LUNA
A Hold fénye beragyogja a lelkem.
Tudom hamis,mégis megmelengeti a szívem.
Tekintetem magára vonja,
Felnézek...s tudom,nem maradtam magamra.
Bágyadt,sápadt fényével megvigasztal,
Tisztában van minden bánatommal...
Hát én mondtam...Kicsit ilyen.De hát na.Néha kell ilyen is.A következő a megjátszást a színészetet foglalja magába.
Színész
Csalfa mosoly virít arcán
Mindenkinek így mutatja magát.
Nem számít barát vagy ellenség,
Nem mutatja igazi énét...
Oh a mosoly oly könnyű mozdulat,
mégis erősebb mint bármely mondat.
De mégis a mai világban ritka az igazi,
Nem úgy mint az emberek keserű könnyei.
Na mostantól csak a verseket írom és aztán a végén írok úgy összességében a dolgokról.
Művész
Szalad a ceruza a papíron,
Maga után hagyva erős lenyomatot.
Rohan a toll pont mint a gondolat,
művészi eszme futtatást követ a ceruza.
Mindenütt galacsinok hevernek,
A művész elég kelekótya lehet.
Nem is szétszórt hanem elveszett,
hiszen nem tudja mi lelhette.
Keresi kutatja az okokat,
nem nagyon találja azokat.
De nem adja fel a keresést,
mert nem hagyja nyugton lelkét.
Macska szemmel
1.
A kismacska
Apró fekete macska sétál az utcán,
kóborol,nem leli a honát.
Mancsait kapkodja peckesen,
menekülni akar szüntelen.
Fejét lehajtja,fülét hegyezi,
van oka óvatosnak lenni.
Apró csetlő botló teremtmény,
Nagy világban,óriások között éli életét.
Nincsen otthona,nem tesz semmit,
csak figyel,hegyezi füleit.
Apró megfigyelő a nagy világban,
észrevételeit kevesen láthatják azonban.
2.
Tekintet
Metsző kék szemek vizslatnak,
meglátnak mindent gondtalan.
Bajok,örömök,gondolatok,
Átlát rajta,csak bazsalyog.
Mindent lát,s mindent hall,
Peckesen ül,más elveket vall.
Kecses fekete farok billen,
szemek néznek fürkészve.
Mégis van benne nyugodtság,
sugárzik belőle a kiegyensúlyozotság.
A külvilág csak a vázat látja,,
nem tudják mi rejlik ebben a cicában.
Szavak
Szavak,melyek elhagyja emberek ajakát.
Szavak melyekben nincs semmi igazság.
Elméletek,gondolatok emberi szín játék,
kegyetlen fájdalmat okozni?Művésziség.
Hazugságok melyeket eszményi képek okoznak,
vagy éppen az emberek üldözik botor álmaikat.
Nem számít a becsület,szeretet barátság.
Csak az önző,kapzsi,szertelen vágy.
Ez bűn.Gondolom én.
Mert az ártatlanság nagy erény.
Bár ebben a világban oly ártatlan lélek,
ha van is ezen emberekkel kegyetlen az élet.
Látni és érezni
Tisztán látni,érezni és dönteni kevesen tudnak.
Azért mert a szenny bepiszkítja a napokat.
Ez a kosz nem mint a bűnös társadalom,
mely elromlott,nem kicsit nagyon.
Maradt benne tisztaság nem vitatom,
de megtalálni,élvezni nehézkes nagyon.
Múkuskerében,gömbben élnek az emberek.
Ezt észrevenni eléggé kevesen képesek.
Ám akik meglátják...észrevenni azokat könnyű,
mivel látszik test beszédükön de főleg tekintetükön.
Ezek az igazán stabil és erős emberek,
kiktől a többiek a lelkül mélyén egy kicsit félnek.
Tanulás
Elvárják hogy tanuljak
és mindent tudjak.
De...fárasztó,fájdalmas felesleges,
legalábbis én így élem meg az egészet.
Közre zárnak fehér puszta fehér falak.
Elveszik minden gondolatomat.
Emberek zajonganak kiabálnak,
Néha annyira kellemetlenné válnak.
Hidegség és támogatás hiánya,
mindentől elmegy a kedve az ember lányának.
Én csak...színeket,csendet mégis zenét kérek.
Hogy amit kell gyorsabban megjegyezzem végre.
Remény
Remény.Pár betűs szó melytől csodát várnak.
Csodát,mely csakis magán az emberen állhat.
Mégis egytől az egy szótól zeng rengeteg ajak,
összefonódnak egyé válnak ez alatt.
Egy szó mit akkor érthetünk meg igazán,
ha szívünk,lelkünk nyílt kapukkal vár.
5 betű amit ha átérzünk,
új világ nyílhat ki előttünk.
Egy káprázatos új univerzum,
annyi csodát ,nyugalmat hoz.
Keserűség,bánat homály körbe veszi,
de igazán értékessé ez teszi.
Az emberek szemében a remény olyan mint a víz.
Víz melyet az élet sivatagában lassanként harcra hív.
Üvölt a remény hogy harcolj,élj.
Mert itt az életed a tét.
Az a kérdés hogy ki teszi ezt,
mert arra hogy erre mindenki képes...kétséges lehet.
Fekete fehér
Fekete fehér lap fekszik előttem,
fehér kap,fekete a betűje.
De nem ennyiből áll,
nem fekete fehér a világ.
Ezen a lapon is lehet hogy csak két szín látszik,
de a valóság az hogy nem lehet a színek számát megszámlálni.
Mivel a szavak festik ki az egészet,
Szivárványt képeznek a semmiben.
Látni
Ne csak nézz hanem láss is.
Vedd észre a valóságot is.
Homály fedi néha ezt.
Nem is tudod mit rejthet.
Képes vagy meglátni a valós dolgokat,
nem kell hozzá csak erős akarat.
Csak az a baj hogy kevés emberben van meg ez,
mert sok embernek elég a mesterségesen megteremtett.
Na mára ennyi.Ilyen a másik komolyabb énem.Hah...tényleg kevesen látták a verseimet és izgatott vagyok hogy ide leírtam.Remélem senki sem fogja lekoppintani és így értitek na...Az igazat megvallva eléggé...másik énemet adom elő és hát...fuh.Amúgy 3nap és egypár óra van a szülinapomig és nagyon izgatott vagyok.Nem is tudom hogy fogok tanulni>.< Minden évben várom ráadásul hogy most szombatra esik alkudhatok amíg akarok~ Jaa amúgy a Macska szemmel egy vers sorozat csak még kettő íródott meg.Na de mostanában ugye mi ügyes vagyok?Frisselek rendesenxD bár a történetekkel is ilyen ügyesen haladnék...Na de rádolgozom.Csak most megyek mert éhen döglök.Még nem ettem ma....Na szóval búcsúzom egy videóval...és sok öö integetéssel.Na lehet hogy ma még frisselek egyet>.<
Bye bye~
(Az ott ni lent a meglepetés)
