téma, mivel a műfaji sokszínűség jellemzi az animék világát is, ami itthoni rendezvényeken (például AnimeCon MondoCon) is észrevehető már. Ezek az össze jövetelek mutatják meg az országnak hogy mekkora rajongói bázis alakult ki, ezalatt a pár év alatt és hogy valóban szubkultúráról beszélhetünk. Különféle standok, árusok is fellelhetőek az eseményen. A kínálat még mindig nem vetekszik a külföldi rendezvényekével, bár egyre bővülő. Különböző előadásokat, versenyeket tartanak, például megtekinthetünk kimonókat viselő hölgyeket, urakat, a tea szertartást, harci katanákat, rajzokat vagy éppen az ötletes jelmezek megpróbáltatását is nézhetjük. Ha valakinek nagy a kézügyessége, ügyes rajzos akár kiélheti eme tehetségét hozzá hasonló emberekkel, hiszen nekik is megvan a saját helyük, ahogyan a számítógépes játékokkal foglalkozó embereknek.  A japán íz világot is elhozzák a találkozón résztvevőknek, igazi sushit kóstolhat a látogató. Anita több ilyen rendezvényen részt vett, ahogyan a képeket szolgáltató Emese is, és nem voltak restek megosztani tapasztalataikat valamilyen formában.

            .Véleményem szerint a 8 perces idő korláthoz mérten mindent megcsináltunk, amit elterveztünk. A projekt technikai része volt az igazán nehezen megoldható. Legalábbis számomra. A vágási munkálatok gondos előkészítést igényeltek, sőt segítség kérést, magyarázatot és youtube-ot is, mégis próbáltam mindent magam megoldani, hogy ha más nem is , fejlődjek. Az interjú alany választása vissza tekintve tökéletes volt. Ugyan olyan maximalista, kreatív hozzá állással rendelkezik amit becsülök A felvétel nagyon élvezetes volt és ennek a projektnek köszönhetően kaptam egy új barátot.

         

Régi motoros az életemben

Elsőnek hát mit mondjak....Túl vagyok a 6000 megtekintésen O.o ezt most vettem észre és úgy ledöbbentem hogy 5 percig csak pislogtam a számlálóra,hogy ez moost koomoly? Nem létezik.De kajaak? És kajak :D Szóval  kya love you guys <3

Valójában az idei év a 7. év,hogy írok és huh 6 hogy valamilyen formában blogolok :) ez a blog természetesen nem azóta van meg.Több nevem is volt amit használtam....kerestem önmagamat.Kicsit érdekes vissza olvasnom azt,hogy miket írtam,meg miket osztottam meg az interneten >-< Nem értem,hogy nem bújtam el valahova. Azonban...ez vezetett oda ahová jutottam.Emlékszem amikor 11 évesen elkezdtem gondolkodni,hogy hogyan fejezzem ki magam.Belevetettem magam a rajzolásba aztán verseket kezdtem írni.Mit ne mondjak...erősen halál vágyam volt.Emo korszakomat éltem ruházatilag,azonban már akkor is meghatározó volt az életemben az animék nézése,amit 7-8 évesen kezdtem el tudatosan (értsd Inuyasha és Dragon Ball volt előtte csak meg Vadmacska kommandó) Minden este csüngtem a tv-n.Tanultam és animét néztem.Gépünk még nem volt.Amikor 12 éves voltam éltem Alkonyatos lázban (nyugalom.Ama ízlésficamom már kinőttem,azonban Emmettet és Jaspert még mindig likolom><) és megírtam életem első fanficcét...Amit azzal indítottam,hogy Bellát likvidáltam a történetből xD Az írási stílus borzasztó volt,a helyesírásról ne is beszéljünk. Végig olvastam most és esküszöm sírtam a röhögéstől.Ezek után Bleacheseket írtam....mai napig szeretem Ichimarut és Hisagit és Kirát és Uraharát és Ukitakét és Grimmet és Ulqi cicát.Szóval ez annyira nem volt már vészes xD Mármint kezdett kialakulni a mostani stílusom.Szépen fokozatosan. Az írásba menekültem.Az iskolában is kb csak annyit láttak belőlem,hogy vagy olvastam vagy rajzoltam vagy írtam.6-ban új barátra tettem szert a könyveknek hála.Vagyis Alkonyatnak.Ágival azóta is szégyeljük xD

Aztán kaptunk öcsémmel ketten egy gépet és neten is megosztottam a dolgokat.Azt hiszem 15 éves koromban kaptam meg az első laptopomat onnantól meg már nem volt velem bírás. Írtam mert megkönnyebbültem.Természetesen az internet összehozott megannyi emberrel.Ledöbbentett,megbotránkoztatott mint mindenki mást is.De ennek is köszönhetem azt,hogy merem magamat kifejezni,merek írni és megismerkedtem Senseiel.Szóval...értitek.Nem tudom mi lenne velem ha ezeket kihagytam volna az életemből(^.^")>

És így elérkeztünk egy régi motoroshoz az életemben^^ (figyelitek az átkötést?xD)

Pici Gombóc Artúrhoz aki 16 éve a családunk tagja.

Ő egy tacskó pincsi keverék és elég érdekes történettel rendelkezik

Régen anya anyukájának volt 2 pincsije akiket imádtam.Pedig annyira nem vagyok oda magáért a fajért,mégis akad pár akiket kifejezetten szeretek~ Na de visszatérve.Őket ellopták vagy elszöktek.Az a lényeg,hogy egy nap csak eltűntek az életemből.Akkoriban 3éves voltam...és nem nagyon szerettem ott lenni azonban a rengeteg cica és a két kutyus miatt lelkesen ott maradtam ha kellett.Nos miután a 2 jószág eltűnt én bele voltam betegedve.Folyamatosan sírtam és depressziós is lettem.Egy nap azonban,ahogy bejött a postás bácsi mikor ott voltunk mindenki engem kezdett nézni én meg nem értettem mire fel..és ekkor a zsebéből elővette ezt a kis gaz fickót.Olyan apró volt és törékeny,hogy az valami hihetetlen.Úgy kellett a földet kémlelni nehogy rálépjünk.Hát nem nőtt túl sokat....De az éveket rendíthetetlenül tölti folyamatosan velünk.Nagypapa létére még mindig felugrik a derekamig és lelkesen követ mindenhová ha ott vagyok és ki van engedve.És ha most utána számoltak 16 éves...az kutya évben...112 év. Mi vén már szegénykém.Papa nem igazán szereti ,mivel már nem úgy ugat ahogy régen...magyarán csak akkor ugat,ha én ott vagyok xD Nyaranként ha medencézek és bealszok a betonon akkor lelkesen nyalja le rólam a nap tejet.A hintára is felugrik minden gond nélkül.

Remélem,hogy még jó sokáig velünk lesz a csöppség~

Az intelligens egyedek

Tökre kiment a fejemből az ami média után történt. Délután 5-kor végeztem.Nekem meg ugye van 4:45-ös és 6:20-as buszom.Szóval lementem mamámhoz,aki kaját adott és 6:10-kor felvitt az állomásra.Ez még mind fasza is lett volna,de láttam a busz már bent áll és nincs lent senki az előtt e lévő meg már elment...Mondom What the fuck?! Talp sarok rohanás. Egyen blúz volt rajtam ami fehér és esett az eső szóval elkezdett átlátszani...a kis szoknyácskáról meg ne is beszéljünk.Én hülye meg délben magassarkú szandált húztam fel mert baszott meleg volt...Na haladok haladok a 7-eshez ahonnan indul a buszom mikor 3 jól megtermett sötétbőrű,ittas,intelligens egyén teli torokból rám ordít hogy: Szopjáál már leee ! Természetesen utána kacagás. Én úgy megdöbbentem hogy leálltam végig néztem rajta,majd csípőből annyit mondtam,hogy: Bocsánat nemet kell mondanom,mivel nem vagy az esetem. Majd tovább. Ezek meg kacarászva ordítva utánam. Na mondom iisteneem...miért vesznek körül barmok? Jöttek volna fel utánam a busz sofőr meg szépen leküldte őket a gecibe.Kérdezi,hogy ismerem-e őket,meg mit akartak.Anya is akkor hívott...és így egyszerre közöltem két emberrel hogy nem tudok kik de felszólítottak arra,hogy orálisan elégítsem ki őket,azonban sajnos közölnöm kellett velük hogy nem az eseteim.Anya ledöbbent.Hápogott felháborodott a busz sofőr pedig kacagott. Szóval érdekes volt.Amúgy most meg éhes vagyok....szóval aludnom kellene.Órám is lesz ma....tételt is kell tanulni...hah...De eszembe jutottak ezek a nagyon okos hímek és pörög az agyam...Hah. Mi ez már amúgy? Ha le akar szólítani hát inkább ne.Főleg ha idős és piás. Az alkohol öli az agyat...