Breaking News part 1

Nah...újra eltelt egy hét vagy valami olyasmi és jöjjön egy kis  blogolás.Próbálok betartani egy rendszert hogy azért ne össze vissza menjen minden.Hah....Életem legszarabb 8napját tudhatom magam mögött és úgy érzem hogy még bőven ki fog tolódni életem legszarabb hónapjává.Hogy miért?Elveszett jobban mondva ellopták a kutyámat és tegnap találtuk meg De ezt szépen az elejéről fogom kezdeni.Na.Múlt hét szombaton alszok alszok alszok amikor annya felkelt hogy nincs itthon a kutya.Én ilyen kómásan fel sem fogva rávágtam hogy oké.Ez volt 10 fele.Fél 12-kor szinte kiugrottam az ágyból hogy mi a franc vaaaan?! Neki álltunk keresni...de nem találtuk.Minden este sírtam amíg el nem aludtam.Már amennyit sikerült aludni.Mert vagy nem tudtam vagy rém álmaim voltak.Minden nap kerestük.Sikertelenül.Minden egyes nap megjátszottam hogy jól vagyok.Csak nem ettem meg twitterre írogattam meg néha kibukott belőlem.Nem akartam és nem tudtam semmit csinálni.Valahogy nekem az a "kis" kutya nagyon fontos és már a gondolat is kiakasztott hogy nincs mellettem reggelente nem simogathatom meg és nincs aki teljes szívéből örül hogy haza értem.Lehet azért mert akkor kaptam mikor beteg voltam és így sok nehéz időszakon átsegített.Csak beszéltem hozzá meg oda figyeltem ő meg csak örült neki.Én pedig örültem mert valakivel tudtam így viselkedni úgy hogy nem ítélt el.Szerintem ez tök érthető,nem?

Na....tegnap haza értem.Látom apa sehol.Kérdem mamát mi van már egyszer?

Erre mondta hogy lehet megvan a kutya....Na.....Nekem több nem kellett az 1 óra 40 percet *tudom hogy ennyi mert néztem* kinn táskával a hátamon vártam.És amikor megláttam a kanyarban ahogy egy lucskos nagy kutyuskát hoznak....megdobbant a szívem.Rögtön elkezdtem arra menni.Ahogy meglátott rögtön csóválni a farkát és felém jönni.Apa hozta pórázon.Rögtön megsimogattam hiába volt sáros és véres.Szépen "nyugodtan" behoztuk szépen elhelyeztük a kennelbe majd belőlem kitört a sírás."Itt van.....Él....De ki a faszom tette ezt vele?!"Senki nem tudja.Vadász csapdával volt egy fához fogatva.A nyomokból és a sebből kiindulva körülbelül 3 napig volt ott.A fát majdnem kitörte.A fém a nyakába vágott....Sírtam nagyon elismerem.Aztán hívtuk az állat orvost papa még el is ment érte amikor kijelentette hogy nem jön ezzel nem tud mit kezdeni.Itt volt a következő kiborulásom.Mindennek elmondtam azt a vén kecskét hiszen egy ilyen sebnél vigyázni kell.Aztán mikor azt mondták felejtsem el...Következő kiborulás.Nem tudtam csak annyiba hagyni.Hiszen bántották őt.A következő ékes szólásomra az utcán került sor.Aztán bejöttem és használtam ama közösségi portált(facebookot)és ezt az üzenetet fogalmaztam meg a falumnak amit majd később bemásolok.Na aztán lett az hogy ledőltem pihenni aztán go gyarmat angol.Haza érve úgy bealudtam mint annak a rendje....aztán felkelve bekapcsolom a gépet rögtön elkezd nyaggatni az a picsa hogy ő vele most mi van és még én voltam a szar alak amiért nem érdekelt hogy kivel hogy mit csinál meg a pasija nem nyúl hozzá mert engem ugye Snoo érdekel/t.Na nem érdekelt vissza feküdtem szépen rém álmodtam párat aztán reggel a kis sérültemmel kezdtem és ahogy most ahogy haza értem vele kezdtem aztán ültem ide ezt kiírni magamból.Na

Így néz ki alap járaton az én kincsecském:

És most 1 nap az állatorvos és kitisztítás után*csak az egyik oldalt fényképeztem mert a másik még....csúnyább*

Ez pedig a facebook üzenetem az istenverte falumnak^^ :

"Kedves Csegöldi ismerőseim!

Nem szoktam csak úgy viccből ki írogatni de úgy érzem hogy ezt végképp felháborító ami most történt.A kutyámat aki elveszett ma megtaláltuk és volt alaki oly kedves és segítő kész hogy kikötötte egy fához és ott hagyta étlen szomjan.Nos.A nyakán eléggé csúnya néhol még elég mély sebek húzódnak.Szóval ennek a sz**rnak *igen vulgáris vagyok és kivételesen jogosan* a lényege hogy ki volt az a becses személy aki kikötötte?HA valaki tud róla valamit jelezzen.Szeretnék elbeszélgetni az illetővel.

Megértéseteket előre köszönöm főleg akkor ha valaki hajlandó ezt fel vállalni és a szemem elé kerülni. "

Nos igen a hetem....8 napom...szar volt és még mindig az annyi nyugtat hogy az én kis cicám itt van már.De...fuuuuh na.Megnyugvás.Kajálok aztán írok a pozitív dolgokról írni.

Sensei és Sama kalandjai

 Ez lesz lesz utolsó fejezet első része mert többet nem volt kedvem gépelni :D szóval fogadjátok szertetettel és pár kommenteet*könnyes kiscica szemek*

(AKITO)

Nem hittem volna hogy ilyen jól sül el Sama ötlete.Mert hogy alig vagyunk itt pár órája Haru és Ren össze jöttek,vagyis dugtak ami náluk egyenlő annál én meg végre nyugodtan üldögélhetek perverz Sensei-emmel.

-Uke-chaaaan mikor fogsz megetetni?-vigyorodott el perverzen

-Már meg mondtam Sensei ahogy kész lesz a kaja.-válaszoltam unottan.Édes így de tudom hogy valami perverzet akar belőle kihozni...ismerem már mint a tenyerem.

-De ez nem olyan éhség.Én csak rád éhezem.-vágta magát keresztül az ágyon úgy hogy feje ölembe került.

-Csak rám Takamoto-san?-mosolyodtam el

-Igen az én egyetlen személyes Akito-chanomra.-jelentette be komolyan.A már már romantikus pillanatot az ajtó kicsapódása vágta tönkre.Konkrétan egy őrjöngő Takumi-san rontott be álló cerkával.

-Takamotooo gumit most vagy kinyírlaak-Az én drága töri tanárom eléggé....ijesztő vigyort produkált és a zsebéből előszedett egyet és lendületből neki vágta.Ahw...miért érzem már most azt hogy ebből baj lesz?És volt Takumi nincs Takumi.Takamoto-san pedig túl elégedett fejet vágott....

-Mond....Sensei mégis miért vágsz ilyen jól lakott óvodás fejet?-kicsit félek mit művelt...

-Oh drágám ne akard azt tudni-kacagott fel ördögien.Én csak félve szaggatottan felsóhajtottam.

-Ma már akkor Sama nem fog főzni úgy érzem.-erre az ölemben fekvő egyén csak felült és elmerengve nézett rám.Egy ideig csak ültünk és bámultuk a másikat amikor végre vett egy nagyobb levegőt.Na...csak meg szólalni?

-Mond Akito...Nincs kedved egy kicsit elém állni?-eh?Ezzel meg mit akar...?De hát....Most miért ne?

-De tudnék...-azzal elé is álltam.Na vajon most min törheti azt a csepp fejét...?Lassan húzogatott egészen addig bűvészkedett velem míg az ölében nem találtam magam.Csak ölelt....Ritkán kapok ilyen pillanatokat.Úgy kezel mintha az övé lennék.A tulajdona a játéka akit bármikor elő vehet és kizárólagos joga van hozzá.De ezzel a dologgal kapom meg azt az embert akit szeretek....Hátra dőlt velem és így feküdtünk.Össze fonódva békésen.Ösztönösen kezdtem el simogatni a haját mire felmordult.Tudom hogy szereti ezeket a gesztusokat,bár soha nem vallaná be.

-Mond Aki-chan....

-Hmm?-kérdeztem bambán.

-Nem zavar hogy még mindig éhezem..?-Válaszolni sem volt időm mert nyakamba harapott és kezei már messze felfedezték testem.

-Ahw Ta-takamoto-shan nem...-befejezni sem tudtam a mondatom mert szinte kiéhezett bestiaként vetődött a számra.Szinte letépte rólam a ruhámat mint valami őrült magáról szint úgy majd hozzám simult.Egész testünk össze ért meztelenül mire mind ketten egyszerre nyögtünk fel.Úgy tapadt ajkaimra akár egy pióca.....ahogy elváltak ajkaink úgy szívtam be*nem a vicces cigitőlxd* az éltető oxigént mint a szivacs a vizet.Nyelve mindenhova elkalandozik és keményre nyalja bimbóimat*bimbó mondja múú~bocsi aszem megkattantamxD* szakértő nyelve pár perc alatt keménnyé varázsolt hogy már szinte fájt.Ahogy bekapta az egészet ujjai belém hatoltak.Nyelve és feje ütemére tágított ki és ettől majdnem eldobtam az eszem.

-Takamotooo Téged most.-Rántottam fel a fejét és csókoltam meg kicsit erőszakosan.De pár perc alatt átvette az irányítást és szinte belém vágta magát.A kellemes feszítő érzés és a kéj....az ő gyönyörű önelégült arca és az a tempó....még soha nem volt ilyen szenvedélyes.Szerintem nyomunk fog maradni az ágyban.A kéj,az izgalom fürge ujjai és követelőző szája túl sok volt.Utol ért a gyönyör és őt is magával hurcolta.Rám zuhant és mindketten csak pihegtünk.

Legördült rólam majd magára rántott.

-Uke-chanom-szólalt meg rekedten-nem akarom magam dicsérni de rohadt jó voltam.

-Alá írom Seme-sama....-mormogtam a mellkasába.Csak közelebb fészkeltem magam hozzá és próbáltam lenyugodni.Ami addig fajult hogy elaludtam.

(Takamoto szemszög)

Azt hiszem most vagyok túl életem egyik legjobb ágy tornáján ami csodálatosságomra tekintve....igen nagy teljesítmény.De azért lefáraszthattam szegény uke-chant....Máris elaludt pedig nem szokása.Be kell magamnak ismernem hogy jobban ragaszkodom a kelleténél ehhez a kisfiúhoz.Hogy miért mondom hogy kisfiú? Mert a köztünk lévő kb 10 év...az azért rohadtul 10 év marad....Nem baj.Ha más nem is én megtehetem azt hogy magam mellett tartsam ezt a kis angyalt akiben bugyog azért egy kis csintalanság is.Ideje lenne nekem is aludnom....mert van egy olyan érzésem hogy holnap hosszú napunk lesz ha más nem a kis "ajándékom" miatt.Kicsit helyezkednem kellene mondjuk mert így nem tudom a selymes hajába fúrnom a fejem....Egy kis helyezkedés után máris megtaláltam a megfelelő helyet és nyugodtan hagytam hogy eluralkodjon rajtam a fáradság.

.

.

.

.

.

.

Másnap~

-Takamoto ha nem kelsz fel 2percen belül rád borítok egy pohár jég hideg vizet továbbá erény övet rakok Akitora.-eh...?víz?Oké.De...

-Mi a faszom van az erény övvel az én Aki-cicámooon?-ordítottam fel miközben ülésbe vágtam magam.Pár percig csak pislogtam majd egy higgadt ámbár szemmel ölni tudó törpe kúszott a látó terembe.Ajajajj....azt hittem Takumi lesz...de ha ő...őt nem tudom kezelni.Nem baj majd één rendbe rakom a kis csajt.

-Takamoto-sensei.-a rohadt életbe....ez a hangsúly....Ahogy szét néztem megláttam Akitot egy széken vigyázzban ülve...

-Igen?-csak higgadtság Takamoto.Akár az állatoknál.Nem szabad éreznie hogy félsz....

-Ha Takumi nem is,én észrevettem.

-Mit is?

-Tudod jól....továbbá örülj mert eltüntettem a kis...nyomaidat.Nem hiányzik a nyaralásunkon egy veszekedés..ugye?-a rohadt életbe...ez a csaj...komolyan az a szende szűz akivel beszélgettem párszor?...

-Hai....

-Szóval...bármi probléma adódna...rajtad fogom leverni.És hidd el....nagyon kreatív tudok lenni büntetés terén...érthető voltam?-öö...én inkább..nem szólalnék meg....vagyis ha ez-Tanár úúr kérdeztem valamit!-csattant fel élesen.

-Igen asszonyom máris asszonyom.-nyögtem be.

-Én is így gondoltam.-majd sarkon fordult és elindult ki.De megtorpant.....-A reggeli fél óra múlva tálalva szóval majd gyerteek-kacagott fel gyermetegen és szinte láttam körülötte a virágokat.Szökdécselve kivonult mire felsóhajtottam.

-Mond....Mit csináltál hogy így felhúztad...?-kérdezett rá a nyilvánvalóra Akito.

-Hát....

-Na?

-Tudod....

-Mond már

-KiszúrtamazóvszertamitodaadtamTakuminak....-hadartam el.

-Eh?

-Kiszúrtam a gumit.

-Ez most komoly?

-Ja...

-És...hogy??

-Tűvel....

-Értem....-csak ekkor mertem felnézni az arcára....és amit láttam...Ez a kis bestia alig bírja vissza tartani a nevetést és úgy csápol mint egy retardált fóka!Bár...igen dugni való fóka...

-Jól van már...akkor tök logikusnak tűnt.

-Mégis hogy?-bukott ki belőle a röhögő görcs...

-Elvitte a gumim amikor dugni akartam és bosszúnak lett volna...-morogtam már félre nézve.És ennyi kellett neki.Leesett a székről.Szóval így állunk....

-Reggeliiiii~-zengett a ház egy kedves éles hangtól.Erre felkaptam Aki-chanom és lebaktattam a lépcsőn egészen az ebédlőbe ahol mindenki feromon felhőben úszott.Na most néz ki minden úgy hogy egy kibaszott nagy boldog szexben bővelkedő család vagyunk.

Hatvanadik bejegyzéés :D

Halljátok én nagyon bamba vagyok O.o Megnyitottam ezt beírtam a címet és kiléptem.Erre valahogy közzé tette O.o hogy hogy  a picsába...azt nem tudom.Most komolyan valakinek ötlete?xD Mert én nem tudom.Amúgy tényleg a 60. bejegyzés.Valami különlegeset akartam de nem jutott eszembe semmi olyan ezért léptem ki belőle anno.De neem közzé tétel >.<

Olyan idióta vagyok.T.T

Na de akkor magamról csinálok már egy ilyen valamit :D

Mintha amúgy másról is lenne szó...Na mindegy kezdem :D

• Szeretem a jrockot és  kpoppot*mily meglepő nee?*
• Van egy kutyám akibe lehet képzavart neveltem mert Cicának szólítottam és annak képzeli magát
• Van egy pár kedvenc idolom....like:Choi Minho,Henry,Kyuhyun,Yesung,G Dragon,Yoseob,Kiseop,Taemin etc etc
• A legtöbb női koreai női sztárt utálom mint a bűntxD*meg lehet érte kövezni*
• Imádom a 2ne1-t
• Szeretek különböző országok kultúrájáról tanulni
• Imádom a pepsit és a coca colát csak le vagyok róluk tiltvaT.T
• Nagyon válogatós vagyok
• Rohadtul nem vagyok finnyásxD
• Szeretnék megtanulni gitározni
• Gyerek korom óta imádom Japánt és el akarok oda menni
• Gazerock is never die!!
• Eléggé ázsia orientált lettem
• Sokan kicikizik azt amit szeretek
• Imádom a telet
• Teli hoold <3
• A kutyámat Little Snoopy Miyavinak hívják.Eredetileg Little Minho Miyavi Sebastian Rennek akartam elnevezni csak anya lebeszélt rólaxD
• a családomban rajtam és az egyik mamámon kívül mindenki utálja a macskákat
• Tehát akarok egy macskát.Lehetőleg ragdollt.És Zennek fogom hívni*-*
• Most kezdtem el lerakni a jogsit
• Most fogok ötödjére menni kreszre...
• Egyszer megkérdezték tőlem hogy mi az álmom mire azt feleltem hogy körül utazni a világot a macimmal és egy sünivel mire az illető azt mondta őrült vagyok de bír
• Tavaly halloweenkor úgy kisminkeltek hogy nagyon :D

na így néztem kixD

• Néha igen depresszív tudok lenni
• Szívesen ismerkedem
• Ha tehetném egész nap lustálkodnék
• Nagyon nagy hangsúlyt fektetek az érzelmekre és az álmokra
• Mindig kiállok azért amit akarok
• Igen makacs tudok lenni
• Szeretem a málna szörpöt
• A Gazettoból mindenkit szeretek pedig az ritka dolog~
• Imádom Ahn Daniel száját...Mert nézzétek már:

Mosst néézzéteek máár*-*

• Choi Minho....a szerelmemxD mármint tetszik ahogyan a gyerekkel bánik meg ilyenek.És ő hasonlít legjobban az álom pasimra.
• Néha elég idiótán tudok viselkedni akár egy gyerek
• Van egy két plüssöm ami mindig az ágyamon van

Nah ennyi egyenlőre :D legközelebb a 100asnál fogok ilyeneket csinálni...addigra hátha lesz valami elképzelésem is hogy mit írjak :D Mert azt hiszem most ez látszik hogy full random :D

És még egyszer bocsi....az üres bejegyzésért><

NYah Bye bye~~~

Új kinézet :D + egyebek^-^

Majdnem teljesen megújult a blog :D még a fejléc híja van de arra egyenlőre nincs ötletem.De amúgy bármilyen ötletet fogadok hogy mit kéne csinálni.Ilyen téren full nyitott vagyok.

Azért választottam ezeket a kis valamiket mert kis kormik vagy mik*fb-ről töltöttem ott annak volt beállítva* és tök viccesnek hatott mert ugye az én család nevem Kormos :D Besírtam és gondoltam humorizálok mán' egy kicsit itt is~

Végre megkaptam amúgy a kirándulásos képek nagy részét így majd csinálok belőle vidit :D

Azt majd ide is linkelem mert jó pár érdekes kép születettxD Komolyan olyan hülye vagyok hogy papír hiányzik csak és hivatalos lenne :D 

Az első vissza téréses cuccli nem lett valami vidám.Amiért bocsi.De na...néha becsúszik.Óh találtam egy képet ami jó :D

Ez amúgy rohadt igaz.Most gondoljatok már vissza hogy hogy néznek ki az emberek 6-ban.Uhf...komolyan a világért nem mennék vissza.Annyi macera meg hiszti érzékenység pubertás.Faszomnak sem hiányzik.Bár szívesen vissza kapnám az akkori osztály közösséget.Pár ember vissza 2 el :D Komolyan kész felüdülés lenne.Most figyuzzatok amúgy hogy néztem ki 6-ban:

Most komolyan....pfeejj...még rossz rá nézni>.<  

Kíváncsi lennék amúgy ki hogy élte ezt átxD Mármint ki hogyan látta a dolgokat hatodikban.

Az annyira rawr.Bocsi de olyan kelekótya vagyok.Meg álmos.Hisztis.Akarom hogy valaki itt legyen meg ááááááááááááááááááááááááááááá.Na

oké.

Én befejeztem ezt máraxD Túl idióta vagyok egyenlőre.

Amúgy ha valakinek van a fejlécre vagy blogra szóljatok :D komolyan mert néha nincs ötletem mit kezdjek vele.Meg eleve a technikai részhez olyan sík gyökér vagyok hogy azt nem hiszi el senki.Képes vagyok elrontani bármit bármikor.Néha még az fbmen is olyat csinálok hogy  mást kell megkérdezni hogy hogy csináljam vissza.Keresni sem tudok normálisan google-on.Én valahogy mindig bele botollok a dolgokbaxD ha nem keresek akkor találok szóval sose keresek.

Amúgy hétfőre kisbeszámolót kell tartanom Zola Nanájából.Valaki olvasta??

Mert én csak elkezdtem egyszerxD de találtam jobb elfoglaltságot :3

Na komolyan lépek olvasni animézni.

Bye Bye Mina-saaan~~

Végre vissza tértem ~ ismét

Hahaha ismét itt :D három napja van megnyitva a blogger.Három napja gondolkodom mit is kellene írnom.Egyszerre jut eszembe minden és semmi.Az utóbbi időben youtube-on ténykedtem.Felraktam pár videót.Kaptam támogatást hogy rakjam mert érdekli és hasonlók.De elsősorban én egy blogger vagyok..szóval szégyen gyalázat hogy elhanyagoltam.Legalábbis az én szemszögemből az.De ennek a youtube-os cuccnak hála olyat tapasztaltam ami....megdöbbentő és szívet melengető volt egyszerre.Van egy videóm ahol az étkezési zavarokról beszélek.Ott beismertem azt hiszem hogy volt rá precedens hogy bántottam magam....Egyik osztály társam megnézte ezt és oda jött hozzám az iskolában elvont és megkérdezte hogy igaz-e?Bántottam magam?és megkért hogy ne csináljak hülyeséget. Tudjátok ő az osztály egyik menő csaja.Petra.Nagyon kedves lány és egyszerűen...ledöbbentem hogy oda jött kérdezte érdekelte.Ez annyi mindent elindított bennem...Igen bántottam magam.Igen sokszor vonz a halál gondolata de gyáva vagyok és valahogy jobban vonz az élet.És nem tenném ki a környezetemet a halálomnak.Elgondolkodtam.Minek is érzem magam?Semminek.Vannak céljaim?Természetesen.De most kezdenek halványulni.Már nem is tudom mit akarok.De mit fog látni egy ismeretlen ember ha vissza olvassa azt amit itt hagyok?Egy emos depresszív idiótát?Vagy azt aki vagyok?Nagy kérdések.Tudjátok az embereket néha olyan könnyű át ejteni.Egy mosoly egy kis vidámság.És voilá.

Tanultunk irodalomból a csinovnyikokról.Azt mondták hogy felesleges emberek.De szerintem nem azok.Példaként vannak feltüntetve hogy hogyan NE éljünk.Mostanában sokat nézem az embereket.Egy részről döbbenet és düh lesz rajtam úrrá olyankor más részről valami megfoghatatlan nyugalom vidámság.Mindenki biztos találkozik olyanokkal hogy ha nem lenne ki kellene találni.Ezek az emberek valahogy feldobják a környezetüket nem? Vagy lehet csak én látom így...Vagy hogy van az hogy az emberek csoportban levetkőzik önmagukat?

*

Az emberek...nem értékelik azt ami megadatott.Legyen szó életről,tehetségről,adottságról.Hiába nem teszik kapzsik és önzők.Egocentrikusak.Látják mi folyik körülöttük de a saját valóságuk fontosabb.Csak az a vicc hogy a mai világban pont ez teszi az embert emberré.Ami hibás.Mert aki önzetlenül akarna segíteni azt csak lenézik meghurcolják ha a békét keresed gyávának bélyegeznek.Olyan érdekes hogy ezek nem gondolnak bele hogy ezzel a viselkedéssel hova jutnak.Hova taszítja majd őket.Csak...élnek.Erre mondják azt hiszem hogy éli világát.Csak hogy ez egy hamis világ amin kívül csak az van amit ő megtagad.Pedig lehet hogy pont ott találná meg amit keres.Csak a szűk látókörük miatt begyepesednek egy maguk és a környezetük által elvárt szerepbe.De ezt csak ők tudják ledobni magukról és legbelül tudják hogy minnél tovább viselik annál nehezebb lesz és annál nagyobb az esélye hogy ők maguk az egyén a saját személyiségük eltűnik és ez olyan szomorú és dühítő egyszerre.

*

Mondjuk ezt pont én mondom...Aki sokszor csak üldögél és elmerül a saját világában és nem akar tudomást venni hogy mi történik mellette.Mondjuk csak mellettem.Mert nem akarom hallani azt a "nő" személyt....Mondjuk ez nálam tipikus.Alkalmi süket és vak vagyok.Ha valamiről nem akarok tudomást venni akkor nem is fogok.Ha valamit el akarok érni akkor nem állíthatnak meg.Legyen szó bármiről.Amíg az erőmből futja nem hallják azt tőlem hogy "Feladom".Sokszor nézem magam semmibe.De valahogy értékelem hogy ha az emberek legalább elismerik hogy nem vagyok idióta.Van véleményem.Persze sokszor beadom direkt azt  hogy hülye vagyok.Mondjuk csak azoknak akik ettől boldogabbak.

Nekem is van világom.Egy olyan álom világom aminek nincsenek határai.Mert azokat csak én szabhatom de nekem nem áll szándékomban lekorlátozni önmagam.Sokszor vagyok szomorú.Sokszor teszek önmagam ellen vagy épp feledkezem meg arról hogy milyen is vagyok,ki is vagyok.De nem bánom mert így vagyok én én.Akinek nem tetszik...így járt.Lehet neki megjátszok egy totálisan más embert,azt akit ő elvár de legbelül ugyan az az ember leszek.Sok mindennel vádoltak már.Közönséges,ribanc,idióta,gyerek,felesleges ember,mániákus,oktalan,furcsa,más.Az emberek dolga hogy mit gondolnak rólam.De könyörgöm....stabil véleménye csak úgy legyen az embernek valakiről hogy ismeri.Amúgy is...ne keverje össze senki a viselkedést és a személyiséget.Mert a viselkedés függ a környezettől míg a személyiség maga az ember.

*

Amíg élek írni szeretnék.Írni hogy emlékezzek és hogy ha valaki hasonlót érez akkor tudja.Nincs egyedül.Tudom hogy gyermeki vágy az egész de ez valahogy megnyugtatja az amúgy mindig pörgő gondolataimat.

Tudom hogy sokakat csak azért bántanak mert ők éppen Japánt és Ázsiát szeretik vagy egy egészen más hobbinak hódolnak mint az átlag.Ezeket az embereket nem szabad magukra hagyni.Mert ez...ez a közösség ezek az emberek....annyira különlegesek és kedvesek....Mégis sokan nem értékelik őket.Aki felvállalja önmagát az mindig is bátrabb és sérülékenyebb lesz azoknál akik meglapulnak mert nagy támadási felületet hagynak.De merem remélni hogy lesz mindig mellettük valaki aki túl segíti őket a lelki nehézségeken.Minimum egy jó barát egy lelki társ egy személy akiben bíznak és ő is bízik benne.

*

Volt eddig 2509 blog megtekintésem,twitteren 324 követőm és youtube-on 598 megtekintésem.Ezért rettentő hálás vagyok :) úgy őszintén.

Arigato mina-sama ♥

Sensei és Sama kalandjai

     Cat and mause game on the beach

Hát lassan egy év kihagyás után....Íme a második része a dolognakxD

(Rocky pow)

Szinte beszáguldoztam a konyhába ahol a csirke hűlt helyét találtam és különböző ruha darabokat szanaszét.Na...Ren és Haru akcióznak...hah...de legalább már a szobában csinálják.Ahogy szétnéztem láttam hogy csirke sehol...ergo Haruékban még volt annyi józan ész...Jézusom...a kezem...Ahogy lenéztem megláttam hogy alvadt vér borítja.Takuminak hogy volt gusztusa hozzám érni...?Oda battyogtam a csaphoz és hideg vizet eresztettem rá.Ahogy néztem a lefolyóban eltűnő vöröses folyadékot elgondolkodtam.Ren és Haru szeretik egymást.Akito és Takamoto...szint úgy.De mi?Mit érdemel egy magam fajta senki?Takumi...annyira gyengéd minden lány álma.Én pedig...egy ostoba kis lány vagyok aki soha nem hagyja abba az álmodozást.Félek...az igazat megvallva félek...Mit adhatnék neki?Egy olyan csodának mint ő?Nem értem...miért maradt velem?Hiszen...bárhová megyünk minden lány bámulja őt és csorgatják utána a nyálukat.Ők szépek.Vékonyak.Kecsesek.Tisztában vannak minden hagyománnyal.Míg én...nem.Igen...egy idióta kis gyermek vagyok aki kapaszkodik mindenbe hogy az élet nevű játékban maradjon...Szánalmas vagyok..Össze szorítottam a kezem és csak bámultam.Amikor hirtelen két meleg kart éreztem meg magam körül. 

-Roo-chan...mi a baj?-olyan gyengéd volt a hangja...szinte simogatott.Mégis...olyan volt  a hangja mintha egy sérült állathoz beszélt volna..Ez lennék számára én..?-Hm?Valami bánt?-ugyan az a hang súly...annyira...kiborító.

-Mond Takumi..mégis...miért szeretsz engem?-lehajtottam fejem hogy ne láthassa az arcom...nem...nem sajnálatból fakadó szavakra van szükségem.A vállamra hajtotta a fejét és a fülemhez érintette ajkait.

-Mindent.-suttogott.

-Ez nem igazi válasz...

-De attól még igaz.-csak vettem egy mély levegőt és próbáltam lehiggadni.-Miért vagy ilyen feszült?

-Csak...nem lényeges.Inkább menjünk aludni.-elkezdtem kibontakozni azokból az ölelő biztonságot nyújtó karokból és elindultam a szobánk felé mikor hirtelen egy erős rántást éreztem és mire feleszméltem a konyha pulton ültem Takumival szem magasságban.

-Majd én azt eldöntöm.Hogy lényeges-e.-ez a Takumi...sokkal erőteljesebb és vadabb volt mint aki általában.Egyszer beszélgettem erről Takamotoval aki szerint nagyon kevesen ismerik ezt az arcát.A határozott és erős férfit aki mindenen átgyalogol azért amit akar.Ilyenkor még én is meghunyászkodom előtte egy kicsit.De csak egy kicsit.

-Mondtam.Nem fontos.-erre végig húzta a kezeit az arcomon ,le végig az oldalamon míg el nem ért a kezeimig.Erősen megszorította őket de ez a máskor jól eső tett fájdalommal járt.Mivel a kezemen egy igen mély vágás húzódott.

-Én pedig azt feleltem hogy majd én azt eldöntöm.Mond el.Nem érdekel ha bolondság.

-Éppen ez az..bármit mondok az bolondság.Bármit teszek butaság.

-És ez tesz téged édes kis lánnyá.-A szemeim megteltek könnyel.

-Ez az...én csak egy kislány vagyok...kint megannyi nő futkározik....akik ráadásul oda vannak érted.Mégis...miért maradnál egy ilyen mellett mint én?

-De azok közül egyik sem te vagy.

-Ja nekik több tapasztalatuk van minden téren...többet tudnak...-erre kikerekedett a szeme és dühösen fújt egyet.

-És?Szerinted hol érdekelnek engem?Mindegyik közönséges.Egyik sem ért meg.-hirtelen ajkaimra mart mire megremegtem-Egyik sem remeg meg ha csókolom.Egyik sem dobogtatja meg a szívem úgy mint te.Mond meg nekem Rebecka...hányszor kell még elmondanom hogy szeretlek?!-én pedig csak tovább remegtem és a könnyeim lassan gördültek le az arcomon.

-Takumi...-ő csak letörölte a könnyeim és komolyan nézett a szemeimbe.Mindent el akart mondani tekintetével.Szipogtam párat majd ránéztem.-Mond még...mond még...

-Szeretlek...Szeretlek...Szeretlek-közben pedig simogatott ahol ért...és felszedett.Lábaimat csípője köré  fontam és bújtam hozzá.A szavak...ezek az édes szavak mindent elfelejtettek velem.Mire feleszméltem már a az ágyra borultunk mind ketten és a nyakamat aktívan támadta a fekete démon.Van egy olyan érzésem...hogy meg akar enni...Tudtam én hogy titokban kannibál!

(Takumi pow)

Szinte az ágyra dobtam ezt a bolond lányt.Felmerült benne...hogy én elhagynám egy közönséges nőért?Mikor végre sikerült megszereznem?Látszik hogy milyen kis borongós tud lenni.Csókoltam és haraptam mindenhol.Tudnia kell...hogy ezentúl csak hozzám tartozik.Csak én érinthetem.Mert csak rá van szükségem.Olyan jó volt az illata...Teljesen transzba ejtett és csak többet akartam belőle.Lassan  vettem le róla a nadrágját,de egyenlőre a fehér neműt rajta hagytam hogy ne ijesszem meg túlságosan.Ahogy néztem észre sem vette...Tökéletes és helyes.Csak én  lehetek abban a konok fejében.Elkezdtem harapdálni a fülét és szinte leheltem a fülébe a szavakat.

-Room...akarlak...most.-erre csak felnyögött.-Hmm...ezt engedélynek veszem.-ezzel a mondattal martam ajkaira és kezdtem el leszedni róla a felsőt.

-Tahkumih-áhw...na most te fogsz nyögni...a te hangod lesz a legszebb muzsika amit valaha hallottam.Nem hagytam abba.Kikapcsoltam a melltartóját majd egy picit megemeltem és száműztem is a szoba másik sarkába.Rögtön maga elé akarta kapni a kezét.De én ezt nem engedhetem.Úgy érzem...kiérdemeltem a látványát,a testét és most már csak az örök szerelméért kell küzdenem.Az egyik kezemmel fenn össze fogtam csuklóit fenn miközben leügyködtem róla alulról is mindent.Feltérdeltem és lenéztem rá.Annyira....szép.

-Annyira...lenyűgöző vagy kicsim...-suttogtam.Mire megvillant a szeme.

-Drágám..te pedig állsz mint a cövek vagy esetleg még a Pizzai ferde toronynál jársz?-pimasz..izgató...

-Ezért még kapni fogsz...-Erősen beleharaptam a nyakába majd elkezdtem szívni és megdicsérem magam mert igazán csinos foltocskát hagytam a kiszemelt területen.Lassan fedeztem fel a testét.Az ajkaimmal.Ezt édes nyögésekkel jutalmazta...vagyis számomra az volt.A legszebb jutalom.Amikor a csípőjénél jártam elengedtem kezeit és szét tártam a lábaim.Nagy lendülettel és kapkodással estem legféltettebb kincsének.Csak a nyelvemet használtam és egészen addig hergeltem amíg bele nem kapott a hajamba és meg nem feszült a teste.Büszkeség töltött el és észre sem vettem hogy már rajtam ül és én vagyok vagyok alul! Mire rendesen feleszmélek már csak a gatyám van rajtam.Ez...mikor hol hogyan?Aztán egy apró mégis erőteljes kezet éreztem meg...derék tájt.

-Takumi-sensei....maga annyira....szexuális....-az ártatlan félre biccentett feje gyökeres ellentétet alkotott a mondatával...Majd...bele markolt a...csak nyögni voltam képest.Elvesztettem a fejem amikor megéreztem leheletét a farkamnál.Gatyán keresztül kezdett el ingerelni..sőt...be is kapta mire fel rántottam magamhoz és megcsókoltam.Ledobtam magamról a gatyát és már majdnem benne voltam amikor meghallottam édes hangját.

-Taat-sensei...gumi.-villám sebességgel vissza húztam az eldobott ruha darabot és át rohantam Takamotohoz.

-Takamotooo gumit most vagy kinyírlaak-az említett Akito ölében nyugtatta a fejét és csak egy vigyort meg egy repülő óvszert kaptam.Vissza rohantam és akkor olyat láttam....ami bele égett az agyamba.Roo-chan kipirultam pihegett az ágyon miközben harapdálta a száját.Amikor rám emelete homályos tekintetét elpattant bennem valami...Leszedtem magamról a gatyát de közben már téptem szét a zacskót a számmal feltéptem.Pár pillanat volt szükséges csupán és már rajtam volt én pedig gyengéden  hatoltam szerelmem testébe...Kicsit megfeszült...Csak nem..?

-Rooh...teh..?

-Hai-nyöszörgött.-Deh...most azonnal teljesen-rántott le magához egy vad csókra majd mire észbe kaptam csípőjét felém lökte és csípőjét és teljesen befogadott.Szerintem...életemben nem nyögtem még ekkorát.Szűk..forró...lüktető....és az illata...a cseresznye virág és eper keveredett az én ciprusos aromámmal.Tökéletes...őt pont rám teremtették.Apró könnyek potyogtak a szeméből...Lepke szárnyi puszikkal tüntettem el őket közben pedig próbáltam magam vissza fogni.Legszívesebben bele döngölném az ágyba....De...még nem tehetem...Egy ideig csak így voltunk.Becézgettük egymást ajkainkkal és próbáltunk megnyugodni.Amikor hirtelen fellökte a csípőjét.Kipirult arcára néztem és ismét elvesztem.

-Biztos vagy benne...?

-Hai...-szenvedélyes csókra hívtam ismét miközben lassú tempót vettem fel.De úgy látszik neki ez nem volt elég.Csípőjét szüntelen felém lökte.Ami...egyre gyorsabb és gyorsabb sőt egyenesen nyers és vad mozgást váltott ki belőlem.Elvesztettem minden józan eszem és már nem bírtam vissza fogni magam.Nyögéseinktől visszhangzott az egész szoba...vagy lehet az egész ház..Az orgazmus....magával ragadott és rá hanyatlottam pihegő,csillogó szemű szerelmemre.A fejemet a mellei közé fúrtam és próbáltam szabályozni légzésem.Apró puszikat hintett csapzott fejemre majd elkezdte cirógatni.Az ő szíve is csak úgy rohant mint az enyém...Az álmosság csak úgy rám zúdult...Túl sok volt ez egy napra..mégis..elégedettség honolt bennem mindenhol.Kihúzódtam belőle majd az óvszert egyszerűen a közeli kukába hajítottam.Vissza feküdtem a jól megérdemelt kényelmes helyemre majd rá emeltem szemeim.

-Roo...szeretlek...-suttogtam majd a közelsége és illata miatt ismét elragadott a nyugalom a kiadós szeretkezés miatt keletkezett fáradsággal együtt pedig túl sok volt...

-Én is szeretlek...-alig hallottam ezeket a szavakat...mert az álmosság legyőzött.Egy angyali teremtéssel az oldalamon aludtam el.Teljesen boldogan...

Me and my Angel

Meg sem várta hogy a pénztárcámért nyúljak.Fizett és kiráncigált jó formán  a kocsihoz.Hátulra bedobta a szatyrot engem pedig betessékelt előre aztán ő is bevágódott.Miközben vezetett úgy szorította azt a kormányt mint aki egy ember  nyakát képzeli  oda és azt folytogatja

-Tudod ez kicsit olyan mintha te randiznál vele és nem én.Mert ahogy nézem…jobban szét vet az ideg mint engem.-néztem rá  enyhén nyűgösen.

-Ne hisztizz.-mély sóhaj…ilyenkor nem szabad húzni….nagyon.

-De te engem nem is szeretsz.Mindig csak kritizálsz és nem törődsz velem.

-Ezt most fejezd be….-morgolódott.Oh a kis zsémbes.Arra gondoltam amikor apu és Tama szomorúak és ennek köszönhetően megteltek a szemeim könnyel.Kicsit elkezdtem szipogni is mire rám nézett és össze szaladtak a szemöldökei.-Tudod jól hogy kedvellek és vigyázni fogok rád.Csak sok meló.De utána együtt leszünk pár napot jó?-rögtön felragyogott az arcom.

-Köszönöm oppaa szeretleek.-dalolásztam és az arcára nyomtam egy nagy puszit.Csak elmosolyodott olyan igazi Nielesen és tudtam.Minden oké lesz.Ez az ember olyan tempóban haladt…hogy 6 után egy kicsivel bevásárolva pezsgővel mindennel  a konyhában álltunk és bámultuk egymást.

-Hallod...akkor mi most főzni fogunk?-kérdeztem rá csendesen.

-Nem.Te főzöl én meg beszélek.

-Akkor...mikor kezdünk neki?-érdeklődtem kíváncsian.

-Hát nem tudom.Kezdjük most aztán fürdesz és filmezünk egyet.Bele fog férni.

-És ezért siettettél?

-Aha.Utálok vásárolni.

-Én is...de ez azért nem volt egy csipetnyit túlzás?

-Nem.-vágta rá.-Irány sütni asszony.-és rácsapott a seggemre.Mire én vissza kézből megmarkoltam nemesebb tájakon.Ő csak bámult.Én is néztem.

*-Tudod jól hogy ez egy másik történet.-morogta rám.

-Igaz...ez most rólam és Minnieről szól.

-Akkor miért van még ott a kezed?

-Mert imádlak heccelni.

-Én meg imádnálak megdugni szóval vagy elengeded vagy át váltunk a Két érző több mint egy kalandra amit még nem írtál meg

-Értem mester...De bespoilereztél baszódj meg-lassan elengedtem.

-Tök mindegy.Folytasd már ezt a rohadt történetet és ne térj el a karakteredtől mert kapsz a fejedre

-Jóóól van naaa*

-Bocsi...-motyogtam

-Hagyjuk.De kezd.-határozottan.Ezt mindig is tiszteltem benne.Innentől kezdve igen gyorsan ment minden.Ő utasítgatott én cselekedtem.Tészta hús szósz sajt...Amikor Niel mindent késznek ítélt és még a pezsgőt is elkezdte behűteni konkrétan elpaterolt fürdeni.

Én pedig mentem meert ő azt monda.Lassacskán,nyugodtan.Teljesen ellazultam.Ahogy kimásztam bebugyoláltam magam és kimentem.Drága vendégem már a kanapén volt elterülve.

-Felöltözni luxus?

-Száradok.

-Törölközz meg és öltözz fel.Most.

-Értettem...-vissza somfordáltam és hamar elvégeztem a jelenlegi feladatom.Amikor vissza lépkedtem Niel elégedetten nézett végig rajtam..

-Még van egy óránk mit kezdünk el nézni?

-Nem tudom.Hachi?

-Azon bőgsz.

-Takumi-kun?

-Nem nézünk buzikat.

-Nézzünk aakkooor Batmant.

-Nem.

-Bosszúállók?

-Na látod...ez már jöhet.-hátulról előszedte a gépét és felrakta az asztalra.Nyugodtan neki dőlve néztem a filmet amikor..bealudtam.

(Taemin pow)

-Héé Taemin siess már Suzie vár rád.-ordított át Jonghyun a próbaterem másik végéből ahol Minhoval táboroztak.

-De hyung nem úgy volt hogy 8-ra kell mennem?-értetlenkedtem.Hiszen nem rég néztem az órát és csak 7órát mutatott.

-Hát ja.Csak tudod már 9óra.-vetette oda Minho.Amióta megtudta hogy Suzie meg én...Nagyon kikészült.Pedig..Mi csak...De...Eun....De nekem Suzie..Várjunk csak...

-Hogy mennyiii?-szinte visítottam.

-Jól hallottad kölyök 9óra és már múlt.

-A francba.-Szinte felpattantam és neki álltam rohanni.20 perc haza az út.

Lihegve törtem be a lakásomba.És...megdöbbentem.Mindenhol gyertyák vacsora pezsgővel az asztalon de...Suziem sehol...De a nappaliban megláttam őt Nielre dőlve békésen szuszogni.Elöntött a féltékenység.

-Megjöttél?-nézett fel unottan az aa....

-Ja.De te mégis mit csinálsz?

-Filmeztünk.Elaludt.De örülj inkább hogy itt voltam.Ha magában maradt volna akkor egy hihetetlen szomorú Suziet találtál volna itt sírva.-elöntött a bűn tudat.Az én hibám...Niel felállt és nyugodtan lefektette.Lerakott az asztalra egy levelet és elindult felém.-Vigyázz rá.Óvatosan keltsd fel.És ajánlom hogy elmond neki és ne verd át.Mert az én felügyeletem alatt van.-kirázott a hideg...Niel nagyon ijesztő tud lenni.De picike hihetetlenül jóban van vele...Elgondolkodva néztem a kis bájos arcát.Fáradozott értem...Oda mentem mellé és letérdeltem.Lassan kezdtem el simogatni a nyakát és az arcát.

-Suzie...kicsi Suziee-a hangomra lassan kinyitotta a szemeit.Álmos lehetett..

-Taeminnie?...Már 8óra?Niel..?

-Igen én vagyok...és az igazat megvallva lassan inkább 10...Niel pedig nem rég ment haza.

-Jézusom a vacsora-sikkantott fel.De ahogy felült és szétnézett elmosolyodott.

-Igeen látom mennyit csináltál...akkor Suzie eszünk?-kérdeztem rá izgatottan.

-Persze Angyalkám...-feltápászkodott én pedig kézen fogtam.Elvezettem az asztalig és kihúztam neki a széket.Így ültünk le "randizni".Én izzadtan csapzottan ő pedig álmosan és vidáman.

-Spagetti...a kedvencem...honnan tudtad?-néztem picikét döbbenten rá.Hiszen soha nem volt ilyesmi téma nálunk.

-Hogy ne tudnám?Hiszen szeretlek és akit szeretünk annak ismerjük a kedvenc dolgait-úgy válaszolt ahogyan ő szokott.Kedvesen aranyosan és elbűvölően.

-Köszönöm...-lassacskán neki kezdtem enni.Az étel meleg volt...ezek szerint Niel megmelegítette.Amíg én zabáltam konkrétan ő öntött pezsgőt és mosolyogva figyelt.

-Hogy hogy nem eszel?-kérdeztem két villányi kaja között.

-Nem vagyok éhes.-ivott bele a pezsgőbe.

-ooh....-Amire befejeztem...rá kellett jönnöm hogy pont eleget csinált mert mindent megettem.-Köszönöööm-felpattantam és megcsókoltam szenvedélyesen.Azt mondják én vagyok ártatlan...de tudom hogy neki mindenben én voltam az első.Így..ideje hogy ismét tanítgassam kicsit.Felhúztam és belemarkoltam  kerek fenekébe mire nyöszörgött.Még...oh de kimerítő ágy tornába fogom én kényszeríteni a kis Suziemat....Elkezdtem a fürdő felé irányítgatni ahol mindenütt gyertyák voltak ismét.Elkezdtem vetkőztetni ami elég gyorsan ment.Ő pedig...lesimogatott mindent rólam és meg is nézett rendesen.Néha...még meg is puszilt pár helyen.Én már nem bírtam ki.felrántottam és letoltam a gatyám.Bevágtam az ajtót és nekipréseltem.Szinte marcangoltam ajkait kezem mindenütt ott volt.Olyan jó mellei vannak áhw...Meg akarom harapni.Kérdőn néztem fel rá de...ő csak becsukott szemmel pihegett.Miért kínoz..?Kicsit szélesebbre feszítettem a lábait és elkezdtem lefelé haladni apró csókokkal.A derekánál nem bírtam tovább.Beleharaptam erősen és megszívtam az érzékeny bőrét mire hatalmasat nyögött miközben belekapott hajamba.Ahogy elértem eredeti célom...és belenyaltam nedves nyílásába majdnem össze esett.Ő tényleg...kis érzékeny.Megismételtem mire már nyöszörgött is.Olyan nedves volt hogy simán mehettem volna én is.De törődött velem így...Még párszor végig nyaltam rajta majd visszatértem ajkaihoz.Közben pedig ujjaimat belé vezettem.Olyan szűk...párszor ki be mozgattam benne 3 ujjamat de már...elég én akarok benne mozogni.Kirántottam ujjaimat mire fellélegzett de csak egy pillanatra mert tövig belevágtam magam.Mire felsikított.Áhw...most nem törődtem vele...Ajkait durván téptem miközben őrületes tempót diktáltam.Olyan szűk és nedves...még akarom és ez egyre jobban kikészít.Megéreztem ahogyan bele kap a hátamba és végig karmol.Mire felmorrantam.Ha ezt csinálja hamarabb elmegyek....Egymás szájából loptunk levegőt mikor egy kicsit hátra feszítette a fejét.Egyre jobban kapkodtuk a levegőt én pedig egyre fokoztam a mozgást.

-Taemiinh-nyögött fel hosszan majd megéreztem szűk kis puncijának össze húzódását és szinte beszippantott.Ennyi kellett...beleélveztem...Még Eunnal sem ilyen jó....Lecsúsztunk az ajtó mentén és csak pihegtünk.Apró csókokkal ajándékoztam meg a nyakát.Lassan feltápászkodtunk és mosolyogva boldogan megfürödtünk.Nekem ennyi elég volt pihenés képpen..Ő pedig elbűvölt kinézettel nézett rám végig...így azt hiszem benne lesz még pár menetben..

-Gyere Suzie.-felálltam..immáron két értelemben és kisegítettem a kádból.Megtöröltem magunkat közben pedig néha néha végig simítottam egy egy érzékenyebb pontján.

Meztelenül elterelgettem a szobába ahol lefektettem az ágyra és lassan felé másztam.Ő pedig átölelte a nyakam és várakozott.Hogy mit szeretnék.Az én kicsi Reményem...Ezúttal lassan csókoltam meg miközben belecsusszantam.Mire a számba nyögött.Lassan kezdtem benne mozogni hogy igazi szeretkezés legyen....De megérte..Egész este különböző pózokban és tempókban játszottunk a másikkal miközben ezerszer elmondtuk mennyire szeretjük a másikat.A sokadik menet után fáradtan dőltem mellé.

-Szeretlek Suzie...-suttogtam majd rögtön el is aludtam.

(Suzie szemszöge)

Fáradtan pihegtem az alvó angyalkám mellett.Kifárasztott...de hihetetlen szomjas vagyok.Lassan kikászálódtam és csak úgy Éva kosztümben neki indultam.Viszont a nappaliban az asztalon ott volt egy boríték nekem címezve Niel kézírásával...Leültem és rögtön felbontottam.

"Szevasz.Ezek szerint végeztetek...Na most amit írok az vagy meg fog döbbenteni vagy még Taemin nem volt hajlandó elmondani.Rossz híreim vannak számodra...Amit nem szívesen mondok el.Az első az hogy Taemin IU-val igen közeli kapcsolatot ápol és ma is találkoztak.Mivel 1 órával később kezdődött a próba.-itt megfagytam és a könnyeim elkezdtek gyűlni.-Ne sírj.Nos.A következő hír az hogy szerelmes vagy szerelmes lesz belé.-itt már keservesen sírni kezdtem.De most...tegnap...sokáig mondogatta hogy szeret....erőt vettem magamon és tovább olvastam-De téged is szeret.Ne sírj már az istenit...de nagy valószínűséggel meg fogja tartani magának mint szeretőt.Sajnálom..igazán.Beszéld meg vele ha még nem mondta el.És tégy úgy ahogy jónak látod.A biztonság kedvéért fenn leszek amíg nem hívsz.Várom a hívásod és remélem védekeztetek hogy nehogy becsússzon valami..vagyis valaki.

Csók:Niel"

Bementem a szobába és felöltöztem.Majd kiültem a nappaliba és még egyszer át olvastam a levelét.Ismét neki kezdtem sírni...azt hiszem síró görcsöm is lett mert arra eszméltem hogy Taemin ráz.Mondott valamit de nem érdekelt.Csak szorítottam a levelet.

-Igaz az....hogy te és Eun?-nyögtem ki nagy nehezen két rázkódás között mire ledermedt.Ami kijózanított.Lassan vettem mély levegőket és lehiggadtam...látszólag.-Miért nem mondtad el?-nem válaszolt...-és azt mondtad hogy szeretsz...-erre lehajtotta a fejét.-Akkor hagyd el őt.

-Azt nem tehetem.-erre majdnem kibukott belőlem a sírás ismét.De nem.Ennél..Erősebb vagyok.

-Tudod...én tényleg szeretlek.Mindenemet oda adtam érted.Mindenben ott voltam.Mindent eltűrtem.Futottam utánad mint egy jó ámbár szánalmas kislány.Miattad okoztam fájdalmat Minhonak...mert azt hittem...hogy jobban szeretlek és jobban szeretsz.Te voltál a nap sugaram.Te éltettél.Te voltál a hitem...-erre neki kezdett könnyezni.-Becsaptál.Átvágtál.Hiú reményekkel tápláltál.Te vagy az Angyalom még mindig...de a pokol és a fájdalom angyala.Bánom hogy szeretlek hogy szeretlek...-azzal felpattantam felkaptam a telefonomat is és kirohantam.Nem jött utánam....Felhívtam Nielt...Nem igazán tudtam beszélni.De 5perc múlva már mellettem is volt...Ölelt nyugtatott.Felvitt magához és vígasztalt.A karjaiban aludhattam.Ez ment 2 napig.Sokszor csörgött a telefonom de nem vettem fel.Sőt...el is törtem.A 3. nap reggelén pedig beállított apu és Tami...Amikor megláttak csak leültek mellénk és nézték szét sírt gyűrött ábrázatom.

-Kicsikém...-szólalt meg lágy hangon apu-mi történt...

-Miután haza ért....megvacsorázott...-kezdtem bele lassan.Niel közben folyamatosan simogatta a hátam és figyelt mikor kezdek neki megint bőgni.-Ittunk egy üveg pezsgőt.Szerintem észre sem vette hogy elfogyott az egész....Aztán a fürdőben konkrétan megdugott.-itt már könnyek gyűltek a szemembe mire az én védelmezőm csak átölelt.Ez adott erőt hogy folytassam-Aztán megfürödtünk...Megtörölgetett-az emléktől fájdalmas mosoly kúszott arcomra-aztán a szobában szeretkeztünk...utána pedig...konkrétan kiélte magát rajtam...-láttam apun hogy mindjárt felpattan és megkeresi megveri...-én is akartam apuci...nyugalom.Aztán azt mondta szeret és kidőlt...Én kimentem inni vagyis..inni akartam amikor megláttam Niel levelét az asztalon...Elolvastam amiben konkrétan az volt hogy megcsal IUval és nem akarta elmondani de meg akar védeni.Bementem felöltöztem...kimentem és neki kezdtem sírni.Ő kijött...Megkérdeztem hogy igaz-e...nem mondott semmit...mondtam neki hogy hagyja el...azt mondta nem teheti...én kibuktam eljöttem...Nem jött utánam...2napja itt bőgök Nielen....Ők csak néztek majd oda jöttek és 3-man ölelgettek....Jól esett.

-Annyira sajnálom...

-Ugyan már...nem minden történet végződik Happy Endel...

-Akarod hogy megverjem?-kezdett el pattogni apu.

-Nem...Jonghyun...köszönöm..de nem.

-Kicsikém..

-Egy ideig....nem megyek a közeletekbe....szeretlek titeket...itt megtaláltok...de..nem bírok.

-Megértjük...-válaszoltak szinkronban.

-Persze..ha az Oppa nem bánja...-néztem fel az én támaszomra.Mire csak egy erősebb ölelést kaptam.

-Hogy bánnám...nem is engednélek el mert a végén még valami hülyeséget csinálsz.

-Köszönöm...-ebben a billanatban szinte betörték az ajtót és egy Minho rontott be.Azonna arrébb rakta az előttem lévőket majd átölelte a derekam.

-Sajnálom...szólni akartam de nem volt...időm...-szaggatottan beszélt.Mennyit futhatott vajon..?

-Ugyan már...Ne okold magad..

-De bocsáss meg...Szeretlek..

-Egy ideig nem hiszek ennek a szónak...

-Majd megmutatom.Bevertem a képét.

-Nem kellett volna..

-Tudom de élveztem.

-Bolond...

-Na jó.-szólalt meg igen hangosan Niel.-Mostantól én ügyelek rá.Itt fog lakni itt lehet látogatni.De most engedelmetekkel lefektetem aludni mert amennyit sírt és amennyi izgalom érte hogy rá fér.Közöljétek amiért jöttetek-meredt rá Apuékra..

-Terhes vagyok.-jelentette be Tami.Egy gyenge mosoly kúszott ajkaimra.

-Gratulálok.

-Te leszel a kereszt anya Minho a kereszt apa.

-Köszönöm...

-Ugyan máár.-kacagott fel.-Na de fiúk megyünk Holnap jövünk még.Sziaassztook.-Mindenkit konkrétan kirángatott mi pedig kettesben maradtunk.

-Sajnálom hogy nem állítottalak meg vásárlás közben...

-Úgy sem hallgattam volna rád.

-Tudom.-mosolyodott el a szép kis szájával.-Hogy érzed magad?

-Ez volt az én történetem...ahol egy ember akit szerettem becsapott.

-Lesz még pár történeted.

-Jah...főleg a vemhes leszek bazdmeg...akkor végképp.

-Bármi lesz...itt leszünk...

-Tudom.-oda bújtam hozzá és ismét megszállt a nyugalom.Halkan énekelt nekem amitől elaludtam....Tudtam hogy ha ő és a többiek itt lesznek...meg fogok gyógyulni...de soha többé nem leszek ugyan az az ember.Hogy megtört bennem valami...de hiszek a barátaimban..magamban még nem..már nem.

Vége egyenlőre

Hah...ennek vége...Lehet hogy még kezdek vele valamit lehet hogy nem.Félre értés ne essék imádom Taeminniet de most..ehhez volt kedvem.Nyitva hagytam pár helyen a dolgot hogy ha olyanom van...értitek na.Lehet lesz második széria ami a 3-4. részből fog állni.De még nincs konkrét ötletem...Majd meglátjuk~ Szar kedvem van és azért lett ilyen.Ha jó kedvem lesz lehet kihozom Happy Endre.Nem tudom miért van rossz kedvem....Egyszerűen nem akarok semerre menni az ágyam a mindenem és legszívesebben eltűnnék...eddig a nyaram csupa tanulás és...a nagy pihenésből és sportolásból nem lett semmi.Ráadásul ott a kis angol gyerek...itt udvarol össze vissza én is bókolok neki már egyszer mert kis szerencsétlen....és...szomorú vagyok.Tegnap vagy mikor neki kezdtem csak úgy sírni egy sort.Nem volt oka...nem volt semmi előmenetele.Csak belül...ott annak a dobogó szarnak a közelében vagy lehet benne...valami üres...valami fáj....valami szenved.Ami kikészít...ismét nem tudok enni.ismét minden kezd kicsúszni a kezemből....legszívesebben elvonulnék egy időre hogy rendezzem magam.Ilyenkor gondolok arra hogy Zen mit tenne...Ő nem futna el..én mégis afelé hajlok...szóval rendbe fogom magam szedni....addig is bocsánat ezért a depizésért>.<  Egyenlőre anyámék nincsenek itthon (3:11 miközben ezt írom) és ez...kicsit frusztrál.De ez már nem ide tartozik....Majd meglátom mi lesz ezzel a történettel....Átgondolom...Egyenlőre...

                                        Bye Bye