Faldöngető -könyv- Lovely Books- Ulpius

                                               Írta:Alive Clayton
                                              Megjelent:2013
                                             Oldalszám:424

Nos igen...Ulpius-házas könyv következik  :3 ezt is egy kicsit régebben olvastam már,de változatlanul kacagok ha eszembe jut egy egy részlet belőle xD

Egy elragadó történet,vicces szereplőkkel akik szeretnek szaporodnixD

Imádom Caroline-t és Simont is :D úgy gondolom egymás mellett tökéletesek,pedig én még a könyvekben is úgy állok a párkapcsolatokhoz hogy kapásból a hibát keresem bennükxD Na jó.Az övékben is van egy pár,de bájosak vele :D Bár szerintem Caroline kicsit hisztis picsa,de ezt bevehetjük nőcis vonások közé.Simon pedig túlságosan tudja hogy jól néz ki,ami veszélyes egy pasinál.Na de kezdjük...A rövid tartalommal:

Caroline Reynolds magáénak tudhat egy fantasztikus, új lakást San Franciscóban, egy irigylésre méltó háztartási robotgépet… O-t viszont nélkülözni kénytelen (és itt most nem Oprah-ról van szó, kedves olvasók). Tervezői karrierje felfelé ível, irodája a kikötőre néz, egy bombasztikus cukkinis kenyér receptje is az övé…,  de O-nak se híre, se hamva. Ott van neki Clive (a világ legaranyosabb cicája), a jó barátok, egy hatalmas ágy, csak O nem.

Azóta, hogy beköltözött új lakásába, az O nélküliség állapotát tovább nehezíti szexuálisan túlfűtött szomszédja , aki éjnek évadján olyan hangos faldöngetésben részesíti, amilyet még sosem hallott. Minden nyögés, náspángolás és… – ez csak nem nyávogás volt? –, szóval mindez hangsúlyozza a tényt, hogy nem csupán nem hagyják aludni, de még mindig meg van fosztva…, igen, helyes a tipp: O-tól is.Majd belép a képbe Simon Parker (tényleg, Simon, kérlek, lépj be). Amikor a faldöngetés odáig fajul, hogy jóformán szó szerint kilöki a gazdáját az ágyból, Caroline, arcán kielégületlenséggel, rózsaszín baby-dolljában végre szemtől szembe kerül már sokszor hallott, de sosem látott szomszédjával. A késő éjjeli ütközet… nos, vegyes érzelmekkel zárul.

A véleményem az hogy alapvetően egy jó alap sztori.Van egy enyhe ellentét a két szomszéd között.Az egyiknek jó a szexuális élete a másiknak meg annyira..nem,hiszen Mr.O kerüli. Caroline orgazmus nélküli és macskás élete meg lesz spékelve Simon változatos pajzán életének hangjaival.Mindegyik szeretőnek ad egy egy...érdekes becenevet.Van aki kacag de olyan is akad aki nyávog.A nyávogós hölgyike és Caroline macskája között első hallásra 'szerelem' alakul kixD Tegyük hozzá hogy a csávó olyan energikus hogy folyton csapkodja az ágya a falat.Mit ne mondjak...Erőteljes behatása lehet Simonnak. Egy nap a főhős nőnél elszakad a cérnácska és átkopog.És itt kezdődik el minden.A történetről jelenleg nem akarok túlságosan sokat mondani,mert azzal elmondanám az egész cselekvést.Így nem maradna meglepetés,bár ez egy 'tipikus' love  story de a bájos humorral megfűszerezve,no meg egy kis fűszeres veszekedéssel.

Én a címből meg a borítóból arra következtettem hogy tele lesz szexel.De nem.Komolyan csajos könyvre sikeredett.Nincs benne semmi olyan nagy lelki probléma vagy hasonló,kis lightos.A páros haláli,egymást oltogatják sokszor,Caroline eteti Simont jó párszor és így egyre közelebb kerülnek.Megéri elolvasni,ha csak egyszer is, bár szerinte ha valaki egyszer elolvasta időnként biztos elő fogja venni,már csak bele bele nézni is.Főleg az utolsó pár oldalt,ami egy másik szemszögből mutatja be a cselekvést. 
Picit a szereplőkre kitérve...Caroline picit földhöz ragadt,kesernyés stílusához Simon spontaneitása és gondtalansága jól passzol,a páros eléggé dinamikus és pörgős,hiába azt néznénk ki elsőnek a női főszereplőnkből,hogy ő lesz a megkeseredett mégis kedves macskás néni fura sütivel....Simon dug ellene.Vagyis tesz....Bocsánat billentyű botlás ~

Az írónő stílusa is jó.Tehát a nyelvezettel és a fordítással is meg voltam elégedve.Itt még azt is megjegyzem,hogy a fordítás Balázs Júlia munkája és nagy pacsi jár érte. Talán néhol éreztem egy kis vontatottságot,de pótoltak érte a humoros és izzasztó jelenetek.

Ha pontoznom kellene olyan...5/4 

Komolyan ma eléggé....lendületben vagyok...talán túl sok a kávé...Lehet még jelentkezem...vagy nem :3

Bye Bye~

Touch- könyv-

Írta:Jus Accardo

Megjelent:2013

Oldalszám:368

"Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalin függő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jég kék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvény társaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja."

Nos akkor…hol is kezdjem? Az elején megismerkedünk Dezzel aki utálja az apját amiért nem törődik vele és keresztbe tesz neki ahol csak tud.Az anyját elvesztette de nagyjából boldog életet él.Magyarán mindene megvan.Az adrenalin függőséget meg úgy vegyétek hogy már az elején ledeszkázik egy pajta vagy mi tetejéről mert az olyan "muris".Ez ilyen jól van jányom szituáció,ami picit érthetetlen,mégis érthető, hiszen mit vár az ember egy adrenalin mániás gazdag leánykától? De nem úgy sül el a deszkázás,ahogy gondolta, sőt..egészen máshol sikerül landolnia.Aztán ugye megérkezik az erdőbe ahonnan egy dombról ledübörög Kale aki alatt kipusztul a növényzet amíg mezitnájk megy. Yepp…végül is ez bárkivel előfordulhat….bárki láthat ilyet. De számomra már itt gyanús volt a csávóka…Ezek után következett egy elég komikus jelenet ( legalábbis számomra). Ellopja a csaj cipőjét konkrétan.De komolyan…ha bele olvasol a könyvbe rájössz,hogy egy kicsit ellent megy a fizikának az, hogy  a nagy csávóka felhúzza a 17éves lány lábbelijét és üldözik. Dez kedvességéből (és abnormális felfogásából kifolyólag) fuull természetesnek gondolja, hogy haza viszi, eteti, megfürdei és amikor észreveszed hogy full tudatlan a dolgokról és ártatlan miközben bérgyilkos aurája volt természetes hogy vele mész amikor az apád fegyvert fog rá.Ugye milyen ész szerű az egész?? :D

De valójában ez is érzékelteti már azt,hogy mennyire fognak egymáshoz ragaszkodni,legalábbis én kapásból erre gondoltam.

Ezek után indul be a cselekmény és feltűnik egy misztikusnak ható név. A Kaszás. Ő volt az egyetlen aki megmenekült a Denazentől. Reménykednek benne és keresik éppen ezért felkeresnek egy csomó hatost meg. Dez személyisége egyre jobban kibomlik,ahogyan a múltja is és ez igaz a férfiúi oldalt erősítő Kalere is,a maga lassú és aranyos módján..Komolyan néha ilyen vigyort ragasztott az arcomra ez a könyv főleg Kale miatt :D Az a csávó....Kész van. El sem tudom mondani. Ezt el kell olvasni,ahhoz,hogy átjöjjön. Az ártatlansága üdítő. Nem szeretnék többet mondani, az már erős spoiler,pedig így se fogtam vissza magam.

De azért meg szeretném osztani az egyik kedvenc…momentumomat.

Best of jó hatos jelenet:Van ott egy csávó akit úgy hívnak hogy Panda.Na az ő képessége az utolsó csata jelenetben derül ki.Panda...egy kibaszott panda :D Mindenkit szétkap :D

Na ugye a Kaszást keresik végig mindenen keresztül kasul amikor kiderül hogy nem is létezik vagyis nem úgy ahogyan ők gondolták mert a Kaszás legendáját a jó hatosok vezetője indította el hogy reményt adjon a Denazen rabjainak.

Maga a könyv elragadó :D Aki szereti a kalandokat,szerelmet és fejfájást ami a folytatás miatt alakul ki annak ajánlom hogy olvassa el :D

Meg van egy rossz hír ezzel kapcsolatban.Külföldön a könyv 5 részes:

Magyarországon jelenleg 3 rész van kiadva és a többi is érkezni fog idővel. Legalábbis szerintem.Elég lassacskán folytatják.Bár a második és a harmadik között nem kellett sokat várni,de az első után egy elég nagy kihagyás volt. Remélem ezúttal nem lesz :)

Ennyi voltam...Nagy lazán...Etika vizsga után... :D

Bye Bye~

Murasakibara Atsushi fanfic Part 1

Ahogy az ablakban álltam és bámultam kifelé elragadtak a gondolataim. Ez a hely…Unalmas.Amióta elhagytam az Angels Academy-t a Senpaiok kérése miatt,minden túl unalmas lett. Hiányzik a csapatom,hiányzik a kosárlabda és hiányzik az is hogy nem klisés emberekkel vagyok körülvéve.De persze Akitán,jobban mondva a Yosen High-ban tömérdek ilyen semmitmondó karakterű ember van.Ezt már meg tudom mondani,hiába vagyok itt csak 2 hónapja. Így jobbnak láttam felvenni az jéghideg mintadiák szerepét. Senki nem szól hozzám és én sem szólok hozzájuk. Na jó,most elég nagy dolgot állítottam,ami ráadásul csak nagyjából igaz,hiszen volt pár le nem vakarható,sziporkázó egyén. Ilyen például Himura Tatsuya aki mély megdöbbenésemre nem ismert meg,pedig Torával az egyik játékosommal közeli kapcsolatot ápolt,sőt Amerikában nem egyszer-kétszer találkoztunk. Hah ahogy bájolog és elő adja a nagymenőt…Legszívesebben képen  verném. Egyedül a fegyelmi eljárás tart vissza és a szomszéd teremben leledző Tora,akit elég nehéz a tudatlanságban tartani,bár eléggé jól bevált az „Ez nem az a Himura” mondat. Nála már csak a kapitányuk Okamura idegesítőbb,aki amekkora kolosszus…akkora balfácán. Bár azt el kell ismernem,hogy van bennük potenciál,de ennyi az egész.A csapat húzó ereje Murasakibara Atsushi. A 208 centis center ereje és idiotizmusa egyszerűen lenyűgöző volt.Amennyi édességet betermelt egy nap alatt…én azt minimum 2 napig fogyasztanám.Bár az is igaz hogy ő inkább volt egy lila óriás mint egy ember.Ráadásul középiskolás és még növésben van. Talán Dru-sannak lenne esélye  az ereje ellen…Bár ez hülyeség. Legyőzné. Talán Tita-channak félnie kellene még tőle,de ha az én orosz centerkém tovább folytatta az edzést akkor nincs mitől félnem.Lesz esélye.Hah…nem is volt szó arról,hogy játszunk ellenük…se semmi hasonló. Na de…ennyi pofázás után had mutatkozzam be. A nevem Shirayukineko Kagamine. Bár maradjunk a Shirayukinál. Általában a nevem ezt a részét írom mindenhová a Nekot jótékonyan lehagyva.A szüleimnek mániája volt a gyermekeik nevébe belevinni valahogy hogy macska… Apám japán állampolgár míg édesanyám magyar,tehát félvér vagyok. Pár hónapja rendeltek vissza Japánba,de amúgy különböző országokban bóklásztam,de legfőképp Amerikában a féltestvéreim mellett. Ott tanultam és edzettem az Angels miatt. Végül addig fejlődtem míg az Angels Pulgatory  alkapitánya lettem,bár  jelenleg Akitai lakos vagyok, iskolámnak hála, azon  belül kíváncsi unokanővéremnek. 170 centire helyezkedik el a fejem búbja a felszíntől.Fehér hajjal születtem, zöld szemekkel születtem,bár az egyik eléggé sárgára sikerült. Imádom a hideget,az édességet,a csapatomat és utálok veszíteni. Nem szeretem továbbá az idegen,irritáló embereket, a pláza állatokat,azokat akik külső alapján ítélnek stb stb. Mint már említettem a Yosen High-ba járok,ahol az első évemet tengetem,a Murasaki Atsushi nevezetű állatfaj megfigyelésével és elemzésével. Érdekes munka. Kaptam már jobbat is,egy ideje kifejezetten magányosnak érzem magam. Továbbá hiába vagyok relatív jó sportoló nem szeretem a tesit. Kifejezetten irritál a tanárnőnk Araki-sensei. Bár azt elismerem,hogy mint nőt tisztelem,hiszen tudja irányítani azokat a majmokat,akiket a kosárlabda csapatunknak csúfolunk. Hah..említettem már…hogy mennyire unatkozom? Nem állítanak semmi kihívás elé..Ez az iskola játék, vagy inkább kabaré. De a komédia kategóriába is belepasszolna…
-Kagamine-san! –Áh ez a hang…drága matematika tanárunk édes lánc fűrész hangja.Vajon mióta szólongathat…?- Kagamine!- ordította minden nemű türelem nélkül.
-Igen Sensei? – emeltem rá metszően a tekintetem. Erre összerezzent és elpirult. Ohó…
-A maga dolgozata lett a legjobb,de a viselkedése egyszerűen hallatlan a mai napon.- kezd bele lendülni…én már látom rajta.
-Gomenasai Sensei. Miért akar velem beszélni?
- Egy diákról lenne szó. Szeretnénk,hogy gondoskodjon róla.
-Kiről?Mikortól?
-Következő órán fogja az osztályfőnökük ismertetni a részleteket. Jelenleg még a tanáriban folyik a megbeszélés az üggyel kapcsolatban- áh akkor ezzel megspórolt egy kérdést,az osztály főnökkel kapcsolatban,de generált mellé egy kettőt.Mindegy. 
-Értettem. Ha nem bánja ebben az esetben vissza indulnék a terembe.- Meg sem várva a válaszát megfordultam és elindultam. Céltudatosan haladtam a terem felé,magam elé nézve. Csak tudnám,hogy az ilyenekkel miért zargatnak? Láthatják,hogy mennyire pocsékul jövök ki a legtöbb diákkal. Röhejes felfogásuk van az úgynevezett felnőtt humanoidoknak.  De mégis úgy érzem valami érdekes jön ami megtöri ezt az unalmat.Ahogy haladtam előre hirtelen egy nagy árnyék vetült rám. Áh…ez Murasakibara. Mellette Himuro magyarázott neki nevetve és észre sem vettek,pedig nem számítok Japánban kicsinek. Ez a nap…egyre problémásabb. Egyik lábamra helyeztem a súlyom és egy egyszerű pörgéssel kikerültem. Az alacsonyabb ledermedten állt.
-Legközelebb azért ne legyetek ilyen figyelmesek. Még a végén valaki megköszöni.- néztem hátra a vállam felett.
-Hah láttátok? a Jéghercegnő kioktatta Himura-samat! 
-A kis… -
-Milyen bátor! 
-Inkább csak rideg. Mint valami jégcsap. - suttogások. Mindenfelől. Azt hiszem szereztem pár utálót. Bár nem értem a lányokat.Nem értem,hogy nem lehet látni egy ember hibáit…Vagy éppen,hogy hagyhatnám,azt , hogy fellökjenek a francba. Ch…logika…Kicsit feszülten ültem be az osztály terembe és nagy lendületemben elővettem a telefonom. Az online sakk mindig segített újra racionálisan látni az életem,de ha az sem segít akkor egyszerűen beszél az unokanővéremmel. Yami mindig képes volt rám hatni és ösztönösen követtem őt ,azóta a nap óta, mióta megmentett. Bár azt el kell ismernem néha voltak hajmeresztő ötletei és tervei,de pont ez adott számára egy olyan vad bájt ami elbűvölővé tette. De azért egy jó sakk partinak örülnék. Múltkor volt egy férfi aki okozott egy kisebb fejtörést.Hamamiya-sama néven mutatta be magát és majdnem döntetlen alakult ki. De csak majdnem. Azóta se találkoztam olyan alantas kígyóval mint vele. Bár élveztem. Érdekes mosoly kúszhatott az arcomra,mivel a teremben lévők meghátráltak. Heh,jól teszitek,mert nem okvetlen tolerálnám most az oktalanságotokat.  Minden izmom üvölt azért,hogy végre újra jól megdolgoztassam őket.Ahogy lepillantottam a kis halvány lila kütyümre észre vettem,hogy egy (pár) üzenetem már van,mégpediglen Harutól,Torától és Hamamiyától. Nolám falra festett ördög.
 „A próba elmarad.Valamikor össze kellene jönnünk,nem gondolod? Még nekem is hiányoztok lassan.Minnél hamarabb egyeztessünk.Ja,és ne merészeld ignorálni ezt az üzenetet mert a telefonod egy nyílásodban landol!
A te szeretett Haru-chanod”
Esküszöm ez a nőszemély…nem változott semmit. Ugyan az a kotnyeles menedzser mint aki volt.Bár ez az ötlete nem is rossz...Talán otthonról felhívom. Úgy gyorsabban tudnánk haladni a szervezéssel. 
’’ Shiro-chaaan,
Át akarok hozzád menniii.Uncsi itt. Mikor játszunk? Ebéd szünetben a tetőn? „
Hah…Tora.Az egyedüli.Gyorsan bepötyögtem egy okét aztán máris ugrottam az utolsó üzenetre.
„Mit szólnál egy új játékhoz?
H3”
Na ez meg….Még a nevét is lusta kiírni…Meg mi az hogy san? Vagy esetleg H-san? de ezek szerint az is luxus. Meg milyen új játék? Nem tudtam tovább gondolkodni mivel az átkozott csengő jelezte,hogy ideje elraknom a telefont,hacsak nem szeretném,hogy elvegyék. Hamar a padomban landolt ismét,majd egyenes háttal és enyhén unott tekintettel kezdtem az ajtót figyelni. Az osztály főnökünk szinte bezuhant a terembe és kecsesen landolt az asztalon eszeveszett vigyorral. Shiroki-sensei volt a legfiatalabb tanár a Yosenben és a legtöbb lány és néhány fiú is úgy csorgatta utána a nyálát mintha valami isten lenne. Elismerem,hogy nem csúnya,de az épelméjűsége kétséges. Mellesleg az unokabátyám. Ahogy felállt hátra dobta enyhén tépett fekete haját,mire a lányok kaptak egy kis sikító görcsöt a fiúk pedig egy agylobbot. Tapintani lehetett a rossz kedvüket. 
-Nana gyerekek,csendesen. – kacsintott egyet,mire a női nem kevésbé normális képviselői a bugyijukba pirultak. – Egy nagyon fontos dolgot kell megbeszélnünk ma. –kezdte el a hivatalosabb hangnemében. – Ami kivételesen nem az,hogy milyen nyakkendőt vegyek fel holnap…haneem osztályunk 2 kiváló tagját érinti. – he? –Bár el kell ismernem,.hogy másban magaslanak ki jelenleg,de mindkettőjükben megvan a potenciál,ahhoz,hogy segítség osztályunk győzelmét  a télen és tavasszal megrendezett versenyeken. De ahhoz,hogy minden téren kiegyensúlyozottak legyünk és hogy a mi kis kosárlabda csillagunk tovább játszhasson kitaláltam egy briliáns tervet. – Ne….neee….rossz előérzetem van. Nagyon rossz. A hátul ülő Murasakibarára néztem a szemem sarkából. Látszólag fel sem fogta,hogy miről van szó,csak a pockyját eszegette halálos nyugalommal… Én is akarok… Nem ér. Meg amúgy is,mi az,hogy  ennyire nem érdekli a saját sorsa?
-Mit Shiro-sensei? – pillogott rá az osztályunk nyali királynője Mimi.
-Aaazt, hogy Shiroyuki-chan és Atsushi-chan együtt fog mostantól tanulni,sportolni éés a mi drága hercegnőnket hátra ültetjük az újdonsült pártfogoltja mellé..-Eh?!  Olyan boldog csillogó tekintettel nézett rám,hogy menten befejelem a padot… 
-Tessék? – nézett fel Mursakibara.Még a rágást is abba hagyta.
-Ezt ismételje meg Sensei,mert azt hiszem,hogy rosszul hallottam. – A hangomban lévő metsző él és ridegség ellenére ugyan úgy vigyorgott,de picit összerezzent. 
-Hát együtt fogjátok az időtök nagy részét tölteni,hogy Atsushi ne bukjon meg te pedig sportolj. Ugye,milyen briliáns?
-Nem.
-Na de Shiroyuki-chaan
-Nem. Nincs az az isten. –Mélyet sóhajtott majd jóformán trillázva szólalt meg.
-Na gyerekek menjetek ki az udvarra,úgyis testnevelés lesz a következő órátok. Én addig beszélek a két kis madárkámmal.- a lányok csalódottan a fiúk pedig olyan boldogan hagyták el a termet,hogy az hihetetlen.Amint az utolsó ember is kiment bezárta az ajtót és picit félénken pillogott rám.- Gyertek ide a tanári asztal elé. – Jóformán egyszerre értünk oda,de én valahogy hamarabb lekeveredtem, az előtte lévő padba mint az óriás.Bár szerencsétlennek még a lába se fért be rendesen. 
-Shiroki. Áruld el nekem. Mi vezetett téged erre a döntésre és miért hiszed azt,hogy briliáns?-  úgy húzta össze magát mint valami kiskutya aki fél a közeledő vihartól. Az indulataim és a ,,családi" légkör miatt teljesen elhagytam minden tiszteletet és megszólítást.
-Hát Yuki-chan…tudod…hát ha Murasakibara nem javít….akkor Masako leordítja a fejem…és ha továbbra is ellógod a tesiket akkor is….és úgy gondoltam,hogy ez mindkettőtöknek jó lenne…
-Hát te nem vagy normális Shiroki. –Csattantam fel. – Nem viccből nem megyek be és amúgy is hidegen hagy a szerelmi életed,ráadásul én nem tudok csodát tenni ezzel itt. –böktem oldalra.
-Jé,te tudsz hangos és szerencsétlen is lenni. –Jegyezte meg a lila hajú.
-Murasakibara.Neked ez megfelel? –nézett rá,Shiroki reménykedve.
-Nem.Nem akarok tanulni. – fújta fel az arcát.Ki-chan tudhatta,hogy vele egyszerűbb dolga lesz,mivel higgadt maradt és jó kedvű.
-És kosarazni?-kérdezdett rá buzgón.
-Akarok.
-Tehát?
-Vele leszek.-Ezzel a mondatával ismét elérte,hogy az a szerencsétlen úgy ragyogjon akár egy villany körte.
- Ne,ne Shi-chan látod? Ő belemegy. Te vagy az utolsó reménye.A megváltó angyala.Az unokabátyád egyetlen reménye-hah attól,hogy Angels-be jártam én nem vagyok angyal,vagyis nem az a féle amire ő vágyik.Viszont a második érv picit szíven ütött.Hát így játszunk..?
-Nem akarom.- húztam fel az orrom.Leeshetett neki,hogy most aztán félre nézte a dolgokat.
-És mi lenne ha kapnál érte napi két doboz pockyt? – megvesztegetés? Nem rossz.
-Hat. – a szemöldöke felszaladt és elnyílt a szája. 
-Hogy fér beléd annyi?
-Gyorsan. 
- Öt.
- Hát akkor legyen tíz.-kigúvadt a szeme.Velem nem igen tud alkudozni. Még nem jár azon a szinten.
-Tehát 6… Értem.Reggelente oda adom a kocsiban. – Látszott a fején a beletörődés. Majdnem felnevettem.  Azért aranyos volt tőle,hogy nem pattogott sokat. Talán  átvállalom majd tőle a főzés egy részét. De aztán felvillantotta ismét azt az erez wattos molyát. – Tudtam,hogy rá tudlak majd venni. Na maradjatok itt és az óra maradék részében ismerkedjetek – szinte énekelte,miközben kiugrált a teremből,ezzel egyedül hagyva Murasakibara Atsushival,aki felettébb semmitmondóan mégis kíváncsian és éhesen nézett rám. 
-Komolyan gondolta ?- kérdezett rá ásítva.
-Több mint valószínű.- erre a válaszra csak lehajtotta a fejét és maga elé kezdett bámulni.Hosszú lila haja előre esett és kicsit szégyellem bevallani,de majdhogynem jól nézett ki. 
-Hah…milyen zavaró. – jelentette be úgy mint a Narutóból Shikamaru,mégis gyermetegen,de mély hanggal. Nem tudtam vissza tartani. Felnevettem. Döbbenten nézett fel a maga csendes morconaságából.
-Igazad van. De úgy se hagyna minket békén,amíg össze nem ülnénk.- Ismét mély sóhaj szökött ki a száján,de ezúttal szemöldökét is ráncolta mellé. – Nos,miből állsz gyengén?- kérdeztem rá aránylag kedvesen. Tudom,hogy egy ideig egymás becses társaságára leszünk kényszerítve így mindenkinek előnyösebb ha nem akarjuk majd megölni a másikat. Legalábbis egyenlőre,amíg végeznem kell a feladatom.
-Nem tudom.-Fordult felém teljes testtel,majdhogynem analitikusan nézett rám. 
-Akkor megmutatnád az ellenőrződ?- Nem válaszolt csak felállt és pár hosszú lépéssel a terem végébe ért majd vissza. Ledobta elém a kis füzetecskét és vissza ült,folytatva eredeti tevékenységét.  Tehát az evést. Kinyitottam és jóformán leesett az állam. Az ellenőrzőjében katonás rend volt. Jóformán bukta mindenből…kivéve a tesit,matekot,fizikát. Jóformán kifutott az arcomból minden szín és döbbenten néztem rá. Ezt a tömérdek tantárgyat mégis,hogy tudnám felhozni?
.

Versek

                                                        How do you cure…?

Hogyan gyógyítod a szerelmet?Hogyan gyógyítod a szomorúságot?

Nagy kérdések melyekre választ találni csupán édes álom.

Mézes delej,mely kegyetlen,céltalan lidércnyomássá válik,

egy hely ahol az érzelmek minden fonala összekuszálódik.

Pozitív szárnyaló érzéssel indít,délceg leszel s mámoros,

de egy apró cselekvés után valószínűleg már csak másnapos

Hiszen miután bántottak alkoholba fojtod bánatod javát

hiába áll melletted tömérdek támogató jó barát.

Utólag, hogy ha vissza gondolsz rájössz nehezen

nélkülük az egész sokkal szörnyűbb lenne.

De hiába tudod,vésed ezt jól az eszedbe,

ugyan úgy a poklok poklát éled át ezredszerre.

                                                  Kint

Kint a hidegben,a fagyban, a magasban

tömérdek elveszett lélek  bolyong szakattan.

Nem tudják mi történt velük,csak megdermedtek.

Egyik percben még küzdöttek az életükért,

másikban már elfogyott az éltető  oxigén.

Fel sem fogták mi történt igazán,

hiszen ugyan úgy maradtak az örökkévalóságon át.

how do you cure a lovesickness?

Úgy volt,hogy az Overlordról,Miyavi koncertől és az egyetemről hozok bejegyzéseket...és hát mind meg is van írva...félig.Valahogy olyan érzelmi viharba kerültem ami egyszerűen...kiborító.Hajnali 2 múlt én meg itt ülök az ágyamban és bambulok.Eleinte csak a sötétséget néztem,aztán a gépecskémet de egyszerűen már nem tudom mit kezdeni magammal.

How i discribe it... Volt egy srác...akin látszott,hogy valami nem oké,hogy valami bántja...és mit csinálok erre? Megkedvelem sőt...De... hogy is szokott lenni ez ilyenkor? A csávó észrevesz...együtt vagytok és segíted a nehéz időszakaiban...Meg a lófaszt. Nem tud úgy rám tekinteni...mégis volt valami.Nem tudom leírni pontosan mi volt,de nálam aludt...és volt pár dolog -semmi szexuális jellegű- . Aztán...Volt pár kisebb veszekedés de pár héttel ezelőtt egy nagyobb...az a lényeg,hogy csúnyán beszélt,én figyelmeztetés jelleggel töröltem facebookról aztán írt egy sms-est hogy gratulál aztán én válaszoltam elmondtam még egyszer,hogy hogy érzek ,ő erre megint kétségbe vonta magát,mire én megcáfoltam és...ahj már..

Van az az ember típus,aki azt hiszi nem érdemes a szeretetre és ezt minden áron belekarcolja önmagában és aki szeretni akarja azt eldobja.Nos valami ilyesmi szituáció volt. Azzal a szándékkal kezdtem el írni,hogy most panaszkodok egy sort,elmondok mindent, de útközben vagyis hajnal óta megváltozott a véleményem és a célom mert hát...Mostmár biztosan tudom,hogy nincs mindig Happy Ending,nem szeretnek mindenkit és néha az bánt  a legjobban akit szeretsz és bármennyire is tudod,hogy el kellene engedni,képtelen vagy rá és inkább kiélvezed azt ami megadatott és a többi időben pedig nagyban önmarcangolsz...Nos ez is az élettel jár.

A szerelem..egy hatalmas bűn..de egy olyan amire az embereknek szüksége van...hiába tudja, hogy rossz,hogy fáj,felvág szétcincál és a végén ott maradsz minden védelmeddel a földön,hogy azokból ismét építkezz, hogy ezúttal...senkit ne engedj át és ott maradj magadban egy fallal körülvéve.

De amíg a padlón vagy...mit tehetsz? Hogyan állhatsz hozzá? Milyen motivációval kezded el az építkezést? Ki húz fel a sötétségből? Mi motivál? Mikor fogom abba hagyni a miértek fájdalmas keresését...?

Újév köszöntő Super Junior fanfic ^^

Ezt a fanficcet Rei-channak írtam ^^ ma lett befejezve egy elég hosszú pihenés után...lehet még folytatom

              A sors fonalainak fonódása

Két  lány állt Budapesten a hősök terén teljes sokkban.Az egyik magas, hosszú barna  hajú és szemű szépség,fekete test nadrágban és piros hosszú pólóban amin egy cica integet. Oldalán cicás táskával és lábán masnis topánkával.Összességében aranyos benyomást keltve ezzel az emberekben.míg a másik alacsonyabb,elől hosszabb hátul rövidebb padlizsán hajú lány,hatalmas szemüveggel takart  kék szemmel. A ruhája eltért a mellette állóétól. Fekete középen csipke betétes tapadó nadrágja néhol szakadt, fekete bakancsán ezüst csatok ékeskedtek. Fehér  felsőjén egy szemüveges lány szöveggel ami hirdette viselője hova tartozását, mivel angolul annyi volt oda írva,hogy  I’m otaku.Any problem?  Első látásra nem igazán találhatnak az emberek közös pontot ennél a kettőnél. Azonban a fehér pólón lévő otaku szó összeköti őket. Mivel mindketten rajonganak a japán kultúráért,a cuki ázsiaiakért és a kpop-ért.Azon belül megannyi bandáért,köztük a Super Juniorért ami,ma ad koncertet a városban.  De ha még az nem lett volna elég, hogy mindkettőjüknek jegye  van erre az eseményre, a nevük is hasonló volt. Hiszen a magasabb a Rei névre hallgatott,míg az alacsonyabb a Rey névre. Sokszor is viccelődtek ezen. Azonban a véletlenek az életükben csak ezen a kellemes szeptemberi napon kezdődnek. Rey ír,míg Rei rajzol, egy véletlen folyamán mindkettőjüknek meg kellett néznie a hősök terét, a munkájuk miatt. Kellemeset a hasznossal összekötve úgy gondolták,koncert előtt megnézik. Eljutni még könnyű volt oda…míg vissza… már kevésbé.

-Na jó.Nem gondoltam voltam,hogy ez hagyja el a számat…de bár csak elhúzna valaki a Pecsába. –morgolódott Rey,mire Rei felkuncogott szinte már kínjában.

-Még megoldhatjuk és elérhetjük.Megtudjuk csinálni. – kettejük közül Rei volt a pozitívabb és ez most is kiütközött. Aggódó arcán látszott, hogy több lehetőséget is átvesz a fejében,hiszen ő jobban ismeri a fővárost. Teljesen elmerült a gondolataiban és így nem vehette észre ahogyan egy csoport napszemüveges idegen ténfereg a szobor csoportnál ámuldozva véve szemügyre. Színes  hajkoronájukon kívül összekötötte őket az,hogy mindnél ázsiai vonások voltak felismerhetőek. Rei továbbra is a kétségek bugyraiban elmerülve nem szúrta ki a jelenséget,nem úgy mint Rey,aki  úgy fürkészte őket mint potenciális áldozatokat,közben apró mosoly költözött arcára.Ahogy az „idegenek’’ melléjük értek, az egyik vöröses hajú tátott szájjal kezdte őket bámulni,de egy pillanat alatt elbújt a többiek mögött. Ebben a pillanatban kezdett el szólni Rei telefonjából a Super Junior Mamacitája. Erre az összes férfi fej felé fordult.

-Úr isten mond,hogy el tudtok értünk jönni és elvinni a Super Junior koncertre. –hagyta el pihegve a száját ez a  mondat,szinte már sírva. A vonal másik végéről valószínűleg kellemetlen válasz érkezett hiszen csalódottan nyomta ki a mobilt. Szomorúan ránézett társára- Nem tud.- Jelentette be sírós hangon.Rey csak megfogta a kezét és elkezdte simogatni a vállát.

-Semmi baj Rei-san. – az idősebb frusztrált mosollyal válaszolt erre. – Hé. –piszkálta meg a kisebb folytatásként miközben enyhén a bámuló férfiúi tömegre próbálta irányítani a figyelmét. végre oda kezdett fókúszálni és pár perces gondolkodás után elkezdett a felismerés látszódni rajta . Amikor egy fekete, hosszabb hajú srácra tévedt tekintete az agyrendszere csúnyábban befagyott, mint a windows és eltátotta a száját. Rey pedig elkezdett kuncogni,amíg el nem kezdett a telefonja csörögni.

-Tessék Sensei-chan ? – apró várakozás után felkacagott- Yepp.  –Ismét szünet következett- Nem is a szerelmem –csattant fel élesen,mégis pír gyöngyözött fehér arcán. Rei csak ámuldozva figyelte, a fekete hajút,aki élvezte,hogy valaki ilyen figyelmet szentelt neki. Míg a kisebb hálát adott az égnek,hogy egy emberek kívül senki nem érti a nyelvet.Durcásan rakta le a telefont és keresztbe tette a kezét.

-Te Rey-szólalt meg angolul a magasabb kizökkentve a másikat. – Ezek most komolyan..?

-Igen Rei. Vagyis azt hiszem ez itt előttünk a Super Junior. De  a biztonság kedvéért rá kellene kérdezni. – Ezt a párbeszédet a férfiak kigúvadt szemmel hallgatták végig,hiszen igazuk volt. Donghae,Hankyung,Yesung,Leeteuk,Siwon,Shindong,Ryeowook,Eunhyuk,Kyuhyun,Heechul,Kangin,Kibum és Sungmin döbbenten nézték az előttük állókat. Ilyen rajongókkal még egyikük sem találkozott. Higgadtan trécseltek előttük és firtatták azt,hogy ők valójában ők-e. Több mint furcsa a sok sikítozó lányka után. Leeteuk tért magához először és mosollyal az arcán lépett a két lány elé.

-Örülünk a találkozásnak. – A többiek is egymás után köszöntötték őket,de némelyiken látszott,hogy nem igazán van kedve a z egészhez. Heechul azonban teljesen máshol járt már.A magasabb lányra villantotta saját maga és még ezernyi lány szerint lehengerlő mosolyát,majd hátradobta a haját.

-Örülök a találkozásnak.Biztosra veszem,hogy a sors rendelte úgy,hogy itt és most ezen a borzasztóan unalmas túrán találkozzunk egy ilyen szépséggel és a ...barátocskájával.-mérte végig most az alacsonyabbat.De egy valamit tudni kell Reyről.Utálja a kicsinyítő jelzőket és ezt barátnője is tudta volna,ha nem lett volna elalélva a többieket éppen semmibe vevő sztártól.

-Hoh,talán a mű mosoly és a sok táncika közben elfeledkezett róla a drága művész úr,hogy a legnagyobb csapások alulról jönnek. -jelentette be angyali hanggal a mellőzött,mire mindenki döbbenten nézett rá.Az idősebbik enyhén fejbe legyintette.

-Rey-chan.Viselkedj- dorgálta meg.Mire Rey csak lesütötte a szemét és morgolódott egy sort,hiszen tudta,hogy Heechul megjelenésével már előnyben volt,mivel Rei az idol minden apró kis rezdülését szerette,de ugyan akkor látta a hibáit.

-Ilyen rövid pórázon kell tartani egy gyereket,hyung látod? Heechullal is  így kellene.- Szólalt meg egy gúnyos hang a háttérből.

-Kyuhyun ne piszkáld a fiatalabb rajongókat.- figyelmeztette Leeteuk.

-Valójában 20 éves vagyok….szóval picit távol állok már a gyerektől.

-És te drága rajongóm? – A hosszúhajú Don juan minden alkalmat megragadott,hogy egy darab higgadt fanjáról információkat tudjon meg.

-Már 23 vagyok.-rebegte válaszul a megszólított.

-Áh az egy gyönyörű kor. Emlékszem mennyi mindent éltem át akkor…- Itt már mindenki elismerte,hogy lelkesedés téren level maxolt. Banda társai már tudták,hogy innentől rengeteg fejfájásban lesz részük,azonban a két leányzó még naivan állt a közös órák előtt.

-Hát főleg kockultál és sírtál,hogy nem jött ki időben egy rész vagy annyira együtt éreztél a nem létező vackaiddal,hogy az már embertelen…El bírjuk képzelni milyen gyönyörű lehetett.- Ismételten szarkasztikus és bántó megjegyzés érkezett a hátul álldogáló unatkozó Khyuhyuntól.

-Most már értem miért Evil Maknae . – sóhajtott fel fáradtan Rey.

-De ezek igen is nagy gondok.Ha egy rész késik akkor annak valami oka van,ha egy szereplő szomorú és kedveled ugyan olyan mintha egy barátod érezné és természetes,hogy szomorúvá válsz…Nem is beszélve egy a játékokról. Ott a csapatod szerencsétlensége a te szerencsétlenséged, a fájdalmuk és újjáéledésük mind mind kihat rád. Ezt minden jóravaló gamer és otaku tudja. –Hadarta el Rei teljesen kipirulva,mire mindenki,kivéve ismerősét óriási szemekkel nézett rá.

-Kész vége. Ez a lány a lelki társam. – Érzékenyült el Heechul és a lány nyakába vetődött mire az teljesen vörösbe váltott.

-Vajon a paradicsom, a pipacs színéhez áll közelebb ez a szín? – merengett el hangosan a csoport másik lány tagja.Erre Heechulban mintha egy bomba robbant volna.

-Ne bántsd a Virágocskámat!

-Távol áll tőlem…Hiszen elfogad engem is és mindenki mást is.Ő egy igen kedves ember. – nézett maga elé elmerengve,kék szemeiben ismeretlen viharok dúltak.Ismeretlen,de tiszta viharok.  Elmosolyodott és úgy nézett az összekapcsolódó emberkékre.

-Akkor jó- csücsörítette a lógó fél. Leeteuk a katonaság óta,nem látott ilyen szemeket.

-Elnézést.Rey,ugye?

-Igen?

-Ha  nem tévedek a koncertre jöttetek ebbe a városba,igaz?

-Igen.

-Akkor miért nem ott vagytok? A jó helyekért már egy ideje sorban állnak.- A leadernek volt némi fogalma,hogy megy egy-egy koncert előtt a tolakodás a jobb helyekért,így nem értette, hogy két ilyen lány,akik így viselkednek és a kétségbe esés érezhető volt rajtuk,hogy jutnak el céljukhoz ,mit keres ilyen távol a helyszíntől. A mély sóhaj ami elhagyta a piros ajkakat csak még jobban zavarba hozta.

-Az igazat megvallva…csak szét akartam nézni a koncert előtt,mivel nem nagyon járok erre felé… Rei pedig már tapasztaltabb Budapesten,így ő vezetett körbe. De aztán rájöttünk hogy lehetetlen időben vissza érnünk,vagy bárhogy vissza érnünk mivel a fuvarunk lelépett, tömeg közlekedni pedig ilyen tájt kész élet veszély.

- És a jó helyekkel mi lesz? –kérdezett rá a maknae előre tolakodva. Már eléggé idegesítette ez az apró külföldi…Már csak azért is mivel hátulról nem látta,azt aki ilyen higgadtan beszólogat.

- Javíts ki ha tévedek,de a hang mindenhová eljut,nem? Egy koncerten természetesen nagy szerepe van a vizuális dolgoknak is,de ott van a  hangulat..az élő zene varázsa,ahogy a hangotok remeg és mégis betölt minden…Ehhez az élményhez nem szükséges elől tolongani.Hátul jobban élvezhetjük. Bár Rei így is látogat valamit…Én már annyira nem. De végül is néha,a jóból keveset adnak,akkor mit várjon a rossz?- erre több énekesből kitört a nevetés,de Leeteuk csak állt és nézett. Donghae elé vergődött és meglapogatta a fejét és vigyorogva lenézett rá.

-Nos akkor mit szólnátok hozzá,ha elvinnénk titeket?

- Ez egy jó ötlet. – Sikkantotta a háttérből Heechul. –Sőt a mi drágalátos leaderünk is felajánlotta volna előbb utóbb,ahogy azt is ,hogy gyertek velünk hátra a színfalak mögé. Higgyétek el ,nagyon vicces lesz. Még a Let it got is elénekelem az én Drágám tiszteletére, ha elárulja miket is szeret bennem.- kuncogott fel buján. Az említett Drága pedig csak a maga kábulatában álldogált,de erre felkapta a fejét.

-Eh? –szétnézett,de nem reagált senki.- Eeeh? – egyre kétségbe esettebben és pirosabban nézett most már az előtte lévőre aki királynői bájt árasztott magából. Enyhe ördögi aurával fűszerezve.

- Még,hogy Kyuhyun az Evil Maknae…-kuncogott fel csendesen- ő minimum egy Evil Cinderella.- Az előtte lévő három tag hallhatta csak ezt a csendes megjegyzést,de azoknak eléggé meggyűlt a bajuk a nevetés vissza tartásával. Eléggé kellemes hangulat telepedett a kis csipet csapatra.

-Hé hé, téged tényleg Reynek hívnak őt meg Reinek? – az izgatott kérdés Eunhyuk szájából röppent fel.

-Yepp . – mosolygott rá kedvesen a két lány.

-Hééé te csak velem foglalkozz. – morgolódott Cinderella Rei előtt.

-O-oké. – kuncogott picit frusztráltan a leányzó.

-És barátok is vagytok? –folytatta a táncos mit sem törődve csapat társa felcsattanásával.

-Igen.

-De hogy? – kérdezett rá ámuldozva.- Ő idősebb-  mutatott a ténylegesen hamarabb születettre.

-Igen és? Mindketten szeretünk alkotni és imádom a rajzait. Így nem nagyon meglepő számunkra,hogy tartjuk a kapcsolatot.

-Furcsa- ráncolta szemöldökét és ezzel együtt orra is mozgott,mire Reyből kitört a kacagás.

- Annyira nem.Hiszen nálad is vannak idősebb tagok a bandában,mégis el vagytok nem?

- Ez igaz. –Vallotta be mélyen gondolkozva. – És hogy ismerkedtetek meg?

-Hát iskolában. Felettem járt és egyszer láttam,hogyan rajzol. Ott letámadtam,aztán a vizsga munkámnál ő volt az interjú alany,így ismét letámadtam. Ha így jobban belegondolok…szegénykém nem igen tudott lerázni.

-Vizsga?Interjú?- Eunhyuk úgy pislogott akár egy naiv kissrác,de a csökkent agyi kapacitásával a többiek már tisztában voltak. Már várták,hogy a türelemnek vége szakadjon.

-Yepp. Médiából csináltam vizsgát. Aztán ott szóba jött a zene és a ti bandátok is. Hamar rájöttünk,hogy sok dologban egyezik a véleményünk és az ízlésünk.- A kedves nyugodt hangú válasz megdöbbentette a fiúkat. A fanok idealizálása közepette ha elő jön valaki igazi személyisége hajlamosak csalódottak és türelmetlenek lenni,aztán pedig ott hagyni az adott embert. Nem egyszer kétszer estek már emiatt pofára… Nem hiába szinglik a legtöbben még. Nem éri meg kockáztatni,az amúgy is nyúzott szívüket. Nem hiába voltak megdöbbenve. Ez a két idegen magyar lány úgy kezeli őket mint embereket.Ami még ennél is furcsább mint NORMÁL embereket. Már eléggé el voltak tőle szokva és ezt a kisebbik észre is vette.

-A beszélgetés közben induljunk. Lassan meg kell néznünk a helyszínt, a színpadot és be kell állnunk. – szúrta közbe higgadtan és sürgetve a leader. A fiúk megindultak. Reit Cinder jóformán maga után rángatta. Csoda hogy nem repült,míg Rey lépett párat majd csendesen állt és figyelte a távolodó alakokat.

-Az indulás rád is vonatkozott. – hallott egy erőteljes hangot maga mögül,mire összerezzent. Leeteuk állt ott karba tett kézzel.

- Meglepő.

-Mi?

-Hogy normálisak vagytok és segítetek két idegenen.

-Teljesen rosszul fogalmaztál. Segítünk két kedves rajongónak,akik feldobták a napunkat.- érkezett a picit morcos válasz. – Indulj. Eunhyuk,Khyuhyun és Donghae úgy nézem nem végzett veled. –Amikor látta,hogy a másik még mindig tétovázik megragadta a kezét és maga után húzta szelíd erőszakkal.Hamar beérték a többieket egy hatalmas busznál. –Mire vártok? Felszállás. – Heechul volt az első aki felrohant mögötte a lobogó Rei-el ,aki pár pördítés után máris egy székben találta magát előtte egy csillogó szemű piruettező férfival.

-Let it goooo,let it gooo – énekelte elnyújtva teljes beleéléssel.Aztán abba is hagyta és lehuppant Rei-el szembe.

-Nos.Mesélj. Mióta? Miért? Miket szeretsz bennem főleg?- A lány csak pislogott mint borjú az új kapura és annyira megilletődött,hogy kapásból elkezdett válaszolni.

- A debütálás óta. Egyszerűen elbűvölt a mosolyod…a szád…az,hogy hogyan bánsz a rajongóiddal. Majd miután megláttam,hogyan táncolsz… Mintha nem érdekelne az egész mégis nagyon jól megy..És ahogyan a cicáiddal bánsz. Olyan aranyosak vagytok. - mondta belepirulva a bugyijába.- Még a játék és Frozen mániádat is szeretem és a szeszélyességedet is.-motyogta maga elé. Kim Heechul pedig lefagyott mint a Windows. Nagyokat pislogott az előtte ülőre. Enyhén elpirult és homlokát a másikénak döntötte.

-Köszönöm….-Mikor  Rei félénken felemelte a tekintetét szembe találta magát Heechul gyengéd mosolyával,gyönyörű szinte fekete tekintetével és picit elpirult arcával. Egy pillanat elejéig elnyílt a szája a döbbenettől,mire Heechul egyszerűen megcsókolta. Gyorsan,mégis rengeteg érzelemmel.

-Ha át megy soft pornóba az egész akkor azt végig nézzük vagy tekintettel leszünk rájuk és leszállunk? – kérdezett rá egy merengő Rey a busz elejéről. Mire páran elpirultak,főleg az éppen turbékoló páros azonban a többiek csak nagy hanggal nevettek. Leeteuk maradt egyedül higgadt látszólag aki nyugodtan oldalra fordult.

-Szerintem mindenki eldöntheti majd magának,hogy akar-e pornózni.De egy ilyen fiatal lány,csak ne nézzen ilyesmit.

-Hoh de akkor hentait se nézhetek?

-Nem.

-Csáposat?

-Végképp nem.

-Szigorú vagy.Bántasz. –szipogta az érintett majd levette a szemüvegét és hatalmas szemekkel nézett fel a másikra,mire az pirulva arrébb somfordált ,miközben koreaiul motyogott valamit.

-Nem is…-morogta vissza már angolul.

-Ugyan ugyan.Hé törpe, te most kibabráltál a Super Junior híres leaderével. – kacagott fel Donghae és összeborzolta az említett haját.Abban a pillanatban Eunhyuk jelent meg egy fésűvel és elkezdte fésülgetni.

-Donghae a lányok nem szeretik ha a hajukat piszkálod. Sőt illetlenség. – pufogta gyermetegen.

-Attól, hogy egy ilyen emberrel kibabrálsz remélem nem száll semmi a fejedbe-vetette oda Kyuhyun.

-Sajnálom,de az én fejembe nem kell szállnia semminek.Már így is van benne valami.

-Na Maknae emberedre találtál.- röhögött fel Shindong.

-Te csak azt hiszed- csattant fel.

- Én vele ellentétben nem hiszem hanem tudom- fuvolázta jól szórakozva Rey.

-Én híres vagyok. –pattant fel.

-És? Amíg emberileg nem éred el, hogy tiszteljelek baszhatod.-erre a másik leforrázva állt és pislogott,aztán leült a helyére.A többiek is csak pillogtak.

-Ti..mégis honnan jöttetek? Ufók vagytok? –kérdezett rá döbbenten Cinderella.

-Nem. Csak pár különc magyar lány. – válaszolta Rei mosolyogva.

-De nem úgy reagáltok,ahogyan a többiek…Ha mást csókoltam volna meg már rég mindenkinek elmondta volna és senki nem vágna hozzá ilyet együnkhöz se.

-Valójában híresek vagytok….és azt a pillanatot meg akarom csak magamnak tartani,ahogy Rey is látja,hogy csak emberek vagytok akiknek nincs privát szférája a céljaik és az útjaik miatt. Tudjuk,hogy ez nehéz és nem akarjuk ezt megnehezíteni,de nem szeretnélek annyira amennyira ha nem tisztelnélek emberileg is. Rey-chan csak erre hívta fel Kyuhyun figyelmét. Benne ez elég erősen megvan,ahogyan bennem is. Az embert nézzük…nem a külsőségeket.- A Super Junior a nap folyamán sokadszorra csak nézte ezt a két lányt. Furcsa rajongók egy furcsa országban. De mégis felüdítő. Rég néztek már rájuk igazán emberként. Bár Cho Kyuhyunt még soha nem küldték el úgy a picsába,ahogyan most. Kim Heechul se csókolt még meg senkit ilyen rövid ismeretség után ennyi érzelemmel. Ahogy a többieket se kezelték még ilyen jól. Bármennyire is szokatlan volt,tetszett nekik.

-Rei te…

-Oh ne haragudj…nem úgy gondoltam.- mielőtt befejezhette volna Cinder a kezét a szájára tette.

-Köszönöm. Jó hogy megismerhettelek. Számíts rá, hogy majd engem se tudsz lekaparni. –jelentette be,majd gyengéden megsimogatta az arcát majd mint aki jól végezte dolgát hátra dőlt és mosolyogva figyelte az előtte lévő paradicsom színt felvevő egyént.

-Megjöttünk-állt fel Leeteuk majd kinyitotta az ajtót és lepattant a buszról.Mindenki leszállt eggyessélvel.Heechul lesegítette Reit,de nem akár hogy.Az ölébe vette és mint egy igazi hercegnőt lerakta a földre. Rey pedig bambulva haladt lefelé,amikor megbotlott a saját lábában és orral ismerte meg volna anyabolygónk lágy ölét,de egy erős kéz megragadta hátulról és vissza húzta.

-Figyelj jobban. –vakkantotta oda Kyuhyhun majd lement.Leeteuk nyújtotta a kezét. A hatalmas tenyerében eltűnt a másik keze.

-Mindenki megvan? – kérdezte jó hangosan a leader.

-Meeg-  jött a felelet egyszerre. Lassan mindenki beballagott a Pecsába majd elkezdődött a próba. A fiúk mindent részletekre menően ellenőriztek végig járták a színpadot majd el is kezdtek az emberek jönni. Erre ők hátra jöttek és elkezdtek öltözködni.Felváltva elkészült a sminkjük is és a végén az SM Super Juniorja állt telljes pompában a két nézelődő lány előtt.

-Nos lányok készen álltok,hogy elvarázsoljunk titeket? –kérdezett rá Heechul vigyorogva.

-Ha képes vagy rá persze hercegnő.-válaszolta az éppen beszéd képtelen barátnője helyett Rey.

-Kihívás elfogadva. – egymás kezébe csaptak,míg a másikat szende pusziban részesítette majd Heechul elhagyta a színpad mögötti részt. A két lány egymásra nézett.

-Mindent bele srácok!-  Szólaltak meg egyszerre . Mindenkivel lepacsiztak,kivel egy kivel két kézzel majd elkezdődött életük egyik legnagyobb varázslata.

-Gyönyörű...Le akarom rajzolni…

-Én képtelen lennék ezt az élményt leírni…- Meghitt csendben álltak egymás mellett,kézen fogva miközben nézték életük csillagait.Talán pár könny is kicsordult a kisebbik szeméből… míg az idősebb töretlenül mosolyogva figyelte a dívát.Észre sem vették,hogy elröppent a 2 óra.

-Köszönjük magyar Elfek hogy eljöttetek és főleg köszönjük a bájos két kísérőnknek,hogy megmutatták milyenek a magyar lányok!- Heechul lelkesen és boldogan üvöltötte bele a koncert végén a mikrofonba. Mire minden egyes fej a két oldal álló fanra szegeződött…

-Bazdmeg…

-Jajj ne..

-Rey ugye tudod ez mit jelent?

-Ja.Azt hogy mi oda nem megyünk le,vagy kinyírnak minket.

-Hogy fogunk így haza menni? – kezdte el a kezét tördelni Rei.

-Tudod mit? Menjünk velük.Felszólítom őket az elrablásra.

-Azt hogy?Várj…kitalálom. Jó gyorsan?

-Pontosan Rei-sama.

-Nem vártam mást Rey-chan.De….ha túl akarjuk élni…fussunk a buszba jó?

-A számból vetted ki a szót.-Azzal neki iramodtak.Nyomukban a Super Junior kacagó tagjaival és a fanok felháborodott tömegével.

Visszatekintés 2015-re

No..Elröppent egy év...Egy egészen hosszú év. Nem is tudom,hogy hogy mehetett el ilyen gyorsan...Még emlékszem,hogy januárban mi minden volt előttem.Érettségi,felvételi,ballagó,nyár minden még csak előjáték szinten sem volt jelen.Na jó az érettségi talán mert annak az előjátéka évek óta kínozott minket a beteljesülés nélkül.Aztán hirtelen minden elkezdett pörögni...A ballagással kezdődött.

És véget is ért hamar. Ezután volt egy buli. Így visszatekintve eléggé...gyorsan elment és most már bevallhatom,hogy horribilisen viselkedtem.A nagy vendég seregben inkább olvastam.Eléggé fáradtságos munka volt az egész...mármint hétfőtől érettségi volt én pedig mindig egy nap alatt váltottam meg a világot x'D nem sok logika volt benne. Azonban így is volt egy kis aranyos fűszer a napban Liza lévén :)

Ez a kis csibész volt aki mindenre tojt és hangosan kacagott. Hála neki le tudtam hamar lépni a saját bulimrólx"D Aztán jött az érettségi...Hát nehezebbre volt beharangozva. Érdekes volt. Élveztem. Aztán ... elbúcsúztunk az osztállyal. Jó volt. Most vissza gondolva egy kicsit hiányoznak. Megszoktam őket és tudtam mire számítsak tőlük. Ezek után jött a felvételi. Felvettek a Debreceni Egyetem Szabadbölcsészet szakára. Ezután levágattam a hajam,amit világ életemben annyira elleneztem. Mivel új szakasz kezdődött...És így jutottunk el a következő pontig.A Gólya tábor...Nos az egy részről jó volt másrészről nem. Néhány olyan embert is megismertem akikre józan ésszel tudom,hogy nincsenek rám jó hatással. Komolyan.Ennyi fejfájást kevesen tudnak nekem okozni. Ezek után elkezdődött az egyetem. Meglepően sok tantárgyam van. 10. Úgy hogy nem is volt választható tantárgyam. Az egyetemen sok mindent tapasztaltam....Barátokat szereztem,vesztettem el,drámákat láttam és éltem át. Érdekes volt. Most buktam meg először valamiből...szenvedtem az olvasáson.Megannyi első élmény volt....De mégis elhanyagoltam a blogom..Elhanyagoltam azt amit csinálni akarok. És most is. A tavalyihoz képest kevesebb bejegyzés született szerintem. De majd csekkolom... Ebben az évben még szeretném befejezni egy 6-7 oldalas meglepetésemet...így pár képpel búcsúzok. Nem lett olyan mély mint gondoltam...Mármint a bejegyzés. De...pár dolgot megtanultam ebben az évben.. Légy erős.Tarts ki.Mindig lesz rosszabb.  A makacsság sokszor megéri,hiszen ez vezet el oda,ahová jutni akarsz...Légy önmagad de eközben rejtsd is el minden belső értékedet,hogy azok ne sérüljenek,hiszen azok alkotnak téged. Sírj nevess üvölts vigyázz magadra és azokra akiket szeretsz mert egyszer élsz. Ellenmondások sokasága igaz? De nem baj..mert ez is az élet nevű játékhoz tartozik amit muszáj játszanunk.

Köszönök mindent! Köszönöm azoknak akik szántak erre időt és erre a blogra...és köszönöm a blognak,hogy itt van. Lehet nem lehet elhinni de sokszor megnyugtatott.Ez lett a végső stabil pont az életemben. Találkozunk jövőre ^.^